I. rész: Asztrológia és jóslás

Kérdés: Mi a véleményed az asztrológiáról? Van igazság az asztrológiai jövendölésben?

Sri Chinmoy: Az asztrológia egy tudomány. Még a spirituális keresők is belső tudománynak nevezik, spirituális tudománynak. Az asztrológia a csillagok dala. Ami elrendeltetett, és ami már a megnyilvánulás világába lépett, az mind meg van írva a csillagokban. Amikor az asztrológia a múlttal foglalkozik, amit már feljegyeztek, akkor majdnem mindig helyes a következtetése. De az asztrológia segítségével betekinthetünk a lehetőségekbe is. Az asztrológia a múlt ismerete alapján megkísérli megmondani a jövendőt. A tapasztalt asztrológusok mesterei annak, hogyan kell behatolni ezen birodalom igazságába. Az asztrológia, ha gondosan és tudományosan művelik, legtöbbször teljesen pontos olyan hétköznapi emberek esetén, akik nem hisznek Istenben és saját magukban.

De ha valaki hisz magában, ezzel a hittel felülmúlhatja az asztrológiát. Ezért mondjuk azt, hogy a hit, a töretlen akarat segítségével megváltoztatja a dolgokat. Ha akaratunk töretlen, megváltoztathatjuk sorsunkat. Igaz, minden múltbeli cselekedetünk fel van jegyezve a csillagokban. De ha ki akarjuk törölni a sorsunkat, az olyan, mintha egy magnószalagról törölnénk valamit. Mondok valamit, és az feljegyzésre kerül. De ha ki akarom törölni, megtehetem.

Az asztrológia száz százalékig pontos, ha valaki teljesen a fizikai világban él, és hétköznapi emberi életet él. Ha valaki belső életet kezd élni, spirituális életet, akkor az ő esetében az asztrológia hatvan-hetven százalékig helytálló. Ha a törekvő tudatosan vagy tudat alatt kapcsolatban van belső lényével, és belső lénye állandó kapcsolatban van a Forrással, akkor nagyon-nagyon sok rossz dolgot elkerülhet. Végül, mikor valaki tudatosan bensőséges kapcsolatban van Istennel, esetében az asztrológia egyáltalán nem alkalmazható, mert az ő életében minden közvetlenül Istentől ered. A valódi egység Istennel messze felülmúlja az asztrológiát. Ha erős törekvésünkkel azt mondjuk: „Istenem, én ezt nem akarom”, és ha egyek vagyunk Istennel, akkor Isten azt mondja: „Jó, akkor ne fogadd el.” Ez persze nem vonatkozik azokra, akik még kezdők a spirituális életben. Csak azok tudnak teljes mértékben kilépni a csillagok hatása alól, akiknek közvetlen belső kapcsolatuk van a Legfelsőbb Lénnyel. De senki sem marad örökre kezdő. Az idő múltával egyre előrébb haladunk spirituális életünkben, és egyre védettebbek leszünk múltunk erőivel szemben.

Nos, még ha valaki nem is kereső, akkor is le lehet győzni az asztrológiai jövendölést. Egy mélyebb szinten mindig létezik egy magasabb rendű erő, amit Isten Kegyelmének nevezünk. Isten Kegyelme bárki sorsát meg tudja változtatni. Ez a Kegyelem mindenható; megváltoztatja a rejtett lehetőségeket, felülmúlja az asztrológia törvényeit, amik Isten kozmikus Törvényei. Előfordul, hogy egy asztrológus jövendölése valójában igaz, mégsem válik valóra, mert Isten Kegyelme közbelép. Ez az oka, hogy az asztrológia csak harmincöt-negyven százalékban bizonyul igaznak, ha a jövőt érinti. Ha tudjuk, hogy van valami, ami végtelenül magasabb rendű, mint az asztrológiai törvények, akkor abban kell hinnünk. Ezért tanítványaimtól azt kérem, ne higgyenek a horoszkópokban és a tenyérjóslásban. Higgyetek törekvésetekben. Ha teljes mértékben hisztek törekvésetekben és Isten Kegyelmében, üdvözülni fogtok. Nem kell aggódnotok a jövőtök miatt.

Indiában jó néhány horoszkópkészítési rendszer ismeretes. A Bhrigu rendszer a legjelentősebb. Több ezer éve vezették be és mára már sokkötetnyi irodalma van, amelyben mindent feljegyeztek. Csak odaadod a táblázatodat a brahminnak, az asztrológusnak, aki ezt a rendszert használja, és ő ott a szemed előtt fellapozza a megfelelő oldalakat, és mindent elmond az életedről – ami nagyon gyakran igaz is. Az élettörténeted már le van ott írva. Ha jól rajzolták meg a képletet, még horoszkópot sem kell készítenie. Az már eleve le van ott írva.

A legidősebb bátyám, aki asztrológus, elment egy olyan asztrológushoz, aki jól ismerte ezt a rendszert, és akinek mind megvoltak a régi szent könyvek, amikben minden le van írva. Amikor megmutatta a képletemet ennek az asztrológusnak, az azt mondta, hogy tizenkét éves korom után a horoszkópom nem használható tovább. Teljesen igaza volt, mivel tizenhárom éves koromban megvalósítottam Istent, és így védetté váltam az asztrológiai törvényekkel szemben.

Szeretnék még egy esetet elmondani a Bhrigu rendszerrel kapcsolatban. Az anyai nagybátyám elment egy asztrológushoz, hogy ezen rendszer szerint készíttesse el a horoszkópját. Neki és a feleségének nem volt gyermekük. A horoszkóp megemlítette, hogy ennek a párnak sosem lesz gyermeke, mert a nagybátyám, aki előző életében vadász volt, megölt egy vemhes szarvast. Miközben a szarvas az utolsót lélegezte, lelke így imádkozott Istenhez: „Ó Istenem, megölte bennem a gyermekemet. Kérlek, következő életében ne adj neki gyermeket!” Isten meghallgatta a szarvas imáját, és a nagybátyámnak ebben az életében nem lett gyermeke. Megvalósulásom után koncentráltam, hogy megnézzem, vajon igaz-e ez a történet a nagybátyámról, és úgy találtam, hogy teljességgel igaz.

Nos, ez nem jelenti azt, hogy amit az asztrológusok mondanak az mindig igaz. Távolról sem. Egyszer az egyik tanítványom sírva jött hozzám, hogy valaki azt jósolta, hogy az apja abban a hónapban meg fog halni. Én azt mondtam: „Nos, ha az apádnak meg kell halnia, akkor az asztrológus jóslatának megfelelően meg is fog halni.” Azután koncentráltam, és azt mondtam neki: „Ne aggódj! Nem teszek semmit. Nem hozom le Isten Kegyelmét, még csak nem is imádkozom az apádért Istenhez, de ez a jóslat téves.” Higgyétek el, nem imádkoztam Istenhez, hogy érvénytelenítse az asztrológus jóslatát, de az apja még mindig él és egészséges. Egy másik tanítvány anyjának egy jóslat szerint december tizenhetedikén vagy tizennyolcadikán kellett volna meghalnia. Ez a tanítványom keservesen sírt, de én mondtam neki, hogy ez a jóslat is téves. Az anyja még most is él.

Indiában sok olyan esetet ismerünk, amikor az asztrológia kudarcot vallott, különösen spirituális ásramokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy az asztrológus azt mondja, hogy mielőtt a gyermek tizennégy vagy tizenöt éves lesz, a szülei meghalnak. Ha azonban a szülők spirituális életbe kezdenek, mielőtt a gyermek elérné ezt a kort, még jóval tovább élhetnek. Sok guru megváltoztatta a tanítványai sorsát. Indiában nagyon sok történet szól erről. Például egy asztrológus azt mondta, hogy valaki egy bizonyos napon egy adott időpontban meg fog halni. De egy spirituális ember azt mondta neki, hogy jöjjön el hozzá. Az ember elment hozzá és a tanító a földre fektette, betakarta sárral, azután leült mellé és meditált. Mikor elmúlt a kijelölt óra, a guru eltávolította a sarat, ami új tanítványát fedte, és azt mondta neki: „Most menj el az asztrológushoz, és mutasd meg neki, hogy még mindig itt vagy a földön.” Nagyon-nagyon sok ehhez hasonló hiteles eset létezik.

Életünkben vannak válságos helyzetek. Fiatal korunkban néha veszélybe kerül az életünk. De ha jelen van Isten Kegyelme, vagy ha valaki, például valamelyik szülőnk vagy rokonunk tudatosan vagy tudat alatt imádkozik értünk, elkerülhetjük a veszélyt.

A horoszkópokban láthatjuk, hogy sokszor meg van írva az adott személy halála. Az asztrológusok azt mondják, hogy veszély fenyeget majd, és az illető meghal. De ezek közül az emberek közül sokan életben vannak még. Ezen kívül a tenyerünkben is vannak vonalak, amelyek megmutatják, hány évet fogunk itt a földön élni. Vannak esetek, amikor bárki, aki ért a tenyérjósláshoz megmondhatja, hogy az adott ember életvonala csak harminckét vagy harminchárom évre szól, ugyanakkor lehet, hogy ez a személy már hetvenkét vagy hetvenhárom éves. A tanítványaim között is van két vagy három olyan nő, akinek az életvonala teljesen meg van szakadva. Ha egy tenyérjós belenézne a tenyerükbe, látná a két különálló felet, és nagyon meg lenne lepődve, hogy még itt vannak a földön. Hogy történhet ez meg? Valamilyen magasabb rendű hatalom a felelős. Nincs olyan dolog, amit a Legfelsőbb Úr végtelen Kegyelme meg ne változtathatna.

Kérdés: Mi a véleményed a jövendölésről? Valóban megismerhetjük előre a jövőt?

Sri Chinmoy: Amikor az emberek jósolnak, a jóslat néha valóra válik, máskor egyszerűen hibásnak bizonyul. Tételezzük fel, hogy nyitva van a harmadik szemed, és tudod, hogy valaki holnap meg fog halni. Ha elmondod neki, hogy holnap meghal, a lehető legtöbbet ártasz neki, mivel az a félelem, amit ma keltesz benne, elveszi minden életörömét, önbizalmát és biztonságérzetét. Félelme miatt hátralevő óráit már a halál birodalmában tölti. Még ha jövendölésed nem is válik valóra, az adott személy akkor is félig halott. Mi jó származik abból, ha megmondjuk neki, hogy meg fog halni? Nem valószínű, hogy ebből valaha bármi jó is származott.

Nagyon gyakran megesik, hogy az emberek hihetetlen pozitív jóslatokat tesznek, mint „kedvezni fog neked a szerencse” vagy „nagy ember lesz belőled”, „valami csodálatos lesz belőled, és az egész világ rajongani fog érted”. Ilyen jóslatok esetén gyakran látjuk az ellenséges erők gonosz beavatkozását. A személy, aki jósolt látta az igazságot, de az ő látása nem a Mindenható látása; ez olyan valakinek a látása, aki látni képes az igazságot, nem pedig az Egyé, aki megteremtheti és kinyilváníthatja az igazságot. Ha egy hétköznapi ember rendelkezik a jóslás képességével, úgy érzi ő teremtette az igazságot, de ez nem igaz. Egyedül Isten teremti az igazságot, és egyedül Isten képes megsemmisíteni vagy átalakítani az igazságot. Én személy szerint semmit sem szeretek megjósolni, mert a jövő megjövendölésével gyakran megszegjük a kozmikus Törvényt. Nem hagyjuk, hogy a jövő úgy fejeződjön ki, ahogy azt Isten szándékozta.

Egyszer egy tanítvány elment a Mesteréhez, és elmondta, egy asztrológus azt jövendölte neki, hogy még aznap meg fog halni. A Mester koncentrált a tanítványra és azt mondta: „Igen, ez elrendeltetett, de lehozom a Mindenható Kegyelmét, és akkor meg tudlak menteni.”

A tanítvány visszament az asztrológushoz, és azt mondta neki: „A Mesterem azt mondja, hogy a jóslatod nem válik valóra.”

Erre az asztrológus így válaszolt:” Több száz jóslatot adtam már, és minden jóslatom valóra vált. Ha a jóslatom a te esetedben nem válik valóra, a Mestered tanítványa leszek; ha viszont valóra válik a jóslatom, a Mesterednek kell eljönnie hozzám asztrológiát tanulni."

A tanítvány elmondta Mesterének, mit mondott az asztrológus, és a Mester ráállt az alkura.

Eltelt a nap, de semmi nem történt. Így hát az asztrológus elment a Mesterhez, hogy a tanítványa legyen, a Mester pedig elmagyarázta neki: „A jövendölésed teljesen igaz volt. Vannak ugyan olyanok, akik téves jóslatokat adnak, de a te jóslatod igaz volt. De én lehoztam a Legfelsőbb Úr Kegyelmét, hogy megfordítsa tanítványom sorsát.”

Kérdés: Az utóbbi időkben az újságokban olyan jóslatokat olvastam, miszerint a világ egy része szertefoszlik vagy belesüllyed a tengerbe. Van ebben valami igazság?

Sri Chinmoy: A világ tele van képzelődéssel. Isten nagyon kedves volt hozzánk, mérhetetlen képzelőerőt adott nekünk. Sem Kalifornia, sem Puerto Rico, sem a világ más része nem fog szertefoszlani. Ez egyszerűen abszurditás és képtelenség, még ha az asztrológusok ezt is mondják. Az ilyen rémhírek azonban nagy szenzációt keltenek. Ami a szárazföld tengerbe süllyedését illeti, mindig fennáll a lehetőség, hogy a föld felszíne ily módon megváltozik, de ezt az asztrológusok nem tudják érdemben megjövendölni, mert mindig működnek olyan erők, amelyekkel ők nem tudnak számolni.

De miért foglalkozzunk azzal, hogy egy bizonyos hely megmarad-e vagy sem? Gondoljunk inkább saját megvalósulásunkra. Az Istenmegvalósítás a Célunk. Azon elmélkedni, hogy ez vagy az a hely továbbra is létezni fog-e, nem segít Célunk elérésében. Ha Isten Tudatában tudunk maradni, halhatatlanok vagyunk, de ha a földtudatban maradunk, nem leszünk halhatatlanok. Az istenivé lett tudatállapot tesz minket halhatatlanná, nem pedig az a hely, ahol lakunk.

Kérdés: Peter Hirkos, akit ma az egész világ ismer, egy hétköznapi ember volt, amíg egy házához közeli helyen le nem esett a létráról, és be nem verte a fejét. Amikor újra magához tért, képessé vált belelátni a jövőbe, és megmondani, hogy mi fog történni. Segít a rendőrségnek leleplezni a gyilkosokat, meg ilyesmik. Ön szerint mi történt, amikor leesett és beverte a fejét?

Sri Chinmoy: Ismernünk kell a múltját. Igaz, hogy ebben az életében hétköznapi ember volt, de ezt a képességet valószínűleg már korábbi inkarnációiban kifejlesztette. Egy adott órában megrázkódtatás érte ezt az embert, és ő azonnal felelevenítette régi életét és azt a képességet, amivel korábbi inkarnációiban rendelkezett.

Ez nagyon, nagyon sokszor előfordul a leghétköznapibb emberekkel: szolgálókkal és cselédekkel. Ha valami komoly betegség támadja meg őket, mindenféle spirituális képességhez jutnak; minden korábbi képességük feltárul. A betegség az utolsó lökés. Ezt a belső tisztulás csapásának nevezzük. Ez a csapás lényüknek, életüknek a megtisztítására szolgál. Ez nem véletlenszerű csapás; ez egy alkalom, amit a képességek megragadnak, hogy újra felszínre törjenek.

Kérdés: Mi a különbség az asztrológia és a Jóga között?

Sri Chinmoy: Az asztrológiának nincs meg a képessége, hogy megváltoztassa a sorsunkat, a spiritualitásnak, avagy a Jógának ellenben megvan. Az asztrológia és a Jóga között az a különbség, hogy az asztrológia csak jelez. A múlt alapján előre jelzi a jövőt, de nem változtatja azt meg. A Jóga ellenben ténylegesen legyőzi a múltat, és alakítja a jövőt. Az asztrológia igen hatékonyan tölti be szerepét, egészen addig, amíg rá nem szánjuk magunkat a komoly spirituális életre. Ott az asztrológia fejet hajt, ahogy te is meghajolsz előttem. Amíg nem fogadjuk el a spiritualitást, az asztrológia nagyon erőteljes, mint egy oroszlán. Azután, ha komoly spirituális életbe kezdünk, az asztrológia apró házimacskává válik.

Kérdés: Guru, egyszer azt mondtad, hogy megpróbáltál segíteni három tanítványnak, akiknél láttad, hogy elrendeltetett a haláluk. Azt mondtad, hogy kettőnél sikerrel jártál, a harmadiknál akkor még nem voltál biztos. Mitől függ ez? Az illető fogékonyságától?

Sri Chinmoy: Leginkább a fogékonyságtól. Én kész vagyok adni. Ha tudják fogadni, akkor minden rendben lesz, különben nem. Néha ellenállnak, vagy egyáltalán nincs életenergiájuk. Ha csak egy csepp életenergia is van, és az orvos ad egy injekciót, akkor az adott személy talán magához tér. Legalábbis van rá lehetőség és remény. De ha az illető már teljesen halott, mit használna egy injekció? Hasonlóképp, mindegy mennyi Erőt hozunk le Fentről, ha az illető életenergiája túlságosan korlátozott, az eset teljesen reménytelen.

Kérdés: Van-e annak valami jelentősége, ha egy gyermek nap- vagy holdfogyatkozás idején születik?

Sri Chinmoy: Egy csillagász vagy egy asztrológus illetékesebb lenne ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Spirituális szempontból nézve, azt tudom mondani, hogy a napfogyatkozás alatt született gyermek hatalmas energiát hoz a földre. Ha a gyermek életének korai szakaszán ezt az energiát nem tereljük spirituális mederbe, az rengeteg gondot okozhat. A gyermek féktelenné és fegyelmezetlenné válhat, és pusztító célra használhatja ezt az energiát. Ha a gyermek spirituálisan fejlett, határtalan energiáját a spirituális magasságok megmászására, és Isten munkájának elvégzésére használja. Ugyanakkor előfordulhat, ha az ilyen gyermek nem spirituális beállítottságú, hogy energiái Isten Kegyelméből mégis tökéletes egyensúlyba kerülnek. Ilyenkor szintén építő munkát végezhet a világban.

A holdfogyatkozás alatt született gyermekeknek édes, békés természete van. Ha a gyermek spirituális, akkor édes és harmonikus személyiségén és az Isteni iránti szeretetén keresztül éri el a célját. Ha az ilyen ember nem spirituális, hajlamos lehet a tunyaságra és az álmosságra, és egész életét mindentől elzárkózva és belsőleg alva töltheti.

Kérdés: A csillagok hatnak ránk, a Föld hat ránk, és így tovább. Amikor meditálunk, mi is hatással vagyunk például más bolygókra, vagy valami másra?

Sri Chinmoy: Attól függ ki az, aki meditál. Ha valaki már legfelsőbb rendű törekvő, és meditációja gyümölcsöt hoz, kézzelfogható gyümölcsöt, ilyenkor, az igenis hatással van a bolygókra. Meditációja behatol a bolygókba, és új életet teremt. A világatmoszférából egyfajta kifinomult spirituális energiát visz a bolygókba. De ha egy spirituális Mester meditál, ha akarja, az ő meditációja Isten világegyetemének bármelyik bolygójába behatolhat. A megvalósulás küszöbén álló, magasan fejlett keresők szintén befolyásolhatják a bolygókat. Amikor ezek az emberek meditálnak, behatolhatnak a bolygókba, vagy felajánlhatják meditációjuk eredményét a bolygóknak. Ez szinte minden nap megtörténik.

II. rész: Spiritualitás, spirituális hatalom, okkult hatalom és fekete mágia

Kérdés: Mi az okkultizmus, és milyen síkon találhatók az okkult erők?

Sri Chinmoy: Az okkultizmus egy tudomány. Az okkultizmus tiszta, ha a szubtilis fizikai vagy a fizikai feletti szinteken űzik. Vannak, akik ezt asztrális síknak nevezik, míg mások vitális világnak. De valójában a belső vitális sík az, ahol az okkultizmus forrását találjuk. Az okkult erők rejtett természetünk erői. Az okkult világ a szubtilis fizikai, a vitális és a fizikai feletti sík.

Ha tudatosan és szándékosan belépünk a vitális síkra, az első dolog, ami történik velünk, hogy foglyul ejtenek a vitális lények. Ezek a lények igen gyakran szívesen rendelkezésünkre bocsátják okkult hatalmuk egy részét. Egy ideig engedik, hogy használjuk az ő saját okkult hatalmukat, azután megpróbálnak irányításuk alá vonni. Ezeknek a lényeknek rengeteg ostoba vágya van, amit megpróbálnak teljesíteni azon a keresőn keresztül, akire az okkult erőiket bízták.

Ha a kereső valódi és őszinte, és spirituális okból lép be a vitális síkra, miközben belső tudatát tágítja, akkor nem fenyeget veszély, mivel a kereső törekvése szilárd. Csak külső és belső természete spirituális kiterjesztését akarja, és nem érdeklik az úgynevezett okkult erők. De az a kereső, aki megbolygatja az okkult világot, azt tapasztalja, hogy Célja még mindig elérhetetlen messzeségben van, ugyanakkor rájön, hogy a vitális sík lényei könyörtelenül foglyul ejtették. Elveszett, teljesen elveszett. Nagyon-nagyon sok kereső van, aki teljes őszinteséggel vágott neki spirituális utazásának, de útközben foglyul ejtették az okkult erők, és nem tudta elérni célját.

Kérdés: Sok könyvet írtak az okkultizmusról. Szerinted, van ezeknek bármi valós értéke?

Sri Chinmoy: Teljesen tisztában vagyok vele, hogy közületek sokan okkultizmussal foglalkozó könyveket tanulmányoznak, de őszinte kérésem hozzátok, hogy ne tanulmányozzatok olyan okkultizmussal foglalkozó könyveket, amit nem spirituális Mesterek vagy megvalósult lelkek írtak. Az okkultizmusról szóló könyvek nagy része csak fantáziaszülemények gyűjteménye. Pusztán könyvek tanulmányozásából senki nem juthat még egy szemernyi okkult képességhez sem. A könyvek felfedhetik az okkultizmus titkait, de okkult képességeket csak úgy fejleszthetünk, ha mélyen magunkba merülünk és kiterjesztjük a tudatunkat, vagy ha őszintén könyörgünk, hogy ezeket a rejtett képességeket felszínre hozzuk, remélhetőleg csak az Isteni céljaira.

Kérdés: Meg tudná mondani mi a különbség a spirituális hatalom és az okkult hatalom között?

Sri Chinmoy: Teljesen tisztában vagyok vele, hogy közületek sokan okkultizmussal foglalkozó könyveket tanulmányoznak, de őszinte kérésem hozzátok, hogy ne tanulmányozzatok olyan okkultizmussal foglalkozó könyveket, amit nem spirituális Mesterek vagy megvalósult lelkek írtak. Az okkultizmusról szóló könyvek nagy része csak fantáziaszülemények gyűjteménye. Pusztán könyvek tanulmányozásából senki nem juthat még egy szemernyi okkult képességhez sem. A könyvek felfedhetik az okkultizmus titkait, de okkult képességeket csak úgy fejleszthetünk, ha mélyen magunkba merülünk és kiterjesztjük a tudatunkat, vagy ha őszintén könyörgünk, hogy ezeket a rejtett képességeket felszínre hozzuk, remélhetőleg csak az Isteni céljaira.

Kérdés: *Meg tudná mondani mi a különbség a spirituális hatalom és az okkult hatalom között?*

Sri Chinmoy: A spirituális hatalom nagyon tágas és tündöklő. Folyamatosan kiterjeszti mind a végest, mind pedig a Végtelent. Ha valami kicsi, a spirituális élet megnöveli. Ha már eleve is nagyon nagy, a spiritualitás még nagyobbá teszi. Az okkult hatalom más természetű. Azt mondhatjuk, hogy az egy közvetlen, kihegyezett, azonnali hatalom – nagyon éles, mint a kard pengéje.

Ha spirituális hatalmat használunk, az csupa béke és harmónia. Ha valaki spirituális hatalmat alkalmaz rajtunk, azt érezzük, hogy az egy dinamikus erő, de ugyanakkor nincs benne erőszak. Olyan, mintha a békés, nyugodt tengert látnánk. Amikor kavarog a hullámoktól, az riasztó, de amikor a tenger csendes, akkor nem félünk tőle. Ennek ellenére mindkét esetben ugyanaz az erő van jelen. Ha belépünk a tenger tudatába, láthatjuk, hogy irtózatosan nagy, korlátlan hatalma van. A spirituális hatalom egy csendes, végtelen kiterjedés, mint a nyugodt tenger, amelyben nincsenek erőszakos mozgások. Mégis megbonthatatlan hatalma, kézzelfogható dinamikus ereje van.

Az okkult hatalomban ugyanakkor van egyfajta mozgás, ami szinte mindig nyugtalan. A gyermeknek van ereje, és a felnőttnek is van ereje. A gyermek hatalma állandóan megmutatkozik vagy kinyilvánul, mivel a gyermek folyamatosan ki akarja fejezni ezt a hatalmat. A felnőtt ember azonban tudja, hogy van hatalma, és hogy az szükség szerint rendelkezésére áll, ezért nem érzi a szükségét, hogy állandóan kimutassa azt. Az okkult hatalom birtokosának ritkán van békéje, míg a spirituális hatalom birtokosát elárasztja a béke. Az okkult hatalommal bíró ember hatalmas mutatványt csinál okkultizmusából. A spirituális hatalmat birtokló Jógi belsőleg próbálja megváltoztatni a világ arcát.

Az okkult hatalmat nagyon gyakran használják negatív módon. Az okkultizmusban azt láthatjuk, hogy a hatalom gyakorlatilag olyan, mint egy vérengző állat ereje. Ha az okkult hatalom használója nem bölcs, akkor az csak rombolásra szolgál. Csak úgy lehet pozitív, ha spirituális Mester irányítja. Okkult hatalmat birtokolni olyan, mint kötélen járni – nagyon veszélyes és kockázatos. Spirituális hatalommal rendelkezni olyan, mint egy veszélytelen, szilárd úton sétálni. Ha valaki rendelkezik mind spirituális, mind pedig okkult hatalommal, akkor szintén nincsenek nehézségek, nem fenyeget veszély.A spirituális hatalommal el tudjuk érni a sikert – lassan, töretlenül és biztosan. Tévedhetetlenül elérjük, amit kitűztünk magunk elé. Az okkult hatalommal, ha helyesen használjuk, azonnal és közvetlenül megtehetjük, amit tenni akarunk. Ha az okkultizmus rendkívüli sebessége szükségét érzi, hogy átadja magát a spirituális hatalom bölcsességfényének, akkor az okkultizmus valódi áldás az emberiség számára. Ez egy valóságos ajándék Istentől, mivel az emberiségnek nincs türelme; mindent egy pillanat alatt akar megkapni. De ha az okkultizmus ellenáll a spirituális hatalomnak, magát az igazságot tagadja meg. És ha tagadja az igazságot, rombolást teremt az emberiségben és az emberiség számára.

Ha valaki az okkultizmust az emberiség tudatának felébresztése céljából akarja gyakorolni, először le kell győznie a félelmet: a fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai félelmet. Ha azért akarjuk az okkultizmust alkalmazni, hogy szolgáljuk a Legfelsőbbet, az emberiségben lakozó istenit, akkor le kell győzni az alsórendű életerőt, amit szexualitásnak nevezünk. Ezt a természetünkben lévő tisztátalan, sötét vágyat teljesen le kell győzni. Azután, ha valaki ráébred, hogy az Örök Életet éli ebben a múlandó életben, akkor a saját lényében vagy tudatában megszerzett Végtelenséget, Örökkévalóságot és Halhatatlanságot az emberiség isteni módon való szolgálatára tudja használni. Ilyenkor az okkult hatalom valódi áldás.

Szeretném, ha odaadó tanítványaim, akiket érdekel az okkult hatalom, észben tartanák: első a spiritualitás, azután jöhet az okkultizmus, első az isteniség, azután jön az emberiség. Ha már ismerjük az isteniséget, és az isteniségben tudunk maradni, csak akkor lehetünk az emberiség szolgálatára. A kinyilvánítás megvalósulás nélkül egyáltalán nem kinyilvánítás. Olyan, mint az élettelen test. Ha egyszer elérem a Célt, és a Céllá válok, akkor már minden bennem van. Semmi sem zavarhat meg, semmi sem pusztíthat el, semmi sem bánthat, semmilyen módon sem. Isten teremtésében minden látható, érezhető és elfogadható. A megvalósult ember mind a spirituális, mind az okkult hatalommal bánni tud. Az Igazság felismerése után, annak kinyilvánításához a földön, segítségül kell hívnunk minden tudati síkot, beleértve az okkult síkot is.

A spiritualitás sokkal magasabb rendű az okkultizmusnál. Az okkult régió és az okkult gyakorlat is Isten teremtésének része. De ha Istenmegvalósítást akarunk, nem kell feltétlenül átmennünk az okkult régión. Ha valakinek Istenre és csakis Istenre van szüksége, akkor azt kell hogy mondjam, az okkultizmus egy cseppet sem segít az Istenmegvalósításban. A spiritualitás azonban abszolút szükséges Isten megvalósításához.

Az igazi spirituális keresőt egyáltalán nem érdekli az okkultizmus. De a Legfelsőbb felé vezető útján az okkult hatalom néha magától eljön hozzá, mint próbatétel, hogy kiderüljön, vajon nagy hatást tesz-e rá, és megmutatja-e a világnak csodatevő képességeit, vagy megfelelően és isteni módon használja azt. Néha, amikor a kereső a megvalósulás küszöbén áll, az okkult képességek a különböző tudati síkokról eljönnek hozzá, és megérintik a lábát. Azt mondják: „Mester, használj minket. A szolgálatodra leszünk, nem fogunk rosszat tenni. Csak használj minket megvalósulásod kiteljesedésére.” Meglehetősen sok spirituális Mester esetén történt ez meg. És ezek egyike a ti Mesteretek.

Nagyon sokszor használtam az okkult hatalmat, de mindig csak akkor, ha a bennem lakozó Legfelsőbb Úr erre megkért. És csak arra használom, hogy belsőleg segítsek. Nem szeretem külsőleg használni az okkult hatalmamat, mert félreértenének. És sosem fogom arra használni, hogy megkínozzak, vagy megbüntessek valakit. Az okkult hatalom nagyon dinamikus, de gyakran előfordul, hogy nem merítenek belőle dinamikát. Ehelyett erőszakot merítenek belőle, és ezt az erőszakot arra használják, hogy másoknak ártsanak, vagy hogy saját személyes vágyaikat beteljesítsék.

Az okkult hatalom önmagában nem rossz. Vannak, akik azt mondják, hogyha valaki okkult hatalomhoz jut, akkor félrevezet másokat, és tönkreteszi saját magát. Indiában néhány spirituális személy egyáltalán nem törődik az okkult hatalommal. De ez a hatalom önmagában nem rossz, csak az, ahogy használják. A tűzzel megégethetjük magunkat, de főzhetünk is vele. Ha van egy késünk, azzal leszúrhatunk valakit, vagy faraghatunk vele egy gyönyörű szobrot. Bizonyos mértékig igaz, hogy ha nincs késed, nem tehetsz vele semmi rosszat. De sok jó dolog is van, amit így esetleg szintén nem tudsz megtenni. Nekünk kell bölcsen bánni az okkult hatalommal, ha megkapjuk.

Vannak Indiában olyan spirituális Mesterek, akik azt tanácsolják tanítványaiknak, hogy egyáltalán ne foglalkozzanak az okkult erőkkel, hanem először a spirituális életet gyakorolják. Akkor spirituális hatalomra tesznek szert, ami nem okozhat problémát. Ők így mondják. Természeténél fogva a spirituális hatalomnak nincsenek olyan erőszakos és romboló tulajdonságai, mint az okkult hatalomnak, de még a spirituális hatalommal is vissza lehet élni, ha valaki nem hallgat belső lénye vagy a Legfelsőbb parancsára.

Vannak olyan spirituális keresők is, akik a spiritualitást és az okkultizmust együtt gyakorolják. Azt mondják, hogy napközben a spiritualitást kell gyakorolni, éjszaka pedig az okkultizmust. Járjon a spiritualitás és az okkultizmus kéz a kézben. Ez az ösvény egy kicsit veszélyes. Sokan próbálkoztak vele, de legtöbbjüknek nem sikerült a kettőt megfelelően egyesíteni. A legbiztosabb és leghatékonyabb módszer, ha nekivágunk a spirituális ösvénynek, és saját tudatunkat a Végtelenbe és az Örökkévalóságba tágítjuk. Ily módon teljes uralmat nyerünk az okkult világ fölött.

Ha egy spirituális Mesternek megvan a képessége, hogy spirituális hatalmat használjon, megkérdezhetjük tőle, képes-e okkult hatalmat is használni, anélkül, hogy hibázna. A válasz, nem. Ha egy spirituális Mester spirituális hatalmat használ, általában jól használja. De ha okkult hatalomról van szó, alapvetően nem él vissza vele, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen nem tudja kezelni. Rettenetes ellentét van a spirituális hatalom és az okkult hatalom között, ha a Mester nem a legmagasabb osztályú. Mit tehet ebben az esetben? Teljesen el kell vetnie okkult hatalmát. Azt kell mondania: „Én ezt nem kérem. Túl veszélyes. Hadd használjak csak spirituális hatalmat, ami a Fény és Üdvösség végtelen tengere. Ez a Fény és Üdvösség elegendő Hatalom nekem.”

Ha tényleges törekvésed és meditációd mellett csak egy kicsit is gyakorlod a Kundalini Jógát – mondjuk csak tizenöt percet naponta – meglátod, hogy a pszichikai vagy okkult központjaid megnyílnak. De ha csak azért lépsz a belső életbe, hogy okkult hatalomra tegyél szert, hogy képességeidet megmutathasd a világnak, akkor életedben sosem virrad fel a valódi spiritualitás. Ha meg akarod nyitni a szívközpontodat, és csodákat akarsz tenni, hogy az emberek nagyra tartsanak és bámuljanak, tévedsz, ha azt hiszed, hogy csodálatuk és nagyrabecsülésük jobban ösztönöz majd. Más esetekben, ha teszel valamit, és ezért az egekig magasztalnak, lehet, hogy lelkesedést nyersz belőle, hogy még jobban csináld. Ebben az esetben azonban ez nem így működik. Ha fitogtatod valamely okkult képességedet, és mások csodálnak, biztos lehetsz benne, hogy ez a vesztedet okozza. Egyáltalán nem leszel inspirált; épp ellenkezőleg, ahelyett hogy mélyen magadba merülnél, hogy valódi megvalósulást kapj, azon igyekszel majd, hogy okkult hatalmadat növeld. Az okkult hatalom csupa kísértés.

Minél inkább mutogatod okkult hatalmadat, annál gyorsabban veszíted el, mivel nem tudtál eggyé válni a forrással. Az okkult hatalom forrása a Fény – meglehetősen korlátozott, de mindazonáltal igen tiszta Fény. Ezért mindig azt mondom, ha Fénnyel akarsz foglalkozni, spirituális Fénnyel kellene foglalkoznod. Ha korlátozott is, nem baj, mert nem okoz veszélyt. Esetleg fejfájást kapsz, ha túl sokat hívsz le belőle, de elpusztítani nem fog. Még ha befogadóképességeden felül hozol is le spirituális hatalmat, az akkor sem pusztít el teljesen. De ha képességeiden felüli okkult hatalmat húzol magadhoz, akkor a bolondok házában végzed. Ennyire veszélyes, ennyire romboló hatású.

Első kívánságunk az kell hogy legyen, hogy a Legfelsőbb kedvében járjunk. Hogy a kedvében járhassunk, minden törekvésünket Neki kell adnunk, és mindent a Lábai elé kell helyeznünk. Ha már elégedetté tettük, az Ő dolga, hogy spirituális hatalmat vagy okkult hatalmat ad-e nekünk, vagy éppen mindkettőt. Ha spirituális hatalmat akar adni nekünk, nagyszerű. Ha okkult hatalmat akar adni, az is nagyszerű. Ha átadtuk magunkat az Akaratának, és Ő okkult hatalmat ad nekünk, nyugodtak lehetünk, hogy azt a képességet is megadja, hogy azt helyesen, az Ő céljaira használjuk.

Ha saját módodon akarsz a Legfelsőbb kedvében járni, sok tettetett dolgot teszel, hogy az örömére szolgálj. Foggal-körömmel próbálsz meg a kedvére tenni. Ha természeted nem tiszta, még addig is elmehetsz, hogy megpróbálsz hízelegni Neki, vagy megpróbálod megvesztegetni Őt. De ha természeted tiszta, teljesen tiszta, hófehér, akkor úgy próbálsz a kedvére tenni, ahogyan azt Ő szeretné. Ha meg tudod ezt tenni, ha Istent az Ő tetszése szerint tudod megörvendeztetni, minden okkult hatalom és minden spirituális hatalom a lábaidnál fog heverni, és szolgálni fog téged.

A világnak arra van szüksége, hogy Isten kedvében járjon. Ha a kedvében tud járni, kész lesz a megvilágosodásra. De a világ kudarcra ítéltetett, mert hatalomért könyörög. Ha a világ Isten Szeretetét kérné, Isten mostanra már megmentette, megvilágosította, tökéletessé és halhatatlanná tette volna.

Kérdés: Meg tudná magyarázni, hogy mi is a pszichikai hatalom, és miben különbözik a spirituális hatalomtól?

Sri Chinmoy: A pszichikai hatalom általában az a hatalom, amivel a gyermek rendelkezik szüleivel való teljes és állandó egysége révén. A gyermek, szülei belső tulajdonát teljesen a sajátjának tartja. Mondanom sem kell, hogy ez az érzése teljesen megalapozott. A szülőknek szintén hatalmas örömet nyújt, ahogy látják, hogy a gyermek belső feltárulkozása és kinyilvánítása teljes mértékben tőlük függ. A pszichikai képességek nem megdönthetetlenek. Az istentelen erők nagyon gyakran megtámadják azokat. A Legfelsőbb azonban mindig a pszichikai hatalom megtestesítője, a pszichikai lény mellé áll, és megmenti őt.

A pszichikai lény, a maga pszichikai hatalmával, természetesen egy igen erőteljes és beteljesítő lénnyé növekedhet. Mivel a pszichikai lény fejlődik, a pszichikai hatalom fokozatos gyarapodása nem csak lehetséges, de szükségszerű is. A pszichikai hatalom megnyilvánulása az isteni megnyilvánulásnak egy finom, törékeny, lágy és tündöklő módja az egészen fejlett keresőkben.

A pszichikai hatalommal csodákat is lehet tenni. A pszichikai hatalommal szert tehetünk arra a képességre, hogy azonosuljunk – és ezáltal lássuk is – mások múltjával, jelenével és jövőjével, illetve a saját múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. Bár ez az isteni hatalom kifejeződése, a pszichikai hatalom mégis óriási szépséggel bír; mint a virág vagy a hold szépsége. A pszichikai szépség önmagában is kézzelfogható hatalom.

Általánosságban szólva, a pszichikai hatalom a gyermek hatalma, bár ez a hatalom a Forrással való bensőséges egységénél fogva korlátlanná válhat. A spirituális hatalom a felnőtt ember hatalma, bár nem biztos, hogy mindig bölcsen használja azt. Az okkult hatalom a nyughatatlan, dinamikus ifjú hatalma. A spirituális hatalom a csendes, nyugodt tenger hatalma. Az okkult hatalom az óriási, gyors hullám hatalma. A spirituális hatalom általában nem olyan gyors, mint az okkult hatalom, az okkult hatalom viszont gyakran rombol, ahelyett, hogy építene. A spirituális hatalom mindig annak tulajdonít fontosságot, hogy lassan, kitartóan, biztosan és meggyőzően az Igazság Palotáját építse.

A spirituális hatalom bármit tesz is, az hibátlan, szilárd és tartós. A spirituális hatalom belülről bizalommal, Fentről pedig biztosítékkal bír. Az isteniség teljes földi kinyilvánítása érdekében, minden pszichikai képességnek és minden okkult képességnek követnie kell a spirituális hatalom útmutatását, hogy elérjék az Abszolút Legfelsőbb Urat.

Kérdés: Azt mondták nekem, hogy már elkezdtem kifejleszteni a pszichikai – paranormális – képességeimet. Járjak-e tovább is spiritiszta központokba ezzel a célzattal?

Sri Chinmoy: A te esetedben, őszintén azt kell hogy mondjam, nem lenne bölcs dolog most ilyen képességeket fejlesztened. Miért? Mert a szemedből látom, hogy nagyon őszinte személy vagy. Nem szabadna megelégedned ezekkel a pszichikai képességekkel. Lelked messze, messzebb a legmesszebb akar jutni. Vannak, akikben nincs meg a törekvés, hogy eljussanak a Legmagasabbra, a Legvégsőhöz. Megelégszenek apró, kis pszichikai képességekkel, és nem akarnak tovább haladni. Előfordulhat, hogy valakinek azt tanácsolom, hogy fejlessze pszichikai képességeit. De a te esetedben, ha ilyen képességeket fejlesztesz, azok utadba fognak állni, és nem tudsz majd tovább haladni, hogy elérd életedben a Legvégsőt. Nos, neked kell választanod: beéred egy darab cukorkával, vagy kivárod a végtelen Igazságot, a Mindenható végtelen Kincsét.

Ha pszichikai képességekkel rendelkezel, akkor pusztán ezeket a képességeket próbálod használni, és azok elbűvölnek. Nagyon gyakran, az, aki egy kis pszichikai képességre, pszichikai hatalomra tesz szert, megelégszik vele, és elkezdi azt különböző személyekre alkalmazni, ha kell, ha nem. Ez olyan, mint amikor egy gyereknek mindenféle csillogó játékai vannak, és minduntalan azokkal játszik. Elhanyagolja a tanulmányait, és buta marad. Ha a gyermek őszinte vagy becsületes, megfelelő jelentőséget tulajdonít tanulmányainak, abbahagyja a játékot és nekilát tanulni, mert tudja, hogy tanulnia kell ahhoz, hogy művelt ember legyen.

A pszichikai képességek másik veszélye, hogy nagyon gyakran szellemek fenyegetik. Akik pszichikai képességeket fejlesztenek, spirituális vagy okkult szempontból nem feltétlenül erősek. A pszichikai képességek a pszichikai világból származnak. Nagyon finomak, lágyak, és mondhatni törékenyek. Nagyon gyakran fenyegetik őket okkult hatalmak, amelyek néha nagyon kegyetlenek, dinamikusak, gőgösek és rombolóak. Az éhes, elégedetlen szellemek megpróbálnak behatolni a kereső pszichikai képességeibe, és elvenni mindazt a törekvést, amivel akkor rendelkezett, mielőtt megállt spirituális utazásában, hogy pszichikai képességeit fejlessze. Ugyanakkor, ha valaki valódi spirituális fejlődést, belső fejlődést ér el, anélkül hogy pszichikai képességekkel törődne, utazása végén, miután megvalósította Istent, bizonyosan megkapja ezeket a képességeket.

Sosem leszel vesztes azért, mert nem fordítasz figyelmet erre a pszichikai képességre, mivel ez automatikusan kifejlődik benned, amikor mély meditációdban minden központod megnyílik. Ahhoz, hogy ilyen meditációt érhess el, el kell menned egy Istenmegvalósított spirituális Mesterhez, aki egyénileg tanít téged, és a rossz erők támadásától is meg tud védeni.

Hogy egészen őszinte legyek hozzád, már most is négy erő támad folyamatosan. Kérlek, nagyon vigyázz ezekkel az erőkkel. Ez a négy erő már ott lebeg körülötted. Nem jók; ezek istentelen erők. Egyrészről a pszichikai képességeid megnyílóban vannak, vagy készülnek megnyílni, másrészt vannak erők, negatív erők, amelyek próbálnak elpusztítani téged. Tehát kérlek, mélyedj magadba. Könyörögj belsőleg Isten oltalmáért és Isten megvilágosító Fényéért, és ezek az erők elhagynak téged. El kell, hogy hagyjanak.

Kérdés: Hasznosak-e a pszichikai képességek, vagy hátráltatják-e bizonyos szempontból Önmagunk felismerését?

Sri Chinmoy: A pszichikai hatalom egyáltalán nem segít az Istenmegvalósításban. De a pszichikai képességeket lehet, szükséges és kell is használni, ha ez az Isteni Akarat, miután Isten megadta nekünk Önmagunk felismerését. Az egyik nagy spirituális Mester, Srí Rámakrisna azt szokta volt mondani, hogy aki pszichikai hatalomra tesz szert, tönkreteszi Önfelismerésének lehetőségét. Megszerzi ugyan a pszichikai hatalmat, de Isten meg lesz tagadva tőle, mondta.

Ki a birtokosa minden hatalomnak? Isten. Ha eggyé válunk a Birtokossal, minden tulajdona azonnal a miénk lesz. De ha a Birtokossal nem törődve csak a tulajdonért könyörgünk, annak megszerzése csak hátráltat majd a végső Cél felé vezető utunkon. Valójában áldás, ha nincsenek pszichikai képességeink mielőtt jelentősebb megvalósítást érnék el. Ha túl korán megkapjuk azokat, a kérkedés világába, a csodák és varázslatok világába kerülünk, és nem a törekvés, az odaadás és a megvalósulás világába.

Rámakrisna egyszer megkérdezte legnagyszerűbb tanítványát, Szvámi Vivékánandát – akit eredetileg Narennak hívtak: „Naren, sok évig gyakoroltam az önmegtartóztatást, nézd hát, rendelkezem az összes fő sziddhivel. Szeretnéd ezeket megkapni tőlem? Nem kell meditálnod, mert ezt már megtettem helyetted. Neked adom minden hatalmamat.” Naren késlekedés nélkül így válaszolt: „Segítenek ezek az Önfelismerésemben?” A Mester azt felelte: ”Kedves Naren, nem segítenek. Az Önfelismerésnél a pszichikai képességek nem számítanak. De ha akarod, az Önfelismerés után használhatod őket. És ha rendelkezel ezekkel a pszichikai képességekkel, az emberek természetesen köréd sereglenek majd, és jobban szolgálhatod Istent az emberiségben.” A tanítvány így felelt: „Nem, köszönöm nem kérem. Hadd valósítsam meg előbb Istent. Majd azután foglalkozom vele, hogy megszerezzem ezeket a pszichikai képességeket.” Ekkor Rámakrisna a többi tanítvány előtt hosszan megáldotta legkedvesebb tanítványát, és így szólt: „Tudtam, hogy te kiállod a próbámat. Ha bárki másnak tettem volna fel ugyanezt a kérdést, mint például egy mohó embernek, azt válaszolta volna, »Igen. Igen, kérlek, add meg nekem ezeket a képességeket. Igazán kedves tőled.« De tudtam, hogy a te szíved teljesen tiszta. Te Istent akarod, egyedül csak Istent.”

Kérdés: Az indiai fakírok, akik ezekkel a képességekkel rendelkeznek, ezeket a Jóga nemes céljainak támogatására szentelik, vagy üzleti célra használják?

Sri Chinmoy: Valójában nagyon sokuk letért az igazság ösvényéről. Akik így cselekedtek, azok pszichikai képessége épp olyan, mint a fekete mágia. Semmiféle spirituális célt nem szolgál. Ha valaki beteg, és Isten azt mondja, azt akarja, gyógyítsd meg azt az embert, vagy ha valakit veszély fenyeget, és Isten azt akarja, hogy mentsd meg azt a személyt, akkor használnod kell a pszichikai képességeidet. De a pszichikai hatalmat csak akkor szabad használni, ha azt Isten kérte vagy jóváhagyta. Indiában és másutt is a legtöbb ember, aki ezeket a képességeket használja, nem Isten Akarata szerint cselekszik. Csak saját büszkeségüket, hiúságukat és egójukat elégítik ki. Megsértik Isten Törvényét. De rettenetes hibát követnek el, és nagyon súlyos büntetés vár rájuk a következő életükben.

Kérdés: Igaz, hogy a Jógiknál a pszichikai képességek nem fejlődnek ki, vagy mutatkoznak meg automatikusan, hanem különféle gyakorlatokkal, vagy más módon kell kifejleszteni azokat?

Sri Chinmoy: A testben hét fő pszichikai központ van. Ezek nem a fizikai testben, hanem a szubtilis testben találhatók. Van egy a fejtetőn, aminek Szahaszrára, ezerszirmú lótusz a neve. A látás helye a két szemöldök között és egy kicsit feljebb található Ádzsnyá csakra. A torok aljában van a beszéd és a külső megnyilatkozás központja, a Visuddha csakra. A mellkasunk közepén van az Anáhata vagy szívcsakra. Sokan főleg innen merítik pszichikai hatalmukat. A köldöknél található a Manipúra. A lépnél van még egy központ, a Szvádhisthána. És legalul, a gerincoszlop alján található a Múládhára csakra. Múládhára, Szvádhisthána, Manipúra, Anáhata, Visuddha, Ádzsnyá, Szahaszrára: ez a hét csakra.

Ha a kereső tudatosan vagy nem tudatosan ezekre a pszichikai központokra koncentrál, pszichikai képességeket fejleszt. Lehet, hogy nem tudja a központ pontos nevét, de ha a megfelelő helyre koncentrál, automatikusan valamiféle intuitív képességre tesz szert. Ahhoz, hogy a csakrák kinyíljanak, és a Kundalini elkezdjen működni, minden egyes csakrára külön kell koncentrálni. Ez, a spirituális fegyelem, az egyik módja, hogy pszichikai hatalomhoz jussunk. Főleg itt Nyugaton gyakran hallom, hogy emberek azt mondják, hogy pszichikai hatalommal rendelkeznek, holott az adott személynek lehet, hogy egy szemernyi pszichikai hatalma sincsen. Néha az emberek az intuíció síkjáról vagy a fizikai elméből, ahol kifinomult intuíció található, szert tesznek egy kis intuitív megérzésre, és aztán azt állítják, hogy pszichikai hatalommal rendelkeznek. De nem olyan könnyű pszichikai hatalomra szert tenni. Keményen meg kell érte dolgoznunk, hogy elérhessük azt.

Ugyanakkor, ha egy Guru vagy spirituális Mester úgy akarja, beléd öntheti ezt a képességet, anélkül, hogy meditálnod kellene, vagy Kundalini Jógát gyakorolnod. A spirituális Mesterek kiváltsága, hogy megadhatják ezeket a képességeket, de mindez Isten Akaratán múlik. Ha Isten pszichikai hatalmat akar adományozni neked, álmodban adhat neked egy mantrát, ami pont neked való. Ilyenkor az az alak, avagy lény, aki megjelenik az álmodban, megmondja hány ezerszer ismételd el az adott mantrát. Nem kell egy adott központra koncentrálnod, csak elismétled a mantrát, ahányszor kell, és megkapod a pszichikai hatalmat. Ez így működik a megvalósulással is. A legtöbb ember úgy valósítja meg Istent, hogy egész életében gyakorolja a spiritualitást, de vannak, akiknek egyáltalán nem kell hogy spirituális életet éljenek. Egy álomban Isten belép az adott személybe, és megvilágosítja annak tudatát. Ezután bárki, aki szellemi látással rendelkezik, érzékeli, hogy az adott személy megszabadult és megvalósult.

A pszichikai hatalomért sem mindig szükséges tudatosan könyörögni. Ha valakiből Jógi lesz, a központjai gyakran spontán módon megnyílnak, és a pszichikai képességek automatikusan felszínre jönnek. Még ha valaki nem is törődik a pszichikai hatalommal, az általában felszínre jön, amikor az adott személy gyorsan, nagyon gyorsan közelít céljához. Ha az okkult hatalom áldásként érkezik, és nem akadályozza meg, hogy az illető kifejezze belső isteniségét, akkor nincs benne semmi ártalmas. De ha mint átok, vagy akadály az útjába áll, ha megkísérti, és sebessége elvesztésére, vagy az út elhagyására készteti, akkor bátran el kell utasítania, és előbb a cél elérésére kell koncentrálnia.

Kérdés: Pszichikai hatalomnak neveznéd-e azt az adottságot, hogy valaki közvetlenül, kimondott szavak nélkül kommunikálni tud saját Mesterével?

Sri Chinmoy: Nem szükséges pszichikai hatalom ahhoz, hogy valaki kapcsolatba lépjen a Mesterével. Ezt odaadással és fenntartás nélküli hittel is meg lehet tenni. Hol van a Mester? Azt mondod, hogy te itt vagy Puerto Ricóban, a Mestered pedig talán New Yorkban. De nem. Ott van szíved mélyén, szíved legbelsőbb zugában. Ha bármikor kapcsolatba akarsz lépni a Mestereddel, csak lépj be a szívedbe, hatolj annak legmélyére, és ott megtalálod őt.

Nincs szükség pszichikai hatalomra, csak odaadásra és hitre. Ha odaadással rendelkezel, a Mestered, vagy akihez imádkozol, rendelkezésedre áll. Srí Krisna, India legkiválóbb spirituális Mestere azt mondta: „Isten könnyen ad a tanítványnak Hatalmat, Fényt, Üdvösséget, és mindenféle isteni tulajdonságot. De ha odaadást ad a tanítványnak, ami szintén egyfajta isteni áldás, akkor csapdába esett. Amint a tanítvány megkapja az odaadást, bizonyos lehet benne, hogy Mestere az ő tökéletes rabszolgájává válik. Igazán odaadó ember nagyon-nagyon kevés van a földön, míg bölcs embert, megvilágosult embert, vagy békés embert könnyen találhatunk.”

Krisnának volt egy nagyon közeli tanítványa, Vidhura, aki nagyon-nagyon szegény volt. Egy napon Krisna meglátogatta Vidhura házát. Vidhura nem tudott neki rizst vagy rendes ételt adni, így hát egy nagyon egyszerű ételt szolgált fel Sri Krisnának, banánlevélen. Sri Krisna szíve az extázis és a gyönyör tengerében úszott. Mit tett hát? Először megette az ételt, azután megette az egész banánlevelet. Vidhura megkérdezte: „Mester, mit teszel? Megeszed a banánlevelet! Az nem étel!” Krisna erre így válaszolt: „Ó Vidhura, hogyan választhatnám el ételedet a banánlevéltől? Hogyan választhatnám el odaadásodat létedtől? Ételedben odaadást látok, testedben odaadást látok, szívedben odaadást látok, banánleveledben is odaadást látok. Bármit látok nálad, körülötted és benned, az mind csupa odaadás. Semmivel sem tudom jobban elválasztani az ételt a levéltől, mint lelkedet a testedtől.” Ez történik hát, ha valaki valóban odaadó Isten, a Legfelsőbb iránt. Annak az embernek Isten mindig ott áll az oldalán.

Szeretnék valamit mondani a hitről. Biztos mindannyian hallottatok már a Gangeszről, India legszentebb folyójáról. Azt tartják, hogy aki a Gangeszban megmerítkezik, minden bűnétől megszabadul. Egész évben mindenféle bűnöket elkövethetünk, és ha pusztán belépünk a Gangeszba, ezek a bűnök mind eltűnnek. Ez a mi indiai hitünk. Csak Isten tudja, milyen ostobák vagyunk.Egyszer Párvati megkérdezte hitvesét, Sivát: „Igaz, hogyha egy ember egyszer megmerítkezik a Gangeszban, minden bűne egy szempillantás alatt szertefoszlik? Valóban ilyen hite van az embereknek?” Siva így válaszolt: „Nos a legjobb az lesz, ha szemléltetem. Mindketten emberi alakot öltünk, és leülünk a Gangesz partjára. Én egy igen öreg ember leszek, te pedig egy öregasszony. Egy csecsemőt tartasz majd a kezedben, és én elveszem az életét. Akkor te azonnal elkezdesz keserű könnyeket hullatni, és kiabálni, hogy elvesztettük egyetlen gyermekünket. Sokan odajönnek, hogy vigasztaljanak, te pedig elmondod nekik: „Ha egy olyan ember áldja meg a gyermekemet, aki úgy érzi, nincs bűne, a gyermek feléled.”

Így hát emberi alakot öltöttek, és leültek a Gangesz partjára. Emberek százai jöttek, hogy a folyóban ússzanak és fürdőzzenek. Párvati azt mondta: „Ti itt mindannyian tudjátok, hogy amint beléptek a Gangeszba, bűneitek nem léteznek többé. Menjetek tehát, merítkezzetek meg és áldjátok meg a gyermekemet, és akkor visszatér belé az élet.” Több százan mentek el mellettük, de senki nem akarta megtenni. Készek voltak úszni, készek voltak megmerítkezni vagy akár órákat fürdeni a Gangeszban, de tudták, hogy ennek semmi hatása sem lesz a gyermekre. Megérinthetik a gyermeket, de az nem fog életre kelni. Így ment ez órákon át. Azután az ott ácsorgók láthatták, hogy egy középkorú ember, aki éppen kijött egy kocsmából, odamegy az asszonyhoz, aki elvesztette egyetlen gyermekét. Igencsak kellemetlen szaga volt, és indiai megítélés szerint „jellegtelennek” mondanánk. Az ember odajött az asszonyhoz és megkérdezte: „Miért sír?” Az asszony azt válaszolta: „Azért sírok, mert senki nem akarja megáldani a gyermekemet, pedig mindenki tudja, hogy amint megfürdik a Gangeszban, minden bűn távozik belőle, és életre tudja kelteni a gyermekem.”

„Ezért sír? Nekem van hitem. Hadd próbáljam meg.” mondta az ember, azzal beugrott a Gangeszba. Pár perc múlva visszatért, megérintette a gyermeket és az azonnal életre kelt. Ekkor Siva így szólt: „Látod, ezrekből csak egy embernek volt hite a Gangeszban!” És ezzel Siva, Párvati és a gyermek eltűntek.

Gyakran mondjuk, hogy hiszünk valamiben, de csak áltatjuk magunkat. Ez az ember sosem foglalkozott a spirituális élettel, de tudta, hogy a Gangesz a Himalájában ered. Minden indiai spirituális Mester csodálja a Himaláját, és a legtöbb védikus Látó is a Himalája barlangjaiban meditált. Ennek az embernek határtalan hite volt a Gangeszban. Legtöbbünk, bement volna ugyan a Gangeszba, de nem merte volna megérinteni a gyermeket, mert senki nem szeret nevetség tárgyává válni. Ha a gyakorlati életről van szó, legtöbbünk kudarcot vall. És majdnem mindannyiunk, aki esetleg megérintette volna a gyermeket, meglátta volna, hogy kísérlete sikertelen, mert nincs valódi hitünk a Gangeszban. De ez a bizonyos ember hitt a Gangeszban. Ha igaz hitünk van Istenben, nem kell napi huszonnégy órát meditálnunk, egy pár perc már megteszi a hatását. Ha ilyen lélekteli hitünk van Istenben, Isten gondunkat viseli.

Kérdés: Lehetséges-e az, hogy valaki negatív okkultizmust gyakorolna, anélkül, hogy tudna róla, pusztán rosszindulatú beszéddel meg ilyesmikkel?

Sri Chinmoy: Minden erő, legyen az pozitív vagy negatív, azonnal megteremti a maga világát. Ahányszor útjára bocsátunk egy gondolatot, saját világot teremtünk. De ha azt állítjuk, hogy pusztán negatív gondolatokkal okkultizmust művelünk, az teljesen téves. Ugyanígy, a pozitív gondolatokkal sem teremtünk magasabb rendű spirituális életet.

A tagadás és a rombolás szinte mindig az elégedetlen vitális világban van, és igen gyakran az okkultizmust is itt gyakoroljuk. A pozitív állítások és a célirányos akarat, hogy feltárjuk és kinyilvánítsuk Isteniségünket, mindig a belső világban, a pszichikai világban születnek. Tehát tudnunk kell, hogyan és miért használjuk ezeket a képességeket.

Kérdés: Vesztünk azzal valamit, ha nem fejlesztjük magunkat az okkult világban?

Sri Chinmoy: Semmit nem veszítünk, mivel a legmagasabb felismerést a szellemi világ fogja nekünk megadni. Ha a belső világban, a szellemi világban élünk, automatikusan megkapjuk a szellemi világ felbecsülhetetlen gazdagságát. És meglátjuk, hogy az okkult erők, és minden másfajta erő is ott lakoznak. Tehát nem veszítünk semmit, ha nem fordítunk figyelmet az okkult világra.

Kérdés: Úgy gondoltam az okkultizmus valami olyasmi, mint a fekete mágia. Elmondaná, mi is az?

Sri Chinmoy: Igen, az okkultizmus legalacsonyabb értelmében véve fekete mágia. Az okkultizmus a legtisztább értelemben véve az Isteni Erő, az Egyetemes Erő dinamikus formája. Ha az okkultizmust arra használják, hogy megtörjék Isten egyetemes összhangját, akkor fekete mágia a neve. Ez a fekete mágia, melyet Keleten és Nyugaton látunk, egy teljesen elfajult okkultizmus. A fekete mágia igen gyakran természetünk tisztátalanságával és sötétségével foglalkozik. A tiszta okkultizmusnak, az igazi okkultizmusnak semmi köze a fekete mágiához vagy a fekete mágusokhoz.

Tudok egy asszonyról Miamiban, aki fekete mágiát használt, hogy elérje, hogy a nővére halva született csecsemőt hozzon a világra. Ennek a nőnek magának nem volt meg a hatalma, ezért elment egy Haiti-i fekete mágushoz, és ő használta a hatalmát. Mindenféle gondokat okozott, pusztán azáltal, hogy Haitiből használta az okkult hatalmát. Ez a bizonyos nővér mindenféle nyavalyáktól szenvedett, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani. Kénytelen lesz elmenni egészen Haiti-ig, és könyörögni a fekete mágusnak, hogy segítse ki őt abból a bajból, amit saját nővére hozott a fejére.

Manhattanben volt két vagy három esetünk efféle fekete mágiával. Az egyik tanítvány nővére elment Haitire. Azután a férje nem tudott járni, egész tál ételek estek ki a kezéből, és egyéb dolgok is történtek, mindez az okkult hatalom miatt. A férj eljött hozzám az Indiai Konzulátusra, és meditált velem. Egyszer vagy kétszer otthon is meglátogatott. Meggyógyult, és azután elment.

Az okkult világban a közönséges okkultisták kutya-macska háborút vívnak. Sőt, tulajdonképp még rosszabbat, mert a kutyák és a macskát legalább elfáradnak. A közönséges okkultisták meditálnak, szert tesznek némi okkult hatalomra, és azután, ahelyett hogy a helyes utat, a spirituális utat követnék, arra használják a hatalmukat, hogy más okkultisták képességét ellopják.

A fekete mágusok a megvalósult vagy spirituális hatalommal rendelkező embereknek soha sem tudnak ártani. A megvalósult spirituális embernek ellenben megvan a hatalma, hogy megfenyegesse az okkultistát vagy a fekete mágust, bár rendszerint nem tesz ilyet. Ha spirituális személy használ okkultizmust, isteni módon használja azt. Ha komoly támadásra kerül sor, és valakit az a veszély fenyeget, hogy letér a spirituális útról, vagy komoly balesete lesz belső vagy külső életében, azonnal használni fogom okkult hatalmamat, ha az Isteni akkor azt akarja, hogy én legyek az eszköz, aki az adott személynek segít. Ez tiszta okkult hatalom.

Indiában gyakran próbáltak fekete mágusok megbüntetni spirituális Mestereket, vagy tönkretenni spirituális hatalmukat. Az eredmény az lett, hogy teljes fekete mágiából eredő hatalmukat át kellet adniuk a spirituális Mesternek. Gyakran előfordult, hogy okkultisták megpróbálták ellopni egy alvó spirituális Mester hatalmát. A Mesterek csak két-három órát pihennek, néha egyáltalán nem alszanak. Amikor elvesztik az eszméletüket, minden kapcsolatot elveszítenek a fizikai világgal. Ilyenkor az okkultista behatolhat a spirituális Mesterbe és megpróbálhatja elrabolni a spirituális hatalmát. De ezek az okkultisták bolondok, mert a spirituális Mestereket a Mindentudó és Mindenható állandóan vezeti és védelmezi. Az okkultisták veszítenek, és minden okkult hatalmukat át kell adniuk a spirituális Mestereknek. Azután az okkultisták csak sírnak és sírnak. Némelyik ilyen volt okkultista ma annak a spirituális Mesternek a tanítványa, aki elvette az okkult képességeit. Egyes fekete mágusok, akik spirituális Mestereket próbáltak kínozni, elveszítették istentelen, ördögi hajlamukat és fehér mágusok lettek. Olyan emberhez mentek, aki csupa könyörület volt, így megmenekültek.

1963 végén egy nagyon híres muzulmán okkultista látogatott Hyderabadból Pondicherrybe. Okkultista volt, asztrológus és fekete mágus egyben. Egy igen közeli barátom és csodálóm azt mondta: „Úgy szeretném, ha eljönnél meglátogatni ezt az okkultistát.” Azt válaszoltam: „Nem szeretek okkultistákat látogatni. Ha okkultistáról van szó, én nem akarok elmenni.” A barátom azonban ragaszkodott a kéréséhez, így hát elmentem meglátogatni az okkultistát a szállodában. Amikor a szobájába mentem, én csak álltam az ajtóban, míg az okkultista egy széken ült. Hogy mit látott a szememben, csak Isten tudja. De olyan megrázkódtatás érte, hogy az asztalra borult, és öt percig ki sem tudta nyitni a szemét. Nem bírt a szemembe nézni. Csak sírt és sírt, mintha valaki épp az imént mentette volna meg az életét. Azután felemelkedett, és összekulcsolt kezekkel odajött hozzám, és így szólt: „Életem ezen óráján eljöttél. Isten okkult hatalmat adott nekem, de én csak nőkre és italra fordítottam. Úgy használtam, hogy az emberek nagyra tartsanak, csodáljanak és megérintsék a lábamat. De benned a valódi spirituális hatalom áradatát érzem.”

És mit tett ezután? Azt mondta: „Nem vagyok rá érdemes, hogy megérintsem a lábadat, de megérintem a lábadat csak azért, hogy bocsánatot nyerjek, hogy áldást kapjak.” Megérintette a lábamat, és még számos jelét adta odaadásának.

Ha egy spirituális Mester áll egy okkultista elé, akkor az okkultista, ha őszinte ember, egyszerűen sírva fakad. Zokogni fog azért, mert visszaélt a hatalmával. A spirituális életet elárasztja a tisztaság és a béke, és ez a béke és tisztaság könnyen elnyeli az okkult világ minden mérgét.

Kérdés: Guru, azt mondtad, hogy az okkult síkok lényei úgy használják az okkult hatalmat, hogy azzal árthatnak az emberi lényeknek. Vannak olyan konkrét lények, amelyek ezt teszik, vagy ezek csak az úgynevezett fekete mágusok? És hogyan befolyásolják az embereket, különösen a spirituális törekvőket?

Sri Chinmoy: Nem, a fekete mágusok emberi lények, akik itt élnek közöttünk a földön. Azok a lények nem emberi lények, azok a vitális sík lényei. Néha egy apró hangya alakját öltik magukra, máskor olyan hatalmas formát választanak, mint egy elefánt. Nem tudatos életünk során belénk lépnek, és azután megpróbálnak negatív dolgokat tenni. Még ha valaki spirituális életet él is, féltékenységén, vagy valami más gyengeségén keresztül a sötét erők gyakran beléhatolnak. Ilyenkor az illető spirituális értelemben lezuhan, gyakran csak egy későbbi életben képes visszanyerni korábbi magasságát.

III. rész: A szellemvilág

Kérdés: Mik a szellemek, vagyis a vitális lények?

Sri Chinmoy: Némelyikük egykor egy emberi lény része volt, de van amelyik csak az egyetemes létezés része. Ezek a lények nem kívánják a lélek fényét. Ezek a lények abban lelik örömüket, hogy gonoszkodnak és pusztítanak.

Nem állíthatjuk, hogy ezek az erők a képzelet szüleményei. Nyugaton a hallucináció és a babonaság szavakat használják. Tudjuk, hogy van babona és hallucináció, de ezek a lények a való világban is léteznek. Saját szememmel láttam őket, éppúgy, mint a családom más tagjait, vagy mint a szolgálóinkat és a szomszédjainkat. És saját fényemmel és spirituális hatalmammal bántam velük.

Kérdés: Ezek a vitális lények félnek a transzcendentális képedtől? És el lehetne őket űzni vele, ha mondjuk, megtámadnának, amikor megyünk az utcán?

Sri Chinmoy: Higgyétek el nekem, hogyha meglátják a transzcendentális képemet, és ha az akkor éppen hat, akkor megijednek. A gond az, hogy ilyenkor nem gondolsz a transzcendentális képemre. Amikor megtámadnak, úgy megijedsz, hogy a kép eszedbe sem jut. De ha az áldozat éppen fényt kap a transzcendentális képtől, akkor a támadók rettenetesen megijednek, és távozni kényszerülnek. Az erők csak akkor mennek el, hogyha az adott személy fényt fogad. Ha ott van a transzcendentális képem, és olyan valaki látja, aki semmilyen tekintetben sem tanítványom, és ha nem törődik velem, akkor az csak egy kép. Nem fog fényt kapni tőle, és az erők nem rettennek vissza.

Ha valaki ezeknek az erőknek az áldozatául esik, és egy közönséges képet mutatsz neki, még ha van is hite abban a képben, az mégsem képes őt megvédeni. Először is az illetőnek nem lesz elég erős hite a képben, ha az nem a transzcendentális képem maga. Másodszor, még ha hisz is abban a képben, abból nem árad az isteniség. A fény védelmező hatalma sajátos módon hat. Ebben a székben is van lélek, meg az én testemben is van lélek. De nagy különbség van aközött a lélek között, amely az én testemben van, és a szék lelke között. Igaz, hogy a répában is ott van Isten, meg a ceruzában is. De vajon mennyi isteniség van abban a répában vagy abban a ceruzában? Ha az áldozat ránéz a transzcendentális képre, és képes abból átvenni valamit, a vitális lénynek távoznia kell. Rettenetesen megijed attól a fénytől és hatalomtól, ami a képből az áldozatba áramlik.

Az erők támadnak, de mindig ott a védelem. A legjobb, amit tehetsz, ha reggel, amikor imádkozol és meditálsz, első dologként a védelemre gondolsz.

Kérdés: Van-e valami mód, hogy a megtámadott személy – nem egy spirituális életet élő valaki, hanem egy hétköznapi ember – harcoljon, ha szellem támadja meg? Tud valamit tenni? A filmekben, mint a Drakula, meg ehhez hasonlók, ott van a kereszt, meg más vallásos dolgok, amik megakadályozzák, hogy a kísértet bántsa őket.

Sri Chinmoy: Jó, ha valaki valami effélét fel tud mutatni. Ha egy ellenséges szellem, egy gonosz szellem megtámad, a leghatásosabb védekezés mindig az, ha tisztaságot használunk. Ezek az erők nem bírják elviselni a tisztaságot.

Ha valakit megtámadtak, és az illető tehetetlen, az okkultisták tudnak tenni valamit, hogy segítsenek. Én is tettem már ilyet. Először rajzolnak egy kört, azután belépnek az áldozat lelkébe. A lélek pedig egy üzenetet adhat át az okkultistának. A léleknek megvan az a mindenható ereje, hogy az okkultista elé vetítse az adott kísértetnek vagy gonosz szellemnek a képét. Tehát a lélek, mint egy röntgenkészülék előhívja, és azt mondja: „Itt van, ez az a gonosz szellem, amely megtámadott.” Akkor az okkultista gyorsan leírja, vagy lefesti, vagy valamilyen módon, egy darab papíron megörökíti a szellem képét. Nem kell, hogy művész legyen, közel sem. Aztán valami okkult formulát használ, és a lélek segítségével az egész arcot áthúzza. Amikor ezt megteszi, az áldozatban lévő szellem távozik. A kezelt személy eszméletlen lehet, hányhat vagy furcsán viselkedhet. A gonosz szellemek áldozatai általában rettenetesen félnek a víztől, és a barátoktól vagy rokonoktól úgyszintén. Bármi, amit csak meglátnak, megijeszti őket. De amikor az okkultista használja a hatalmát, az áldozat azonnal megszabadul. Súlyos esetekben, ha az áldozat nem kap segítséget hozzáértő okkultistától, az orvosok injekciókat adnak, és mindenfélét tesznek. Az áldozat három- négy- öt napig kórházban marad, azután meghal, és addig is túlnyomórészt kómában van.

Kérdés: Ez gyakran megesik?

Sri Chinmoy: Én magam tíz vagy tizenegy esetről tudok. Nem, amivel foglalkoztam, de láttam, ahogy ezek a dolgok megtörténtek. Legtöbbször okkultisták foglalkoznak ezekkel az esetekkel. Indiában vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem okkultisták, de tudnak valamit a vitális világról, és nagyon durva módszerrel bánnak a gonosz erőkkel. Az ő durva módszerük nagyon rossz. Elkezdik vadul ütlegelni az áldozatot. Amikor hat vagy hét éves voltam, az egyik szomszédunk áldozatul esett. Jött a falubeli ördögűző, és egy bottal elkezdte kíméletlenül ütni. Az ember kiabált és sikoltozott, de az ördögűző azt mondta: „A veréssel űzöm ki belőle a gonosz szellemet.” Ebben az esetben az ördögűző sikerrel járt, mint ez gyakran előfordul, de ez nagyon durva eljárás volt.

Kérdés: Ez gyakrabban előfordul a világ egy bizonyos részén, mint más tájakon? Mivel Indiában több okkultista van, mint Amerikában, ott gyakrabban történik ilyen?

Sri Chinmoy: Nem tudom. Olvastam egy pár könyvet, és úgy tűnik, még Amerikában is meglehetősen gyakran történik ilyesmi.

Kérdés: De Amerikában ezt nem ismerik fel?

Sri Chinmoy: Nem, Amerikában nem ismerik fel. Amerikában sok olyan ember, akit ellenséges erő támadott meg, kórházban végzi, mert nem értik bajának okát. Az indiai falvakban ezt mindennapos eseménynek tekintik. Ezért van, hogy délután egy és három óra között a gyerekeknek tilos kimenni. Ha mindenképp ki kell menniük, akkor csoportban mennek, nem mennek ki egyedül. Délután egy és három között van a legrosszabb időszak.

Kérdés: Hogyan szállják meg a szellemek az embereket? Hogyan fér hozzá a szellem az ember tudatához? Csak úgy bemegy?

Sri Chinmoy: Hatalmuk van a vitális világban. Könnyen megtehetik, amikor az utcán megyünk, vagy bármikor. És miért csak a szellemek? Az emberi gondolatok éppúgy belénk férkőzhetnek. Ha most éppen jó gondolataid vannak, nagyon erőteljes gondolataid, ezekkel hatékonyan be tudsz hatolni valaki másba. A gondolathullámaidat elküldöd valakinek, és ő lehet, hogy egy konkrét lényt lát maga előtt, mint egy álomban. Ez a lény bármilyen alakot felvehet, amilyet csak akarsz. A gondolatból formát tudunk teremteni, mert a gondolat nagyon hathatós. Amikor a Jógik az akaraterejüket, vagy a gondolatot használják, azonnal alakot adnak neki. Gondoljátok, hogy a padlizsánlopásról szóló történet csak dajkamese, hogy nincs benne valóság? Az a történet teljesen hiteles. A nő, aki minduntalan megjelent, a gyerek és a többiek, mind a Mester gondolathullámaiból, akaraterejéből keletkeztek. A Jógi élt akaraterejével, és az azonnal alakot öltött.

Kérdés: Szeretném tudni, mi a különbség a lélek és a szellem között. Tudom, hogy ez két teljesen különböző dolog, de nem tudom mi a különbség.

Sri Chinmoy: A szellem, ahogy a nyugati világban ezt a szót használják, egy vitális lényt jelöl, és általában nem jót. A lélek, amely Isten megtestesítője, mélyen bennünk lakozik, az Önvaló része. A lelken keresztül léphetünk be mindent átható isteniségünkbe. Amikor a „lélek” kifejezést használjuk, az Önvalónak, a Mindentudónak és a Mindenhatónak egy szikráját értjük rajta.

A szellem, ahogy errefelé ezt a fogalmat használják, egy vitális lényt illet, amely a személy halálakor elégedetlen vagy kielégületlen, és ezért egy darabig a vitális világban marad. Rengeteg zavaró, akadályozó és viszálykodó erő van, ami szellemek alakját ölti.

Igyekeznek megtörni az összhangot és az egységet, és ehhez hasonló dolgokat tesznek. Ez a szerepük.

Az is előfordul, hogy a szellemek segítenek valakinek információt gyűjteni arról, mi történik a vitális világban, vagy hogy mi fog történni holnap, vagy holnapután. Rendelkeznek ezzel a képességgel, mert a vitális világ magasabb, mint a fizikai. Ha felmászunk egy fára, és a tetejéről körülnézünk, tágasabb kilátásunk nyílik, és tisztábban látunk mindent. A vitális világból könnyebben érzékelhetők a fizikai világ eseményei. De a fizikai világból nagyon nehéz bejutni a vitális világba. Okkult vagy spiritiszta gyakorlat szükséges hozzá.

Igen gyakran a szellemek azt mondják a hozzátartozóknak, hogy elhozzák elhunyt szeretteik lelkét látogatóba. El kell hogy mondjam, akik hallgatnak ezekre a szellemekre, roppant baklövést követnek el, mert a szellemek valójában nem az adott személy, a kedves szeretett lelkét hozzák el, hanem a vitális világ éhes lényeit.

Vannak olyan szellemek, akik megszállják a velük foglalkozó emberek lényét. Ezeknek az embereknek a külső lénye megengedi, hogy a szellemek beléjük lépjenek, és azok megszállják őket. Az ilyen emberek néha mindenféle dolgokat jövendölnek, ami vagy megtörténik, vagy sem. Ez azonban, sajnos, nem tereli őket a spirituális életbe. Pár év után a szellem így szól: „Most add meg a fizetséget. Hírnevet és dicsőséget hoztam neked. Azelőtt semmit sem tudtál a múltról vagy a jövőről. Én mindezt megmutattam neked, úgyhogy most fizetned kell.” Mit adhat hát? A hírneve és dicsősége nem hoz örömet az éhes szellemeknek, így hát azok megfojtják. Nagyon sok fekete mágust és más szellemekkel foglalkozó személyt fojtottak meg, vagy öltek meg másképp. Tudom, mert a közelben voltam jó pár ilyen esetben.

Visszatérve a ’szellem’ szóhoz, Indiában nagy Sz-szel írjuk ezt a fogalmat, és akkor egész mást jelent, mint itt nyugaton. Ez a Szellem Isten Hímnemű alakja, amely nem lép a teremtés mezejére. Ez a megnyilvánulatlan Világontúli, az Önvaló. Ha belépünk a belső életbe, és spirituális szempontból előrehaladunk, felismerjük Önmagunkat és megszabadulunk a félelemtől, a kétségtől, és a korlátoktól, szabad bejárást nyerünk a Szellemhez. Itt elérjük azonosságunkat a Kozmikus Látomással és Valósággal. A Szellemnek ez az értelmezése nyugaton nem használatos. Nyugaton a szellem fogalmát a spiritizmussal és a vitális világ lényeivel kapcsolatban használják.

Kérdés: Ha odajön hozzánk egy szellem, honnan tudjuk, hogy jó szellem vagy rossz?

Sri Chinmoy: Ha jó szellemek jönnek hozzánk, mindig virágillatot érzünk. Még ha nincs is virág a szobában, virág- vagy füstölőillatot érzünk és örülünk. De ha rossz szellem közelít hozzád, egyfajta félelem, aggodalom vagy kellemetlen érzés tölti el a szobát és testedet. Lehet, hogy mielőtt jött, nagyon tiszta voltál, de a szellem tisztátalanná tette elmédet.

Kérdés: Segíthetnek-e a szellemek az embereknek?

Sri Chinmoy: Igen. Jöhetnek például a szülők egy álomban, és megmondhatják neked, hogy tégy valami jót, vagy elárulják a jövőt, vagy egyszerűen figyelmeztetnek, hogy történni fog valami. Anyám több mint 20 éve halt meg, és most a Mennyben van. Több százszor eljött és segített nekem. Néha, ha valamit rossz helyre teszek, és gondban vagyok, mert szükségem lenne arra a dologra, anyám megjelenik előttem. Éppúgy, ahogy téged látlak itt a fizikai formádban, úgy látom őt, és meg is tudom tapintani. Azután azt mondja nekem: „Nézd csak, ott van, abban a fiókban!” erre én azt mondom: „Nem lehet ott, azt a fiókot sosem használom.” De végül is ott találom meg.

Indiában azt mondják, ha bal kézzel teszel le valamit, órákig kell majd keresned, mire megtalálod. Persze más módszer is van. Ha valamit nem találok, koncentrálok, és rögtön kitalálom, hol van.

Kérdés: Olvastam egy könyvet, amely azt írja, hogy minden emberhez tartozik vezető, és hogy az ember imádkozhat ezekhez a vezetőkhöz. Igaz ez?

Sri Chinmoy: Igen, mindenkinek nem is egy, hanem két vagy három vezetője van. Indiában házi istenségeknek hívjuk őket. Ezen kívül a szüleink vagy a rokonaink, akik kötődnek hozzánk, miután elhagyták a testet, segítenek nekünk, vezetnek minket és imádkoznak értünk. Ha még éreznek valamit irántunk, segítenek arról a síkról. Könnyebb nekik imádkozni miértünk, mint nekünk őértük, mert magasabb szinten vannak, mint mi.

Kérdés: Ha füstölőt és gyertyát égetünk, akkor könnyebben meg tudjuk idézni a szellemeket?

Sri Chinmoy: Régebben, amikor fájt a lábam, a nővéreim mindig láttak egy fehér alakot, aki a lábamat masszírozta. Magát az arcot sosem látták, csak egy homályos alakot. Én azonban a teljes arcot is láttam, és minden mást is. Mondtam a nővéreimnek, hogy ne nyúljanak a szellemhez, mert az rendkívül tiszta. Kértem őket, hogy égessenek füstölőt és gyertyát, és tegyenek ki virágokat. Ha jön egy szellem, mindig ezt kell tenni, különben a szellemnek nagyon nehéz velünk maradnia. Lehetsz akár a legtisztább ember a világon, a szellem akkor is rengeteg tisztátalanságot lát benned. De ha van virág, füstölő és gyertya, akkor egy kicsit könnyebben ott tudnak maradni.

Az egyik legnagyobb spirituális alak, Srí Rámakrisna, miután elhagyta a testét, elment egyszer egy követője házához. A követő szerette volna, ha hosszasabban elidőzik, de Srí Rámakrisna azt mondta: „Látod, határtalan, végtelen szeretetemből eljöttem hozzád, de látom, hogy olyan tisztátalan vagy. Állandóan füstölőt kellene égetned a szobádban. Amikor eljövök, és itt tartózkodom, olyan mintha töviságyon aludnék. Hogyan várhatod tőlem, hogy töviságyon aludjak?”

Kérdés: A virágok, és a füstölő égetése miért segít visszahozni a jó szellemeket?

Sri Chinmoy: Lehetővé teszi, hogy békésen maradhassanak. Megtisztítja a légkört. Ez a táplálékuk; olyan ez nekik, mint egyfajta gyümölcs. Még ha tested és elméd tiszta is, ha szobád nem tiszta, amikor a szellemeket megidézed, azzal megkínzod őket. Lehet, hogy Istenre gondolsz, és úgy érzed, tiszta vagy, de ha a szobád nem tiszta, az kínszenvedés a szellemeknek.

Kérdés: Hogyan keletkeztek az ellenséges erők?

Sri Chinmoy: Ezek mind elégedetlen, kielégületlen lények. Egyesek sosem születtek meg emberként, míg mások egykor emberi lények voltak. És mikor emberi lények voltak, veszekedtek és marakodtak, embereket öltek és mindenféle minősíthetetlen dolgokat tettek. Semmilyen tapasztalatukban nem leltek megelégedést. Még százak lemészárlásában sem találtak volna elégedettségre. Nincs életükben elégedettség.

Kérdés: Lesz valaha olyan, hogy sehol nem lesznek negatív erők?

Sri Chinmoy: Igen, eljön majd az a nap. Ehhez évmilliókra lesz szükség, de Isten bizonyosan nem maradhat tökéletlen. Ezt egyszerűen nem tudja megtenni. Egy nap mindenképp tökéletessé kell tennie őket.

Kérdés: Guru, amikor harcolsz, van hadsereged?

Sri Chinmoy: Igen, több hadseregem is van.

Kérdés: Ezek a belső lényeid, vagy más lények is vannak köztük?

Sri Chinmoy: A belső lényeim harcolnak velem és értem.

Kérdés: A koncentráció a fegyver?

Sri Chinmoy: Nem, ez nem koncentráció. A spirituális Mestereknek van egyfajta biztos hatalmuk, amit akkor használhatnak, amikor akarnak. Ez nem a koncentráció hatalma. Ez olyasfajta erő, mint amilyen a karunkban is van. Nem használjuk állandóan. Hasonlóan bennem is van egy szilárd erő, már most készen ott van. Amikor eljön az idő, egyszerűen csak élek vele. Ez olyan, mint amikor van ezer dollárunk a bankban; rajtunk múlik, mikor használjuk. Elkölthetünk egy centet, vagy akár mind az ezer dollárt. De minek költenénk el az ezer dollárt, vagy akár csak egy centet, is, ha nincs rá szükség. Ha szükség van rá, isteni szükség, a döntés ennek a képességnek használatáról egyenest a Legfelsőbbtől érkezik.

Kérdés: Guru, előfordul, hogy a tanítványok segítségét kéred, hogy harcoljanak ezekben a csatákban?

Sri Chinmoy: Egyelőre még nincs olyan tanítványom. Egy napon olyanok lesztek, és akkor örömmel, nagy örömmel vetlek be benneteket. Amikor én is valakinek a tanítványa voltam, száz meg száz ilyen csatában vettem részt. Aztán mi történt? Másnap semmiféle elismerést nem kaptam. Csak egyszer, amikor valami nagyon rendkívülit tettem, amikor a saját Gurum sem merte megtenni azt a dolgot, a következő nap a Guru elmondta az érintett személynek, hogy mit tettem. De általában a fizikai síkon sosem fejezte ki elismerését.

Kérdés: Guru, amikor arról beszélsz, hogy ellenséges erővel harcolsz, tulajdonképp arról van szó, hogy lehozol valamit, és belé töltöd? Vagy ez egyfajta küzdelem, amiben részt veszel? Amikor egy ellenséges erővel harcolsz, miben tér az el attól, amikor csak meditálsz és Fényt és Békét hozol le.

Sri Chinmoy: Meditációban Békét idézünk meg, és nagyon odaadóan megpróbáljuk befogadni, ami leszáll. De ha ellenséges erővel találkozunk, az olyan, mint a csatamező. Ott vakon ölni kell. Ott nem gondolunk sem anyánkra, sem apánkra, sem testvérünkre. Ott úgy kell tennünk, mint a megvadult elefántnak. Nem, „a megvadult elefánt” nem jó szó. Amikor spirituális emberek harcolnak az ellenséges erőkkel, az olyan, mintha több száz oroszlán küzdene. Ez egyáltalán nem olyan, mintha valamit lehoznánk; ez valódi küzdelem.

Kérdés: Milyen az, amikor a belső világban harcolsz?

Sri Chinmoy: Hogyan tudnám elmondani? A vitális világban rengeteg romboló erő van. Legtöbben még kísértetet sem láttatok. Isten nem akar kísértetet mutatni nektek. De ezek az erők a vitális világban végtelenül erősebbek és félelmetesebbek a kísérteteknél. Rendkívül undorítóak és mocskosak, és ugyanakkor elképzelhetetlenül erősek. Ha meglátod őket, még harcolni sem akarsz. Úgy érzed, legjobb, ha azonnal megadod magad. Nem mintha olyan gyönyörűek és fényesek lennének, hogy a lábaiknál akarj meghalni; nem! Amint meglátod őket, úgy gondolod, hogy lehetetlen legyőzni őket, így aztán azt mondod, legjobb megadni magad, és békében meghalni.

Kérdés: Guru, volt már, hogy megszállt téged egy szellem?

Sri Chinmoy: A szellemek jönnek, és megpróbálják megszállni a spirituális Mestereket, de nem tudnak megszállni minket. Nem engedjük nekik. Isten Akarata, hogy harcoljunk velük.

Egyszer, amikor huszonegy éves voltam, jött hat szellem és megtámadott. Éppen ágyban feküdtem, és elkezdtem velük harcolni. Isten Kegyelméből azoknak a szellemeknek távozniuk kellett, de később visszatértek. Úgy hajnal három lehetett, és olyan felfordulást csináltak, hogy a házban mindenki – tizenegyen vagy tizenketten voltak – lejött. Csak a bátyám, aki velem egy szobában a szomszéd ágyon volt, látta, hogy valamivel harcolok és egy másik nyelven beszélek. Nem tudta mit jelent, amit mondok, de leírta, amit a veszekedés és a harc közben hallott. Később megkérdezte tőlem, mit jelent, de mindent elfelejtettem. Azután koncentráltam és meditáltam, és elmondtam neki az idegen szavak értelmét.

Ezek gonosz szellemek voltak. A gonosz szellemek óvatlan pillanatainkban gyakran megpróbálják elvenni spirituális hatalmunkat. De nem csak a spirituális hatalmat viszik el; ha őszinte, egyszerű és főképp, ha tiszta vagy, ezeket a tulajdonságokat megpróbálják elvenni tőled. A tisztaságot veszik el először, mert tudják, hogy tisztaság nélkül az adott személy nem fejlődhet tovább. Ha az ember valami maradandót akar a spirituális életében, akkor először tisztaságra van szüksége.

Kérdés: Guru, Nyugaton történik olyasmi, hogy gonosz erők hatolnak valakibe, és utána mindenki azt hiszi, hogy valami egészségi problémája van? Lehet például, hogy némelyik pszichiátriai eset valójában az emberekbe behatoló gonosz erők eredménye?

Sri Chinmoy: Igen. Nyugaton sok ilyen embert láttam, akik pszichiátriai kezelés alatt álltak. Egyik tanítványomat is megtámadta egy gonosz erő, de az anyja azt hitte, idegösszeomlása van, és bevitte egy Bronx-i kórházba egy vagy két évre. Ott aztán gyakorlatilag megőrült. Egy nap egy másik tanítvány beszélt róla nekem, és nagyon sajnáltam. Akkoriban Manhattanben éltem és elmentem meglátogatni. Ott volt már egy ideje, szenvedett, és egyáltalán semmi javulást nem mutatott; nagyon rossz állapotban volt. Úgy gondolták, elvesztette józan eszét, és pszichiátriai kezelésre szorul, de én tisztán láttam, hogy egy istentelen erő támadta meg. Akkoriban még nem nagyon ismert, csak véletlenül hallott rólam. De segítettem neki, és egy pár nap múlva kiszabadult. Azután kétszer tartottam meditációt és mondtam beszédet az ő otthonában. Egyik alkalommal, amikor ott voltam és éppen el akartam kezdeni a meditációt, a macskája odavetette magát a lábamhoz, és belsőleg közölte, hogy emberi inkarnációt szeretne. Mindenki úgy meglepődött, mivel a macska teljesen hirtelen odajött, hasra vágta magát a lábamnál és olyan meredten nézett rám.

Kérdés: Ha nem segítettél volna rajta, az erők egész életére ott maradtak volna, vagy egy idő után távoztak volna?

Sri Chinmoy: Fogalmam sincs, az ő esetében mi történt volna. Talán egy jó pár évig eltartott volna, azután ha az erők látják hogy egyre gyengébb és gyengébb, akkor távoztak volna. Nem könyörületből távoznak, hanem mert már tönkretették az érintett személyt. Akkor elmennek valaki máshoz. De nem úgy működik, hogy miután távoznak, az illető jól lesz. Nem! Ha valakit már teljesen tönkretettek, vagy maradandó károkat okoztak benne, mehetnek valaki máshoz, és megpróbálhatnak neki is gondokat okozni. Ha a szellem még nem tette teljesen tönkre áldozatát, akkor még fennáll a lehetőség, hogy az meggyógyítható. De ha már teljesen lerombolta az adott személyt, akkor az már reménytelen eset.

Kérdés: Mi történik ilyenkor ezzel a lélekkel a következő inkarnációban? Az is tönkre megy?

Sri Chinmoy: Nem, a lelket nem teszik tönkre, de szegény lélek ebben az inkarnációban nem kap elég lehetőséget arra, hogy fejlődjön és kinyilvánítsa isteniségét.

Kérdés: Hogyan különböztethetünk meg egy olyan személyt, aki azért akar hatalmat, mert egy ilyen lény megszállta, egy olyan személytől, aki azért akar hatalomra szert tenni, mert ilyen a természete, mert spirituálisan fejletlen?

Sri Chinmoy: Ha valakinek megvan a képessége, akkor a legegyszerűbb, ha koncentrál a lélekre. Akkor látható, hogy az illető ilyen rossz erők áldozata lett, vagy saját vitális lénye éhezi a hatalmat. Vegyünk például egy gyermeket. A gyermek arcán tisztaságot kell érezzünk; a gyermek természetéből fakadóan édes és szeretetreméltó kell legyen. De ha ehelyett azt látjuk, hogy a gyermek folyton összetör valamit, harcol, és tele van erőszakkal, ebből tudhatjuk, hogy a gyermeket megszállta valami. Előfordul olyan eset, hogy a gyermek már így, megszállva születik, és ha felnő, alapvető természetévé válik, hogy harcoljon és mások legyőzésére törjön. Azt akarja, hogy mások mindig mögötte legyenek, vagy a lábainál. A gyermek esetében így könnyen megállapítható a helyzet, s aki tud másnak a lelkére koncentrálni, azonnal tudja, hogy az adott személyt megszállta-e egy másik lény vagy sem.

Kérdés: Van rá valami mód, hogy szembeszálljunk ezekkel a lényekkel?

Sri Chinmoy: Igen, ha békét viszünk be. A béke a legjobb ellenszer. Ha a béke behatol ezekbe a lényekbe, azonnal meghalnak. Ez számukra olyan, mint a méreg, mert ez a nyughatatlan világ retteg a békétől. Ha békét tudunk dobni abba az emberbe, aki eme erőszakos életerők áldozatává vált, a béke azonnal elnyeli erőszakosságukat. A szülők könnyen megoldhatják a gondot, ha a kisgyermek szívére koncentrálnak, és békét visznek bele. Nincs más megoldás, csak a béke oldja meg a gondot.

Kérdés: Miért szükséges egy léleknek, amely már sok éve elhagyta a testet, anyagi dolgokat kérni, ebben az esetben egy koponyát (utalás egy történetre, amelyben egy kísértet rázza az ágyát egy embernek, aki elvitt egy régi koponyát a temetőből)?

Sri Chinmoy: A közönséges lelkeknek gonosz, bosszúálló hajlama van. Ha nem tudnak bosszút állni valakin, amíg a földön vannak, akkor szeretnék azt a másvilágról megtenni. Elégedetlenek, és lényegtelen számukra, hogy baráttal vagy ellenséggel szemben cselekszenek. Azért állnak bosszút, mert úgy érzik, ezzel nyernek valamit. Örömüket lelik ebben, és kegyetlenek. Ismerek sok, az általad elmesélt történethez hasonló esetet. Ezek a lelkek csak apróságokat kérnek – például egy dollárt – és mit tesznek, ha nem kapják meg? Behatolnak a finom idegeinkbe és felborítják az egész szervezetet. Tudok egy fiúról, akinek meghalt a barátja. Ez a fiú körülbelül harminc forintnak megfelelő indiai pénzzel tartozott a barátjának. Hét éjszakán át a barátja mindig visszajött és azt mondta: „Add meg a pénzem!” A fiú így válaszolt. „Én kész vagyok megadni neked, de hogy veszed el?” Mire a barátja: „Nem, csak add meg, add meg a pénzem!” A hét végére a fiú egészsége teljesen összeomlott, és két hónapig ágyban kellet feküdnie.

Ha van egy szolgálónk – mondjuk egy szobalányunk –, és az meghal, ha bosszút akar állni, ott maradhat néhány hónapig vagy évig a vitális világban. Onnan a szelleme mindenféle bajt okozhat. De ugyanakkor mindennek van határa. Nem kínozhat minket akármeddig.

El sem tudjátok képzelni, mennyire szenvedett egy bizonyos hölgy, amikor az első férje öngyilkos lett. Két vagy három órával az esküvő után az a briliáns ötlete támadt, hogy megöli magát. Hogyan szenvedett ettől az asszony öt, hat, hét évig – vagy lehet, hogy még tovább is. Minden nap különféle támadások, fenyegetések, riogatások és kínzások érték. Annak idején Indiában éltem, és nem ismertem ezt az asszonyt, de egy barátom megkért, hogy segítsek. Használtam a hatalmamat, és oly sokévi kínzás után a szellem végre békén hagyta az asszonyt.

Azt hisszük, hogy a lélek amint elhagyja a testet, nagylelkű lesz, tiszta és megbocsátó; de ez nem így van. Ha ez így lenne, mindig örülnénk a halálnak. Azt mondanánk neki: „Abban a pillanatban, hogy elfogadsz, megszabadulok minden köteléktől.” De ez nem így van. Az a szint, amit ebben az életünkben elérünk egy ugródeszka. Következő inkarnációnkban a mostani eredményeinkkel indulunk. Ha ebben az életünkben megbocsátással, szeretettel, és áldozattal éltünk, akkor ezek révén a következő inkarnációnkban egy lépéssel előrébb lépünk.

Azok, akik testük elhagyása után bosszút próbálnak állni barátaikon vagy rokonaikon, valóban nagy baklövést követnek el. Következő inkarnációjukat gátolják azzal, hogy nem lépnek tovább a vitális világból. A vitális világban időznek, és belépnek a durva fizikai világba, hogy itt fenyegessenek, ijesztgessenek vagy híreket adjanak át. Ha ehelyett inkább a mentális világba vagy az intuíció síkjára, vagy a magasabb elmébe, vagy a feletteselmébe, vagy a lélek birodalmába lépnének be, valódi fejlődésre tennének szert, de nem teszik.

Amikor az az ember, akit a kérdésedben említettél, hazavitte a koponyát, érintkezésbe lépett a vitális erőkkel. Azzal, hogy ezt tette, bajt hozott a saját fejére. Amikor kilenc vagy tíz éves voltam, elmentem valahová, ahol láttam egy koponyát. Néhány szanszkrit szó volt ráírva. Később, amint hazafelé mentem, belsőleg láttam, hogy abban a néhány szóban egy hosszú levél rejtőzött, amelyben az elhunyt megírja, hogy milyen kegyetlen és igazságtalan volt vele a felesége és a gyerekei. Ha hazavittem volna a koponyát, ugyanaz a sors várt volna rám, mint a történetbeli emberre. Bár semmi közöm nem volt az elhunythoz, pusztán mivel érdeklődést tanúsítottam a koponya iránt, az illető zaklatott volna.

Kérdés: De mi történik ezekkel a lelkekkel? Nem szabadok, hanem valamilyen módon még mindig kötődnek korábbi életükhöz.

Sri Chinmoy: Ha egy spirituális alak könyörületet akar gyakorolni, megszabadíthatja őket, kiszabadíthatja őket a vitális síkról. Elmondja nekik, hogy nem csak rokonaiknak és barátaiknak okoznak gyötrelmeket, hanem saját maguknak is. Elmondja nekik, hogy ha így folytatják, nincs jövőjük, nem áll előttük fény. Ha egy Mester nem segít, ezek a lelkek gyakran hosszú évekig ebben a sajnálatos állapotban maradnak.

Kérdés: Hogyan kerülnek valaha is ki ebből?

Sri Chinmoy: Akkor kerülnek ki, amikor végre ráébrednek, hogy vannak felsőbb világok is, és az is az övék lehet. A vitális világban is törekedni kell, hogy tovább lépjünk, hogy feljebb jussunk. Ha nem törekszünk, ott kell maradnunk. Még ebben a világban is, ha valaki nem törekszik, semmi fejlődést nem ér el ebben az életében. Teljesen közönséges emberi lényként fog visszajönni talán még jó pár életen át. Sok ember úgy tesz, mint az állatok. Miért van ez így? Mert nem törekszenek rá, hogy túllépjenek állati tudatukon.

Kérdés: Mik a szellemek? Halott emberek vitális lényei?

Sri Chinmoy: Többségük elégedetlen vitális lény, az elégedettek nem tesznek ilyen dolgokat. Ezért van, hogy Indiában az emberek különféle rítusokat tartanak, ha valaki meghal. Egy hónapig gyakorlatilag etetik az elhunytat. Amikor valaki meghal, egy hónapig mindenféle ételt tartanak a ház előtt, azt gondolván, hogy a meghalt személy még éhes. Mi is tartottunk kinn ételt az apánknak és az anyánknak. Nagyon gyakran jött egy kutya, és megette az ételt, és ezen néha felháborodtunk. De a falubeli brahmin kiokosított bennünket. Azt mondta: „Az apátok egy kutya alakját öltötte fel, és ez a kutya eszi meg az ételt.” Hatszor vagy hétszer könnyes szemekkel figyeltem ezt meg, azt gondolva „Ó az apám eszik”. A kutya ette az ételt, én pedig olyan szeretettel néztem, mivel a brahmin azt mondta, hogy a kutya apánk helyett eszik. Miféle falusi hiedelmek! Saját szememmel láttam. Amikor az apám meghalt, és amikor az anyám meghalt, mi is betartottuk ezt a rítust egy hónapig, és egy hónap után elhittük, hogy most már nem éhesek többé.

Kérdés: Van igazság a kísértetházakról szóló történetekben?

Sri Chinmoy: Teljességgel! Hadd mondjam el az egyik tapasztalatomat, amit nemrég éltem át Connecticut államban. Egy bizonyos hölgy házában laktunk egy pár napig. Amikor mondta, hogy a házban kísértetek tanyáznak, nem nagyon figyeltem rá. De este jöttek a szellemek. Úgy emlékszem három szellemről volt szó, apáról és két fiáról. Nagyon hosszú történet volt. Össze-vissza sikoltoztak, és próbáltak megijeszteni. Első éjjel nem vettem komolyan a dolgot, de a második éjjel tényleg borzasztó volt, és kénytelen voltam komolyan venni. Meghajlították egy fa ágát, úgy hogy az nekiütközött az ablakomnak és betörte azt. Az ág továbbnyomult és gyakorlatilag kilökött az ágyamból. Erre azt mondtam: „Jól van, eljött az idő”, és ezzel kihajítottam őket.

Kérdés: A hölgy is hallotta őket, vagy csak te, Guru?

Sri Chinmoy: Bárki hallhatta őket. A hölgy már sokszor hallotta őket. A lánya gyakran megijedt és néha el is ájult.

Kérdés: Tudták, ki vagy? Direkt tették ezt?

Sri Chinmoy: Nem, nem tudták, hogy spirituális ember vagyok, vagy bármi ilyesmi. Csak gondolták, végre megszállt ott valaki, ezért tették.

Kérdés: Ha nem dobod ki ezeket a szellemeket, maguktól is elmentek volna?

Sri Chinmoy: A szellemek önszántukból nem döntenek úgy, hogy elmennek. Ha egy helyet elfoglalnak, az olyan, mint egy ellenséges erő. Elfoglalnak egy területet, és nagyon keményen meg kell dolgozni érte, hogy elűzzük őket. Egy pár helyen tettem ilyet. Vannak, akik Istenhez imádkoznak, és Isten segít nekik.

Kérdés: Mindenki láthatja a kísérteteket, vagy csak bizonyos emberek?

Sri Chinmoy: Ha alakot öltenek, a szellemek mindenki számára láthatóak. Felvehetnek gyönyörű vagy csúnya alakot is. Amikor még csak tizenkét éves voltam, az egyik szolgálónkat megtámadta egy kísértet. Ő körülbelül huszonhárom éves volt. Dél, vagy egy óra körül sétált az utcán, amikor az ostoba fickó egy fán egyszer csak meglátott egy gyönyörű nőt, aki segítségért kiabált. Amikor odament, hogy segítsen, a nő elkezdte a térdével rugdosni. A fiú elesett és elájult. Azután kórházba került, és mindenféle gyógyszereket kipróbáltak rajta. Annyira szenvedett! Ez nem puszta képzelődés volt, vagy valami ilyesmi!

A női szellemek rendszerint gonoszabbak, mint a férfi szellemek. A nőneműek gyönyörű alakban jelennek meg, szólítanak valakit, és ha az odamegy, kegyetlenül megrugdossák. Egyik este a bátyám és egy barátja egy bambuszfa mellett sétáltak. A bambuszfák nagyon magasak, ők pedig azt látták, hogy ez a fa nagyon mélyre hajolt. A bátyám látott is egy nőt a fán, de a barátja nem. Nem arról volt szó, hogy ő a harmadik szemével láthatta a nőt, de a barátja nem; éppen csak a barátja nem figyelt oda. A barátja annyira örült, hogy egy ennyire meghajlott bambuszfát lát, hogy megragadta azt. A fa visszacsapódott, és a bátyám barátja felrepült a tetejére. Ahogy újra leesett, eltörte a könyökét és a vállát. A bátyámmal nem történt semmi.

Kérdés: Ezek a szellemek személy szerint haragszanak valakire?

Sri Chinmoy: Nem, konkrétan senkire sem haragszanak, csak gonosz lények, akik kedvüket lelik abban, hogy ilyesmiket tesznek.

Kérdés: És mi a helyzet a temetőkkel? Vannak ott kísértetek?

Sri Chinmoy: A temetőkben és a halottégetők környékén is láthatjuk, hogyan harcolnak és sikoltoznak a kísértetek és a gonosz erők éjszakánként. A közelben élő emberek is hallják őket.

Azon a helyen is sok gonosz erőt láttam, ahova múltkor elmentünk piknikezni. Azon a telken sokan lettek öngyilkosok. Azon a területen, ahol öngyilkosságot követnek el, általában sok kísértet és gonosz erő forgolódik.

IV. rész: A médiumok és a láthatatlan világ

Kérdés: Tulajdonképp mivel lépnek kapcsolatba a médiumok, amikor üzeneteket közvetítenek? Kivel vagy mivel beszélnek?

Sri Chinmoy: Magával a lélekkel próbálnak beszélni. Ha szeretnék találkozni valakinek az elhunyt testvérével, apjával vagy anyjával, megtehetem, beszélhetek a lélekkel. Ha eléred az Önfelismerést, te is beszélhetsz így a szüleiddel, ha nincsenek a földön. Ha még a Mennyben vannak, vagy valamelyik másik felsőbb világban, akkor nagyon könnyű beszélni a lélekkel. Ha már emberi inkarnációt öltöttek, akkor egy kicsit nehezebb, de még mindig megoldható.

A léleknek megvan a maga nyelve. Éppúgy, ahogy egy emberi lénnyel közvetlenül beszélhetünk, beszélhetünk közvetlenül a lélekkel is. A hétköznapi emberi lények, akik még nem megvalósultak, szintén beszélhetnek a lélekkel, ha a vitális síkon kapcsolatban állnak egy szellemmel, vagy hatalmukban van egy szellem. A szellemek által kapott információ azonban gyakran helytelen és hiányos. Ha valakinek meghalt az anyja, vagy az apja, és vállalni akarja azt a fáradságot, hogy segítse a fiát vagy a lányát a földön, az elhunyt szelleme, bárhol legyen is, eljöhet, hogy üzeneteket adjon át. Ezek a szellemek bármikor összpontosíthatnak vagy gondolhatnak rájuk, és átadhatják az üzenetet. Még manapság is vannak olyan hétköznapi emberek, akik egy árva percet sem imádkoznak, mégis kapnak üzeneteket a lélekvilágban tartózkodó rokonaiktól. Mindazonáltal ez a módszer egyáltalán nem biztos. Azok, akik így kapnak üzeneteket, mindig elhunyt hozzátartozóik szeszélyeitől függenek.

Kérdés: Hogyan léphetünk kapcsolatba a másvilágon levő szeretteinkkel?

Sri Chinmoy: Van rá pár módszer, hogy kapcsolatba lépjünk azokkal a szeretteinkkel, akik nincsenek ezen a világon. A legegyszerűbb módszer, amiről folyton hallhatunk is, ha elmegyünk egy médiumhoz. A médiumok mindenféle történeteket mondanak a Mennyországban tartózkodó rokonainkról.

Ezeknek a történeteknek, sajnos, igen gyakran semmi közük sincs a valósághoz. A médiumok csak ritkán hoznak valódi belső üzenetet a lelkektől. Tudnotok kell, hogy ha valaki csak néhány napja vagy hónapja, esetleg egy-két éve hagyta el a testét, lehetséges, hogy a lélek még a vitális világban időzik. Ilyen esetben könnyebb a médiumoknak valódi üzenetet hozni a lélektől. De ha a lélek már belépett a mentális világba, az intuitív világba vagy a pszichikai világba, vagy a lélek saját világába, amely végtelenül magasabb a vitális világnál, akkor a médiumoktól kapott üzenetek mind hamisak.

Egy másik megoldás, ha egy valódi spirituális Mesterhez megyünk. Ha elmegyek egy nagy üzlet tulajdonosához, és megkérem valamire, ha elégedett velem, azonnal megteszi nekem azt a szívességet. De ha csak a kifutófiúhoz vagy egy közönséges eladóhoz fordulok, azt látom, hogy az ő lehetőségük rendkívül korlátozott. A spirituális világban, ha valaki elmegy egy valódi Mesterhez, azt tapasztalja, hogy annak képességei határtalanok. Olyan, mint a bolt tulajdonosa. Tudja, mije van, és hol találja, és bárkinek odaadhat bármit, amit csak akar. A médium viszont csak olyan, mint az eladó vagy a kifutófiú. Kevéssé áll hatalmában, hogy megadja neked, amit akarsz.

Amikor egy spirituális Mester hoz vagy visz üzenetet, belép annak a személynek a lelkébe, aki erre a szívességre megkérte, mert az illető lelke tudja, hogy rokona jelenleg hol tartózkodik. Elméje nem tudja, szíve nem tudja, életereje és teste sem tudja, hová ment hozzátartozója lelke. A lélek ellenben tudja. Ugyanakkor a spirituális Mesterek általában nem szeretnek efféle üzeneteket közvetíteni, mert úgy érzik, hogy ez csak a kíváncsiságot szolgálja.

Ha valaki inkább őszintén törekszik, semmint hogy kíváncsi lenne, senkit sem kell felkeresnie ahhoz, hogy üzenetet küldhessen az eltávozott barátnak vagy hozzátartozónak. Őszinte imája végtelenül biztonságosabb és biztosabb, mintha bárkit is elfogadna közvetítőnek. Ha imádsággal és meditációval teli szívvel üzenetét Istenre bízza, Isten könnyen el tudja vinni ezt az üzenetet a címzettnek. Az imádkozni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Könyörületével. A meditálni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Fényével. Ha kapcsolatban vagyunk Isten Fényével és Isten Könyörületével, imánk és meditációnk bizonyosan eljut a megfelelő személyhez.

Honnan tudhatjuk, hogy az adott személy megkapta-e az üzenetünket vagy sem? Legyen hitünk benne. A médiumokhoz is azért megyünk, mert hiszünk bennük. Azért megyünk a spirituális Mesterhez, mert hiszünk benne. Miért ne hinnénk saját imánkban? Ha nincs hitünk a médiumba, hiába hiteles az üzenet, akkor sem hisszük el. Ha nincs hitünk a Mesterben, még ha ott a szemünk előtt tesz is mindent, azt mondjuk, hogy ez puszta érzékcsalódás. Ha hitünk van saját imánkban, imánk képes egy tiszta gyermekké válni, aki szeretettel szalad Atyja felé, hogy kapjon valamit. Az Atya, amint megpillantja, hogy a gyermek ilyen szeretettel és hittel futva jött hozzá, azonnal mindent odaad neki.

Ha nem tudunk imádkozni és meditálni, ha nem törődünk a spirituális Mesterekkel, és nem nagyon vagy egyáltalán nem hiszünk a médiumokban, van egy gyakorlati módszer arra, hogy üzenetet küldjünk eltávozott szeretteinknek. Jegyezzünk le körülbelül hét eseményt az életünkben, ami kapcsolatban volt az adott személlyel. Az esetek legyenek nagyon lélekteliek és bensőségesek, olyanok, amik még mindig tisztán élnek szívünkben. Ha találtunk hét eseményt, ami nagyon bensőséges és lélekteli, akkor helyezzük ezeket egyenként magunk elé. Lépjünk be azután jelenlegi életünkkel és gondoskodásunkkal egyenként minden eseménybe. Minden esemény olyan, mint egy apró pont. Ha mostani életleheletünkkel belelépünk, meglátjuk, hogy a kis pont egy nagy körré tágul. Életleheletünk intenzitása és képessége azonnal felnagyítja azt. Ekkor annak a valóságnak az életlehelete belép az egyetemes valóságba, és eggyé válik azzal. Amikor tisztán látjuk, hogy ez az egyetemes valóság, akkor bizonyosan megjelenik a személy arca, finom fizikai formájában.

A hétköznapi emberek a finom fizikait nem tudják megérinteni, de ha spirituálisak vagyunk, akkor a finom fizikai kézzelfogható, szilárd lesz. Ilyenkor nagyon gyakorlatiasnak kell lennünk. Bízzunk abban a világban, ami elénk tárul. Ha betekintünk az egyetemes valóságba, és ott meglátjuk az adott személy arcát, akkor át tudjuk adni üzenetünket. De éreznünk kell, hogy csak ezek az intim pillanatok léteztek köztünk és szeretettünk között, és semmi más. Ha a személy iránti érzéseinkbe bármi zavaró körülmény vagy bármi olyan cselekedet keveredik, ami miatt nehezteltünk, azonnal elvesztünk. Úgy kell hogy érezzük, készek lennénk odaadni az életünket ezért a személyért, és ő is kész lenne odaadni az életét értünk. Ha úgy tudjuk érezni, hogy mindketten kölcsönösen odaadnánk az életünket a másikért, akkor képesek vagyunk tudatosan eggyé válni az adott személy életével, és könnyen átadhatunk, vagy fogadhatunk üzeneteket.

Kérdés: Ha megpróbálunk kapcsolatba lépni valakivel, aki eltávozott ebből a világból, hogyan lehetünk biztosak benne, hogy az adott lélekkel vettük fel a kapcsolatot, és nem egy gonosz szellemmel?

Sri Chinmoy: Tudnunk kell, miféle lélekről van szó. Ha az elhunyt nem volt nagyon fejlett lélek, akkor nagyon gyakran problémák merülhetnek fel, amikor kapcsolatba akarunk lépni vele. A vitális világban a különböző ártó lények mindenféle szépséges, fényes alakot ölthetnek fel, és úgy jöhetnek hozzánk, mintha ők lennének a rokonaink.

Mit tehetünk, ha meg akarjuk tudni, hogy ténylegesen a rokonainkról van-e szó, vagy valamiféle más lényekről? Teljes szívvel és lélekkel imádkoznunk kell Istenhez, hogy hozza előtérbe minden tisztaságunkat. Azután ha úgy érezzük, minden tisztaságunk előtérben van, a lény lábát – és nem az arcát – kell megnéznünk. Ha elönt minket a tisztaság, mindenféle gonosz lény eltűnik. Néha szó szerint szétpukkannak, és rettenetes zajt csapnak.

Ha a spirituális Mester nem a legmagasabb rendű, az ellenséges erők néha az ő alakját is felöltik. Odaállnak a tanítvány elé, és azt mondják: „Tedd ezt! Ne tedd azt!” A tanítvány hallgat rá, és aztán minden elromlik. Olyan esetekben, ha a Mester még a földön van, mindig kell, hogy legyen a tanítvány számára valamilyen azonosítási mód.

Tudok egy esetről Indiában, ahol az ellenséges erők felvették egy bizonyos spirituális Mester alakját, és arra kérték a tanítványokat, hogy kövessenek el öngyilkosságot. „Ha öngyilkos leszel, előbb meg tudom adni neked a felszabadulást” mondták. És a tanítványok megpróbálták megölni magukat, annak ellenére, hogy a Mester külsőleg közölte, hogy ő ilyet sohasem mondott. Az ellenséges erők roppant ravaszak. Különféle trükkjeik vannak, és mindenféle gonoszságot és rombolást visznek végbe, de végül meg kell adniuk magukat a Legfelsőbb Hatalomnak.

A hétköznapi emberek semmi más módon nem tudják megállapítani, hogy a valódi személlyel léptek kapcsolatba vagy valami rossz erővel, csak a lelkiismeretük segítségével. Ha a lelkiismeret előtérbe jön, azonnal érezteti vele, ha nem a megfelelő személyről van szó. A gyermek senkit nem vizsgál mentálisan; nincs is ilyen képessége. Ha két ember áll elé, nem tudja megmondani, melyik a valódi és melyik nem. De a szíve, vagy a lelkiismerete érezteti vele, hogy az egyik személy valódi, míg a másik nem.

A hétköznapi embernek a lelkiismerete érezteti meg vele, hogy a megfelelő személlyel lépett-e kapcsolatba, vagy sem. A spirituális embereknek ez könnyebb. A spirituális Mesternek pedig egy másodpercébe sem kerül, hogy megállapítsa, hogy a megfelelő lény jött-e el hozzá, vagy valami istentelen lény.

Kérdés: Lehetséges-e, hogy valaki kölcsönadja a testét, hogy egy szellem belélépjen és beszéljen rajta keresztül?

Sri Chinmoy: Ez lehetséges, és a médiumok gyakran ezt próbálják tenni. Gyakran automatikusan is megtörténik, főképp gyermekek esetén. Beszélnek a szüleikhez, és a szülők azt látják, hogy gyereknek nagyon különös az arckifejezése, más a személyisége és más kifejezéseket használ. Ilyenkor a gyermeket megszállta egy szellem.

Kérdés: Van egy gyermekkori tapasztalatom. Nálunk otthon mindenki zongorázott, és ameddig csak vissza tudok emlékezni, már akkor is mindenki zongorázott. Mikor három éves voltam, egy nap megkértem a szolgálólányt, hogy vigyen oda a zongorához, és elkezdtem két kézzel játszani egy dallamot, amit az anyám játszott előző este. Mi ennek a magyarázata?

Sri Chinmoy: Lehet, hogy egy szellem játszott rajtad keresztül, de lehetett más is. A legvalószínűbb, hogy előző életedben mesteri fokon tanultál meg zongorázni, és az intuíciód hirtelen előhozta ezt a tapasztalatot, ezt a hozzáértést. A gyermekeknél nagyon gyakran előtérbe kerül az intuíció. A gyermek ritkán tesz bármit is tudatosan. Mindent ösztönösen tesz. A gyermek folyamatosan beszél Istennel, bár a száját ki sem nyitja. Állandó társalgás zajlik a gyermek és Isten között.

Kérdés: Nem csak egyszer játszottam, sokszor játszottam így. Ez mit jelent?

Sri Chinmoy: Ebben az esetben ez az intuíció játéka volt, nem egy szellemé. A szellemek nem túl gyakran jönnek el a gyermekekhez, mert az istenek, akik vezetik őket, nem engedik ezt meg. Ha egy szellem behatol valahova, gyakran megpróbál valamit tönkretenni.

Kérdés: Mit gondol a gyógyításról a spiritualitás tükrében?

Sri Chinmoy: Szeretnék szólni néhány szót arról, mit gondolok a gyógyításról spirituális szempontból. A gyógyítás különleges figyelmet és egyben különleges megbecsülést érdemel a spiritualitástól. A közönséges gyógyító azért gyógyít, hogy hírnévre és dicsőségre tegyen szert, vagy mert belső kényszert érez, hogy segítsen az emberiségen. A spirituális ember azonban csak akkor gyógyít meg valakit, ha Isten erre megkéri, vagy ha személyes engedélyt kap erre Istentől.

Amikor egy közönséges gyógyító gyógyít valakit, a kezelt ember betegsége gyakran megtámadja őt. Nagyon gyakran találkozom olyanokkal, akik gyógyítottak, és maguk váltak annak a betegségnek az áldozatává, amit valaki másban meggyógyítottak. Egyesek bele is halnak az így szerzett betegségekbe. A spirituális emberek azonban lelkük fényével gyógyítanak. Lelkük fényével belépnek a betegségben szenvedő ember lelkébe, és úgy gyógyítják őt meg, hogy nem kötődnek hozzá. Életükben és életükön keresztül szakadatlan kozmikus áramlás van, és a kozmikus energiának ez a folytonos áramlása betegükbe is bekerül tőlük. Azután az egész olyan, mintha fény itatná át a szenvedő ember egész testét. Tehát a spirituális ember csak akkor gyógyít, ha az Isteni őt erre utasítja, vagy ha különleges engedélyt kap az Istenitől. Azután teljesen eggyé válik a szenvedővel, és lelke egységénél fogva, lelke fényével meggyógyítja őt.

Kérdés: Mi a kapcsolat az automatikus írás és a médiumok között?

Sri Chinmoy: A valódi spiritualitás nem foglalkozik automatikus írással és egyéb ilyesfajta dolgokkal. Egyáltalán nem spirituális dolog médiumokhoz járni, hogy megtudjuk, mi történik a Mennyben, a földön vagy a vitális világban. A spiritualitás állandó törekvés arra, hogy egyesüljünk Istennel. A spiritualitás Istennel való természetes egységünk. A valódi spiritualitás teljesen normális és természetes. Ha valakit érdekel az automatikus írás vagy valami ahhoz hasonló, akkor megpróbálhatod fellobbantani benne a törekvés lángját. Ha nagyon közel áll hozzád, és kedves neked, lehet, hogy hallgatni fog rád. Próbáld meg azt éreztetni vele, hogy ő fedezte fel az igazságot, és nem te feded fel számára, vagy juttatod el hozzá az igazságot. Ha valaki úgy érzi, saját maga fedezte fel az igazságot belülről, akkor az normálissá és természetessé válik számára. Ma este, meditációd közben, kérlek, próbálj meg belélépni, és azt éreztetni vele, hogy ő maga egyszer csak hirtelen ráébredt arra az igazságra, hogy az automatikus írás nem igazán jó, ellenben a koncentráció, a meditáció és a kontempláció – amelyek a törekvésből fakadnak – valóban jók. Így a helyes útra térítheted. Kérlek, belsőleg próbáld, ne külsőleg.

Kérdés: Nézőpontja szerint a hipnózis elfogadható vagy sem, és miért?

Sri Chinmoy: Ha fel akarjuk ismerni az Igazságot, ami Isten, akkor nincs szükségünk hipnózisra vagy önhipnózisra. Békére, Üdvösségre és Hatalomra ellenben szükség van. Ezeket a dolgokat törekvéssel szerezhetjük meg. Azzal, ha valakit hipnózissal a tudattalan világba vagy a tudatalatti síkra viszünk, azzal, ha tudatára ébresztjük múltbeli hibáinak, tökéletlenségeinek és tisztátalanságának, nem segítünk neki végső Célja elérésében. Azzal azonban, ha Fentről lehozzuk azokat a dolgokat, amik megváltoztatják és átformálják az életét és segítenek őt jobb emberré tenni, sokat segíthetünk az adott személyen.

Vannak tanítványaim New Yorkban, akik foglalkoznak hipnózissal. De nekik azt mondom: „Mit akartok magatoktól? Mit vártok el a másik személytől? Ha azt akarjátok, hogy a másik ember megszabaduljon szenvedésétől, csüggedésétől és aggodalmától, akkor mutassátok meg neki a fényt, és ne töprengjetek múltbeli hibáin és hiányosságain, melyek megakadályozzák, hogy szabad tudatát kiterjessze.”

Ha békét akarunk, ha beteljesedést akarunk, ha örömet akarunk az életben, az azonnali válasz a spiritualitás. A spiritualitás nagyon homályos kifejezésnek tűnik. Az emberek spirituálisnak neveznek valamit, amikor fizikai elméjükkel nem tudják azt felfogni. Bármit, ami egy kicsit is rejtett értelmű, spirituálisnak gondolnak. De a spiritualitás nem egy idegen dolog; a spiritualitás nem elméleti és valótlan dolog, hanem valami természetes és gyakorlatias, egy gyakorlati eredmény és felismerés. A spiritualitás természetes. Olyan valami, ami egyesíti a belső életet a külső élettel. A spiritualitás minden emberi problémát meg tud oldani, legyen az belső vagy külső, és éppígy azokat a problémákat is, amelyek még nem is jelentkeztek életünkben. A spiritualitás meg tudja oldani ezeket a problémákat, még mielőtt megnyilvánulnának. Beléjük tud hatolni, és el tudja pusztítani őket.

Úgy érzem, a hipnózis értéktelen. Értéke a törekvésnek van; annak, ha állandó törekvésünkkel végtelen Békét, Üdvösséget és Hatalmat hozunk le a fizikai tudatba.

V. rész: Az ember és a világegyetem

Kérdés: Hisz benne, hogy hozzánk hasonló emberek vannak a legtöbb bolygón?

Sri Chinmoy: A többi bolygókon élő lények mind szubtilisek. Bár ezek a lények bármilyen formát felölthetnek, szubtilis alakjuk az emberi lényekre hasonlít, különösen, amikor a földön jelennek meg előttünk. Mi úgy érzékeljük, hogy az előttünk álló szubtilis test valós, hogy csont és hús alkotja, de ez nem így van. Emberi testünket öt elem alkotja, ami ezekből a lényekből hiányzik. Megérinthetjük őket, és szilárdnak fogjuk őket érezni. Ez nem képzelgés, hanem teljesen valóságos jelenség. De ha az én testemet érinted meg, az egészen más érzés, mint mikor ezeknek a lényeknek a testét tapintod. Teljesen más az érzékelési mód.

Kérdés: Hisz abban, hogy repülő csészealjakban más bolygók lényei látogatnak a földre?

Sri Chinmoy: Igen, hiszem, hogy vannak más lények, akik repülő csészealjakban jönnek. Sok igazság van abban, amit beszélnek róluk, de az nem a teljes igazság. Helytelen azt mondani, hogy felsőbbrendűek hozzánk képest. Minden szempontból más lények, egyáltalán nem hasonlítanak az emberi lényekhez. Cselekedeteik más síkról indulnak ki és nincs emberi értelemben vett elméjük, ami nem jelenti azt, hogy ostobák.

Ezek a lények fényesek és nagyon gyönyörűek. Az emberi elme számára olyan alakot tudnak megjeleníteni, amilyet csak akarnak. Amikor a földön vannak, emberi alakot öltenek, csak hogy megmutassák, ez lehetséges. De ha el tudnánk menni az ő világukba, láthatnánk, hogy nagyon gyakran virágok, madarak vagy angyalok alakját öltik.

Vannak emberek, akik az alvás során tudatosan el tudnak menni más világokba, bár spirituális értelemben nem feltétlenül törekszenek. Ezek az emberek azonban nem teljesen emberi lények. Más világokból érkeznek, és emberi testet öltenek, hogy megnézzék a mi világunkat. Az egyik New York-i tanítványom is ilyen. Amikor megáldom, és meditáció közben az arcára nézek, tisztán látom, hogy az egyik szellemvilágból, az angyalok világából való. A lelke nagyon rá van hangolva arra a világra, és gyakran ellátogat oda. Ilyen más világokból jövő, de emberi alakot öltött lényekkel gyakran találkozhatunk Vermontban, Kanadában és Dél-Indiában.

Ezeknek a lényeknek a nyelve, ha nincsenek emberi alakban, teljesen eltér a mienktől. Nem tudunk az ő nyelvükön szólni hozzájuk, de beszélhetünk velük, ha ismerjük a lélek nyelvét, mivel nekik is van lelkük. Kíváncsiságból jönnek ide, hogy megnézzék, hogy néz ki a föld, és mi is történik itt valójában. Csak vizsgálódni jönnek ide valamelyik másik bolygóról, nem azért, hogy segítséget kérjenek tőlünk, vagy valami hasznot nyerjenek itt. Ami minket illet, mi fejlődni akarunk, és el akarunk jutni Istenhez, ezért megvilágosodást keresünk. Ők nem tudnak nekünk segíteni, és mi sem tudunk segíteni nekik. Nekünk itt van ez az anyagi világ, mely egy önálló világ. Az ő világaik is önállóak. Ugyanakkor, ők olyanok, mint a koldusok, mert az ő világukban nincs Istenmegvalósítás.

Ha egy másik világbeli lény el akarja érni az Istenmegvalósítást, az Önfelfedezést, emberi testet kell öltenie, míg nekünk nincs szükségünk más alakra, ahhoz hogy megvalósítsuk Istent. Ez a mi előnyünk. Igaz, hogy itt tele vagyunk szenvedéssel, korlátokkal és tudatlansággal, de ez a fizikai világ kínálja az egyetlen lehetőséget a Legfelsőbb megvalósítására. A más helyekről származó lényeknek le kell jönniük ebbe a világba, ha meg akarják valósítani Istent. Isten csak itt áll rendelkezésünkre. Az Istenmegvalósítással azután bárhová elmehetünk. Isten ott van mindenütt. De a teljes megvalósítást itt kell elérnünk, ezen a Föld-bolygón, és sehol máshol.

Kérdés: Az ember az egész világegyetemben páratlan?

Sri Chinmoy: Az egész világegyetemben, Isten teljes teremtésében az ember páratlan, mert az ember már majdnem teljes tökéletesség, a teljes feltárulkozó tudat. Az ember páratlan, mivel minden képessége megvan, hogy megvalósítsa Istent, és ha Istent megvalósítottuk, ki lehet magasabb rendű?

Több ezer kozmikus isten van. Ha megfájdul a fejem, és imádkozom egy bizonyos kozmikus istenhez, az elveszi a fejfájásomat. Ha a hasam fáj, akkor egy másik istenhez kell imádkoznom. De ezek az istenek nem állnak felettem. Ők mind természetfeletti lények a vitális világban, akik a hétköznapi embereknél magasabb képességekkel rendelkeznek. Ezek a lények általában jók, de kész termékek. Egyáltalán nem fejlődnek, mert nem akarnak természetük átalakításáért belépni a világba.

Kérdés: Akkor ők nem válhatnak Istenné, nem érhetik el Istent?

Sri Chinmoy: Nem, nem érhetik el. Abban a világban megrekedtek az adott ponton. Ha fejlődni szeretnének, emberi alakot kell ölteniük; úgy, mint nekünk, el kell fogadniuk az emberi életet annak kötődéseivel, szenvedésével, elnyomásával és megaláztatásaival.

Kérdés: Akkor, tehát fejlettebbek vagyunk náluk?

Sri Chinmoy: Igen, az Istenmegvalósításra irányuló törekvésünk szempontjából fejlettebbek vagyunk. Ugyanakkor ők egy örömteli világban, a maradéktalan gyönyör világában élnek, amivel mi nem rendelkezünk. A mi örömünk nagyon korlátozott. Amit mi örömnek nevezünk, az valójában gyakran csak élvezet. Az a helyzet, hogy ők boldogabbak, de a boldogság nem Istenmegvalósítás.

Vannak olyan kozmikus istenek, akik féltékenységből megpróbálják megakadályozni, hogy az emberek túlhaladják az ő teljesítményüket és elérjék az Önvaló felismerését, mert az emberi lények eljuthatnak a teljes megvalósulásig, míg a kozmikus istenek tudata korlátozott. A legtöbb spirituális alak, aki elérte az Önfelismerést, azt mondja, hogy a kozmikus istenek kezdetben segítettek spirituális fejlődésükben. De mikor megpróbáltak túllépni a kozmikus istenségek korlátozott birodalmán, ugyanazon istenségek heves ellenállásába ütköztek. De ha a törekvő nagyon, nagyon erős és nagyon, nagyon elmélyült, akkor a Legfelsőbb Kegyelme alászáll, és a törekvő felül tudja múlni a kisebb isteneket. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk a kozmikus isteneknek, vagy az angyaloknak, ahogy Nyugaton nevezik őket. Nem, meg kell haladnunk őket. Ők nem emberi lények, az életútjuk eltér a miénktől.

A törekvők néha megátkozzák ezeket az isteneket, és akkor az istennek emberi testet kell öltenie. Az emberben és az istenekben is mindig ott van a harag. Ha az istenek haragszanak meg egy törekvőre, megátkozzák a családját. Ilyen esetben, ha a törekvő igazán erős, szó szerint kitérhet az átok elől. Akkor az istennek le kell jönnie az emberi világba, és szenvedésen kell átmennie. Ezek a dolgok valóban megesnek még a kozmikus istenek emelkedett világában is.

Kérdés: Felfedezi-e a tudomány valaha is a lelket?

Sri Chinmoy: A tudomány soha, soha nem fogja felfedezni a lelket. Ez lehetetlen, mivel a lélek egy a tudomány birodalmán messze túli területről jön. A lelket csak felismerni lehet az Abszolúttal való azonosulásunk vagy egységünk által. Ez az egység egy tudatsíkot jelöl. A tudomány ellenben nem foglalkozik tudati síkokkal. Csak azokkal a tényekkel foglalkozik, amit a fizikai világból nyer. A tudat olyan valami, amit a tudomány nem akar, és nem is tud megközelíteni.

A tudomány vizsgálhat bizonyos spirituális jelenségeket. Egyes Jógik meg tudják állítani a légzésüket, és órákig vagy napokig maradhatnak a föld alá temetve úgy, hogy nem ver a szívük. Van, aki tudatosan le tudja állítani a légzését és a szívműködését, de a tudomány ezt nem tudja elhinni. A tudomány azt mondja: – „Hogyan élhet valaki szívverés nélkül?”

Rengeteg dolog van, amit a tudomány felfedezhet, sok csoda, de a tudomány nem képes átlépni az érzékek határát. Az érzékek határán túl vannak a tudati síkok, ahol láthatjuk a lelket játszani, mozogni, táncolni és mindenféle dolgokat tenni. A spirituális ember, ha akarja, könnyen láthatja bárkinek a lelkét. Rengeteg dolog van, ami a külső síkon láthatatlan, mégis teljesen valós. Ha már láttuk a lelkünket vagy a pszichikai lényünket, hogyan vonhatja ezt kétségbe a tudomány? Csodáljuk a tudományt, mert sok-sok dolgot felfedezett. De nem tagadhatjuk azokat a dolgokat, amit spirituális emberek fedeztek fel, és mutattak meg másoknak is.

Kérdés: Gondolod, hogy Isten segíti azoknak az orvosoknak a kezét, akik halott emberekből beteg emberekbe ültetik át a szívet? Gondolod, hogy ez a jövőben gyakorlattá válik?

Sri Chinmoy: Azt kell mondjam, hogy Isten a világon mindenkinek segít. Miért csak a szervátültetésen keresztül segítene? Amikor tudatlanságban vagyunk, Isten segít. Amikor bölcsességben vagyunk, Isten segít. Ha valami rosszat teszünk, vagy látjuk, hogy valaki más rosszat tesz, azt mondhatjuk, hogy Isten ilyenkor nem segít. De még ilyenkor is ott van néha a védelem. Nem kapunk azonnal büntetést.

A világ állandóan fejlődik. Az orvosok próbálják legyőzni a halált. A tudósok próbálják legyőzni a halált. A spirituális törekvők próbálják legyőzni a halált. Minden irányból támadjuk a halált. Ha legyőzzük a halált, halhatatlanok leszünk. De szűkebb spirituális szempontból nézve, azt kell hogy mondjam, hogy a Halhatatlanságot a törekvéssel fogjuk elnyerni, nem a szervátültetéssel. Amikor a lélek emberi testet ölt, magával hozza saját egyéni szívét, saját egyéni elméjét, saját egyéni életerejét és saját egyéni fizikai lényét. Ha valamit kicserélünk, azzal idegen elemet viszünk be. Semmi nem lehet az enyém, nem lehet a saját tulajdonom, ami máshonnan származik. De a tudósok felfedezték, hogy idegen dolgok használatával öt tíz vagy akár húsz évvel is meghosszabbíthatjuk az életfolyamatot.

Amit a szívátültetéssel teszünk, az bizonyos mértékig természetellenes. Lehetővé teszi, hogy késleltessük a halált, meghosszabbítsuk az életet, de nem teszi lehetővé, hogy halhatatlanná tegyük fizikai létünket. A Halhatatlansághoz más testre, más tudatra, más megvilágosodásra van szükségünk.

Az orvostudomány próbálja legyőzni a halált, de a tényleges fizikai Halhatatlanság csakis a törekvés és Isten tudatos Akarata által jön majd létre. Azt kell hogy mondjam, tévedsz, ha úgy érzed, hogy az orvostudomány végül legyőzi majd a halált. A halált akkor tudjuk legyőzni, ha egy napon majd minden egyes ember más tudattal rendelkezik, és ez a tudat csak a megszabadulás és az Önfelismerés után jön el. Akkor majd másféle testünk lesz, egy isteni test, egy átalakított test.

Eljön a nap, mikor másfajta lények népesítik majd be a földet. Nem olyan szerveik lesznek, mint most nekünk, és nem is lesz annyi szervük. Egy teljesen más fajt alkotnak majd. Egyáltalán nem korlátozza majd őket a testtudat. A test is kifinomultabb lesz, mert nem lesz szükség azokra a belső működésekre és szervekre, mint most nekünk. Isteni test lesz, nagyon fényes és gyönyörű, erős és hatékony. Ezenfelül a test alkalmazkodó is lesz. Ha repül felé valami, mondjuk egy nyílvessző, a test képes lesz a tárgyat eltaszítani, anélkül, hogy az a közelébe jöhetne. És ha a tárgy mégis a közelébe kerül, egyenest keresztülhatol majd a testen, anélkül, hogy megsértené azt. A test sok olyan képességgel fog rendelkezni, amellyel most nem rendelkezik.

Nem lesznek elkülönült nemek, és nem lesz szükség szaporodásra, és a hím- és nőnemű egyedek párzására. Minden lélek okkult módon ölt majd testet. Maga az egyesülés a pszichikai világban történik majd, és innen, a pszichikai világból öltenek majd testet a lelkek. Ezek a lelkek nem az anyai testen keresztül születnek majd. És a lelkek képesek lesznek szólni más lelkeknek, hogy öltsenek testet, ha szükségük van rájuk. Mindennek az ideje azonban nem jött még el, és hosszú időnek kell még eltelni addig.

Kérdés: Mi történik, ha egy nőnek a szívét egy férfiba ültetik át?

Sri Chinmoy: Születésünkkor mindkét szülő alkati felépítését örököljük. Lehet, hogy fizikai testünk flegmatikus alkatú, vagy nagyon ideges típus. A testnek megvan a saját harmóniája, és a szív is része ennek a harmóniának. Ha egy fiatal lány szívét, aki nagyon könnyed és dinamikus, átültetik például egy olyan férfiba, aki nagyon nehézkes és fásult, akkor az ő teste hajlamos lesz azt kivetni. Az orvosok tudják, hogy testünk fizikai sejtjei nem tűrnek el semmi idegen anyagot, ezért automatikusan kitaszítják az idegen szervet. Azt mondják, hogy csak egy közeli rokon szerveit tűri meg a test, akinek azonos génjei és sejtfelépítése van. Tehát abban az esetben, amit az előbb említettem, a férfi teste és az átültetett szív nem lenne egymással összeegyeztethető, a férfi teste a szívet idegen anyagnak tekintené és kitaszítaná magából. Mivel a szív az élet fizikai szerve, ezért nagyon fontos, hogy azonos fizikai felépítésű legyen, mint a test többi része.

A dolog egy másik gondolatot is felvet. A szív az érzelmek székhelye. Mélyebb érzéseinket mindig a szívvel azonosítjuk. Azt mondjuk: „Teljes szívemből szeretlek”. Bár a fizikai szív csak egy szerv, az érzelmek – amit az ember vitális vagy érzelmi természetének nevezünk – láthatatlanul itt, a szív területén foglalnak helyet. Ez a vitális természet valójában a mellkas közepén található, nem magában a fizikai szívben. Ennek ellenére, valahányszor valakinek a szívét átültetik egy másik emberbe, bizonyos, hogy egyfajta érzelmi zavar és tévelygés jelentkezik.

Nem igazán vagyok a szívátültetés mellett, mert gátolja az életenergia spontán áramlását. Ezen kívül a fizikai burok, amely öt elemből áll, az átültetést egyértelműen egy idegen elem olyan szubtilis módon történő behatolásának tekinti, amit az orvostudomány sohasem fog megérteni. Az orvostudomány meghosszabbíthatja valakinek az életét, de az élet puszta meghosszabbítása hasztalan, ha az illetőnek hiányzik a törekvése, hogy tökéletesítse saját testét. A valódi törekvő nem tud magasabb célra törekedni egy másik szív képességeivel és lehetőségeivel.

Kérdés: Azon gondolkodtam, vajon milyen kapcsolat van az egypetéjű ikrek lelke között. Vagy egyáltalán nincs köztük kapcsolat?

Sri Chinmoy: Nagyon érdekes kérdés! Nincs egyértelmű szabály. Általában a lélekvilágban nem voltak közel egymáshoz. Néha van kapcsolat a lelkük között, de ez nem egy korábbi életből fakadó bensőséges kapcsolat. Néha azért jönnek így a lelkek, hogy megbüntessék egymást. A kinyilvánítás terén azonban fogalmuk sincs róla, hogy ez így van, és akár barátok is lehetnek. De a lélekvilágban az iker lelkek egyáltalán nem egymás kiegészítői. Azt mondják: „Ha te leszületsz ebbe a családba, akkor én is leszületek, és nem is máskor, hanem veled pont egyszerre. Meglátjuk, mit tudsz majd tenni.” El kell hogy mondjam, sokszor láttam, hogy ez a belső ok. De mikor a szülők végtelen szeretetet és gyöngédséget tanúsítanak az ikrek iránt, és ugyanannyi szeretetet adnak mindkettőnek, az ikrek lelkében egyféle önkéntelen vágy születik, hogy szeretetreméltók legyenek, vagy valami közös indítékuk, közös céljuk legyen. De ezek a dolgok – a közös cél, közös megvalósulás, közös beteljesülés – a lélek birodalmában sosem jutott eszükbe. Itt mindenképp a szülőké az érdem, mivel jelentősen megváltoztatták gyermekeik természetét. És a gyermekek végül is jobb életre tesznek szert, jobb megértésre, jobb teljesítményre és beteljesedésre.

Kérdés: Guru, lehetséges, hogy később életünkben találkozzunk az ikerlelkünkkel? Van az egyes embereknek lélektársa?

Sri Chinmoy: A lélektársak és az ikerlelkek nem azonosak. A lélektárs olyan valaki, aki iránt nagyon szoros lelki vonzódásod van. Te Hartfordban laksz, de lehet, hogy van valaki New Yorkban, aki a lelked legszorosabb barátja. Amikor rátok koncentrálok, látom, hogy erős lelki vonzódásotok van egymás iránt.

Azt is látom, hogy Puerto Ricoban is vannak páran, akiknek lelki vonzódása van néhányatokhoz. Ha elmennétek oda, meglepődnétek, mi történne. Bár korábban sosem találkoztatok, amint elé álltok, teljesen sajátotoknak érzitek őt. Ennek az az oka, hogy sok-sok életen át együtt voltatok. Ez a lelki rokonság.

Ikerlelkek azok, akik azonos képességekkel rendelkeznek, és azonos típusú tapasztalatokon mentek át együtt. A lélektársak általában egymás kiegészítői, és különféle tapasztalatokon osztoznak, bár ezekből a tapasztalatokból mindegyik a lélek belső tudatosságának formája ás mintája, belső fény elérése és a földi kinyilvánítás iránti belső érzéke alapján nyer.

Kérdés: Ha jól értem, vannak olyan formák, amelyek valójában nem személyek lelkei, hanem csak formák az asztrális világban. Megmagyarázná, hogy miféle tudata van a lélektelen formáknak az asztrális világban?

Sri Chinmoy: A tudat mindent átható. Önnek is van tudata, nekem is van, mindenkinek van. A tudat, a fény, mely magát az életet juttatja kifejezésre. A fény és az élet, az élet és a fény alkotják a tudatot. De az asztrális testben az élet, amivel a tudat rendelkezik, nem működik, vagy nem vesz részt a fizikai világban. Amikor a tudat egy bizonyos síkon működik, alkalmazkodnia kell ahhoz a síkhoz. Az a tudat, amit az asztrális síkon érezhetünk vagy láthatunk, nem igazán kielégítő, ha a külső világ szükséges követelményeit akarjuk kielégíteni.

Kérdés: Ugyanannyi valóság van az asztrális utazásban, mint a meditációban?

Sri Chinmoy: A meditáció, ha az valódi, felülmúl minden asztrális utazást. A valódi meditáció tudatos egység az Abszolúttal. Ha tudatosan egységben vagyunk az Abszolúttal, nem kell utaznunk sehová, mivel a Mindenütt Jelenlevő és a Mindentudó bennünk van. A legmagasabb meditáció Isten Mindenüttvalóságát kínálja nekünk. És amíg az Ő Mindenüttvalóságában vagyunk, nincs szükség asztrális utazásra, mivel az egész világegyetem bennünk van. Ez az, amit a meditáció nyújthat és nyújt.

Kérdés: Hallott már arról a fajta spirituális pszichológiáról, ahol az emberek megpróbálják felszínre hozni feltételezett rossz tulajdonságaikat, és megszabadulni azoktól, melynek végeredményeként úgymond „tiszta” emberré válnak, és megszabadulnak a személyes hiányosságoktól?

Sri Chinmoy: Mindig azt mondjuk, hogy szükség van arra, hogy kiürítsük magunkat. Ha edényünk nem a legmagasabb tudattal van tele, ki kell üríteni. Csak akkor kerülhet be az edénybe a legmagasabb tudat.

Spirituális életünkben állandóan a negatív gondolkodással, a természetben a negatív tulajdonságokkal küzdünk. De ha állandóan a negatív erőkkel, a bennünk rejlő sötét tulajdonságokkal foglalkozunk, akkor nem tudunk a Fény felé futni. Ha az edény tele van mocsokkal, ki kell ürítenünk, és fel kell töltenünk isteni dolgokkal.

A bennünk lévő apró edényt tisztán és üresen kell tartanunk, hogy minden nap fel tudjuk tölteni Fénnyel. De mi fog történni, ha állandóan felássuk a sarat, és nem fordítunk figyelmet arra, hogy Fénnyel töltsük fel magunkat? Miután felástuk azt a mérhetetlen mennyiségű sarat, amit tudatos elménk rejt, tovább haladunk a tudatalatti majd a tudattalan mezejére. Végül meglátjuk, hogy mik voltunk három vagy négyezer évvel ezelőtt. Egy állatot fogunk látni, vagy egy fát, vagy éppen egy darab tömör követ. Mi hasznunk származik ebből? Ha el akarunk jutni gonosz, sötét, erkölcstelen elképzeléseink és tetteink forrásához, akkor magánál a romlásnak és tökéletlenségnek a forrásánál kötünk ki. Nagyon óvatosnak kell lennünk ebből a szempontból.

Lehet, hogy nem tudom mit jelent a „szcientológia” kifejezés, de a magyarázatodból úgy gondolom, hogy a spiritualitás magában foglalja azt. Ez azt jelenti, ha fontos számodra törekvés, úgyis automatikusan elutasítod azt, amit el kell utasítanod, és átalakul mindaz, ami átalakításra szorul.

Kérdés (1972 szeptemberével kapcsolatban, amely a belső világban nagyon zűrzavaros időszak volt): Nem lenne könnyebb számodra, ha a belső világban történő dolgok egy része megnyilvánulna a külsőben, ahelyett, hogy az egésszel neked kellene megküzdened a belső világban?

Sri Chinmoy: Nem, még rosszabb lenne. Ha megnyilvánulnának a földön, az nagyon félelmetes, nagyon félelmetes lenne. Ez a halálerő itt lebeg körülöttünk. Vadászik ránk. Kit fog legközelebb elragadni? Olyan, mint egy megvadult elefánt. A megvadult elefánt nem tudja, merre megy. Nem tudja, kit akar eltaposni és megölni. Ezek a szeptemberi erők is ilyenek. Nagyon rosszak.

Boldog vagyok, hogy még senkit nem veszítettünk el ebben a szeptemberben. Tényleg ez a hónap volt eddig a legrosszabb hónap. Néha szó szerint sírok, ahogy végigmegyek az utcán. Azt kérdezem: „Ó Istenem, miért teremtetted ezt a bizonyos hónapot?”

Kérdés: És miért teremtette, Guru?

Sri Chinmoy: Már sok-sok évvel ezelőtt el volt döntve. Ez a döntés már több száz éve megszületett.

Kérdés: A halál erői bárkit bármikor elragadhatnak, akkor is, ha nem az a sorsa, hogy éppen akkor meghaljon?

Sri Chinmoy: Nem, a kozmikus törvény működik. Ha nem jött el az időd, nem kapnak el. De ez most egy különleges hónap: 1972 szeptembere. Ez a hónap olyan, mintha eltűnt volna a fény. Spirituális áramszünet van. Ha van egy kis fény, akkor a sötét, ellenséges erők félnek ilyen dolgokat tenni, mert attól tartanak, rajtakapják őket. De ha teljes a sötétség, akkor ezek a gonosz alakok azt tehetnek, amit csak akarnak. Ez a bizonyos szeptember ilyen. Minden sötét, ezért megtehetnek mindent, amit akarnak.