VI. rész

SCA 89-91. 1994. június 16-án Sri Chinmoy Lindsay Clennell forgatókönyvíróval és producerrel találkozott a Queens-i Annam Brahma étteremben. Sri Chinmoy ott írta alá egyik rajzát Mr. Clennell számára. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésükből.

Mr. Clennell: Köszönöm szépen. Ez a rajz igazi inspiráció. Nagyon-nagyon fontos az inspiráció ereje, amelyet az embereknek nyújt.

Sri Chinmoy: Isten feltétel nélküli Könyörületének tekintem, amely bennem és rajtam keresztül hat. Igyekszem Neki szeretettel, odaadóan, imádságosan és lélektelien szolgálni. Azt mondom Istennek: „Csak a Te futball labdád akarok lenni. Rúgj meg, amikor csak akarsz, és a lehető legkeményebben. Az egyetlen örömöm az, hogy belém rúgsz.” Így rúg jobbra-balra, és így szerez nekem örömet. Ezek a festmények az Ő áldásos Rúgásaiban és rajtuk keresztül jelentkeznek. Isten megkérdezte, hol akarok lenni. Azt mondta: „A szememet vagy a lábamat akarod nézni?” Azt mondtam: „Nagyobb örömet szerez, ha a Lábadra nézek, mint a Szemedre.” A Mahábháratában, a mi indiai eposzunkban a Kauravák Krisna feje mellett akartak lenni, a Pándavák viszont Krisna lábainál. Ami engem illet, nekem végtelenül nagyobb örömet szerez, ha Isten Lábánál vagyok. Jobban szeretem az élet áhítatos aspektusát. A minap a Puranákat olvastam, mely India egyik szent könyve. Krisna azt mondta abban: „Készen állok arra, hogy megszabadulást adjak neked, mert könnyebb megszabadulást adni, mint odaadást.” A megszabadulásban a kereső a saját útját járja; a madár elrepül. De ha odaadás van, akkor mágneses vonzás van a Mester és a tanítvány között – ez a legédesebb érzés –, és a Mester a legédesebb módon játszik a tanítvány-madárral. Tehát úgy érzem, hogy az odaadás édessége messze felülmúlja a megszabadulás nagyszerűségét.

Mr. Clennell: Ez nagyon szép mondanivaló.

Sri Chinmoy: Én édességet szeretnék. Ha van egy gyönyörű virág, akkor az nekem jobban fog tetszeni, mint egy hatalmas épület. Mire jó, ha látok egy hatalmas épületet, sok szobával? De ha meglátok egy gyönyörű virágot, azonnal azt mondom: „Milyen gyönyörű, milyen tiszta, milyen egyszerű, milyen édes!” Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket növelni szeretnék az életemben: az édességet, a tisztaságot, az egyszerűséget. Az elmét a mérhetetlen tágasság vonzza, de a szív mindig valami nagyon-nagyon édeset és szeretetteljeset akar látni.

Ezért mondom Istennek: „Rúgj minél erősebben. Csak akkor tarthatlak a sajátomnak. Ha szabadságot adsz nekem, csak visszaélek vele. Olyan leszek, mint egy elefánt a porcelánboltban, és mindent elpusztítok. De minél jobban belém rúgsz, annál tisztább leszek.” Olyan, mint az arany edény, amely minden egyes alkalommal fényessé, fényesebbé, a legfényesebbé válik, amikor az ötvös ráüt.