Kérdező: Azzal, hogy ezeket a madarakat megosztja a nyilvánossággal, megpróbálja inspirálni az embereket ezzel az üzenettel?

Sri Chinmoy: Pontosan így van. Tegyük fel, hogy elment a piacra és vett egy mangót. Most úgy érzi, hogy ha meg tudja osztani családja tagjaival, akkor nagyobb örömet kap, mint ha egyedül enné meg az egészet. Hasonlóképpen kaptam én is bizonyos inspirációt a Belső Vezetőmtől. Úgy érzem, hogy Ő az, aki ezeket a madarakat bennem és rajtam keresztül rajzolja, fogékonyságomnak megfelelően. Én csak az ő eszköze vagyok. Mivel Ő adott nekem ihletet a rajzoláshoz, ezért kötelességemnek érzem megosztani ezt az inspirációt másokkal, mert az egész világot egyetlen családnak tekintem.

Minden emberben megpróbáljuk meglátni az Istenit. Ha valami szépet és istenit látok önben, akkor el fog tölteni az inspiráció és a törekvés, hogy szolgálatára legyek. És ha ön lát valami szépet és istenit bennem, akkor el fogja tölteni az inspiráció és a törekvés, hogy a szolgálatomra legyen. Így ösztönözzük egymást, hogy a világ jó polgáraivá váljunk, és egymást szolgáljuk. Egyébként csak önmagunkért létezünk. Egyénként, függetlenül attól, hogy mennyi mindent kapunk, vagy mennyi vágyunkat teljesítjük, soha nem leszünk tartósan boldogok, hacsak nem látjuk, hogy mások is boldogok. Saját boldogságunk soha nem elégíthet ki minket, mert az igazi boldogságnak mindent átfogónak kell lennie. Ha nem boldog mindenki, akkor én sem lehetek az. Még ha Isten minden vágyamat teljesíti is, mégsem lehetek boldog. Mert körülnézek, és látom, hogy valaki más boldogtalan. És hogyan lehetek boldog, amikor látom, hogy a testvéreim nem azok?

Ezek a madarak egy mindent átható boldogságra emlékeztetnek. Erre az oldalra nézek, és madarakat látok, majd arra az oldalra nézek, és madarakat látok. Nem számít, melyik irányba nézek, madarakat látok, és ez gyermeki boldogságot ad nekem. Gondoljon egy gyermekre egy gyönyörű kertben. A gyermek nem egy helyen tartózkodik. Megnéz egy virágot, és értékeli annak szépségét és illatát. Majd fut megnézni egy másik virágot. Óriási örömet kap, miközben egyik helyről a másikra megy, és sok virágban látja a szépséget, az illatot, a fényt és a gyönyört. Bárhová megy a kertben, boldog, boldog és boldog. De ha egy helyhez kötve marad, akkor nem lesz boldog.

Pontosan ugyanígy mozgunk mi emberek is egyik helyről a másikra, értékelve Isten élet-kertjében a különböző virágokat. Az egyik virágot Amerikának hívják; a másik neve India vagy Franciaország. De ezek csak nevek és formák. A néven és a formán túl jelenik meg a valóság, mely teljes egység. Mindannyian egy családhoz tartozunk, és hatalmas örömet nyerünk, amikor szívünk szeretetét és gyönyörét megosztjuk családunk többi tagjával. Ezt próbálom tehát tenni a rajzaimmal.