III. rész

SCA 51-54. Ez Sri Chinmoy Sin Inoue úrral, a Japán Tengerentúli Együttműködés Önkénteseinek (JOCV) koordinátorával folytatott beszélgetésének szövege, 1994 januárjában, a Fidzsi-szigeteken, Suva városban.

Inoue úr: Mi a forrása az energiájának?

Sri Chinmoy: Az energia az egység érzéséből származik. Ha öntől, tőle és mindenki mástól elkülönült személy vagyok, akkor az energiám nagyon korlátozott; az csak egy csepp. Ha én egy csepp vagyok, ha ön egy csepp, ha ő egy csepp, akkor mindnyájunknak csak egy parányi energiája van. De ha létrehozom az egységemet önnel, vele és másokkal, akkor az én egyetlen cseppem négy cseppé válik. Az óceán olyan hatalmas, de számtalan cseppből áll. Ez a számtalan csepp teszi az óceánt óriásivá. Amikor létrehozzuk másokkal az egységünket, olyanná válunk, mint a korlátlan erővel és korlátlan energiával rendelkező óceán.

Nemcsak energiát, hanem örömöt is kapunk az egységből. Ha egy fa csak egy gyönyörű virágot vagy egy finom gyümölcsöt terem, akkor a fa nem szerez nekünk örömet. Csak akkor lesz örömünk, ha a fán sok virág és gyümölcs van. Másrészt, ha nincs fa, hogyan lesznek virágaink és gyümölcseink? Tehát maga a fa is szükséges. A fa csak akkor tökéletes, ha a gyümölcsök és a virágok együtt vannak a fa törzsével. És ekkor valódi örömünk lesz.

Nem tudjuk létrehozni az egységünket másokkal csak azáltal, hogy erre gondolunk; ez nem elég. Imádkoznunk kell a Mindenhatóhoz; imádkoznunk kell Mennyei Atyánkhoz, aki végtelen, hogy tegyen eggyé minket mindenkivel. Amikor Isten meghallgatja imáinkat, akkor határtalan energiát fogunk kapni.

Amikor a szívünk létrehozta az egységét másokkal, hatalmas békénk lesz az életünkben. A békében van az a határtalan energia, amely lehetővé teszi, hogy sok mindent megtehessünk. De ha az, amit csinálunk, nem az egység és a belső béke valódi érzéséből fakad, akkor cselekedeteinknek kevés értéke lesz. A politikusok állandóan a békéről beszélnek, de a legtöbb esetben ez a béke csak az elméből ered. Hacsak nem valódi keresők és Isten-szeretők, akik imádkoznak és meditálnak, a békéről szóló beszédjük nem más, mint fecsegés – csak haszontalan szótári szavak. Azt mondom, hogy törődöm a békével, de titokban megpróbálok a fejed tetejére állni. Azt mondom, hogy békésen fogok előre haladni, de valójában csak akkor mozdulok, ha mögöttem maradsz.

Amikor keresők és az Isten-szeretők beszélnek a békéről, az az egységérzésükből fakad; az a szívből jön. Ez a fajta béke nem az elkülönültség érzésén alapul, hanem a valódi szeretet és törődés érzésén. Én őszintén törődöm a sikerével, a fejlődésével, a tökéletességével, és ön is törődik az enyémmel. Nem próbálok ön fölött vagy ön előtt lenni. Nem, úgy érzem, hogy a szívemben van, én pedig az ön szívében vagyok. Bárhová is megyek, az imádság-szívemben önt magammal viszem; és ön bárhová is megy, imádság-szívében magával visz engem. Tehát a béke az imádságból és a meditációból származik, nem pedig a külső beszédből.