Kovanda asszony: Csendben vagy hangosan imádkozzak?

Sri Chinmoy: A hangos imádkozás mindig jobb. Ha hangosan azt mondja: „Ó, Istenem, kérlek, áldj meg jó egészséggel! Adj nekem szeretetet, örömet és békét!”, akkor a fizikai elméje meg lesz győzve. De nem kell lebontani a mennyezetet! Nem kell annyira hangosan imádkoznia. Bár hindunak születtem, a muszlimokat is szeretem, és érzem, hogy ők a testvéreim. De amikor a mecsetben imádkoznak, olyan hangosan imádkoznak, hogy meglehetősen távolról is hallani lehet őket. Mi hinduk úgy érezzük, ha az ember a saját fülével hallja saját imáját, az meggyőzi arról, hogy imádkozik, és ez elég.

Imádkozás közben a következő szavakat használja: „Ó, Istenem, add nekem ezt, add nekem azt. Tedd ezt meg nekem, tedd azt meg nekem.” Ekkor elfogadható sebességgel beszélhet – ahogy most beszélünk. Elég hangosan imádkozzon ahhoz, hogy meghallja magát, és a szokásos beszédtempójával. De ha meditációra kerül a sor, akkor próbálja elérni, hogy egyáltalán ne legyenek az elméjében szavak vagy gondolatok; próbálja üresen tartani az elmét. Minden gondolatot vagy elképzelést, amely eszébe jut, el kell hallgattatnia. Ha nem tudja elhallgattatni, próbálja lelassítani a sebességét. Ha valamilyen gondolatfolyam nagyon gyorsan jut önbe, és nem tudja azt teljesen megállítani, akkor próbálja legalább lelassítani. Végül megpróbálhatja el is hallgattatni. Az elme csendesebbé tétele érdekében jó, ha el tud képzelni valami nagyon békés dolgot, például kora reggel a hatalmas égboltot vagy este a lemenő napot. Vagy megpróbálhatja úgy érezni, hogy a tenger fenekén vagy a Himalájában egy hegy tetején van.

Miközben imádkozik, Istennel beszél, és Isten hallgatja önt. Miközben meditál, Isten beszél, ön pedig hallgat. Miközben imádkozik, imája magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Azután, miközben meditál, Isten Szeretete, Fénye, Békéje és Boldogsága önbe lép. Ez a különbség az ima és a meditáció között.

Van egy másik különbség is. Amikor imádkozik, próbálja azt érezni, hogy teljesen tehetetlen. Úgy kell imádkoznia, mint egy koldusasszony, aki alamizsnáért könyörög: „Istenem, add meg ezt!” És őszintén éreznie kell, hogy rettenetesen szüksége van arra, amiért imádkozik. Éreznie kell, hogy az egész világa összeomlik, ha nem kapja azt meg. Ha imája nem teljesül, teljesen reményvesztett lesz.

Ha viszont meditál, akkor éreznie kell, hogy hercegnő vagy királynő, vagy Isten legkedvesebb leánya, végtelen gazdagsággal a szívében. Amikor meditál előtérbe helyezi saját istenségét és belső gazdagságát – belső békéjét, belső üdvösségét, belső szeretetét, belső örömét. Nem ön találja ki ezeket a dolgokat; önhöz tartoznak, ön pedig megtalálja őket.