Kérdés: Lehetséges, hogy egy repülőgép pilóta lélekjelenléténél vagy belső tulajdonságainál fogva elhárítsa az elrendeltetett balesetet?

Sri Chinmoy: Ha valami ártalmas dolog készül, az ellenséges erők tudják, hogyan lehet belénk lépni. Bárki legyen is az első pilóta, belé fognak hatolni, és tesznek valamit, hogy elvonják a figyelmét. Elveszik a bölcsességét.

Legutóbb, mikor Európából jöttem vissza, első osztályon utaztam. Százból kilencvenkilencszer a másodosztályon utazom, de ez alkalommal az első osztályon utaztam. Nagyon közel ültem a pilótához, és a repülés nagy része alatt nyitva volt az ajtó, így én láthattam őt. Két óra vezetés után a pilóta és az egyik légi utaskísérő – mondjuk így – romantikus életbe kezdett. Ez a fiatal lány odament a pilótához, és beszélni kezdett vele, simogatta a fejét, majd megmasszírozta. Mindenféle dolgot csinált az a lány. Nagyon meg voltam döbbenve. Volt egy pont, amikor majdnem külsőleg is megmondtam a pilótának, hogy nem csinálhat ilyeneket, amikor az a dolga, hogy vezesse a repülőt. Egy másik úriember ült közvetlenül mögöttem és még két vagy három személy volt körülöttem. Mindenki látta, mit műveltek. Nem a harmadik szememet használtam! Nem kellett csukva tartani a szememet, hogy lássak belsőleg, de ahogy ott ültünk, végig imádkoztam. Azt gondoltam, hogy a mellettem ülő személy majdcsak csinál valamit. Sok ember volt ott, akik nyílt szemmel nézték őket. Kétszáz ember volt a gépen, de a pilóta és az utaskísérőnő egyáltalán nem törődtek az életünkkel.

Aztán hozták az ételt. A lány vitt ételt a pilótának, és én nem hallottam, hogy mit mondott, de az egész étel és minden leesett és szétszóródott a padlón. Mindketten mosolyogtak. A lány nem bosszankodott, a pilóta nem bosszankodott – nem volt harag, semmi. Na most, ha ez nem szerelem, akkor mi a szerelem? Mindenféle dolgot műveltek meglehetősen gondatlanul. Ő volt az első pilóta és egy interkontinentális járattal jöttünk vissza Európából. Kinek az életét sodorták veszélybe? Hát nem az összpontosítás hiánya a pilóta és a lány részéről, amit csináltak? Ez volt a sorsa a gépen lévő kétszáz embernek.

Amikor New York állambeli, Farmingdale-be mentem beszédet mondani, ott volt egy fiatal lány, aki repülőgépen dolgozott. Három vagy négy alkalommal eljött a Központunkba. De aztán nem jött többet és hagyott nekem egy üzenetet. Azt írta: „Őszintének kell lennem magamhoz, az az élet, amit mi élünk, még fenn a repülőgépen is, ellentétben van az Ön filozófiájával, így nem tudok ide járni.” Azt mondtam magamnak: „Nagyon boldog vagyok. Maradj a saját életedben. Ne gyere a Központomba.”

Tehát az ellenséges erők néha megzavarhatják a koncentrációnkat. Van, hogy a sorsunk már megpecsételődött, néha pedig az úgynevezett segítőink kényének kedvének vagyunk kiszolgáltatva. Mondjuk, egy taxiban vagyunk. Teljesen megbízunk a taxi sofőrben, de ő amint meglát egy másik sofőrt, rögtön elkezd vele mindenféle rettenetes dologról beszélgetni. Kibírhatatlan a beszédstílusuk! Mit tehetünk? Ha odafigyelünk rá, akkor megőrülünk. Így inkább transzba esünk, miközben ő csak folytatja tovább és tovább. Négy vagy öt évvel ezelőtt, rendszeresen taxival utaztam, és ilyen kifejezéseket tanultam a sofőröktől. Azt mondtam: „Ez az ő életük.” Az egyik taxisofőr minduntalan követi a másikat, és állandóan beszélgetnek. Hol van ilyenkor a koncentrációjuk? Teljességgel a durva fizikaiban. Azt gondolhatja, hogy ő kitűnő sofőr, de már be is engedett néhány ellenséges erőt, néhány nagyon istentelen erőt. Lehet, hogy ő kitűnő sofőr, de ha én az autóban vagyok és hirtelen valami hibát vét, oda az életem. Ki vagyok neki szolgáltatva. A sofőr feladata, hogy elvigyen bennünket a célunkhoz, így hát nekünk bíznunk kell benne. De aztán valami ellenséges erő megtámadja és máris egy másik világban van. Nekem viszont ebben a világban kell maradnom. Ekkor csak az ima, a koncentráció és a meditáció menthet meg.

Az oldal fordításai: Russian , Czech , Bulgarian
Ez az oldal a következő hivatkozási kulcs segítségével idézhető om 28
Creative Commons License
Ez a munka a következő szerzői joggal rendelkezik Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivs 3.0 Unported License.