Két tanítvány

ELSŐ TANÍTVÁNY: Megmondtam, megmondtam, én megmondtam neked!

MÁSODIK TANÍTVÁNY: Mit mondtál meg?

ELSŐ TANÍTVÁNY: Mondtam neked, hogy Mesterünknek nincs semmije. Semmije! Nincs spirituális ereje. Nincs okkult ereje. Csak ahhoz ért, hogyan kell prédikálni. Beszél Transzcendentális Valóságról, Egyetemes Tudatról, és arról, mi mindent meg tud tenni az okkult erejével. De mindez csupa hazugság. Ő csak beszél, mi meg csak hallgatjuk, de igazából nincs semmije, semmije. Nézd csak, három hónapja reumában szenved. Ha csak egy csepp okkult ereje is lenne, már rég meg tudta volna gyógyítani magát.

MÁSODIK TANÍTVÁNY: A szívem azt mondja, hogy megvan a képessége, hogy meggyógyítsa magát, de Isten arra kéri, hogy élje át ezt a tapasztalatot.

ELSŐ TANÍTVÁNY: Azt állítja, hogy elveszi a karmánkat, de mi semmit sem tettünk. Én semmi rosszat sem követtem el. Te és a többi tanítvány sem tettetek semmi rosszat. A helyzet az, hogy minket hibáztat, amikor ő tesz valami rosszat. Ki tudja mi minden rosszat elkövetett már a belső világban? Ezért kap büntetést, külsőleg pedig minket okol érte.

MÁSODIK TANÍTVÁNY: Soha nem hibáztat bennünket. Én elhiszem, mikor azt mondja, hogy elveszi a karmánkat.

ELSŐ TANÍTVÁNY: Hiszel neki? Akkor csak higgy neki! Maradj és szenvedj vele! Halj meg vele!

MÁSODIK TANÍTVÁNY: Meg is fogok halni vele. Nemcsak hogy meghalok majd vele, de érte fogok meghalni.

ELSŐ TANÍTVÁNY: Isten kétféle embert teremtett a földre: az egyik, aki félrevezet, a másik, akit becsapnak. Az egyik a szélhámos, a másik az áldozat.

(A Mester belép a terembe. Az első tanítvány készül elsomfordálni. A második megérinti a Mester lábát.)

MESTER (az első tanítványhoz_): Szóval tudod, hogy nincs semmi képességem, és csak hencegek? Akkor hát nem én vagyok a megfelelő Mester számodra. Legjobban teszed, ha elmész egy másik Mesterhez, vagy vársz, hogy a megfelelő Mester eljöjjön hozzád. Hagyj el engem. Menj haza, s élj békességben. (_A második tanítványhoz:_) Te hiszel bennem. Így kötelességem, hogy segítsek neked, hogy vezesselek téged. S most mondd meg, valóban úgy érzed, hogy átveszem testembe tudatlanságodat, tökéletlenségedet? Vagy csak azért mondod ezt, mert tanulmányoztad filozófiámat, és mások könyveit? Olvastál Rámakrisnáról, aki átvette tanítványai tisztátalanságát, tökéletlenségét és tudatlanságát, és oly sokat szenvedett. Sok, nagyon sok spirituális Mester állította magáról, hogy ők is ugyanígy cselekedtek. Azt gondolod, hogy csak azért mondom, mert már oly sokan mondták ugyanezt? Gondolod, hogy csak beszélek, vagy tényleg úgy látod, valóban elveszem tőletek ezeket a dolgokat? MÁSODIK TANÍTVÁNY: Mester, én tudom, mit veszel el tőlem. Minden nap hamisságot, bizonytalanságot, tisztátalanságot, féltékenységet, kétséget, sötétséget és még sok más tökéletlenséget veszel el tőlem. Hogy hová kerülnek? Neked adom őket, hozzád jutnak. Ha én vagyok is az egyetlen a földön, aki ezt vallja, nem számít. Még ha te magad jelented is ki az ellenkezőjét, hogy az a te saját karmád, nem fogom elhinni. Tudom, hogy Isten az én kedvemért adja neked ezt a tapasztalatot. Ha nekem kellett volna ezen a bizonyos tapasztalaton átmennem, talán meg is haltam volna. MESTER: Gyermekem, szenvedésemnek két oka van. Az egyik az, hogy valóban magamra veszem közeli tanítványaim terheit, tökéletlenségeit, istentelen tulajdonságait. Ezt kívánja tőlem a Legfelsőbb. A karma elvételének két módja van. Az egyik lehetőség az, ha valaki magára vállalja, és szenved tőle, a másik út az, hogy a tanítványok tökéletlenségeit a Kozmikus Tudatba dobjuk. De a könnyebbik, a végtelenül könnyebb út az, ha magunkra vesszük, mivel ez közvetlenül történik. Szenvedsz, én megérintelek, és elveszem a szenvedésedet. A másik út olyan, mintha elvinnélek téged egy másik helyre, az Egyetemes Tudathoz. A Kozmikus Tudatot úgy is tekinthetjük, mint egy szeméttelepet. Fogom tisztátalanságaidat és tökéletlenségeidet, batyuba kötöm, elviszem és ott eldobom őket. De a másik esetben csak megérintelek, és mint egy mágnes, magamhoz húzom szenvedéseidet, fájdalmaidat, istentelen tulajdonságaidat. Így könnyebb, ezért én ezt teszem. Isten akarja, hogy ezt tegyem. Így szólok Istenhez: „Istenem, az én gyermekeim oly nagyon szeretnek engem, és én nem szeretem őket, nem járok a kedvükben.” Erre Isten így válaszol: „Nézd csak, mennyire szenvedsz értük. Fiam, tekints saját szeretetedre – milyen őszinte, s milyen odaadó a szereteted irántuk. Úgy érzed, hogy gyermekeid tökéletességében rejlik a te tökéletességed, ami abszolút igaz. Ők csak azért szeretnek téged, mert érzik, hogyha téged birtokolhatnak, akkor azzal mindent birtokolnak. Azért szeretnek, hogy megkaphassanak téged, te pedig azért szereted őket, hogy elhozhasd őket Hozzám. Szereted őket, mivel érzed, hogy ha elhozod őket Hozzám, azzal megtetted a magad kötelességét. A tanítványok, ha önmagukért szeretnek téged, úgy érzik, ők is eljátsszák szerepüket. És amikor te szereted őket, amikor elhozod őket Hozzám, a Legfelsőbb részedhez, te is úgy érzed, hogy véghez vitted feladatod.” Isten még egy okot adott arra, hogy szenvedjek. Sokan csak a vágyaikkal jönnek hozzám. Azért keresnek meg, hogy kielégítsem vágyaikat. De amikor látják, hogy megbénít a fájdalom, hogy én is szenvedésnek és betegségeknek vagyok kitéve, hogy én is éppolyan gyenge vagyok mint ők, akkor azt mondják: „Ő egy rokkant, tehetetlen ember. Hogyan is segíthetne rajtunk? Mivel jobb ő minálunk?” Úgy érzik, a legjobb, ha elmennek valaki máshoz, aki segíteni tud rajtuk, így sokan távoznak. De igazság szerint, Isten akarja az, hogy ezek az emberek elhagyjanak engem. Amikor elmennek, csónakom könnyebbé válik, és sokkal gyorsabban tud haladni a Cél felé. Isten azt akarja, hogy a nem törekvő emberek hagyják el Mesterüket, hogy ezzel könnyítsék Mesterük hajóját. Tehát ezek szenvedésem okai. Amikor egy őszinte tanítvány látja, hogy őmiatta szenvedek, így szól: „Ha igazán szeretem a Mesteremet, akkor csakis örömet szabad adnom neki.” Így a tanítvány tesz egy ígéretet, egy belső ígéretet: „Azt szeretném, ha állandóan büszke lehetne rám. Semmi sem adhat nagyobb örömet nekem, mint amikor látom, hogy Mesterem mindig büszke rám.” Így a tanítvány többé nem követ el hibákat és a Mester boldog és büszke lesz. _(Az első tanítvány megérinti a Mester lábát.)

ELSŐ TANÍTVÁNY: Mester, hosszú időn keresztül álnok, embertelen teremtmény voltam. Mostantól hűséges, odaadó tanítványod leszek.

MÁSODIK TANÍTVÁNY: Mester, én odaadó, hűséges tanítványod voltam hosszú idő óta. Ma elmondtad nekem szenvedésed titkát. A mai naptól egy fontos, tudatos részednek fogom magam tekinteni. Egyik karodnak tekintem magam. Mester, részvéted életem egyetlen megszabadítója.

ELSŐ TANÍTVÁNY: Mester, megbocsátásod adja életem egyetlen üdvözülését.

MESTER (_az első tanítványhoz_): Mivel felismerted butaságodat, tudatlanságodat, előtérbe hoztad isteniségedet. (_A második tanítványhoz:_) Felismertél engem, spirituális Igazságomat. Ezáltal kinyilvánítottad Isten Isteniségét itt a földön. Kinyilvánítottad Isten Akaratát a földön.