Egység

Isten a legmagasabb aspektusában statikus és dinamikus. Az Ő dinamikus és statikus tudattal való egységében látjuk Isten igazi egységét. Isten utazása az egységgel kezdődött, de amikor részévé vált a világnak, az egysége sokféleséggé változott. A legmagasabb szinten, a Csend világában teljes az egység. Itt a földön, a hang világában teljes a sokféleség. De az egység és a sokféleség együtt járnak.

A teremtés a Lét-Tudat-Üdvösséggel, a Szaccsidánandával kezdődött. Ez a hármas tudat, melyben Isten teljes Egység, felelős az egész teremtésért. E hármas tudat alatt van az, amit Szuperelmének hívnak. A Szuperelme hatalma nem egy vitális hatalom, mint Nietzsche Emberfeletti emberének a hatalma. A Szuperelme csupa fényesség. Valójában innen kezdődött a teremtés. A Szuperelme az evolúció létrájának legmagasabb foka. Itt is van egység. Az Igazság egység formájában látható; a Hatalom egység formájában látható; minden az egység öltözetében látható. Az alatta következő lépcsőfok a Feletteselme. Itt kezdődik el tulajdonképpen a sokféleség. A Feletteselmében az egység szétszóródik.

Aztán lejövünk az intuitív síkhoz, vagy igazi intuícióhoz. Itt korlátozott mértékben látjuk az Igazság egységét, a Fény egységét, a Hatalom egységét. Habár az intuitív síkon a harmadik szemünket használjuk, és mindent egészként látunk, itt nem olyan módon látjuk az egységet, mint ahogy a Lét-Tudat-Üdvösségben, vagy a Szuperelmében.

Majd az intuíció alatt, az intuitív sík alatt van az elme. Ezt az elmét hívhatjuk nyugodt vagy csendes elmének, üres elmének, mert minden nyugodt, csendes és üres. De itt hiányzik az igazi egység. Itt van az igazság, itt van az isteniség, itt van az öröm, itt van a szépség, de nincs igazi egység. A sokféleség uralkodik.

Majd amikor a vitálishoz érkezünk, ott egyáltalán nincs egység. A vitális elég gyakran rendelkezik a sokféleség agresszív formáival.

A fizikaiban még csak nem is gondolhatunk az egységre. De eljön majd a nap, amikor tudatosan le kell hoznunk a legmagasabb egységet a durva fizikaiba.

Sok igazság van a mondásban: „Egyesülve talpon maradunk, megosztottan elbukunk.” A lélek, a szív, a test, az elme és a vitális összhangban kell hogy legyen. Különben a lélek magában nem tud semmit tenni, az elme magában nem tud semmit tenni, a test magában nem tud semmit tenni. Mindezeknek együtt kell menniük, hogy teljesen és egészen megvalósítsuk Istent. Csak egyesített erőfeszítésük által lehetséges Istent, a Teremtőt és Istent, a Teremtést megvalósítani, kinyilatkoztatni és nyilvánvalóvá tenni.