Igazság

Nagy különbség van az emberi vagy erkölcsi igazság, és az isteni vagy spirituális igazság között. Amikor túljutunk az állatvilágon, az erkölcsi igazságot alkalmazzuk. Ez teljesen szükségszerű fejlődésünknek ezen a fokán. De amikor belépünk a spirituális életbe, az erkölcsi igazságot felülmúlja a spirituális igazság. Amikor az egyén eljutott az erkölcsi igazsághoz, akkor csak a belső parancsra kell várnia, ami az igazság igazi önkifejezése. Ekkor nem korlátozhatja őt az erkölcsi igazság.

Ha egy erkölcsi igazságot mondunk valakinek, azzal óriási zavart kelthetünk a világegyetemben. Tegyük fel, hogy valaki, akit egy másik ember késsel üldöz, hozzád jött védelemért. Menedéket nyújtasz számára, mert tudod, hogy az a személy, aki üldözte, meg akarja ölni. Ha őszinteséged és igazság iránti szereteted folytán azt mondod, hogy tudod, hol van az illető, akkor a késes ember elkapja majd, és megöli őt. Akkor az erkölcsi igazságod lesz felelős a haláláért. Ha azt mondod, hogy tudod, hol van az illető, de nem mondod meg, akkor abból összetűzés lesz. De ha azt mondod, hogy „nem tudom”, akkor isteni bölcsességedet gyakorlod, és megmented az illető életét. Egy ember élete végtelenül értékesebb annál, mint hogy egy alkalommal kijelentsd az igazságot. Az igazság próbál majd életet menteni; meg akarja menteni, védeni és meg akarja világosítani az emberi életet.

Amikor spirituális életet kezdünk élni, mindig hallgatnunk kell arra, amit a belső lényünk mond. Különben, az őszinteség nevében nagyon ostobán viselkedhetünk. Nagyon gyakran, amikor túlságosan őszinték próbálunk lenni, ostobák leszünk. Az őszinteség nagyon jó, de tudnunk kell, hogy túl kell lépnünk az úgynevezett erkölcsi igazságon, ha a belső lény utasít bennünket. Különben, ha ragaszkodunk az erkölcsi elvünkhöz, akkor a magasabb igazság nem tud majd megnyilvánulni.

A kinyilvánítás terén nagyon-nagyon óvatosnak kell lennünk az igazsággal. Az igazságot el kell mondani, de tudnunk kell, hogy mi van a földi igazságon túl. Isten Akarata végtelenül fontosabb, mint az igazság állítólagos kimondása. Ha ugyanakkora jelentőséget tulajdonítunk a földi, e világi igazságnak, mint az örök Igazságnak, akkor Himalája nagyságú hibát követünk el.

Ha csak az igazság kedvéért mondunk igazat, akkor azzal több diszharmóniát, több frusztrációt, több szenvedést teremtünk az életben. Az úgynevezett földi igazságon túl látnunk kell Isten Vízióját, a végső Víziót és a végső Igazságot.

Van időleges igazság és örök Igazság. Örök Igazság, hogy Isten a mi Atyánk és Anyánk, és mi Isten gyermekei vagyunk. De itt, a megnyilvánulás terén mi az időleges igazságban élünk. Néha úgy érezzük, hogy Isten gyermekei vagyunk, és néha úgy érezzük, hogy semmi közünk Istenhez. Amikor úgy érezzük, hogy semmi közünk Istenhez, akkor úgy viselkedhetünk, mint az állatok, mintha nem lenne múltunk és jövőnk, mintha ez lenne az első és utolsó emberi inkarnációnk.

Egy páciens esetében, aki haldoklik, az orvos mondhatja azt, hogy „Nem, ön élni fog, élni fog”. Habár az orvos tudja, hogy néhány perc múlva a páciens meg fog halni, mégis bátorítást és erőt nyújt a páciensnek. A földi igazság alapján az orvos hazudik. De, habár az orvos talán nincs ennek tudatában, a lelke lehetőséget ad a páciensnek arra, hogy harcoljon a halál ellen. A páciens ezt mondja majd: „Van rá esélyem, hogy éljek. Hadd imádkozzam, és hadd gondoljak Istenre.” Ekkor leszállhat Isten Kegyelme, és az illető valóban élhet még néhány hónapig vagy évig. Ha ez idő alatt továbbra is imádkozik és meditál, akkor az orvos hazugsága igazi áldásnak bizonyul majd.

Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy egy fiatal fiú jön hozzád, és kér egy dollárt. Odaadod neki a pénzt, ő pedig elmegy egy bárba és bort iszik. Nos, ki felelős ezért? Eljátszottad a szerepedet, de nem láttad ezt a jövőbeli képet. Csak mert a fiú őszintén kért tőled egy adományt, te odaadtad neki. Tudatlanságoddal elismerted vagy támogattad az őszinteségét, az igazságát. Úgy tekintesz az őszinteségére, mint igazságra, de túl kell lépned ezen az igazságon, és látnod kell, hogy mi fog végül történni.

Tehát ebben a világban az időleges igazságot át kell adni a végső Igazságnak. Azt az Igazságot, amelynek nagyobb hatalma és nagyobb jelentősége van, le kell hozni az időleges igazságba. Az időleges igazságnak megvan a maga értéke; a földi igazságnak megvan a maga értéke. De mindig ahhoz az Igazsághoz kell mennünk, és annál kell kopogtatnunk, amelyik azon túl van, amelyik folyamatosan fogadja Isten Fényét.