Látás

Amikor külsőleg látunk valamit, vagy elégedettek, vagy elégedetlenek vagyunk vele. De ha megvirrad a belső látás vagy belső vízió, miközben a bölcsesség még nem elegendő, akkor problémák merülnek fel. Amikor megvirrad a belső vízió, eggyé válunk a valósággal, amit látunk. Aztán, ha egy ijesztő tapasztalaton megyünk keresztül, évekig szenvedhetünk tőle.

Spirituális életünkben, amikor azonosulunk valamivel, szerves részévé válunk a dolog tudatának. Tegyük fel, hogy a külső látásunkat használjuk, és látunk egy csirkét, amit megölnek előttünk. Úgy érezzük, hogy ez egy természetes és normális dolog. Külső látásunk nem teszi lehetővé számunkra, hogy azonosuljunk a csirke tudatával, vagy élet-lélegzetével. De ha rendelkezünk belső látással, láthatjuk, hogy mi magunk talán csirkék voltunk sok inkarnációval ezelőtt. Akkor mi fog történni? Azonnal azonosulni fogunk a csirkével, és úgy érezzük majd, hogy bennünket ölnek meg. Halálra fogunk rémülni. És az az ember, aki megölte a csirkét, örökre megvetés tárgyává válik.

A spirituális életben imádkoznunk kell Istenhez, hogy csak akkor adja meg nekünk a belső látást, amikor úgy érzi, hogy az szükséges a számunkra. Itt sokan azt gondolják közületek: „Ó, bárcsak nyitva lenne a harmadik szemem!” De a harmadik szemed rögtön megmondhatja neked, hogy előző inkarnációdban a lehető legnagyobb gazember voltál, és akkor szörnyen fogod érezni magad. A belső látást csak akkor kell megnyitni, amikor megvan a belső érettség, amikor sem a múlt, sem a jövő nem tud megzavarni minket.