1. Egy új maraton¹

Ki vagyok én?
Egy teljesen rég letűnt tornádó-sebesség.
Tegnap a legteljesebben együtt nem működő testem
Lefutotta a New York Maratont.
A szorongások és aggodalmak villámló nyilai
Nem támadtak rám.
Azt kell mondanom,
Mindig
Nagyon kedvesek velem.
Nem kopogtatnak a szívem ajtaján.
Nem, még véletlenül sem!
De a görcsök,
A hűséges barátaim, jöttek és
Gyengéden kezet fogtak velem,
Még mielőtt tizenegy mérföldet lefutottam volna.
Általában a tizennyolcadik mérföldnél jönnek,
Hogy barátkozzanak velem.
De ezúttal, tizenöt mérföld után,
Végtelenül több szeretettel
Kívántak elhalmozni.
Ezért a legmohóbban
És a legerőteljesebben átöleltek.
Jaj, jaj!
Tizenöt mérföldtől kezdve
Vonszoltam szerencsétlen sorsú testem,
Hol részvét-mosolyaimmal,
Hol csalódottság-sírásaimmal.
Nagy örömömre és felemelő megkönnyebbülésemre
A lehető legszörnyűbb rémálom
Végül a huszonhat mérföld végén
Véget ért.

Az egyik maraton-világ
Egy másik maraton-világba vezet engem.
Ennek az új maraton-világnak megfelelni,
Vagy eme új maraton-világtól elégedettséget érezni,
Végtelenül – komolyan mondom –
Nehezebb lesz.
Mert itt nem csak huszonhat mérföldet
És 385 yardot kell lefutnom,
Hanem tízezer lángoló virág-vers
Magját kell elvetnem,
Melyeket végre odaadóan, fenntartás és feltétel nélkül
Fogok Legfelsőbb Szerelmem
Könyörületes Lábai elé helyezni.