Kérdés: Meg tudod nekünk magyarázni, hogy miért tud az a személy, aki nagyon beteg, sok napon keresztül továbbélni, akkor is, ha ez a jelenség orvosi szempontból megmagyarázhatatlan?

Sri Chinmoy: Nem az orvostudományé a végső szó életről és halálról. Az orvos talán azt mondja, hogy valakinek az élete már csak néhány másodpercig fog tartani, mi viszont azt látjuk, hogy a napokból hét lesz, a hetekből hónap, az a személy pedig még tovább küzd. Még ha a lélek vissza is húzódik, és sem a világgal, sem a szenvedő személlyel nincs már kapcsolata, a fizika rész továbbra is ragaszkodni akar a földhöz. Úgy érzi, hogy ha még egy percig is maradhat, akkor valami fontosat fog elérni. De ez nem igaz. Amikor a lélek elveszti az érdekeltségét, ha nem mutat érdeklődést aziránt, mi történik a külső életben, az emberi lénynek többé soha semmilyen magasabb vagy mélyebb tapasztalata nem lehet. De a lélek rendkívül könyörületes: lehetővé teszi a vak test számára, hogy még néhány napig vagy néhány hónapig a földön maradjon. Még ha a lélek tudja is, hogy a test meghosszabbított földön tartózkodása semmi olyan célt sem szolgál, ami felgyorsítaná a személy megvalósítását, ahol az embernek temérdek kötődése van ehhez a külső köpönyeghez, együttérzésből a lélek rövid ideig az emberi testben maradhat, csakhogy örömet szerezzen a tudattalan emberi formának.

Mindnyájan le akarjuk győzni a halált, de a lélek tudja, hogy mi a legjobb nekünk. A lélek tudja, hogyha nagyon öreg korban próbálja az ember vesztegetni az idejét és újraéleszteni az életenergiáját, az nem segít az egyénnek. Erre az inkarnációra a lélek gyakorlatilag befejezte az utazását. Ami a lélek növekedését illeti, biztosak lehetünk afelől, hogy a lélek semmi előnyre nem tesz szert, mert élettapasztalatának lényegét már összegyűjtötte.