Kérdés: Szeretném tudni, hogy mik a lelkem igényei, amikor elfogadok egy spirituális Mestert. Oda kell adnom az egész életemet, a teljes felfogóképességemet, a teljes szeretetemet?

Sri Chinmoy: Amikor azt mondod, hogy „adni”, mit jelent valójában: odaadni, vagy feladni? Semmit sem kell feladnod, ha elfogadsz egy spirituális Mestert. Csak azt kell érezned, hogy amit "önmagadnak" nevezel, az Mestered másik neve. Oszthatatlan egységet kell létrehozni a Guru tudata és a tanítvány tudata között. Ha úgy érzed, valamit feladsz, akkor nem lesz vége a frusztrációdnak.

Mivel a tanítványnak nem kell feladnia semmit, ezért nem is kell adnia a Gurunak sem semmit. A tanítvány csak a Guruhoz jön, és a Guru részévé válik azzal, amije van és ami ő maga. Mid van neked? Lelked van. Mi vagy te? Te a lélek vagy. Nincs különbség aközött, amid van, és ami vagy. Ha ezzel a tudással, ezzel a bölcsességgel, ezzel a megértéssel Mestered részévé válsz, akkor teljesen egynek fogod látni és érezni magad, és teljesen eggyé válsz Mestered létével. Amikor a tanítvány lelke és a Guru tudata és lelke egy, akkor semmit sem adsz neki. A megvalósításod egyáltalán nem különbözik attól, ami vagy. A kettő között nem lesz nagyobb különbség, mint ujjaid és kezed között.

Tehát, ha azt kérdezed, a Guru mit követel majd tőled, azt kell hogy mondjam, a lelkedet, mert pontosan ez az, amid van és ami vagy. Talán azt mondod, hogy amid van, mind a bölcsességedet, mind pedig a tudatlanságodat, odaadod a Gurudnak, de ha azt látod, te a Gurudban vagy, akkor nincs adás és nincs kapás. Semmi sem adható, és semmi sem kapható; a Guru szívében csak növekedés van. Kérlek, maradj Gurudban, ameddig csak lehet – örökké. Nincs olyan időszak, hogy a tanítvány lelkét el kellene különíteni Mestere tudatától. Maradj a Mesterben azzal, amid van és ami vagy – nem abban az értelemben, hogy adsz neki valamit, hanem abban az értelemben, hogy egymáshoz tartoztok. Érezd, hogy Mesteredben növekszel. Nem az számít, hogy adsz-e neki valamit, és neki cserébe kell-e adnia neked valami mást. Ugyanakkor, az egység érzésében nincs áldozat. Amikor úgy érzed, hogy te és ő egyek vagytok, amikor úgy érzed, hogy mindkettőtöknek ugyanaz a tudata, ugyanaz a létezése, ugyanaz a szeretete, akkor nem lehet meg az áldozat érzése.