Kérdés: Én sem nem fogadom el, sem nem utasítom el lelkem létezését. Van bármilyen jel, hogy a lelkem létezik?

Sri Chinmoy: A lélek már elfogadta a testedet. Ha a lélek elutasította volna, majd pedig elhagyta volna testedet, akkor a test azonnal meghalt volna. De a lélek bejött a testedben ebbe a világba, és a lélek még mindig ott működik, a lélek elfogadása tehát már megtörtént.

De te is elfogadtad a lelket. Az, aki még ha nem tudatosan is elfogadta az Igazság szükségességét, Isten szükségességét, az Isteniség szükségességét és a spiritualitás szükségességét, biztos lehet abban, hogy elfogadta a lelket, mert a lélek már magában az „Isteni”, a „Spiritualitás”, az „Igazság” és az „Isten” szavakban is él és lélegzik. Ha nem fogadtad volna el a lélek létezését, akkor mostanra elfelejtetted volna ezeket a szavakat. Tehát már elfogadtad a lelkedet, a lelked pedig már elfogadott téged.

Hogyan lehet, hogy elfogadtad a lelket, de tudatosan nem bírsz tudomással erről? Azért, mert ezt az elfogadást az elme soha nem érti vagy érzi meg. Az elme pusztán mentális tudatossága nem fog segíteni sem neked, sem nekem, sem senkinek a földön; ezt a mindennapi tudatosságot meg kell haladni. Ehhez az egység érzésére van szükség. A lelkeddel való egység érzése az, amely azonnal meg fogja éreztetni veled, hogy elfogadtad a lelket, a lélek pedig már elfogadott téged.

Hogyan fejleszthetjük ki hát ezt a magasabb típusú tudatosságot? Ha egy konkrét szobában laksz, akkor tudod, mi van abban a szobában: egy festmény, egy lámpa, egy ágy, és így tovább. De ha egy másik szobában laksz, akkor nem várhatod el, hogy tudd, mi van az előző szobában. Ahhoz, hogy megtudd, lelked elfogadott-e téged, vagy te elfogadtad-e a lelket, mindig a lelkedben kell élned, nem pedig a fizikai tudatodban. Az életedben több száz alkalommal voltak isteni felvillanásaid. Honnan jönnek a felvillanások? Az elméből? Soha! A vitálisból? Soha! A pszichikai lénytől vagy a lélektől jönnek. Az a sok alkalom során, amikor ezeket a felvillanásokat láttad, valami más világgal, egy belső világgal voltál összhangban; és ez a világ a lélek, a belső lényed világa. A spirituális tudatossághoz folyamatosan a lelked világában kell maradnod.

Amikor egy gyerek két vagy három éves, a szüleinek kell megmondaniuk neki, hogy amit eszik, azt cukorkának nevezik, valaki másnak pedig azt kell megmondania, miből készítik a cukorkát. Nem feltétlenül szükséges tudni, hogy a lélek hogyan jött létre, vagy mi a lélek, ahhoz hogy lásd és érezd a lelkedet, ahogyan a gyereknek sem kell tudnia, mi a cukorka, ahhoz hogy megegye azt. De még ha látod is a lelket, akkor is lehet, hogy nem tudod, hogy a lélek az, amit láttál. Lehet, hogy egy gyönyörű gyermeket, egy csodálatosan szép gyermeket látsz álmodban, és úgy gondolod, hogy ez csak egy emberi gyermek. Vagy gondolhatod azt, hogy láttad a lelket, beszéltél a lélekkel, de nem leszel biztos abban, hogy tényleg a lélek volt az, vagy sem. Ahogyan tehát a gyermeknek szüksége van valakire, hogy elmondja neki, amit eszik, azt cukorkának nevezik, ugyanúgy kell valaki a spirituális életben is, hogy megmondja, mi a lelked, és milyen fajta érintkezésben vagy a lelkeddel. Valakire szükség van, aki már a lélek régiójában van – egy spirituális Mesterre –, hogy megmondja neked, saját lelkedet láttad.