Kérdés: Az ember lelke felvehet-e állati formát a következő inkarnációjában, miután ebben az inkarnációban emberi lény volt?

Sri Chinmoy: A világ fejlődik, halad előre; haladunk a célunk felé. Az evolúció menetében, ha egyszer elfogadtuk az emberi életet, nem megyünk vissza az állatvilágba. Nos, minden szabály alól vannak kivételek, de ezek a kivételek nagyon-nagyon ritkák. Ha egy egyén vissza akar térni az állati életbe, tudnunk kell, hogy az adott egyén egyáltalán nem előrehaladó.

Ha valaki most lépett be az emberi életbe, ha ez az első vagy második inkarnációja emberként, és ha az állati élet iránti hajlama még mindig nagyon erős, vagyis ha tisztátalan vágyai nem teljesültek korábbi inkarnációiban, magában az állati életben, akkor ez az ember visszatérhet az állati életbe. Ilyenkor az történik, hogy elérkezik az idő, amikor állati életének egy része teljesen felébred, és be akar lépni az emberi életbe. De van benne egy olyan rész, amely még nincs teljesen felkészülve az emberi életre. A lélek mégis eljut az emberi életbe, annak ellenére, hogy tökéletlen, annak ellenére, hogy nem teljesen felkészült rá, és később kénytelen visszatérni az állati életbe, mert a benne lévő, még meg nem világított rész nem alakult át, és a legerősebb állati hajlamokkal és vágyakkal rendelkezik.

A másik ok az, hogy amikor egy hétköznapi embernek az alacsonyabb életerő - a kielégítetlen, beteljesületlen vitális - elviselhetetlen szenvedést és fájdalmat okoz neki, ha úgy érzi, hogy az állatvilágban több lehetőség van a legalacsonyabb vitális, a durva fizikai élvezetek élvezésére, akkor az a bizonyos lélek néhány hónapra belép az állatvilágba, hogy ott egészen szabadon élvezhesse a legdurvább élvezeteket. Nem egy vagy két évre, hanem csak nagyon rövid időre. Amikor az élvezetnek vége, amikor a szükséges tapasztalatnak vége, a lélek ismét belép az emberi világba.

Az ember túllépett az állaton, de nem teljesen. Még mindig ott van bennünk az állat. Tudatos imánkkal és meditációnkkal megpróbáljuk teljesen meghaladni az állatot. Az itt összegyűltek közül senki sem lesz állat a későbbi életekben, mert sokkal fejlettebbek vagyunk. Mire a törekvés elkezdődik, a lélek már túlságosan fejlett ahhoz, hogy valaha is visszatérjen az állatvilágba. A ma este itt jelenlévő egyetlen léleknek sem lesz több állati inkarnációja.