Kérdés: Szenvedéseink oka a jelenlegi és előző életeinkből származó rossz karmában keresendő?

Sri Chinmoy: Nem feltétlenül. Néha szenvedünk, bár semmi rosszat nem tettünk, mert lelkünk a szenvedés tapasztalatát akarja átélni. Lelkünk a fájdalom mélyére akar hatolni, hogy megtudja, mi a fájdalom. Képzeljük el, hogy egy nagyon spirituális személy szükségesnek érzi, hogy megverjen valakit. Mit csinál? Azonnal belép abba, akit ver, és eggyé válik vele. A tapasztalat ereje (ahogyan ezt átéli) sokkal nagyobb, mint a megvert személyé.

Sokszor teszünk rosszat, aminek következménye előbb vagy utóbb elér bennünket. De időnként úgy adódik, hogy a kozmikus erőktől szenvedünk. Néha őszinte, nagyon odaadó szülőknek olyan gyermekei vannak, akik egyáltalán nem spirituálisak, hanem istentelenek és értéktelenek. Most azt mondod, talán előző életükben a szülők sem voltak spirituálisak, és sok gonoszságot cselekedtek. Néhány esetben a szülők valóban rosszak voltak korábbi életükben, de más esetekben ez talán nem igaz. Előfordul, hogy őszinte keresők a világban működő rosszindulatú, állatias erők áldozatául esnek. Amikor ezek az istentelen, ellenséges erők, amelyek körülöttünk lebegnek, megvadult elefántként támadnak, vagy egy emberbe költöznek, akkor szenvedünk. Olyan ez, mint amikor körülöttünk az állatok verekednek, marakodnak és egymást pusztítják. Egy megvadult elefántnak nem számít, hogy milyen kedves és őszinte vagy, egyszerűen eltipor. Soha nem tudhatod, hogy ezek a fenevadak mikor vesznek körül. Így amikor egy őszinte kereső szenved, sohasem lehetünk biztosak abban, hogy ennek oka előző életének vétkeiben keresendő.

Ha mindig a spirituális életet követjük, akkor állandóan az isteni Hatalom mezejében vagyunk, ami olyan, mint egy erőd. Az erődítményben Isten oltalmát élvezzük. Amikor a rossz, istentelen erők támadni próbálnak, az isteni Kegyelem útjukat állja. A spirituális emberek igyekeznek mindig tudatában lenni Isten Könyörületének, Áldásának és Fényének, mert tudják, hogy bár nem ártottak senkinek, az istentelen erők megtámadhatják őket. És amikor rosszat cselekszenek, azonnal tudják, hogy van valaki, aki megbocsát nekik, aki megvédi őket, aki felemeli tudatukat, és ez nem más, mint a Belső Vezetőjük, azaz Isten.