Kérdés: Ha a keresőnek nem sikerült felismernie Istent földi tartózkodása során, lelke – miután elhagyta a testet – akarja-e Őt látni vagy felismerni?

Sri Chinmoy: Minden léleknek meg kell látnia Istent, mivel a lélek közvetlenül Istentől jött. Mikor a lélek elhagyja a testet, először a vitális világba, majd a mentális világba, később a pszichikai világba, végezetül pedig a lélek saját világába kerül. Itt egy időre megpihen. Ezután, mielőtt lejönne következő újraszületéséhez, a léleknek egy beszélgetése lesz Istennel. A Legfelsőbb elé kell állnia, és elmondania, mennyit teljesített előző életében. Ugyanakkor meg fogja látni következő testet öltésének lehetőségeit, és ígéreteket kell tennie a Legfelsőbbnek. A célokat és eszményeket, amelyeket a lélek szerepe céljaként a feltárás és manifesztálás világában kifejez, a Legfelsőbbnek jóvá kell hagynia. Van, amikor maga a Legfelsőbb mondja: „Ezt várom tőled. Próbáld meg ezt a kedvemért megvalósítani a földön.”

A lélek, mely látja Istent és beszélget vele, olyan, mint egy idegen számunkra, mivel legtöbbünk még nem látta a lelket a földön. Ha nincs szabad bejárásunk a lélekhez, ha nem halljuk a lélek hangját, és nem próbálunk meg hallgatni belső utasításaira, akkor teljes képtelenség Istent felismernünk. Miután elhagyta a testet, minden lélek ugyanúgy látja Istent, ahogy én látlak téged, mikor előtted állok. De egészen más az, ha valaki a fizikai létben, itt a földön ismeri fel Istent. Itt ugyanis a teljes tudat – a fizikai tudat és az egyéni tudat – beleolvad a végtelen Fénybe és Boldogságba. Mikor spirituális könyveket olvasunk vagy másokat hallgatunk, úgy érezhetjük, Isten a miénk. De a tudatos egységünk az valami más. Amikor tudatosan érezzük, hogy Isten egészen a miénk, akkor belső életünk, belső létünk minden pillanatában határtalan Békét érzünk. Beszélgethetünk, kívülről szemlélve izgatottak lehetünk, de belső életünkben a Béke, a Fény és Gyönyör tengere vagyunk. Amikor a Békének, a Fénynek és Örömnek ez a tengere behatol fizikai lényünkbe, fizikai tudatunkba, akkor belső isteniségünk megnyilvánulhat a földön. A Mennyben képtelenek vagyunk bármit is kinyilvánítani vagy felismerni. Ha a lélek nem ismeri fel Istent, mialatt a földön, a véges béklyójában van, akkor nem fogja Őt felismerni saját világában sem. A felismerés csak fizikai léten keresztül érhető el.