Kérdés: Ha valaki beteg, és gyógyulására orvosilag nincs remény, helyénvaló-e elárulni neki, hogy meg fog halni? Segíthetünk-e ezzel a halálra való felkészülésében?

Sri Chinmoy: Ez rendkívül összetett kérdés. Minden egyes esetet külön meg kell vizsgálni. A legtöbb ember élni akar. Mivel nem tudják, mi a halál, nem akarnak meghalni. Úgy gondolják, hogy a halál egy zsarnok, aki különböző módon kínozza, és a legvégén megsemmisíti őket. Amikor valakinek végére ért ezen életére szóló karmája, és a Legfelsőbb azt akarja, hogy hagyja el testét, viszont az illetőnek – a saját lelkével ellentétben – életéhsége, kielégítetlen vágyai vannak, akkor ez az ember a földön akar maradni. Nem akar a Legfelsőbb Akaratának engedelmeskedni. Mit tehetsz, ha ilyen emberrel kerülsz szembe? Ha elmondod neki, hogy Isten már nem akarja, hogy ő a földön maradjon, mert már megélte ebben a testben az összes szükséges tapasztalatot, félreérti, s azt mondja: „Isten nem akarja, hogy elhagyjam a testem, te vagy az, aki ezt akarja”. Irgalmatlannak és kegyetlennek tartana. Ebben az esetben – ha pontosan tudod, hogy a Legfelsőbb akarata az, hogy az illető elhagyja testét – a legjobb, amit tehetsz, ha csendben beszélsz a haldokló lelkével, és megpróbálod inspirálni az adott személyt, hogy viselje el a Legfelsőbb Akaratát.

Viszont ha a haldokló nagyon spirituális és őszinte kereső, akkor ő maga mondja majd szeretteinek: „Imádkozzatok Istenhez, hogy vigyen el, befejeztem a szerepemet itt a földön. Olvassatok nekem szent könyveket, a Bibliát, a Gítát. Engedjétek, hogy csak isteni, spirituális dolgokat halljak, melyek segítenek megkezdeni utazásomat.” Indiában nagyon sok ember van, akik, mikor érzik, hogy napjaik meg vannak számlálva, azt mondják: „Annál jobb, minél hamarabb visz el engem.” Mikor anyám halálán volt, az utolsó néhány nap állandóan a Gítát olvasta, ezzel a hozzáállással: „Most pedig távozom az Örökkévaló Atyához, hadd készüljek fel.” Az ilyen betegek számára nagyobb öröm, ha ismerik, és elfogadják a Legfelsőbb Akaratát.