87

– Istenem! Anyám folyton háborgat, azt mondja, minden reggel és este imádkoznom kell Hozzád. Azt is mondja, ha ezt teszem, képes leszek látni Téged minden nap. És még mást is mondott. Azt, hogy nagyon kedves vagy. Ha ez valóban így van, kérlek, tégy egy szívességet! Megmondanád, hogyan láthatnálak akkor is minden nap, ha nem imádkozom Hozzád?

– Láthatsz engem nem is egyszer, de két alkalommal is egy nap. De egy kicsit ezért imádkoznod kell Hozzám. Várj csak, van egy csodajó ötletem! Elmondom neked a legkönnyebb imát. De ez titok, nem árulhatod el senkinek. Maradjon csak köztem és közted:

Minden reggel állj a nappalitok nagy tükre elé, és tartsd a szemedet félig nyitva. Nézz a tükörképed szemébe és mosolyogj, csak mosolyogj! Biztos lehetsz, hogy meg fogsz látni a szemeidben. Először a jobban, azután a balban.

– Mindig így fog történni? Nem lehet, hogy először a balban látlak meg, és csak utána a jobban?

– Lehet, de akkor csukott szemmel hétszer el kell ismételned a nevemet, és csak utána nézz a tükörbe. Ekkor a balban kell engem először meglátnod.

– Istenem, azt nem bánnád, ha másképpen csinálnám? Remélem, úgy is jó, ha félig nyitva tartom a szememet és addig mosolygok, amíg meg nem látlak, de nem állok a tükör elé. Gondolom, így könnyebb lesz. Nem baj?

– Egyáltalán nem. El kell ismernem, bölcsebb vagy nálam. A legkönnyebb módját akartam megmutatni annak, hogy megláss engem. Azt akartam, hogy állj a tükör elé félig nyitott szemmel. Te még ennél is ügyesebben csinálod: csak félig hunyod le a szemed, és mosolyogsz, amíg meg nem pillantasz. Így felfedeztél egy még egyszerűbb módszert. Valóban nagyszerű vagy és okos. Szeretlek is érte, és büszke vagyok rád.

– Nagyon köszönöm, Istenem!