Elindulás

Amikor elkezded a meditációt, mindig próbáld azt érezni, hogy gyermek vagy. A gyermekben az elme még nem fejlődött ki. Az elme intellektuális működése majd csak tizenkét-tizenhárom éves korban kezdődik el. Előtte a gyermek csupa szív. Érzi, hogy nem tud semmit, nincsenek előítéletei a meditációval és a spirituális élettel kapcsolatban. Minden újat meg akar tanulni az édesapjától és édesanyjától.

Először tehát érezd, hogy gyermek vagy, majd próbáld elképzelni, hogy egy virágos kertben állsz. Ez a kert a szíved. Egy gyerek órákig eljátszik a kertben. Egyik virágtól a másikig megy, de a kertet nem hagyja el, mert örömét leli minden egyes virág szépségében és illatában. Benned is rejtőzik egy kert, melyben kedved szerint időzhetsz, és ott megtanulhatsz meditálni.

Ha képes vagy a szívedben maradni, egy belső sírást fogsz majd érezni. Ez a belső sírás, ami maga a törekvés, a meditáció titka. A felnőttek sírása, általában, nem őszinte. De amikor egy gyermek sír ‑ még ha csak édesség után is ‑, akkor az nagyon őszinte. Olyankor számára az édesség jelent mindent. Ha pénzt adsz neki, nem fog vele megelégedni, mert csak az édesség foglalkoztatja. S mi történik akkor, ha egy gyermek sír? Az édesapja vagy édesanyja rögtön ott terem, hogy segítsen neki. Ha képes vagy mélyen belülről sírni békéért, fényért és igazságért, és őszintén ez az egyetlen dolog, amire szükséged van, akkor Isten ‑ az öröktől való Atyád és Anyád ‑ eljön, hogy segítsen rajtad.