Meditáció

A meditáció Isten nyelve. Amikor egymás között angolul beszélgetünk, megértjük egymást. Ha Istennel akarsz kommunikálni, a meditáció lesz az a nyelv, melyet beszélned kell. Ez a közös nyelv. Isten és az ember egyaránt beszélik ezt a nyelvet. Mélyen magadba vonulva, szíved legeldugottabb zugában, a meditáció útján lépsz érintkezésbe Istennel.

A gondolkodásnak semmi köze a meditációhoz. Még az elmélkedés is – mely egyfajta csöndes, befelé néző gondolkodás – messze van a meditáció fegyelmezett mérhetetlenségétől. Abban a pillanatban, ahogy gondolkodni kezdesz, máris korlátozod és behatárolod magad. Gondolataid ‑ mindegy, milyen édesek és kellemesek az adott pillanatban ‑ fájdalmasak, mérgesek és romboló hatásúak lesznek hosszú távon, mert korlátoznak és megkötnek. A gondolkodó elméből hiányzik a valóság. Egyik pillanatban építesz egy várat, a másikban lerombolod. Az elmének megvan a maga rendeltetése, de a spirituális életben messze az elme fölé kell menni, oda, hol örök béke, végtelen tudás és végtelen fény honol. Csak akkor élvezheted és szemlélheted egyszerre Isten Valóságát és Isten Látomását, ha törekvésed és meditációd segítségével képes vagy túlmenni a gondolkodáson.