Kérdés: Hogyan találhatunk örömöt a szigorú fegyelemben?²

Sri Chinmoy: Az elme fegyelemnek nevezi, a szív pedig egy olyan folyamatnak, amely által elérünk valamit, vagy nyerünk valamit. A lélek még folyamatnak sem nevezi. A lélek érzi, hogy amit mi fegyelemnek nevezünk, az nem csak a valóság-gyönyört testesíti meg, hanem maga a valóság-gyönyör.

Bármikor, amikor tenni akarunk valamit, az elme azonnal megvétózza azt. Még ha az elme maga akarta is azt két nappal vagy két évvel ezelőtt, most ugyanezt a dolgot kész megvétózni. Ez a mi ravasz elménk. Még ha tegnap akart is valamit, ma már megvonta tőle a tudatos hajlandóságot. A szívünkkel vagy az életerőnkkel akarunk valamit, de az elménk azonnal azt mondja: „Nem, ne fogadd el!” A fegyelem tehát hétköznapi életünkben nem más, mint büntetés, éppen az elme nem akarása miatt.

Itt Amerikában nem szenvedtek maláriától, és remélem, hogy soha senki nem fog szenvedni ettől a betegségtől. Indiában mennyire szenvedtem a maláriától! Egyszer a bátyámat és engem ugyanazon a napon támadott meg. El sem tudjátok képzelni, milyen fájdalmas. Az összes finom és durva ideg elkezd táncolni. Micsoda fájdalom! Egyszerűen csak kiabál és sikít az ember. Korábban talán nem ismert semmilyen akrobatikát vagy speciális gyakorlatot, de amint elkapja a maláriát, a szakértője lesz. Az összes legjobb akrobatánkat kihívhatja a gyakorlataival. A fájdalom kényszeríti rá, hogy megtegye. Bármikor máskor, ha arra kértél volna, hogy csináljak ilyen gyakorlatot, azt mondtam volna: „Lehetetlen!” De amikor maláriás voltam, akkora fájdalmaim voltak, hogy mindenféle akrobatikára képes voltam.

A malária egyetlen gyógyszere a kinin. Ez rendkívül, rendkívül keserű. Nincs még egy olyan keserű gyógyszer, mint a kinin. De a kinin a megmentő. Ha nem fogadjuk el a megmentőt, akkor hogyan fogunk megszabadulni a láztól? Jelenleg a tudatlanság uralkodik rajtunk. A tudatlanság a mi gazdánk, de mi már nem akarjuk ezt a gazdát. Szükségünk van valakire, aki erősebb a jelenlegi gazdánknál, aki megbuktatja a jelenlegi gazdánkat. Azt akarjuk, hogy a tudás legyen a mesterünk. Ő a fegyelem formájában jött el, ami olyan, mint a kinin. Ha elfogadjuk ezt a fegyelmet, akkor tudjuk csak legyőzni a tudatlanságot. Tudnunk kell tehát, hogy a fegyelem a mi új mesterünk, új vezetőnk, új megmentőnk. Adjuk meg a legmagasabb rangot a fegyelemnek.

Most, amikor a fegyelemre gondoltok, úgy érzitek, hogy az nem más, mint büntetés, amivel állandóan szembe kell néznetek. De próbáljátok meg érezni, hogy ez a segítségetek, az útmutatásotok, az inspirációtok, a törekvésetek, sőt a felismerésetek. A fegyelem az, ami le tudja és le is fogja győzni a bennetek és körülöttetek lévő istentelen erőket. Gondoljatok tehát a fegyelemre úgy, mint egy új mesterre, aki segít nektek megtanulni valami újat, jelentőségteljeset, lélektelit és gyümölcsözőt, hogy ne kelljen már semmit sem tanulnotok a régi mesteretektől. A régi mesteretek a fásultság, a sötétség, a tudatlanság és az összes negatív erő volt. Most a fegyelemnek kell a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanotok. Ez az új mesteretek. Ez testesíti meg a fényt, és több mint buzgón kínálja nektek a fényt. Csak akkor nem fogtok félni a fegyelemtől. Gondoljatok arra, hogy mit fog adni nektek, amivel most még nem rendelkeztek. Ha ilyen összehasonlítást végzel, látni fogod, hogy a tudatlanság tengerében úszol, a fegyelem pedig azt mondja neked: „Szegény lány, miért szenvedsz? Nekem határtalan fényem, gyönyöröm, békém és üdvösségem van. Gyere ide! Ez mind a tiéd.” Tehát oda mész, ahol minden csupa fény és gyönyör. És ki adja neked ezt a fényt és gyönyört? A fegyelem, a vezetőd, a megmentőd.