Kérdés: Hogyan bánhatunk testvéreinkkel lelkileg befogadóbb szívvel?

Sri Chinmoy: Egyszerűsítsük le ezt a kérdést. Hogyan mutathatjuk ki ragaszkodásunkat, szeretetünket, törődésünket és válhatunk eggyé lelki testvéreinkkel? Ezen a ponton tudnunk kell, hogy mindannyian tanulók vagyunk, ugyanakkor a tanítás a célunk. Miközben tanulunk, a tanítást is tervezzük vagy arra gondolunk, hogy tanítsunk. Minden nap, amikor imádkozunk és meditálunk, a Legfelsőbbtől tanulunk. Ő minden nap, minden órában, minden percben arra tanít minket, hogyan váljunk kedvessé, gyengéddé, szeretetteljessé, megvilágosítóvá és kiteljesítővé.

Ezután belső lényeink azonnal megpróbálják megosztani ezt a tudást másokkal. Azért hívjuk őket „másoknak”, mert még nem alakítottuk ki velük való egységünket. Amikor imádkozunk és meditálunk, nyerünk valamit. Ha ezt a valamit megosztjuk másokkal, akkor az azonnal megnő. Minél többet osztunk meg földi tudásunkból, annál többet nyerünk. És a mennyei tudás, ami a bölcsesség és az egység, végtelen mértékben megnövekszik, ha megosztjuk. Egyetlen fénnyel, egyetlen lámpással meggyújthatunk egy másik lámpást. Egy lánggal két lángot vagy három lángot gyújthatunk meg. Ez az egyik út.

Egy másik út az, hogy a teljes tudás-napot előtérbe hozzuk. Ha a teljes tudás-napot, vagy bölcsesség-napot belülről előtérbe tudjuk hozni, akkor automatikusan látni fogjuk a lángokat ennek a napnak a belsejében. Minden lelki testvérünket úgy láthatjuk, mint egy-egy lángot a napból. Viszont minden láng egy másik napot is megtestesít. Maga a nap számtalan lángot testesít meg, és ugyanakkor minden láng belsejében egy új nap virrad meg.

Amikor lelki testvéreitekre tekintetek, próbáljátok meg úgy látni őket, mint a ti életetek, a ti valóságotok pontos prototípusát. Próbáljátok meg érezni, hogy két test van, de csak egy cél és egyetlen Forrás. Emlékeztessétek magatokat minden pillanatban a célra és a Forrásra, arra, hogy honnan jöttetek és hová fogtok visszatérni. Ha képesek vagytok erre emlékezni, akkor automatikusan kedvesebbek, gyengédebbek, szeretetteljesebbek, megvilágosítóbbak és kiteljesedettebbek lesztek.

Te brácsán és más hangszereken is játszol. Ha játék közben azt látod, hogy az egyik húr nem jól szól, mit teszel? Felhangolod. Nem csak egy húrra koncentrálsz, hanem az összes húrra. Ha egy húr problémát okoz neked, akkor nem tudsz jól játszani. Próbáljátok meg tehát érezni, hogy minden lelki testvéretek egy-egy húr a szívetekben. A brácsa, amin játszol, a külső valóság. De van egy belső valóság is, egy belső brácsa, amelyen minden nap, minden órában, minden percben játszol. Ennek a hangszernek a húrjai az őszinteség, az egyszerűség, az alázat, a tisztaság és az isteniség. Ha az őszinteség eltűnik, ha az őszinteség nem működik, akkor az egész hangszer használhatatlan. Ha a tisztaság húrja nem működik, akkor ez az egész zenédet tönkre teszi.

Amikor magadra gondolsz, gondolj a saját hangszeredre. Te vagy az a bizonyos hangszer, és a húrjaid az őszinteség, az alázat, a tisztaság, az isteniség és így tovább. Minden húrt tökéletes rendben kell tartanod. Ha ezeket tökéletes rendben tudod tartani, akkor leszel csak elégedett. Ha ezeket megfelelő állapotban tudod tartani, akkor lehet egy családod, egy tudatod, egy valóságod, egy lelked és egy célod.