Kérdés: Hasznosak-e a pszichikai képességek, vagy hátráltatják-e bizonyos szempontból Önmagunk felismerését?

Sri Chinmoy: A pszichikai hatalom egyáltalán nem segít az Istenmegvalósításban. De a pszichikai képességeket lehet, szükséges és kell is használni, ha ez az Isteni Akarat, miután Isten megadta nekünk Önmagunk felismerését. Az egyik nagy spirituális Mester, Srí Rámakrisna azt szokta volt mondani, hogy aki pszichikai hatalomra tesz szert, tönkreteszi Önfelismerésének lehetőségét. Megszerzi ugyan a pszichikai hatalmat, de Isten meg lesz tagadva tőle, mondta.

Ki a birtokosa minden hatalomnak? Isten. Ha eggyé válunk a Birtokossal, minden tulajdona azonnal a miénk lesz. De ha a Birtokossal nem törődve csak a tulajdonért könyörgünk, annak megszerzése csak hátráltat majd a végső Cél felé vezető utunkon. Valójában áldás, ha nincsenek pszichikai képességeink mielőtt jelentősebb megvalósítást érnék el. Ha túl korán megkapjuk azokat, a kérkedés világába, a csodák és varázslatok világába kerülünk, és nem a törekvés, az odaadás és a megvalósulás világába.

Rámakrisna egyszer megkérdezte legnagyszerűbb tanítványát, Szvámi Vivékánandát – akit eredetileg Narennak hívtak: „Naren, sok évig gyakoroltam az önmegtartóztatást, nézd hát, rendelkezem az összes fő sziddhivel. Szeretnéd ezeket megkapni tőlem? Nem kell meditálnod, mert ezt már megtettem helyetted. Neked adom minden hatalmamat.” Naren késlekedés nélkül így válaszolt: „Segítenek ezek az Önfelismerésemben?” A Mester azt felelte: ”Kedves Naren, nem segítenek. Az Önfelismerésnél a pszichikai képességek nem számítanak. De ha akarod, az Önfelismerés után használhatod őket. És ha rendelkezel ezekkel a pszichikai képességekkel, az emberek természetesen köréd sereglenek majd, és jobban szolgálhatod Istent az emberiségben.” A tanítvány így felelt: „Nem, köszönöm nem kérem. Hadd valósítsam meg előbb Istent. Majd azután foglalkozom vele, hogy megszerezzem ezeket a pszichikai képességeket.” Ekkor Rámakrisna a többi tanítvány előtt hosszan megáldotta legkedvesebb tanítványát, és így szólt: „Tudtam, hogy te kiállod a próbámat. Ha bárki másnak tettem volna fel ugyanezt a kérdést, mint például egy mohó embernek, azt válaszolta volna, »Igen. Igen, kérlek, add meg nekem ezeket a képességeket. Igazán kedves tőled.« De tudtam, hogy a te szíved teljesen tiszta. Te Istent akarod, egyedül csak Istent.”