A Mester írásainak olvasása

Amikor a tanítványaim az írásaimat olvassák, belépnek a tudatomba. Ha valaki más írásait olvassák, akkor annak a személynek a tudatába lépnek be. Írásaim tartalmazzák az inspirációmat és a törekvésemet, továbbá a megvalósításomat. Arra kérem a tanítványaimat, hogy tanuljanak meg egy keveset az írásaimból, azért, hogy asszimilálják az írásaimat, és tudatuk szerves részévé tegyék azokat.

Ha négyszer vagy ötször elolvasol valamit, hogy megtanuld, minden alkalommal új fényt fogsz kapni belőle. Minden alkalommal más dolgokat fogsz meglátni, más jelentéseket fogsz megérteni, és minden jelentés teljesen helyes lesz. Én személy szerint nem szeretem magyarázni az írásaimat, főleg nem a verseimet. Egy vers olyan, mint egy mantra, különösen, ha az egy Mestertől jön. Az írásaim közvetlenül a szívemből jönnek. Ahhoz, hogy megmagyarázzam őket, az elmémet kell használnom; ekkor pedig elveszik a belső jelentésük. Amikor az elmémet használom, úgy érzem magam, mint egy sebész, aki operál valakit. Amikor a verseimet vagy más írásaimat magyarázom, úgy tűnik számomra, hogy műtéten mennek keresztül. Amikor felolvasok egy verset, lesz néhány sor vagy egy szó, ami örömet fog szerezni neked. Ha örömet szerez neked, akkor ezzel a szóval menj azonnal mélyen befelé, és ott majd a legnagyobb Örömben, Békében és Üdvösségben lesz részed. Amikor felolvasok valamit, ne érezd úgy, hogy minden szónak ismerned kell a jelentését, a lényegét vagy a jelentőségét. Ha bármelyik szó vagy sor inspirál téged, érezd, hogy az elég. Majd építsd fel saját inspirációdat, törekvésedet és megvalósításodat erre a bizonyos szóra. Ha meg kell azt magyaráznom, mint egy iskolai tanárnak, akkor nem leszek képes bármit is nyújtani.

Ha megkérsz egy kertészt, aki egy virágot nevelt, hogy tépje le neked, azt fogja mondani: „Hogy pusztíthatnám el a virágot? Amikor egy virág teljesen kinyílik, olyan, mint egy élő teremtmény. Hogyan vághatnám darabokra és adhatnám neked?” Tehát ami a verseim magyarázását illeti, az igazságtalanság lenne a saját törekvéseddel szemben. Vonakodom megtenni, mert úgy érzem, hogy a versem olyan, mint egy élő teremtmény, amit darabokra fognak vágni, és fel fognak kínálni az embereknek. Ha valaki elkezdi magyarázni a spirituális költészetet, abban nem marad semmi. Ha egyszer megmagyarázzák, akkor elveszik a szépsége és a valósága.

Azt kérem a tanítványaimtól, hogy próbálják meg minden nap fél órát olvasni az írásaimat. Az írásaim olvasása mellett elénekelhetitek néhány spirituális dalomat is. Az éneklés a meditáció egy formája. Ha a _The Supreme_-ot (az Invocationt) a leglélekteljesebben tudjátok énekelni, az felér egy óra meditációval. Minden tanítványom el kellene hogy énekelje ezt a dalt naponta legalább egyszer. Ha nem tudjátok tartani a dallamot, az nem baj. A Legfelsőbb nem fog osztályzatot adni nektek. Tagore egyszer azt írta egy versben, hogy Isten hangot adott a madárnak, ezért amikor a madár énekel, nem értékelik. De amikor egy emberi lény énekel, noha Isten nem adott neki hangot, az már valami. Amikor nem rendelkezel valamivel, és azt felajánlod Istennek, akkor az valami plusz. Néha az emberek azt kérdezik, hogy énekelhetnek-e magukban. Természetesen, az nagyon jó. De ha magadban énekelsz, akkor lehet, hogy megállsz a sor közepén. Ha fennhangon énekelsz, érzed, hogy van egy tanú; zavarba jössz, ha nem fejezed be a dalt.