Indiai vagyok, de ugyanaz az Istenem, mint önöknek. Ő nem Svájc vagy India Istene, hanem a világmindenség Ura. Tehát amikor a Megváltó Krisztus elválaszthatatlanul eggyé válik a mindenható Istennel, akkor ő nem más, mint az én Atyám a Mennyben, és az imám meg a meditációm – mint mindenki másé – hozzá szállnak fel. Viszont amikor egy az emberiséggel, amikor velünk imádkozik és meditál, és arra tanít minket, hogyan nőjünk bele saját legmagasabb isteniségünkbe, akkor úgy érzem, olyan, mint egy testvér, aki felemel engem az Atyához. De amikor a legmagasabb tudatában van – elválaszthatatlanul egy a mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő Legfelsőbbel –, akkor úgy érzem, hogy ő a világmindenség Ura.
A saját tudatomtól függ, hogy hogyan közelítek hozzá: úgy, mint aki 33 évig élt a földön, vagy mint aki az egész Örökkévalóságon keresztül létezik. Ebben a pillanatban óriási örömömre szolgál, amikor a Fiúnak vallom őt, és úgy érzem, eggyé vált a síró emberiséggel. A következő pillanatban az szolgál óriási örömömre, hogy a világegyetem Uraként tekinthetem őt, elválaszthatatlanul egynek az Atyával.A kék lehet az ember aurájának uralkodó színe is. Minden embernek van aurája. Az auránk révén nyilvánítjuk ki az isteniségünket. Azoknak a hétköznapi embereknek, akik nem imádkoznak és nem meditálnak, csak egy aurájuk van. De azokat az embereket, akik imádkoznak, meditálnak és spirituálisan fejletté válnak, Isten több aurával áldja meg.
Gyermekkorom óta imádkozom és meditálok. Isten ezért végtelen Könyörületességéből jó néhány aurával megáldott. De az én esetemben a legfontosabb és legjelentősebb aura a kék. Az emberiségnek főleg ezen a színen keresztül ajánlom fel békémet, örömömet, szeretetemet és jóakaratomat.Nagyon hálás vagyok önnek, Rendfőnöknő, hogy engedélyezte, hogy itt lehessek. Huszonhárom évvel ezelőtt ellátogattam egy Puerto Rico-i kápolnába. Néhány Nővér meglátott, zavart lett, és mérges, hogy egy hindu van a kápolnájukban. Mentek és hívták a Rendfőnöknőt. Ő először dühös lett, hogy egy hindu bejött a kápolnába, de mikor látta, hogy összekulcsolt kézzel imádkozom a Krisztus képe előtt, azt mondta: „Ennek az embernek odaadása van a mi Urunk iránt. Bocsássunk meg neki.” Aztán azt mondta nekem: „Soha, soha többé nem szabad erre a helyre jönnie, mert ön hindu.”
Nézzen szívének a nagylelkűségére. Ön kereszténynek született, én pedig hindunak, mégis helyet adott nekem a szívében. Meghívott ide, hogy felajánljam jámbor szolgálatomat. Látja, hogyan halad a világ! Egy Rendfőnöknő megdorgált és megsértett, ön pedig arra kért, hogy ajánljam fel lélekteli imáimat. Így haladunk előre, és szerzünk örömet Mennyei Atyánknak.Miután elmentem Nagaszakiba, Hirosimába, Berlinbe és a németországi dachaui táborba, ahol kínozták a zsidókat, valóban el kellett köteleznem magam a békés létezés mellett. Amikor az ember látja ezeknek a helyeknek az embertelenségét és borzalmait, akkor semmi esetre sem adhatunk tápot többé gonosz érzéseknek az emberek között. Gyakran próbálok beszélni a hallgatókkal azokról a tapasztalataimról, amelyeket e négy helyszínen szereztem, mert szerintem ezek voltak a legmegrendítőbbek az életem során.
Sri Chinmoy: Nem voltam Dachauban, de sokszor jártam Nagaszakiban, Hirosimában és Berlinben. Járt már Japánban Kamakurában? Számomra ez az egyik legbékésebb hely a földön. Több ezer Buddha szobor létezik, de a Kamakurában található nagy szobor határtalan békét testesít meg. Amikor odamegy az ember, bármennyire is nyugtalan, bármennyire is zavarja az elméje egész nap, bármennyire ki van téve az élet forgatagának, amint a szobor elé áll, minden belső zűrzavar elenyészik. A szobor a legerőteljesebb békét testesíti meg, amit valaha is el tudunk képzelni vagy érezni.Amint meglátja a felkelő napot vagy a virágot, érezni fogja a szíve fényét vagy tisztaságát. Majd amikor belélegzik és kilélegzik, érezni fogja, hogy a szívében növekszik a fény vagy a tisztaság. Minél több fényt és tisztaságot érez a szívében, annál fényesebb lesz a felkelő nap vagy a virág. Utána próbálja meg érezni, hogy ön vált a felkelő nappá, vagy próbálja érezni, hogy a szívében lévő tisztaság-virág teljesen kivirágzott, és hogy ezzé a legszebb virággá vált. Érezze, hogy az egész létezése, a talpától a feje búbjáig maga a virág lett, és a virág szépsége, tisztasága, illata az ön sajátja.
Aztán a felkelő napból vagy a legszebb virágból, amivé vált, fény sugárzik majd, és tisztaság terjed szét. Amikor a fény és a tisztaság szétterjed, akkor ezek bejutnak az ön körül lévőkbe is.Dr. Davis: De ha egy könyvből vettem a mantrát, attól az még érvényes?
Sri Chinmoy: Ugyanaz a helyzet. Még akkor is, ha egy könyvből jutott hozzá, az a mantra szent az ön számára. Nagyon komolyan veszi azt az életében, és ez automatikusan szentté teszi a mantrát. Bármi, amit komolyan veszünk, végül szentté válik az életünkben. A komolyság és a szentség együtt járnak. Sok olyan dolgot olvasott már, amit nem jegyzett meg vagy mondott el újra és újra. De ezt az egy mantrát kiválasztotta. Hatalmas örömet, valamint a megelégedés és a kiteljesedés érzését kelti önben. Ezért ezt a mantrát nagyon szentnek kell tartani a szívében; különben elveszíti a hatalmát.
Amint megosztja valakivel, bármennyire is barátságos az illető, azonnal féltékenység és más negatív erők léphetnek fel. Ha az a személy, akivel megosztja, érdemtelen rá, akkor azt az ön számára tönkreteszi. Olyan ez, mint amikor egy majommal van dolga. Mondjuk, van egy rendkívül szép virága, és élvezi annak szépségét és illatát. Ha megmutatja a virágot egy majomnak, a majom csak letépi a szirmait, mert az a természete. Hasonlóképpen, ha olyan embereknek fedi fel a mantráját, akik nem imádkoznak és nem meditálnak, olyan embereknek, akik nyugtalanok és tele vannak önbizalomhiánnyal, akkor ők el fogják pusztítani a szentségét az ön számára. Amint hozzáérnek, meg fog szűnni a szépsége, a tisztasága és az istenisége.
Dr. Davis: Ennek nem voltam tudatában. Az ember azt gondolná, hogy éppen ellenkezőleg, ő a megosztással gyarapodhat.
Sri Chinmoy: Néhány dolgot megoszthatunk; viszont van néhány dolog, amit nem oszthatunk meg. Ha belülről állandóan el van látva Isten Szeretetével, Isten Jóindulatával, Isten Könyörületével és Isten Kegyelmével, ha szabadon hozzáfér ehhez az isteni gazdagsághoz, akkor a szükségletük szerint megoszthatja ezeket, és meg is kell osztania azokkal, akik kedvesek az ön számára. Belsőleg felajánlhatja nekik legtisztább szeretetét és örömét. De külsőleg nem szabad megosztania velük azt a titkos módszert, amellyel hozzájut ezekhez a dolgokhoz. Ennek nagyon titkosnak és nagyon szentnek kell lennie; ez nem az ő dolguk. Amit ad nekik, arra szükségük van. De hogy miként vált multimilliomossá a belső világban, azt nem kell hogy tudják.
Viszont tudnia kell, hogy mekkora a fogékonysága. Egy ötéves gyerek csak egy dollárt tud kezelni. Ha ötven vagy száz dollárt adunk neki, nem fogja tudni, hogyan kell felhasználni, és lehet, hogy az utcára dobja a pénzt. Tanulói spirituális színvonala jelenleg nagyon korlátozott. Ha megosztja velük korlátlan bölcsesség-fényét, az egyszerűen szét fog pukkanni, mint egy lufi, mert jelenleg még nem állnak készen, nem érettek. Óvodás diáknak nem nyújthat egyetemi kurzust. Nem, először meg kell neki tanulnia a betűvetést, az ÁBC-t. Ellenkező esetben egyáltalán nem fog segíteni neki, csak össze fogja zavarni.3
SCA 127,7. Egy későbbi utánnyomásban (nyomtatott példányban) ezt a bekezdést a következőképpen szerkesztették: „Viszont tudnia kell, hogy valakinek mekkora a fogékonysága. Egy ötéves gyerek csak egy dollárt tud kezelni. Ha ötven vagy száz dollárt adunk neki, nem fogja tudni, hogyan kell felhasználni, és lehet, hogy az utcára dobja a pénzt. Tanulói spirituális színvonala jelenleg lehet, hogy nagyon korlátozott. Ha megosztja velük korlátlan bölcsesség-fényét, jelenleg még nem állnak készen; lehet, hogy nem érettek. Óvodás diáknak nem nyújthat egyetemi kurzust. Nem, először meg kell tanulnia neki a betűvetést, az ÁBC-t. Ellenkező esetben egyáltalán nem fog segíteni neki, csak össze fogja zavarni.”↩
A spirituális életben két fő út vezet el minket a rendeltetési helyünkre. Az egyik út a leghosszabbnál is hosszabb: cikk-cakkos és kanyargó. Ez az elme útja. A másik út a szív útja. Ez az út a legrövidebbnél is rövidebb. Mondhatni, egy napsütötte út.
Ha az elme-utat választja, akkor állandóan üldözni fogja az önbizalom hiánya: „Helyesen cselekszem?” Vagy mások kétségeit hozza be a rendszerébe. Megkérdezi magától: „Ők mit gondolnak? Az a véleményük, hogy jó úton haladok?” De ha a szívet követi, akkor ez egyáltalán nem így van. Ebben az esetben mágneses vonzás van Isten és ön között. Ő az ön legkedvesebb Atyja, ön pedig az Ő legkedvesebb gyermeke, így mindketten a saját különleges mágnese segítségével közelebb húzza a másikat.”
Dr. Davis: Tehát jó úton járok! Nagyon jó, hogy meglátogattam. Szükségem volt erre a megerősítésre. Ez valóban csodálatos. Ez hihetetlen. Azért kezdtem el meditálni a szíven, mert úgy érzem, ahhoz, hogy megvédjem magam, tisztán kell tartanom a szívemet. Szeretek békét, szeretetet és örömet sugározni, és szeretem, ha az arcom mosolyt és ragyogást áraszt. Ahhoz, hogy az arcom ezt mutassa, éreznem kell azt belül is. Megpróbálom a szívemet úgy tartani, mint egy nyitott edény. Megvan bennem a fiatalosság vonása. Igyekszem fiatalosnak, elevennek és energikusnak érezni magam belül, és remélem, hogy az kisugárzik.
Sri Chinmoy: Ha minden nap úgy gondol magára, mint egy négy vagy öt éves gyerekre, akkor bőséges gyermeki egyszerűsége, őszintesége és tisztasága lesz az életében.
Dr. Davis: Én így gondolkodom magamról. Amit mond nekem, az nagyon időszerű.
Sri Chinmoy: Gyermeki tulajdonságai mindig inspirálnak másokat. Egy gyerek jelenléte lelkesítést ad. Amikor a gyerek bemegy egy szobába, spontán örömet okoz. És az öröme ragadós; átmegy az idős emberekbe, akik lehet, hogy ott veszekednek és harcolnak.
Minden gyermek Isten egy új álma, mely szeretetet, valódi szeretetet hoz magával. Amikor Isten Álma belép ezekbe a veszekedő és harcoló idős emberekbe, el kell hallgatniuk. Amikor egy gyerek ide-oda szaladgál, nem nézi az arcomat vagy az ön arcát, hogy lássa, milyen szép, vagy én milyen csúnya vagyok. Csak futkározik és mindenkivel megosztja spontán örömét. Az ön jelenlétéből ilyen szeretet sugárzik. Nem kell senkire néznie; csak ott kell lennie, és a szeretet szétterjed.Dr. Davis: Nagyon-nagyon próbálok eljönni szerdán.
Sri Chinmoy: Ha három vagy négy percig szeretne meditálni velem a színpadon, akkor szeretném önnek felajánlani sajátos meditációs módszeremet.
Jobb, ha nem eszik két órával a meditáció előtt. Ihat egy csésze teát vagy folyadékot, de ha szilárd ételt eszik, akkor nehéznek fogja magát érezni, és ez tompultságot okoz. Dinamikusnak kell lennünk, amikor meditálunk. A béke nem más, mint belső dinamizmus. Amikor békében vagyunk, egy másodperc alatt húsz dolgot tudunk elvégezni a belső világban. Ha nem vagyunk békében, akkor húsz óra alatt még egyetlen dolgot sem tudunk megvalósítani.Amikor utoljára azt mondta nekünk, hogy nem tud eljönni a tervezett találkozónkra, ilyen érzésem volt a lelke iránt. Láttam a belső világban, hogy a lelke el akar jönni. Azt kérdeztem: „Hogy van az, hogy az elme nem hallgat a szívre és a lélekre?”
Dr. Davis: Akkor nyújtotta ki a kezét, amikor valóban el kellett jönnöm. De amivel meg kellett küzdenem, az olyan volt, mint egy válságlavina. Tehát ma, amikor az asszisztensem bejött és azt mondta: „Sri Chinmoy meghívta önt, de tudom, hogy nem tud menni”, azt mondtam: „De, ott leszek”. Amikor a nevét említette, azt mondtam, hogy mindent lemondok.
Amikor elkezdtem gyakorolni a meditációt, gyakran mentem vallásos könyvesboltokba, és kerestem az ön által írt könyveket. Amikor Georgia-ban és Minnesotában voltam, már ismertem az ön nevét. Anélkül, hogy személyesen ismertem volna, olvastam a könyveit. Amikor megtudtam, hogy New Yorkban él, egyszerűen el voltam ragadtatva. Mondom: „Sri Chinmoy a New York-i Jamaicá-ban van! Nem hiszem el!” Azt hittem, a Himalájába kell mennem, hogy találkozzak önnel.
Ez a ma esti találkozó szellemi táplálék számomra. Amikor megpróbálunk kapcsolatba kerülni a szellemmel, akkor hagyjuk, hogy az elme előtérbe lépjen, és azt mondjuk: „Helyesen cselekszem? Abba kellene hagynom és folytatnom, ahogy eddig?” Egy ilyen találkozó viszont azt mondja: „Helyesen cselekszel.” Most megerősítést kaptam.Dr. Davis: Azért választottam a lótuszt életem szimbólumaként, mert a vízben gyökerezve akarok maradni, körülvéve a folyékony mozgással. A lótusz mélyre hatol. Az embereknek azt mondom, hogy azért választottam életem szimbólumának, mert azt szeretném, hogy a családomban és Istenemben legyen az alapzatom.
Sri Chinmoy: A víz tudatot jelent.
Dr. Davis: Amikor reggel meditálok, a vízhez megyek.
Sri Chinmoy [néhány könyvet kínálva]: Számomra csak egy vallás létezik: Isten szeretete. Ön lehet keresztény, én lehetek hindu, de az Isten iránti szeretetünk az egyetlen vallás.Tegyük fel, hogy egy nap kora reggel nagyon mély, fenséges meditációja van. Az elméje lehet, hogy azonnal elkezd kételkedni benne. „Hogyan lehetne ilyen jó meditációm? Ez nem lehet igaz. Tegnap a politika forgatagában voltam, és olyan sok komoly problémával szembesültem. Hogy úszhatnék akkor ma béke tengerében?” De a szív azt fogja mondani: „Nem! Akármennyire is érintett vagyok a külvilág problémáiban, van bennem valami örök és halhatatlan, ami érintetlen.” A szív mindig elhozza nekünk a Világon-túlinak a bátorító, inspiráló és megvilágosító üzenetét. A szív mindig arra emlékeztet minket, hogy valójában mik vagyunk a belső világban, míg az emberi elme állandóan elbírálja és kritizálja a saját nagyon korlátozott képességét.
Arra kérem, hogy amikor imádkozik és meditál, tartsa teljesen csukva elméje ajtaját, és próbálja előtérbe hozni a szívében lévő fényt. Szív-szobája mindig bőséges fénnyel van tele, ezért próbáljon meg minél többet ott maradni. Majd amikor üt Isten Órája, be fogja vinni szív-szobájából a fényt az elme-szobájába, amelyet még meg kell világítani. A villanyszerelő vezette be a világítást a szív-szobájába. Vezetékeket tett oda és csatlakoztatta őket. Most ugyanaz a villanyszerelő be fog menni a másik szobába, az ön elme-szobájába, és oda is bevezeti a világosságot. Ebben az esetben a saját lelke a villanyszerelő. Ha egyszer az elme-szobája is ki van világítva, akkor a szíve és elméje együtt tud működni.
Miközben változatos napi tevékenységeivel foglalkozik, használnia kell az elmét. De az elme használata közben, kérem, próbálja meg megnézni, mennyi őszinteség, mennyi egyszerűség, mennyi tisztaság van benne. Minden alkalommal, amikor érzi az elméjében ezeknek és más isteni tulajdonságoknak a jelenlétét, akkor az elméje még világosabbá válik. Végül képes lesz az elméjébe vinni szíve isteniségét, hogy az elméje is isteni módon meg legyen világítva.
Amikor nem kötik le a mindennapi tevékenységei, amikor imádkozik és meditál, kérem, próbáljon mindig a szív-szobájában maradni. Minél többet tud a szív-szobájában maradni, annál jobban megnöveli belső szépségét, belső tisztaságát és belső isteniségét. Belsőleg csak akkor lehet boldog, ha a spirituális életében teljes jelentőséget tulajdonít a szívének. Ha most nem tud százszázalékos jelentőséget tulajdonítani a szívének, akkor próbáljon legalább nyolcvan vagy kilencven százalékos jelentőséget tulajdonítani neki. Aztán, ha eljön az ideje, akkor megfogja azt a belső gazdagságot, mely a szív-szobájában van, és az elme-szobájába helyezi.
Ha fogja a szívében lévő belső gazdagságot, és az elméjébe viszi, a szíve nem fog szenvedni. Egyáltalán nem! Külső életben, ha valamit az egyik szobából a másik szobába visz, akkor ez a dolog eltűnik az eredeti helyéről. De az a gazdagság, mely a szívében van, határtalan. Az öröm, a béke, a fény, a szeretet, az Isten iránti odaadás és minden más isteni tulajdonság, mely a szívében van, határtalan. Ha a szíve szeretetét fogja és átviszi az elméjébe, akkor ez a szeretet csak gyarapodni fog a szívében. Szív-edénye minden pillanatban újra feltöltődik. Minél többet ad a szív, annál inkább nő a szív befogadóképessége, és annál inkább képes Isten Isteniségéből befogadni és megtartani.Meditálás közben, ha véletlenül a vállára vagy a térdére néz, kérem, mondja magában: „Ez a szívem.” Ha jó gondolata van meditációja során, akkor azonnal próbálja meg a szíve létezését érezni ebben a jó gondolatban. De ha rossz gondolata van, nem inspiráló gondolata, azonnal vesse el. Semmi köze az ilyen gondolatokhoz.
[Hosszú, csendes szünet következik, amikor Sri Chinmoy meditál.]
Önnek nagyon szép szíve van. Nem hízelgek. Szíve belső sírása nagyon őszinte. Minél jobban tud sírni Istenért, és patakzó könnyeket ontani Istenért, annál inkább tud majd ragyogni és mosolyogni a külső élete. Külső létezésének a belső létezésén kell alapulnia – nem fordítva. A belső létezés olyan, mint a mag. A mag önben van, belül a szív-kertje legmélyén. Lássuk tehát, hogyan sarjad a mag csemetévé, majd hatalmas fává, amelyen a legszebb virágok és a legfinomabb gyümölcsök vannak.Russell Wilson: Ő ugyanígy érez.
Sri Chinmoy: Sok éve a szeretetének napfényében sütkérezek. Nagyon jó barát, nagyon jó testvér. Minden alkalommal, amikor Gary Ackerman nevére gondolok, a határtalan szeretet és a határtalan hála azonnal betölti a szívemet.[Sri Chinmoy tanítványai eléneklik a Gary Ackerman dalt.]
Sri Chinmoy: Gary igazi rajongója vagyok.
Russell Wilson: Ő ugyanezt érzi ön iránt, Gurudzsi. Hihetetlen – igazán csodálatos!Sri Chinmoy: Szokott teniszezni, vagy sportol valami mást?
Russell Wilson: Korábban a nemzeti vívócsapat tagja voltam, és most az Egyesült Államok Vívóbírói Bizottságának elnöke vagyok. Életem tíz évét töltöttem profi vívóként, de már nem csinálom. Az időm nagy részét sajnos most az a vállalkozás veszi igénybe, hogy próbálom megoldani az észak-koreai nukleáris problémákat, valamint hogy tüzet oltsak Pakisztán és India között. Nincs sok időm rá, de ez egy csodálatos sport. Válogatottként elmondhatom önnek, hogy az a fajta dolog, amit csinál, nagyon sok ösztönzést ad az embereknek, akik azért eddzenek, hogy elérjék a céljaikat.
Sri Chinmoy: Igyekszem az emberiséget szolgálni. Filozófiánk szerint a fizikai erőnlétnek és a spirituális tevékenységnek együtt kell járnia. Nem célunk, hogy világbajnokok legyünk, de azt akarjuk, hogy a test jó kondícióban legyen. Csak akkor tudjuk megtartani a szellem üzenetét, amikor az belép a testbe. A fizikai testnek tökéletes állapotban kell lennie a lélek akaratának megvalósításához. Az életünk célja nem az, hogy bajnokok legyünk; célunk az, hogy Isten jó eszközévé váljunk bármiben, amit csinálunk.
Volt idő, amikor az ön világát a szülei jelentették. Azután a községe, a városa, az állama és az országa lett a világ az ön számára. Most az egész emberiség a sajátja lett. Az emberek a testvéreivé váltak. Úgy érzi, hogy az országok mind olyanok, mint az egyetlen életfa ágai. Ránéz az életfára, és látja, hogy az egyik ág nem érzi jól magát. Úgy érzi, szent kötelessége meggyógyítani ezt az ágat, hogy a fa tökéletes lehessen. Majd azt látja, hogy egy másik ág problémákat okoz, és szíve szeretetével oda megy. A szíve bármikor, ha hibát lát a fán, odamegy, hogy az adott ágat tökéletessé tegye. Emiatt nagyon büszke vagyok önre, nagyon büszke.Azért jöttem a világba, hogy szeressem a világot, és eggyé váljak a világgal. Ha szolgálom, és ön kedvesen és szeretettel fogadja a szolgálatomat, akkor ugyanannyi örömet kapok öntől, mint amit ön kap tőlem. Ekkor az, aki ad és az, aki kap, egyenlő örömet nyújtanak egymásnak. Ha önre mosolygok, és ön örömmel és szeretettel fogadja, akkor az ön öröme és az én örömöm egyenlő. Tehát az adó és a fogadó ugyanazon a szinten vannak. Ebben a pillanatban a jobb kezemmel a bal kezembe teszek valamit; legközelebb a bal kezem tesz valamit a jobb kezembe. Tehát az adó és a kapó mindig együvé tartoznak.
Ma együtt meditáltunk. De tudnia kell, hogy nem én vagyok a Guru. Csak egy Guru létezik, és ez a mi Szeretett Legfelsőbb Urunk. Ő az ön Guruja, az én Gurum, mindenki Guruja. Csak ezen a bizonyos területen, a spiritualitásban én talán valamivel többet tudok, mint ön, ugyanúgy, ahogy ön végtelenül többet tud, mint én, a politika területén. Ha politikát akarok tanulni, akkor önhöz kell mennem. Csak az a baj, hogy én nem akarom megtanulni ezt a tantárgyat – nekem magas!
Russell Wilson: A politika ketté választ, Gurudzsi!
Sri Chinmoy: Számomra a politika nagyon gyakran tele van zűrzavarral, én pedig próbálok távol maradni a zűrzavartól. De a politikai világba is meg kell próbálnunk bevinni a megvilágosodást. A politikát nem értem, de azokat az egyéneket, akik tanulják ezt a témát, szeretem. Ezért találkozom politikai vezetőkkel, és érintkezek velük. Remélem, hogy a politikát tanulók iránti szeretetem egyszer be fog lépni arra a területre is, amelyet tanulnak.
Írtam valamit a politikáról és a spiritualitásról, ami egy indiai folyóiratban jelent meg. Ott azt mondtam, hogy mivel a politika az élet egyik ága, ezért nem vethetjük el. Ha be tudjuk hozni a spiritualitást a politikába, akkor a politika nagyon jelentős szerepet játszhat Isten Akaratának teljesítésében. Amikor egy ország vezetője mond valamit, még akkor is, ha az emberek nem szeretik őt, szavainak óriási súlya van. És ha helyesen dönt, akkor nagyon nagy világosságot nyújthat a honfitársainak és a világnak. Imádkozunk Istenhez, hogy a politikai vezetőket tegye fogékonnyá az Ő Akaratára, hogy a világunk egy tökéletes kertté válhasson Isten, a Kertész számára. Imádkozunk és imádkozunk Istenhez, hogy tegye spirituálissá a politikusokat, hogy minden pillanatban megvilágosodást nyújthassanak az egész világnak.Az ősi múltban a politikusok a spirituális Mesterekhez mentek áldásért és megvilágításért. Az egyik legnagyobb indiai hős, Sivadzsi a spirituális Mesteréhez ment, és azt mondta: „Kérlek, adj nekem tanácsot.” Később Sivadzsinak elege lett az országából és a politikából. Így szólt: „Az egész romlottság. Már nem akarom ezt csinálni.” De a spirituális tanítója arra kényszerítette, hogy maradjon a politikában. Azt mondta: „Ha feladod, akkor ki fogja átalakítani ezt a világot? Maradj a posztodon, de csak rám gondolj. A bennem lévő Legfelsőbb fogja benned és rajtad keresztül vezetni az országot.”
Volt idő, amikor India az elme nyugalmával és békéjével rendelkezett. De India nem volt elégedett a belső békéjével és nyugalmával. Amerikával akart versenyezni. Sajnos India kezdte elveszíteni a spiritualitását, amikor belépett a verseny világába. Az egy dolog, hogy valaki megtartja a saját nagyságát, és azután odaadja azt, amije van, és megkapja, amije valaki másnak van. India azonban ahelyett, hogy megőrizte volna hajdani tisztaságát és isteniségét, kapzsi lett, és jobban kezdett a külső gazdagsággal törődni. Olyan gazdag akart lenni, mint Amerika, és már nem tulajdonított akkora jelentőséget belső gazdagságának. Ez volt India legnagyobb hibája.
Ha Isten ad nekem valamit, akkor azt becsben kell tartanom. Aztán amikor üt az óra, Isten valami mást ad nekem, mert elégedett velem. De ha elutasítom, amit Isten adott nekem, és csak valami másért rimánkodom, akkor a belső tulajdonságaim, amelyek valaha megvoltak, cserbenhagynak, és koldus leszek. Indiának hálásnak kellett volna maradnia Istennek azért, amit Isten Indiának adott. A Nyugat utánzása helyett saját isteni tulajdonságait kellett volna ápolnia. De amikor kezdett kevésbé törődni a belső gazdagságával, és inkább a külső gazdagsággal lett elfoglalva, akkor India Anyám kezdett valami nagyon értékeset elveszíteni.
Valami hasonló történik most a volt Szovjetunióban. Gorbacsov elnök volt a felelős a Szovjetunió tudatának felébresztéséért. Miután felébresztette a szovjet népet, azt mondta: „Sok éven át aludtunk, és éppen hogy felébredtünk. Menjünk hát most lassan, kitartóan és tévedhetetlenül a célunk felé. Aztán, amikor eljön az idő, és több képességünk lesz, akkor menetelni, később pedig futni fogunk.” De a nép nem hallgatott rá. Nagyon mohók lettek, és pont olyanok akartak lenni, mint a Nyugat. Már a kezdetektől futni akartak, annak ellenére, hogy nem volt meg a képességük. Ezért másik politikust választottak, aki azonnali eredményeket ígért. Mindannyian azonnali megvalósítást szeretnénk elérni – mint amilyen az instant kávé. Mindent egy szempillantás alatt akarunk.
A gyereknek néhány évbe telik, amíg megtanulja, hogyan kell járni. Ha azt mondom annak a kisgyereknek, hogy ugyanolyan gyorsan tud futni, mint a bátyja, akkor a gyereket ez arra fogja ösztönözni, hogy megpróbálja. De sajnos csak a lábát fogja eltörni. Egy anya mindig azt mondja a gyermekének: „Nem, lassan menj! A bátyád ötéves, te pedig csak egyéves. Hogyan várhatod el, hogy együtt haladj a testvéreddel?”Amikor kora reggel meditál, ez olyan, mintha spirituális fizetést keresne. Tizenöt perc vagy fél óra hosszat meditál, és a kapott spirituális gazdagságot a szív-zsebébe teszi. Aztán ha napközben beszélnie kell néhány kollégával, akik veszekednek és vitatkoznak, és elmerülnek a fejetlenség világában, lemondhat a kora reggel felhalmozott béke, szeretet és fény egy részéről, és odaadhatja nekik. Ahogy pénzt vesz ki a zsebéből, ugyanúgy vehet ki a szív-zsebéből is spirituális gazdagságot, és felajánlhatja azt. Így használjuk fel spirituális gazdagságunkat a világbéke megteremtésére.
Az is jó, ha napközben óránként tud meditálni. Ennek nem kell pontosan órakor lennie. Csak egy-két percet tartogasson óránként arra, hogy Istenre gondol és Istennel beszél. Senki sem fogja tudni, mit csinál. Külsőleg lehet, hogy a kollégáival beszél, de belsőleg Istennel. Egyszerűen ismételheti Isten Nevét is. Mondhatja azt, hogy „Isten” vagy „Supreme”5, vagy bármit, amit szeret. Azok, akik a mi életmódunkat követik, a „Supreme” kifejezést használják. Amikor azt mondom, „Supreme”, azonnal jobban érzem a szoros belső kapcsolatot Istennel – ugyanígy a gyerek is meghittebb érzést kap, amikor apját „Apu"-nak nevezi „Édesapa” helyett. De bárminek hívhatja Őt, ami tetszik, amikor imádkozol vagy meditál.
Angolul: Legfelsőbb. Ejtsd: Szuprím↩
Kérem, a rendkívül bájos gyermekéért szóló egyéb imádságai mellett még két dologért imádkozzon: békéért és üdvösségért. Imádkozzon Istenhez, hogy árassza el békével a gyermek fejét, és árassza el szeretettel a szívét. Lehet, hogy a gyermek számára nehéz elgondolni az üdvösséget, de a szeretetet könnyen megértheti. Annyira szereti az anyját és az apját. Amint meglátja önt vagy az apját, hatalmas, határtalan szeretetet érez. Az üdvösség a szeretetből fakad – ha van szeretet, akkor van boldogság is.
Miközben a gyermekéért imádkozik, megtehet egy másik dolgot is. Kérem, próbálja elképzelni, hogy ő be- és kilélegez. Amint kezd belélegezni, elkezdheti az imáját; és amikor kiengedi a lélegzetét, fejezze be az imáját. Nagyon gyorsan kell imádkoznia. Néha, amikor az ölében tartja, vagy a vállán tartja, vagy nagyon közel magához, akkor érezni vagy hallani tudja, hogyan lélegzik, és imáját a légzéséhez igazíthatja. De még ha a képzelete nem egyezik pontosan azzal az időtartammal, amely során belélegzik és kilélegzik, nem baj. A képzeletének megvan a maga valósága. Néhány nap múlva képes lesz kifejleszteni a képességet, hogy az imádságát összehangolja az ő légzésével. Ez lesz a leghatékonyabb módja annak, hogy imádkozzon az érdekében, amiért csak akar.Imádkozás közben a következő szavakat használja: „Ó, Istenem, add nekem ezt, add nekem azt. Tedd ezt meg nekem, tedd azt meg nekem.” Ekkor elfogadható sebességgel beszélhet – ahogy most beszélünk. Elég hangosan imádkozzon ahhoz, hogy meghallja magát, és a szokásos beszédtempójával. De ha meditációra kerül a sor, akkor próbálja elérni, hogy egyáltalán ne legyenek az elméjében szavak vagy gondolatok; próbálja üresen tartani az elmét. Minden gondolatot vagy elképzelést, amely eszébe jut, el kell hallgattatnia. Ha nem tudja elhallgattatni, próbálja lelassítani a sebességét. Ha valamilyen gondolatfolyam nagyon gyorsan jut önbe, és nem tudja azt teljesen megállítani, akkor próbálja legalább lelassítani. Végül megpróbálhatja el is hallgattatni. Az elme csendesebbé tétele érdekében jó, ha el tud képzelni valami nagyon békés dolgot, például kora reggel a hatalmas égboltot vagy este a lemenő napot. Vagy megpróbálhatja úgy érezni, hogy a tenger fenekén vagy a Himalájában egy hegy tetején van.
Miközben imádkozik, Istennel beszél, és Isten hallgatja önt. Miközben meditál, Isten beszél, ön pedig hallgat. Miközben imádkozik, imája magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Azután, miközben meditál, Isten Szeretete, Fénye, Békéje és Boldogsága önbe lép. Ez a különbség az ima és a meditáció között.
Van egy másik különbség is. Amikor imádkozik, próbálja azt érezni, hogy teljesen tehetetlen. Úgy kell imádkoznia, mint egy koldusasszony, aki alamizsnáért könyörög: „Istenem, add meg ezt!” És őszintén éreznie kell, hogy rettenetesen szüksége van arra, amiért imádkozik. Éreznie kell, hogy az egész világa összeomlik, ha nem kapja azt meg. Ha imája nem teljesül, teljesen reményvesztett lesz.
Ha viszont meditál, akkor éreznie kell, hogy hercegnő vagy királynő, vagy Isten legkedvesebb leánya, végtelen gazdagsággal a szívében. Amikor meditál előtérbe helyezi saját istenségét és belső gazdagságát – belső békéjét, belső üdvösségét, belső szeretetét, belső örömét. Nem ön találja ki ezeket a dolgokat; önhöz tartoznak, ön pedig megtalálja őket.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 4. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_4