De ha valaki hisz magában, ezzel a hittel felülmúlhatja az asztrológiát. Ezért mondjuk azt, hogy a hit, a töretlen akarat segítségével megváltoztatja a dolgokat. Ha akaratunk töretlen, megváltoztathatjuk sorsunkat. Igaz, minden múltbeli cselekedetünk fel van jegyezve a csillagokban. De ha ki akarjuk törölni a sorsunkat, az olyan, mintha egy magnószalagról törölnénk valamit. Mondok valamit, és az feljegyzésre kerül. De ha ki akarom törölni, megtehetem.
Az asztrológia száz százalékig pontos, ha valaki teljesen a fizikai világban él, és hétköznapi emberi életet él. Ha valaki belső életet kezd élni, spirituális életet, akkor az ő esetében az asztrológia hatvan-hetven százalékig helytálló. Ha a törekvő tudatosan vagy tudat alatt kapcsolatban van belső lényével, és belső lénye állandó kapcsolatban van a Forrással, akkor nagyon-nagyon sok rossz dolgot elkerülhet. Végül, mikor valaki tudatosan bensőséges kapcsolatban van Istennel, esetében az asztrológia egyáltalán nem alkalmazható, mert az ő életében minden közvetlenül Istentől ered. A valódi egység Istennel messze felülmúlja az asztrológiát. Ha erős törekvésünkkel azt mondjuk: „Istenem, én ezt nem akarom”, és ha egyek vagyunk Istennel, akkor Isten azt mondja: „Jó, akkor ne fogadd el.” Ez persze nem vonatkozik azokra, akik még kezdők a spirituális életben. Csak azok tudnak teljes mértékben kilépni a csillagok hatása alól, akiknek közvetlen belső kapcsolatuk van a Legfelsőbb Lénnyel. De senki sem marad örökre kezdő. Az idő múltával egyre előrébb haladunk spirituális életünkben, és egyre védettebbek leszünk múltunk erőivel szemben.
Nos, még ha valaki nem is kereső, akkor is le lehet győzni az asztrológiai jövendölést. Egy mélyebb szinten mindig létezik egy magasabb rendű erő, amit Isten Kegyelmének nevezünk. Isten Kegyelme bárki sorsát meg tudja változtatni. Ez a Kegyelem mindenható; megváltoztatja a rejtett lehetőségeket, felülmúlja az asztrológia törvényeit, amik Isten kozmikus Törvényei. Előfordul, hogy egy asztrológus jövendölése valójában igaz, mégsem válik valóra, mert Isten Kegyelme közbelép. Ez az oka, hogy az asztrológia csak harmincöt-negyven százalékban bizonyul igaznak, ha a jövőt érinti. Ha tudjuk, hogy van valami, ami végtelenül magasabb rendű, mint az asztrológiai törvények, akkor abban kell hinnünk. Ezért tanítványaimtól azt kérem, ne higgyenek a horoszkópokban és a tenyérjóslásban. Higgyetek törekvésetekben. Ha teljes mértékben hisztek törekvésetekben és Isten Kegyelmében, üdvözülni fogtok. Nem kell aggódnotok a jövőtök miatt.
Indiában jó néhány horoszkópkészítési rendszer ismeretes. A Bhrigu rendszer a legjelentősebb. Több ezer éve vezették be és mára már sokkötetnyi irodalma van, amelyben mindent feljegyeztek. Csak odaadod a táblázatodat a brahminnak, az asztrológusnak, aki ezt a rendszert használja, és ő ott a szemed előtt fellapozza a megfelelő oldalakat, és mindent elmond az életedről – ami nagyon gyakran igaz is. Az élettörténeted már le van ott írva. Ha jól rajzolták meg a képletet, még horoszkópot sem kell készítenie. Az már eleve le van ott írva.
A legidősebb bátyám, aki asztrológus, elment egy olyan asztrológushoz, aki jól ismerte ezt a rendszert, és akinek mind megvoltak a régi szent könyvek, amikben minden le van írva. Amikor megmutatta a képletemet ennek az asztrológusnak, az azt mondta, hogy tizenkét éves korom után a horoszkópom nem használható tovább. Teljesen igaza volt, mivel tizenhárom éves koromban megvalósítottam Istent, és így védetté váltam az asztrológiai törvényekkel szemben.
Szeretnék még egy esetet elmondani a Bhrigu rendszerrel kapcsolatban. Az anyai nagybátyám elment egy asztrológushoz, hogy ezen rendszer szerint készíttesse el a horoszkópját. Neki és a feleségének nem volt gyermekük. A horoszkóp megemlítette, hogy ennek a párnak sosem lesz gyermeke, mert a nagybátyám, aki előző életében vadász volt, megölt egy vemhes szarvast. Miközben a szarvas az utolsót lélegezte, lelke így imádkozott Istenhez: „Ó Istenem, megölte bennem a gyermekemet. Kérlek, következő életében ne adj neki gyermeket!” Isten meghallgatta a szarvas imáját, és a nagybátyámnak ebben az életében nem lett gyermeke. Megvalósulásom után koncentráltam, hogy megnézzem, vajon igaz-e ez a történet a nagybátyámról, és úgy találtam, hogy teljességgel igaz.
Nos, ez nem jelenti azt, hogy amit az asztrológusok mondanak az mindig igaz. Távolról sem. Egyszer az egyik tanítványom sírva jött hozzám, hogy valaki azt jósolta, hogy az apja abban a hónapban meg fog halni. Én azt mondtam: „Nos, ha az apádnak meg kell halnia, akkor az asztrológus jóslatának megfelelően meg is fog halni.” Azután koncentráltam, és azt mondtam neki: „Ne aggódj! Nem teszek semmit. Nem hozom le Isten Kegyelmét, még csak nem is imádkozom az apádért Istenhez, de ez a jóslat téves.” Higgyétek el, nem imádkoztam Istenhez, hogy érvénytelenítse az asztrológus jóslatát, de az apja még mindig él és egészséges. Egy másik tanítvány anyjának egy jóslat szerint december tizenhetedikén vagy tizennyolcadikán kellett volna meghalnia. Ez a tanítványom keservesen sírt, de én mondtam neki, hogy ez a jóslat is téves. Az anyja még most is él.
Indiában sok olyan esetet ismerünk, amikor az asztrológia kudarcot vallott, különösen spirituális ásramokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy az asztrológus azt mondja, hogy mielőtt a gyermek tizennégy vagy tizenöt éves lesz, a szülei meghalnak. Ha azonban a szülők spirituális életbe kezdenek, mielőtt a gyermek elérné ezt a kort, még jóval tovább élhetnek. Sok guru megváltoztatta a tanítványai sorsát. Indiában nagyon sok történet szól erről. Például egy asztrológus azt mondta, hogy valaki egy bizonyos napon egy adott időpontban meg fog halni. De egy spirituális ember azt mondta neki, hogy jöjjön el hozzá. Az ember elment hozzá és a tanító a földre fektette, betakarta sárral, azután leült mellé és meditált. Mikor elmúlt a kijelölt óra, a guru eltávolította a sarat, ami új tanítványát fedte, és azt mondta neki: „Most menj el az asztrológushoz, és mutasd meg neki, hogy még mindig itt vagy a földön.” Nagyon-nagyon sok ehhez hasonló hiteles eset létezik.
Életünkben vannak válságos helyzetek. Fiatal korunkban néha veszélybe kerül az életünk. De ha jelen van Isten Kegyelme, vagy ha valaki, például valamelyik szülőnk vagy rokonunk tudatosan vagy tudat alatt imádkozik értünk, elkerülhetjük a veszélyt.
A horoszkópokban láthatjuk, hogy sokszor meg van írva az adott személy halála. Az asztrológusok azt mondják, hogy veszély fenyeget majd, és az illető meghal. De ezek közül az emberek közül sokan életben vannak még. Ezen kívül a tenyerünkben is vannak vonalak, amelyek megmutatják, hány évet fogunk itt a földön élni. Vannak esetek, amikor bárki, aki ért a tenyérjósláshoz megmondhatja, hogy az adott ember életvonala csak harminckét vagy harminchárom évre szól, ugyanakkor lehet, hogy ez a személy már hetvenkét vagy hetvenhárom éves. A tanítványaim között is van két vagy három olyan nő, akinek az életvonala teljesen meg van szakadva. Ha egy tenyérjós belenézne a tenyerükbe, látná a két különálló felet, és nagyon meg lenne lepődve, hogy még itt vannak a földön. Hogy történhet ez meg? Valamilyen magasabb rendű hatalom a felelős. Nincs olyan dolog, amit a Legfelsőbb Úr végtelen Kegyelme meg ne változtathatna.Nagyon gyakran megesik, hogy az emberek hihetetlen pozitív jóslatokat tesznek, mint „kedvezni fog neked a szerencse” vagy „nagy ember lesz belőled”, „valami csodálatos lesz belőled, és az egész világ rajongani fog érted”. Ilyen jóslatok esetén gyakran látjuk az ellenséges erők gonosz beavatkozását. A személy, aki jósolt látta az igazságot, de az ő látása nem a Mindenható látása; ez olyan valakinek a látása, aki látni képes az igazságot, nem pedig az Egyé, aki megteremtheti és kinyilváníthatja az igazságot. Ha egy hétköznapi ember rendelkezik a jóslás képességével, úgy érzi ő teremtette az igazságot, de ez nem igaz. Egyedül Isten teremti az igazságot, és egyedül Isten képes megsemmisíteni vagy átalakítani az igazságot. Én személy szerint semmit sem szeretek megjósolni, mert a jövő megjövendölésével gyakran megszegjük a kozmikus Törvényt. Nem hagyjuk, hogy a jövő úgy fejeződjön ki, ahogy azt Isten szándékozta.
Egyszer egy tanítvány elment a Mesteréhez, és elmondta, egy asztrológus azt jövendölte neki, hogy még aznap meg fog halni. A Mester koncentrált a tanítványra és azt mondta: „Igen, ez elrendeltetett, de lehozom a Mindenható Kegyelmét, és akkor meg tudlak menteni.”
A tanítvány visszament az asztrológushoz, és azt mondta neki: „A Mesterem azt mondja, hogy a jóslatod nem válik valóra.”
Erre az asztrológus így válaszolt:” Több száz jóslatot adtam már, és minden jóslatom valóra vált. Ha a jóslatom a te esetedben nem válik valóra, a Mestered tanítványa leszek; ha viszont valóra válik a jóslatom, a Mesterednek kell eljönnie hozzám asztrológiát tanulni."
A tanítvány elmondta Mesterének, mit mondott az asztrológus, és a Mester ráállt az alkura.
Eltelt a nap, de semmi nem történt. Így hát az asztrológus elment a Mesterhez, hogy a tanítványa legyen, a Mester pedig elmagyarázta neki: „A jövendölésed teljesen igaz volt. Vannak ugyan olyanok, akik téves jóslatokat adnak, de a te jóslatod igaz volt. De én lehoztam a Legfelsőbb Úr Kegyelmét, hogy megfordítsa tanítványom sorsát.”Ha tudatosan és szándékosan belépünk a vitális síkra, az első dolog, ami történik velünk, hogy foglyul ejtenek a vitális lények. Ezek a lények igen gyakran szívesen rendelkezésünkre bocsátják okkult hatalmuk egy részét. Egy ideig engedik, hogy használjuk az ő saját okkult hatalmukat, azután megpróbálnak irányításuk alá vonni. Ezeknek a lényeknek rengeteg ostoba vágya van, amit megpróbálnak teljesíteni azon a keresőn keresztül, akire az okkult erőiket bízták.
Ha a kereső valódi és őszinte, és spirituális okból lép be a vitális síkra, miközben belső tudatát tágítja, akkor nem fenyeget veszély, mivel a kereső törekvése szilárd. Csak külső és belső természete spirituális kiterjesztését akarja, és nem érdeklik az úgynevezett okkult erők. De az a kereső, aki megbolygatja az okkult világot, azt tapasztalja, hogy Célja még mindig elérhetetlen messzeségben van, ugyanakkor rájön, hogy a vitális sík lényei könyörtelenül foglyul ejtették. Elveszett, teljesen elveszett. Nagyon-nagyon sok kereső van, aki teljes őszinteséggel vágott neki spirituális utazásának, de útközben foglyul ejtették az okkult erők, és nem tudta elérni célját.
Kérdés: *Meg tudná mondani mi a különbség a spirituális hatalom és az okkult hatalom között?*
Sri Chinmoy: A spirituális hatalom nagyon tágas és tündöklő. Folyamatosan kiterjeszti mind a végest, mind pedig a Végtelent. Ha valami kicsi, a spirituális élet megnöveli. Ha már eleve is nagyon nagy, a spiritualitás még nagyobbá teszi. Az okkult hatalom más természetű. Azt mondhatjuk, hogy az egy közvetlen, kihegyezett, azonnali hatalom – nagyon éles, mint a kard pengéje.
Ha spirituális hatalmat használunk, az csupa béke és harmónia. Ha valaki spirituális hatalmat alkalmaz rajtunk, azt érezzük, hogy az egy dinamikus erő, de ugyanakkor nincs benne erőszak. Olyan, mintha a békés, nyugodt tengert látnánk. Amikor kavarog a hullámoktól, az riasztó, de amikor a tenger csendes, akkor nem félünk tőle. Ennek ellenére mindkét esetben ugyanaz az erő van jelen. Ha belépünk a tenger tudatába, láthatjuk, hogy irtózatosan nagy, korlátlan hatalma van. A spirituális hatalom egy csendes, végtelen kiterjedés, mint a nyugodt tenger, amelyben nincsenek erőszakos mozgások. Mégis megbonthatatlan hatalma, kézzelfogható dinamikus ereje van.
Az okkult hatalomban ugyanakkor van egyfajta mozgás, ami szinte mindig nyugtalan. A gyermeknek van ereje, és a felnőttnek is van ereje. A gyermek hatalma állandóan megmutatkozik vagy kinyilvánul, mivel a gyermek folyamatosan ki akarja fejezni ezt a hatalmat. A felnőtt ember azonban tudja, hogy van hatalma, és hogy az szükség szerint rendelkezésére áll, ezért nem érzi a szükségét, hogy állandóan kimutassa azt. Az okkult hatalom birtokosának ritkán van békéje, míg a spirituális hatalom birtokosát elárasztja a béke. Az okkult hatalommal bíró ember hatalmas mutatványt csinál okkultizmusából. A spirituális hatalmat birtokló Jógi belsőleg próbálja megváltoztatni a világ arcát.
Az okkult hatalmat nagyon gyakran használják negatív módon. Az okkultizmusban azt láthatjuk, hogy a hatalom gyakorlatilag olyan, mint egy vérengző állat ereje. Ha az okkult hatalom használója nem bölcs, akkor az csak rombolásra szolgál. Csak úgy lehet pozitív, ha spirituális Mester irányítja. Okkult hatalmat birtokolni olyan, mint kötélen járni – nagyon veszélyes és kockázatos. Spirituális hatalommal rendelkezni olyan, mint egy veszélytelen, szilárd úton sétálni. Ha valaki rendelkezik mind spirituális, mind pedig okkult hatalommal, akkor szintén nincsenek nehézségek, nem fenyeget veszély.A spirituális hatalommal el tudjuk érni a sikert – lassan, töretlenül és biztosan. Tévedhetetlenül elérjük, amit kitűztünk magunk elé. Az okkult hatalommal, ha helyesen használjuk, azonnal és közvetlenül megtehetjük, amit tenni akarunk. Ha az okkultizmus rendkívüli sebessége szükségét érzi, hogy átadja magát a spirituális hatalom bölcsességfényének, akkor az okkultizmus valódi áldás az emberiség számára. Ez egy valóságos ajándék Istentől, mivel az emberiségnek nincs türelme; mindent egy pillanat alatt akar megkapni. De ha az okkultizmus ellenáll a spirituális hatalomnak, magát az igazságot tagadja meg. És ha tagadja az igazságot, rombolást teremt az emberiségben és az emberiség számára.
Ha valaki az okkultizmust az emberiség tudatának felébresztése céljából akarja gyakorolni, először le kell győznie a félelmet: a fizikai, a vitális, a mentális és a pszichikai félelmet. Ha azért akarjuk az okkultizmust alkalmazni, hogy szolgáljuk a Legfelsőbbet, az emberiségben lakozó istenit, akkor le kell győzni az alsórendű életerőt, amit szexualitásnak nevezünk. Ezt a természetünkben lévő tisztátalan, sötét vágyat teljesen le kell győzni. Azután, ha valaki ráébred, hogy az Örök Életet éli ebben a múlandó életben, akkor a saját lényében vagy tudatában megszerzett Végtelenséget, Örökkévalóságot és Halhatatlanságot az emberiség isteni módon való szolgálatára tudja használni. Ilyenkor az okkult hatalom valódi áldás.
Szeretném, ha odaadó tanítványaim, akiket érdekel az okkult hatalom, észben tartanák: első a spiritualitás, azután jöhet az okkultizmus, első az isteniség, azután jön az emberiség. Ha már ismerjük az isteniséget, és az isteniségben tudunk maradni, csak akkor lehetünk az emberiség szolgálatára. A kinyilvánítás megvalósulás nélkül egyáltalán nem kinyilvánítás. Olyan, mint az élettelen test. Ha egyszer elérem a Célt, és a Céllá válok, akkor már minden bennem van. Semmi sem zavarhat meg, semmi sem pusztíthat el, semmi sem bánthat, semmilyen módon sem. Isten teremtésében minden látható, érezhető és elfogadható. A megvalósult ember mind a spirituális, mind az okkult hatalommal bánni tud. Az Igazság felismerése után, annak kinyilvánításához a földön, segítségül kell hívnunk minden tudati síkot, beleértve az okkult síkot is.
A spiritualitás sokkal magasabb rendű az okkultizmusnál. Az okkult régió és az okkult gyakorlat is Isten teremtésének része. De ha Istenmegvalósítást akarunk, nem kell feltétlenül átmennünk az okkult régión. Ha valakinek Istenre és csakis Istenre van szüksége, akkor azt kell hogy mondjam, az okkultizmus egy cseppet sem segít az Istenmegvalósításban. A spiritualitás azonban abszolút szükséges Isten megvalósításához.
Az igazi spirituális keresőt egyáltalán nem érdekli az okkultizmus. De a Legfelsőbb felé vezető útján az okkult hatalom néha magától eljön hozzá, mint próbatétel, hogy kiderüljön, vajon nagy hatást tesz-e rá, és megmutatja-e a világnak csodatevő képességeit, vagy megfelelően és isteni módon használja azt. Néha, amikor a kereső a megvalósulás küszöbén áll, az okkult képességek a különböző tudati síkokról eljönnek hozzá, és megérintik a lábát. Azt mondják: „Mester, használj minket. A szolgálatodra leszünk, nem fogunk rosszat tenni. Csak használj minket megvalósulásod kiteljesedésére.” Meglehetősen sok spirituális Mester esetén történt ez meg. És ezek egyike a ti Mesteretek.
Nagyon sokszor használtam az okkult hatalmat, de mindig csak akkor, ha a bennem lakozó Legfelsőbb Úr erre megkért. És csak arra használom, hogy belsőleg segítsek. Nem szeretem külsőleg használni az okkult hatalmamat, mert félreértenének. És sosem fogom arra használni, hogy megkínozzak, vagy megbüntessek valakit. Az okkult hatalom nagyon dinamikus, de gyakran előfordul, hogy nem merítenek belőle dinamikát. Ehelyett erőszakot merítenek belőle, és ezt az erőszakot arra használják, hogy másoknak ártsanak, vagy hogy saját személyes vágyaikat beteljesítsék.
Az okkult hatalom önmagában nem rossz. Vannak, akik azt mondják, hogyha valaki okkult hatalomhoz jut, akkor félrevezet másokat, és tönkreteszi saját magát. Indiában néhány spirituális személy egyáltalán nem törődik az okkult hatalommal. De ez a hatalom önmagában nem rossz, csak az, ahogy használják. A tűzzel megégethetjük magunkat, de főzhetünk is vele. Ha van egy késünk, azzal leszúrhatunk valakit, vagy faraghatunk vele egy gyönyörű szobrot. Bizonyos mértékig igaz, hogy ha nincs késed, nem tehetsz vele semmi rosszat. De sok jó dolog is van, amit így esetleg szintén nem tudsz megtenni. Nekünk kell bölcsen bánni az okkult hatalommal, ha megkapjuk.
Vannak Indiában olyan spirituális Mesterek, akik azt tanácsolják tanítványaiknak, hogy egyáltalán ne foglalkozzanak az okkult erőkkel, hanem először a spirituális életet gyakorolják. Akkor spirituális hatalomra tesznek szert, ami nem okozhat problémát. Ők így mondják. Természeténél fogva a spirituális hatalomnak nincsenek olyan erőszakos és romboló tulajdonságai, mint az okkult hatalomnak, de még a spirituális hatalommal is vissza lehet élni, ha valaki nem hallgat belső lénye vagy a Legfelsőbb parancsára.
Vannak olyan spirituális keresők is, akik a spiritualitást és az okkultizmust együtt gyakorolják. Azt mondják, hogy napközben a spiritualitást kell gyakorolni, éjszaka pedig az okkultizmust. Járjon a spiritualitás és az okkultizmus kéz a kézben. Ez az ösvény egy kicsit veszélyes. Sokan próbálkoztak vele, de legtöbbjüknek nem sikerült a kettőt megfelelően egyesíteni. A legbiztosabb és leghatékonyabb módszer, ha nekivágunk a spirituális ösvénynek, és saját tudatunkat a Végtelenbe és az Örökkévalóságba tágítjuk. Ily módon teljes uralmat nyerünk az okkult világ fölött.
Ha egy spirituális Mesternek megvan a képessége, hogy spirituális hatalmat használjon, megkérdezhetjük tőle, képes-e okkult hatalmat is használni, anélkül, hogy hibázna. A válasz, nem. Ha egy spirituális Mester spirituális hatalmat használ, általában jól használja. De ha okkult hatalomról van szó, alapvetően nem él vissza vele, de előfordulhat az is, hogy egyszerűen nem tudja kezelni. Rettenetes ellentét van a spirituális hatalom és az okkult hatalom között, ha a Mester nem a legmagasabb osztályú. Mit tehet ebben az esetben? Teljesen el kell vetnie okkult hatalmát. Azt kell mondania: „Én ezt nem kérem. Túl veszélyes. Hadd használjak csak spirituális hatalmat, ami a Fény és Üdvösség végtelen tengere. Ez a Fény és Üdvösség elegendő Hatalom nekem.”
Ha tényleges törekvésed és meditációd mellett csak egy kicsit is gyakorlod a Kundalini Jógát – mondjuk csak tizenöt percet naponta – meglátod, hogy a pszichikai vagy okkult központjaid megnyílnak. De ha csak azért lépsz a belső életbe, hogy okkult hatalomra tegyél szert, hogy képességeidet megmutathasd a világnak, akkor életedben sosem virrad fel a valódi spiritualitás. Ha meg akarod nyitni a szívközpontodat, és csodákat akarsz tenni, hogy az emberek nagyra tartsanak és bámuljanak, tévedsz, ha azt hiszed, hogy csodálatuk és nagyrabecsülésük jobban ösztönöz majd. Más esetekben, ha teszel valamit, és ezért az egekig magasztalnak, lehet, hogy lelkesedést nyersz belőle, hogy még jobban csináld. Ebben az esetben azonban ez nem így működik. Ha fitogtatod valamely okkult képességedet, és mások csodálnak, biztos lehetsz benne, hogy ez a vesztedet okozza. Egyáltalán nem leszel inspirált; épp ellenkezőleg, ahelyett hogy mélyen magadba merülnél, hogy valódi megvalósulást kapj, azon igyekszel majd, hogy okkult hatalmadat növeld. Az okkult hatalom csupa kísértés.
Minél inkább mutogatod okkult hatalmadat, annál gyorsabban veszíted el, mivel nem tudtál eggyé válni a forrással. Az okkult hatalom forrása a Fény – meglehetősen korlátozott, de mindazonáltal igen tiszta Fény. Ezért mindig azt mondom, ha Fénnyel akarsz foglalkozni, spirituális Fénnyel kellene foglalkoznod. Ha korlátozott is, nem baj, mert nem okoz veszélyt. Esetleg fejfájást kapsz, ha túl sokat hívsz le belőle, de elpusztítani nem fog. Még ha befogadóképességeden felül hozol is le spirituális hatalmat, az akkor sem pusztít el teljesen. De ha képességeiden felüli okkult hatalmat húzol magadhoz, akkor a bolondok házában végzed. Ennyire veszélyes, ennyire romboló hatású.
Első kívánságunk az kell hogy legyen, hogy a Legfelsőbb kedvében járjunk. Hogy a kedvében járhassunk, minden törekvésünket Neki kell adnunk, és mindent a Lábai elé kell helyeznünk. Ha már elégedetté tettük, az Ő dolga, hogy spirituális hatalmat vagy okkult hatalmat ad-e nekünk, vagy éppen mindkettőt. Ha spirituális hatalmat akar adni nekünk, nagyszerű. Ha okkult hatalmat akar adni, az is nagyszerű. Ha átadtuk magunkat az Akaratának, és Ő okkult hatalmat ad nekünk, nyugodtak lehetünk, hogy azt a képességet is megadja, hogy azt helyesen, az Ő céljaira használjuk.
Ha saját módodon akarsz a Legfelsőbb kedvében járni, sok tettetett dolgot teszel, hogy az örömére szolgálj. Foggal-körömmel próbálsz meg a kedvére tenni. Ha természeted nem tiszta, még addig is elmehetsz, hogy megpróbálsz hízelegni Neki, vagy megpróbálod megvesztegetni Őt. De ha természeted tiszta, teljesen tiszta, hófehér, akkor úgy próbálsz a kedvére tenni, ahogyan azt Ő szeretné. Ha meg tudod ezt tenni, ha Istent az Ő tetszése szerint tudod megörvendeztetni, minden okkult hatalom és minden spirituális hatalom a lábaidnál fog heverni, és szolgálni fog téged.
A világnak arra van szüksége, hogy Isten kedvében járjon. Ha a kedvében tud járni, kész lesz a megvilágosodásra. De a világ kudarcra ítéltetett, mert hatalomért könyörög. Ha a világ Isten Szeretetét kérné, Isten mostanra már megmentette, megvilágosította, tökéletessé és halhatatlanná tette volna.A pszichikai lény, a maga pszichikai hatalmával, természetesen egy igen erőteljes és beteljesítő lénnyé növekedhet. Mivel a pszichikai lény fejlődik, a pszichikai hatalom fokozatos gyarapodása nem csak lehetséges, de szükségszerű is. A pszichikai hatalom megnyilvánulása az isteni megnyilvánulásnak egy finom, törékeny, lágy és tündöklő módja az egészen fejlett keresőkben.
A pszichikai hatalommal csodákat is lehet tenni. A pszichikai hatalommal szert tehetünk arra a képességre, hogy azonosuljunk – és ezáltal lássuk is – mások múltjával, jelenével és jövőjével, illetve a saját múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel. Bár ez az isteni hatalom kifejeződése, a pszichikai hatalom mégis óriási szépséggel bír; mint a virág vagy a hold szépsége. A pszichikai szépség önmagában is kézzelfogható hatalom.
Általánosságban szólva, a pszichikai hatalom a gyermek hatalma, bár ez a hatalom a Forrással való bensőséges egységénél fogva korlátlanná válhat. A spirituális hatalom a felnőtt ember hatalma, bár nem biztos, hogy mindig bölcsen használja azt. Az okkult hatalom a nyughatatlan, dinamikus ifjú hatalma. A spirituális hatalom a csendes, nyugodt tenger hatalma. Az okkult hatalom az óriási, gyors hullám hatalma. A spirituális hatalom általában nem olyan gyors, mint az okkult hatalom, az okkult hatalom viszont gyakran rombol, ahelyett, hogy építene. A spirituális hatalom mindig annak tulajdonít fontosságot, hogy lassan, kitartóan, biztosan és meggyőzően az Igazság Palotáját építse.
A spirituális hatalom bármit tesz is, az hibátlan, szilárd és tartós. A spirituális hatalom belülről bizalommal, Fentről pedig biztosítékkal bír. Az isteniség teljes földi kinyilvánítása érdekében, minden pszichikai képességnek és minden okkult képességnek követnie kell a spirituális hatalom útmutatását, hogy elérjék az Abszolút Legfelsőbb Urat.Ha pszichikai képességekkel rendelkezel, akkor pusztán ezeket a képességeket próbálod használni, és azok elbűvölnek. Nagyon gyakran, az, aki egy kis pszichikai képességre, pszichikai hatalomra tesz szert, megelégszik vele, és elkezdi azt különböző személyekre alkalmazni, ha kell, ha nem. Ez olyan, mint amikor egy gyereknek mindenféle csillogó játékai vannak, és minduntalan azokkal játszik. Elhanyagolja a tanulmányait, és buta marad. Ha a gyermek őszinte vagy becsületes, megfelelő jelentőséget tulajdonít tanulmányainak, abbahagyja a játékot és nekilát tanulni, mert tudja, hogy tanulnia kell ahhoz, hogy művelt ember legyen.
A pszichikai képességek másik veszélye, hogy nagyon gyakran szellemek fenyegetik. Akik pszichikai képességeket fejlesztenek, spirituális vagy okkult szempontból nem feltétlenül erősek. A pszichikai képességek a pszichikai világból származnak. Nagyon finomak, lágyak, és mondhatni törékenyek. Nagyon gyakran fenyegetik őket okkult hatalmak, amelyek néha nagyon kegyetlenek, dinamikusak, gőgösek és rombolóak. Az éhes, elégedetlen szellemek megpróbálnak behatolni a kereső pszichikai képességeibe, és elvenni mindazt a törekvést, amivel akkor rendelkezett, mielőtt megállt spirituális utazásában, hogy pszichikai képességeit fejlessze. Ugyanakkor, ha valaki valódi spirituális fejlődést, belső fejlődést ér el, anélkül hogy pszichikai képességekkel törődne, utazása végén, miután megvalósította Istent, bizonyosan megkapja ezeket a képességeket.
Sosem leszel vesztes azért, mert nem fordítasz figyelmet erre a pszichikai képességre, mivel ez automatikusan kifejlődik benned, amikor mély meditációdban minden központod megnyílik. Ahhoz, hogy ilyen meditációt érhess el, el kell menned egy Istenmegvalósított spirituális Mesterhez, aki egyénileg tanít téged, és a rossz erők támadásától is meg tud védeni.
Hogy egészen őszinte legyek hozzád, már most is négy erő támad folyamatosan. Kérlek, nagyon vigyázz ezekkel az erőkkel. Ez a négy erő már ott lebeg körülötted. Nem jók; ezek istentelen erők. Egyrészről a pszichikai képességeid megnyílóban vannak, vagy készülnek megnyílni, másrészt vannak erők, negatív erők, amelyek próbálnak elpusztítani téged. Tehát kérlek, mélyedj magadba. Könyörögj belsőleg Isten oltalmáért és Isten megvilágosító Fényéért, és ezek az erők elhagynak téged. El kell, hogy hagyjanak.Ki a birtokosa minden hatalomnak? Isten. Ha eggyé válunk a Birtokossal, minden tulajdona azonnal a miénk lesz. De ha a Birtokossal nem törődve csak a tulajdonért könyörgünk, annak megszerzése csak hátráltat majd a végső Cél felé vezető utunkon. Valójában áldás, ha nincsenek pszichikai képességeink mielőtt jelentősebb megvalósítást érnék el. Ha túl korán megkapjuk azokat, a kérkedés világába, a csodák és varázslatok világába kerülünk, és nem a törekvés, az odaadás és a megvalósulás világába.
Rámakrisna egyszer megkérdezte legnagyszerűbb tanítványát, Szvámi Vivékánandát – akit eredetileg Narennak hívtak: „Naren, sok évig gyakoroltam az önmegtartóztatást, nézd hát, rendelkezem az összes fő sziddhivel. Szeretnéd ezeket megkapni tőlem? Nem kell meditálnod, mert ezt már megtettem helyetted. Neked adom minden hatalmamat.” Naren késlekedés nélkül így válaszolt: „Segítenek ezek az Önfelismerésemben?” A Mester azt felelte: ”Kedves Naren, nem segítenek. Az Önfelismerésnél a pszichikai képességek nem számítanak. De ha akarod, az Önfelismerés után használhatod őket. És ha rendelkezel ezekkel a pszichikai képességekkel, az emberek természetesen köréd sereglenek majd, és jobban szolgálhatod Istent az emberiségben.” A tanítvány így felelt: „Nem, köszönöm nem kérem. Hadd valósítsam meg előbb Istent. Majd azután foglalkozom vele, hogy megszerezzem ezeket a pszichikai képességeket.” Ekkor Rámakrisna a többi tanítvány előtt hosszan megáldotta legkedvesebb tanítványát, és így szólt: „Tudtam, hogy te kiállod a próbámat. Ha bárki másnak tettem volna fel ugyanezt a kérdést, mint például egy mohó embernek, azt válaszolta volna, »Igen. Igen, kérlek, add meg nekem ezeket a képességeket. Igazán kedves tőled.« De tudtam, hogy a te szíved teljesen tiszta. Te Istent akarod, egyedül csak Istent.”Ha a kereső tudatosan vagy nem tudatosan ezekre a pszichikai központokra koncentrál, pszichikai képességeket fejleszt. Lehet, hogy nem tudja a központ pontos nevét, de ha a megfelelő helyre koncentrál, automatikusan valamiféle intuitív képességre tesz szert. Ahhoz, hogy a csakrák kinyíljanak, és a Kundalini elkezdjen működni, minden egyes csakrára külön kell koncentrálni. Ez, a spirituális fegyelem, az egyik módja, hogy pszichikai hatalomhoz jussunk. Főleg itt Nyugaton gyakran hallom, hogy emberek azt mondják, hogy pszichikai hatalommal rendelkeznek, holott az adott személynek lehet, hogy egy szemernyi pszichikai hatalma sincsen. Néha az emberek az intuíció síkjáról vagy a fizikai elméből, ahol kifinomult intuíció található, szert tesznek egy kis intuitív megérzésre, és aztán azt állítják, hogy pszichikai hatalommal rendelkeznek. De nem olyan könnyű pszichikai hatalomra szert tenni. Keményen meg kell érte dolgoznunk, hogy elérhessük azt.
Ugyanakkor, ha egy Guru vagy spirituális Mester úgy akarja, beléd öntheti ezt a képességet, anélkül, hogy meditálnod kellene, vagy Kundalini Jógát gyakorolnod. A spirituális Mesterek kiváltsága, hogy megadhatják ezeket a képességeket, de mindez Isten Akaratán múlik. Ha Isten pszichikai hatalmat akar adományozni neked, álmodban adhat neked egy mantrát, ami pont neked való. Ilyenkor az az alak, avagy lény, aki megjelenik az álmodban, megmondja hány ezerszer ismételd el az adott mantrát. Nem kell egy adott központra koncentrálnod, csak elismétled a mantrát, ahányszor kell, és megkapod a pszichikai hatalmat. Ez így működik a megvalósulással is. A legtöbb ember úgy valósítja meg Istent, hogy egész életében gyakorolja a spiritualitást, de vannak, akiknek egyáltalán nem kell hogy spirituális életet éljenek. Egy álomban Isten belép az adott személybe, és megvilágosítja annak tudatát. Ezután bárki, aki szellemi látással rendelkezik, érzékeli, hogy az adott személy megszabadult és megvalósult.
A pszichikai hatalomért sem mindig szükséges tudatosan könyörögni. Ha valakiből Jógi lesz, a központjai gyakran spontán módon megnyílnak, és a pszichikai képességek automatikusan felszínre jönnek. Még ha valaki nem is törődik a pszichikai hatalommal, az általában felszínre jön, amikor az adott személy gyorsan, nagyon gyorsan közelít céljához. Ha az okkult hatalom áldásként érkezik, és nem akadályozza meg, hogy az illető kifejezze belső isteniségét, akkor nincs benne semmi ártalmas. De ha mint átok, vagy akadály az útjába áll, ha megkísérti, és sebessége elvesztésére, vagy az út elhagyására készteti, akkor bátran el kell utasítania, és előbb a cél elérésére kell koncentrálnia.Nincs szükség pszichikai hatalomra, csak odaadásra és hitre. Ha odaadással rendelkezel, a Mestered, vagy akihez imádkozol, rendelkezésedre áll. Srí Krisna, India legkiválóbb spirituális Mestere azt mondta: „Isten könnyen ad a tanítványnak Hatalmat, Fényt, Üdvösséget, és mindenféle isteni tulajdonságot. De ha odaadást ad a tanítványnak, ami szintén egyfajta isteni áldás, akkor csapdába esett. Amint a tanítvány megkapja az odaadást, bizonyos lehet benne, hogy Mestere az ő tökéletes rabszolgájává válik. Igazán odaadó ember nagyon-nagyon kevés van a földön, míg bölcs embert, megvilágosult embert, vagy békés embert könnyen találhatunk.”
Krisnának volt egy nagyon közeli tanítványa, Vidhura, aki nagyon-nagyon szegény volt. Egy napon Krisna meglátogatta Vidhura házát. Vidhura nem tudott neki rizst vagy rendes ételt adni, így hát egy nagyon egyszerű ételt szolgált fel Sri Krisnának, banánlevélen. Sri Krisna szíve az extázis és a gyönyör tengerében úszott. Mit tett hát? Először megette az ételt, azután megette az egész banánlevelet. Vidhura megkérdezte: „Mester, mit teszel? Megeszed a banánlevelet! Az nem étel!” Krisna erre így válaszolt: „Ó Vidhura, hogyan választhatnám el ételedet a banánlevéltől? Hogyan választhatnám el odaadásodat létedtől? Ételedben odaadást látok, testedben odaadást látok, szívedben odaadást látok, banánleveledben is odaadást látok. Bármit látok nálad, körülötted és benned, az mind csupa odaadás. Semmivel sem tudom jobban elválasztani az ételt a levéltől, mint lelkedet a testedtől.” Ez történik hát, ha valaki valóban odaadó Isten, a Legfelsőbb iránt. Annak az embernek Isten mindig ott áll az oldalán.
Szeretnék valamit mondani a hitről. Biztos mindannyian hallottatok már a Gangeszről, India legszentebb folyójáról. Azt tartják, hogy aki a Gangeszban megmerítkezik, minden bűnétől megszabadul. Egész évben mindenféle bűnöket elkövethetünk, és ha pusztán belépünk a Gangeszba, ezek a bűnök mind eltűnnek. Ez a mi indiai hitünk. Csak Isten tudja, milyen ostobák vagyunk.Egyszer Párvati megkérdezte hitvesét, Sivát: „Igaz, hogyha egy ember egyszer megmerítkezik a Gangeszban, minden bűne egy szempillantás alatt szertefoszlik? Valóban ilyen hite van az embereknek?” Siva így válaszolt: „Nos a legjobb az lesz, ha szemléltetem. Mindketten emberi alakot öltünk, és leülünk a Gangesz partjára. Én egy igen öreg ember leszek, te pedig egy öregasszony. Egy csecsemőt tartasz majd a kezedben, és én elveszem az életét. Akkor te azonnal elkezdesz keserű könnyeket hullatni, és kiabálni, hogy elvesztettük egyetlen gyermekünket. Sokan odajönnek, hogy vigasztaljanak, te pedig elmondod nekik: „Ha egy olyan ember áldja meg a gyermekemet, aki úgy érzi, nincs bűne, a gyermek feléled.”
Így hát emberi alakot öltöttek, és leültek a Gangesz partjára. Emberek százai jöttek, hogy a folyóban ússzanak és fürdőzzenek. Párvati azt mondta: „Ti itt mindannyian tudjátok, hogy amint beléptek a Gangeszba, bűneitek nem léteznek többé. Menjetek tehát, merítkezzetek meg és áldjátok meg a gyermekemet, és akkor visszatér belé az élet.” Több százan mentek el mellettük, de senki nem akarta megtenni. Készek voltak úszni, készek voltak megmerítkezni vagy akár órákat fürdeni a Gangeszban, de tudták, hogy ennek semmi hatása sem lesz a gyermekre. Megérinthetik a gyermeket, de az nem fog életre kelni. Így ment ez órákon át. Azután az ott ácsorgók láthatták, hogy egy középkorú ember, aki éppen kijött egy kocsmából, odamegy az asszonyhoz, aki elvesztette egyetlen gyermekét. Igencsak kellemetlen szaga volt, és indiai megítélés szerint „jellegtelennek” mondanánk. Az ember odajött az asszonyhoz és megkérdezte: „Miért sír?” Az asszony azt válaszolta: „Azért sírok, mert senki nem akarja megáldani a gyermekemet, pedig mindenki tudja, hogy amint megfürdik a Gangeszban, minden bűn távozik belőle, és életre tudja kelteni a gyermekem.”
„Ezért sír? Nekem van hitem. Hadd próbáljam meg.” mondta az ember, azzal beugrott a Gangeszba. Pár perc múlva visszatért, megérintette a gyermeket és az azonnal életre kelt. Ekkor Siva így szólt: „Látod, ezrekből csak egy embernek volt hite a Gangeszban!” És ezzel Siva, Párvati és a gyermek eltűntek.
Gyakran mondjuk, hogy hiszünk valamiben, de csak áltatjuk magunkat. Ez az ember sosem foglalkozott a spirituális élettel, de tudta, hogy a Gangesz a Himalájában ered. Minden indiai spirituális Mester csodálja a Himaláját, és a legtöbb védikus Látó is a Himalája barlangjaiban meditált. Ennek az embernek határtalan hite volt a Gangeszban. Legtöbbünk, bement volna ugyan a Gangeszba, de nem merte volna megérinteni a gyermeket, mert senki nem szeret nevetség tárgyává válni. Ha a gyakorlati életről van szó, legtöbbünk kudarcot vall. És majdnem mindannyiunk, aki esetleg megérintette volna a gyermeket, meglátta volna, hogy kísérlete sikertelen, mert nincs valódi hitünk a Gangeszban. De ez a bizonyos ember hitt a Gangeszban. Ha igaz hitünk van Istenben, nem kell napi huszonnégy órát meditálnunk, egy pár perc már megteszi a hatását. Ha ilyen lélekteli hitünk van Istenben, Isten gondunkat viseli.Tudok egy asszonyról Miamiban, aki fekete mágiát használt, hogy elérje, hogy a nővére halva született csecsemőt hozzon a világra. Ennek a nőnek magának nem volt meg a hatalma, ezért elment egy Haiti-i fekete mágushoz, és ő használta a hatalmát. Mindenféle gondokat okozott, pusztán azáltal, hogy Haitiből használta az okkult hatalmát. Ez a bizonyos nővér mindenféle nyavalyáktól szenvedett, amit az orvosok nem tudtak meggyógyítani. Kénytelen lesz elmenni egészen Haiti-ig, és könyörögni a fekete mágusnak, hogy segítse ki őt abból a bajból, amit saját nővére hozott a fejére.
Manhattanben volt két vagy három esetünk efféle fekete mágiával. Az egyik tanítvány nővére elment Haitire. Azután a férje nem tudott járni, egész tál ételek estek ki a kezéből, és egyéb dolgok is történtek, mindez az okkult hatalom miatt. A férj eljött hozzám az Indiai Konzulátusra, és meditált velem. Egyszer vagy kétszer otthon is meglátogatott. Meggyógyult, és azután elment.
Az okkult világban a közönséges okkultisták kutya-macska háborút vívnak. Sőt, tulajdonképp még rosszabbat, mert a kutyák és a macskát legalább elfáradnak. A közönséges okkultisták meditálnak, szert tesznek némi okkult hatalomra, és azután, ahelyett hogy a helyes utat, a spirituális utat követnék, arra használják a hatalmukat, hogy más okkultisták képességét ellopják.
A fekete mágusok a megvalósult vagy spirituális hatalommal rendelkező embereknek soha sem tudnak ártani. A megvalósult spirituális embernek ellenben megvan a hatalma, hogy megfenyegesse az okkultistát vagy a fekete mágust, bár rendszerint nem tesz ilyet. Ha spirituális személy használ okkultizmust, isteni módon használja azt. Ha komoly támadásra kerül sor, és valakit az a veszély fenyeget, hogy letér a spirituális útról, vagy komoly balesete lesz belső vagy külső életében, azonnal használni fogom okkult hatalmamat, ha az Isteni akkor azt akarja, hogy én legyek az eszköz, aki az adott személynek segít. Ez tiszta okkult hatalom.
Indiában gyakran próbáltak fekete mágusok megbüntetni spirituális Mestereket, vagy tönkretenni spirituális hatalmukat. Az eredmény az lett, hogy teljes fekete mágiából eredő hatalmukat át kellet adniuk a spirituális Mesternek. Gyakran előfordult, hogy okkultisták megpróbálták ellopni egy alvó spirituális Mester hatalmát. A Mesterek csak két-három órát pihennek, néha egyáltalán nem alszanak. Amikor elvesztik az eszméletüket, minden kapcsolatot elveszítenek a fizikai világgal. Ilyenkor az okkultista behatolhat a spirituális Mesterbe és megpróbálhatja elrabolni a spirituális hatalmát. De ezek az okkultisták bolondok, mert a spirituális Mestereket a Mindentudó és Mindenható állandóan vezeti és védelmezi. Az okkultisták veszítenek, és minden okkult hatalmukat át kell adniuk a spirituális Mestereknek. Azután az okkultisták csak sírnak és sírnak. Némelyik ilyen volt okkultista ma annak a spirituális Mesternek a tanítványa, aki elvette az okkult képességeit. Egyes fekete mágusok, akik spirituális Mestereket próbáltak kínozni, elveszítették istentelen, ördögi hajlamukat és fehér mágusok lettek. Olyan emberhez mentek, aki csupa könyörület volt, így megmenekültek.
1963 végén egy nagyon híres muzulmán okkultista látogatott Hyderabadból Pondicherrybe. Okkultista volt, asztrológus és fekete mágus egyben. Egy igen közeli barátom és csodálóm azt mondta: „Úgy szeretném, ha eljönnél meglátogatni ezt az okkultistát.” Azt válaszoltam: „Nem szeretek okkultistákat látogatni. Ha okkultistáról van szó, én nem akarok elmenni.” A barátom azonban ragaszkodott a kéréséhez, így hát elmentem meglátogatni az okkultistát a szállodában. Amikor a szobájába mentem, én csak álltam az ajtóban, míg az okkultista egy széken ült. Hogy mit látott a szememben, csak Isten tudja. De olyan megrázkódtatás érte, hogy az asztalra borult, és öt percig ki sem tudta nyitni a szemét. Nem bírt a szemembe nézni. Csak sírt és sírt, mintha valaki épp az imént mentette volna meg az életét. Azután felemelkedett, és összekulcsolt kezekkel odajött hozzám, és így szólt: „Életem ezen óráján eljöttél. Isten okkult hatalmat adott nekem, de én csak nőkre és italra fordítottam. Úgy használtam, hogy az emberek nagyra tartsanak, csodáljanak és megérintsék a lábamat. De benned a valódi spirituális hatalom áradatát érzem.”
És mit tett ezután? Azt mondta: „Nem vagyok rá érdemes, hogy megérintsem a lábadat, de megérintem a lábadat csak azért, hogy bocsánatot nyerjek, hogy áldást kapjak.” Megérintette a lábamat, és még számos jelét adta odaadásának.
Ha egy spirituális Mester áll egy okkultista elé, akkor az okkultista, ha őszinte ember, egyszerűen sírva fakad. Zokogni fog azért, mert visszaélt a hatalmával. A spirituális életet elárasztja a tisztaság és a béke, és ez a béke és tisztaság könnyen elnyeli az okkult világ minden mérgét.Ha valaki ezeknek az erőknek az áldozatául esik, és egy közönséges képet mutatsz neki, még ha van is hite abban a képben, az mégsem képes őt megvédeni. Először is az illetőnek nem lesz elég erős hite a képben, ha az nem a transzcendentális képem maga. Másodszor, még ha hisz is abban a képben, abból nem árad az isteniség. A fény védelmező hatalma sajátos módon hat. Ebben a székben is van lélek, meg az én testemben is van lélek. De nagy különbség van aközött a lélek között, amely az én testemben van, és a szék lelke között. Igaz, hogy a répában is ott van Isten, meg a ceruzában is. De vajon mennyi isteniség van abban a répában vagy abban a ceruzában? Ha az áldozat ránéz a transzcendentális képre, és képes abból átvenni valamit, a vitális lénynek távoznia kell. Rettenetesen megijed attól a fénytől és hatalomtól, ami a képből az áldozatba áramlik.
Az erők támadnak, de mindig ott a védelem. A legjobb, amit tehetsz, ha reggel, amikor imádkozol és meditálsz, első dologként a védelemre gondolsz.A szellem, ahogy errefelé ezt a fogalmat használják, egy vitális lényt illet, amely a személy halálakor elégedetlen vagy kielégületlen, és ezért egy darabig a vitális világban marad. Rengeteg zavaró, akadályozó és viszálykodó erő van, ami szellemek alakját ölti.
Igyekeznek megtörni az összhangot és az egységet, és ehhez hasonló dolgokat tesznek. Ez a szerepük.
Az is előfordul, hogy a szellemek segítenek valakinek információt gyűjteni arról, mi történik a vitális világban, vagy hogy mi fog történni holnap, vagy holnapután. Rendelkeznek ezzel a képességgel, mert a vitális világ magasabb, mint a fizikai. Ha felmászunk egy fára, és a tetejéről körülnézünk, tágasabb kilátásunk nyílik, és tisztábban látunk mindent. A vitális világból könnyebben érzékelhetők a fizikai világ eseményei. De a fizikai világból nagyon nehéz bejutni a vitális világba. Okkult vagy spiritiszta gyakorlat szükséges hozzá.
Igen gyakran a szellemek azt mondják a hozzátartozóknak, hogy elhozzák elhunyt szeretteik lelkét látogatóba. El kell hogy mondjam, akik hallgatnak ezekre a szellemekre, roppant baklövést követnek el, mert a szellemek valójában nem az adott személy, a kedves szeretett lelkét hozzák el, hanem a vitális világ éhes lényeit.
Vannak olyan szellemek, akik megszállják a velük foglalkozó emberek lényét. Ezeknek az embereknek a külső lénye megengedi, hogy a szellemek beléjük lépjenek, és azok megszállják őket. Az ilyen emberek néha mindenféle dolgokat jövendölnek, ami vagy megtörténik, vagy sem. Ez azonban, sajnos, nem tereli őket a spirituális életbe. Pár év után a szellem így szól: „Most add meg a fizetséget. Hírnevet és dicsőséget hoztam neked. Azelőtt semmit sem tudtál a múltról vagy a jövőről. Én mindezt megmutattam neked, úgyhogy most fizetned kell.” Mit adhat hát? A hírneve és dicsősége nem hoz örömet az éhes szellemeknek, így hát azok megfojtják. Nagyon sok fekete mágust és más szellemekkel foglalkozó személyt fojtottak meg, vagy öltek meg másképp. Tudom, mert a közelben voltam jó pár ilyen esetben.
Visszatérve a ’szellem’ szóhoz, Indiában nagy Sz-szel írjuk ezt a fogalmat, és akkor egész mást jelent, mint itt nyugaton. Ez a Szellem Isten Hímnemű alakja, amely nem lép a teremtés mezejére. Ez a megnyilvánulatlan Világontúli, az Önvaló. Ha belépünk a belső életbe, és spirituális szempontból előrehaladunk, felismerjük Önmagunkat és megszabadulunk a félelemtől, a kétségtől, és a korlátoktól, szabad bejárást nyerünk a Szellemhez. Itt elérjük azonosságunkat a Kozmikus Látomással és Valósággal. A Szellemnek ez az értelmezése nyugaton nem használatos. Nyugaton a szellem fogalmát a spiritizmussal és a vitális világ lényeivel kapcsolatban használják.Egyszer, amikor huszonegy éves voltam, jött hat szellem és megtámadott. Éppen ágyban feküdtem, és elkezdtem velük harcolni. Isten Kegyelméből azoknak a szellemeknek távozniuk kellett, de később visszatértek. Úgy hajnal három lehetett, és olyan felfordulást csináltak, hogy a házban mindenki – tizenegyen vagy tizenketten voltak – lejött. Csak a bátyám, aki velem egy szobában a szomszéd ágyon volt, látta, hogy valamivel harcolok és egy másik nyelven beszélek. Nem tudta mit jelent, amit mondok, de leírta, amit a veszekedés és a harc közben hallott. Később megkérdezte tőlem, mit jelent, de mindent elfelejtettem. Azután koncentráltam és meditáltam, és elmondtam neki az idegen szavak értelmét.
Ezek gonosz szellemek voltak. A gonosz szellemek óvatlan pillanatainkban gyakran megpróbálják elvenni spirituális hatalmunkat. De nem csak a spirituális hatalmat viszik el; ha őszinte, egyszerű és főképp, ha tiszta vagy, ezeket a tulajdonságokat megpróbálják elvenni tőled. A tisztaságot veszik el először, mert tudják, hogy tisztaság nélkül az adott személy nem fejlődhet tovább. Ha az ember valami maradandót akar a spirituális életében, akkor először tisztaságra van szüksége.Ha van egy szolgálónk – mondjuk egy szobalányunk –, és az meghal, ha bosszút akar állni, ott maradhat néhány hónapig vagy évig a vitális világban. Onnan a szelleme mindenféle bajt okozhat. De ugyanakkor mindennek van határa. Nem kínozhat minket akármeddig.
El sem tudjátok képzelni, mennyire szenvedett egy bizonyos hölgy, amikor az első férje öngyilkos lett. Két vagy három órával az esküvő után az a briliáns ötlete támadt, hogy megöli magát. Hogyan szenvedett ettől az asszony öt, hat, hét évig – vagy lehet, hogy még tovább is. Minden nap különféle támadások, fenyegetések, riogatások és kínzások érték. Annak idején Indiában éltem, és nem ismertem ezt az asszonyt, de egy barátom megkért, hogy segítsek. Használtam a hatalmamat, és oly sokévi kínzás után a szellem végre békén hagyta az asszonyt.
Azt hisszük, hogy a lélek amint elhagyja a testet, nagylelkű lesz, tiszta és megbocsátó; de ez nem így van. Ha ez így lenne, mindig örülnénk a halálnak. Azt mondanánk neki: „Abban a pillanatban, hogy elfogadsz, megszabadulok minden köteléktől.” De ez nem így van. Az a szint, amit ebben az életünkben elérünk egy ugródeszka. Következő inkarnációnkban a mostani eredményeinkkel indulunk. Ha ebben az életünkben megbocsátással, szeretettel, és áldozattal éltünk, akkor ezek révén a következő inkarnációnkban egy lépéssel előrébb lépünk.
Azok, akik testük elhagyása után bosszút próbálnak állni barátaikon vagy rokonaikon, valóban nagy baklövést követnek el. Következő inkarnációjukat gátolják azzal, hogy nem lépnek tovább a vitális világból. A vitális világban időznek, és belépnek a durva fizikai világba, hogy itt fenyegessenek, ijesztgessenek vagy híreket adjanak át. Ha ehelyett inkább a mentális világba vagy az intuíció síkjára, vagy a magasabb elmébe, vagy a feletteselmébe, vagy a lélek birodalmába lépnének be, valódi fejlődésre tennének szert, de nem teszik.
Amikor az az ember, akit a kérdésedben említettél, hazavitte a koponyát, érintkezésbe lépett a vitális erőkkel. Azzal, hogy ezt tette, bajt hozott a saját fejére. Amikor kilenc vagy tíz éves voltam, elmentem valahová, ahol láttam egy koponyát. Néhány szanszkrit szó volt ráírva. Később, amint hazafelé mentem, belsőleg láttam, hogy abban a néhány szóban egy hosszú levél rejtőzött, amelyben az elhunyt megírja, hogy milyen kegyetlen és igazságtalan volt vele a felesége és a gyerekei. Ha hazavittem volna a koponyát, ugyanaz a sors várt volna rám, mint a történetbeli emberre. Bár semmi közöm nem volt az elhunythoz, pusztán mivel érdeklődést tanúsítottam a koponya iránt, az illető zaklatott volna.Ezeknek a történeteknek, sajnos, igen gyakran semmi közük sincs a valósághoz. A médiumok csak ritkán hoznak valódi belső üzenetet a lelkektől. Tudnotok kell, hogy ha valaki csak néhány napja vagy hónapja, esetleg egy-két éve hagyta el a testét, lehetséges, hogy a lélek még a vitális világban időzik. Ilyen esetben könnyebb a médiumoknak valódi üzenetet hozni a lélektől. De ha a lélek már belépett a mentális világba, az intuitív világba vagy a pszichikai világba, vagy a lélek saját világába, amely végtelenül magasabb a vitális világnál, akkor a médiumoktól kapott üzenetek mind hamisak.
Egy másik megoldás, ha egy valódi spirituális Mesterhez megyünk. Ha elmegyek egy nagy üzlet tulajdonosához, és megkérem valamire, ha elégedett velem, azonnal megteszi nekem azt a szívességet. De ha csak a kifutófiúhoz vagy egy közönséges eladóhoz fordulok, azt látom, hogy az ő lehetőségük rendkívül korlátozott. A spirituális világban, ha valaki elmegy egy valódi Mesterhez, azt tapasztalja, hogy annak képességei határtalanok. Olyan, mint a bolt tulajdonosa. Tudja, mije van, és hol találja, és bárkinek odaadhat bármit, amit csak akar. A médium viszont csak olyan, mint az eladó vagy a kifutófiú. Kevéssé áll hatalmában, hogy megadja neked, amit akarsz.
Amikor egy spirituális Mester hoz vagy visz üzenetet, belép annak a személynek a lelkébe, aki erre a szívességre megkérte, mert az illető lelke tudja, hogy rokona jelenleg hol tartózkodik. Elméje nem tudja, szíve nem tudja, életereje és teste sem tudja, hová ment hozzátartozója lelke. A lélek ellenben tudja. Ugyanakkor a spirituális Mesterek általában nem szeretnek efféle üzeneteket közvetíteni, mert úgy érzik, hogy ez csak a kíváncsiságot szolgálja.
Ha valaki inkább őszintén törekszik, semmint hogy kíváncsi lenne, senkit sem kell felkeresnie ahhoz, hogy üzenetet küldhessen az eltávozott barátnak vagy hozzátartozónak. Őszinte imája végtelenül biztonságosabb és biztosabb, mintha bárkit is elfogadna közvetítőnek. Ha imádsággal és meditációval teli szívvel üzenetét Istenre bízza, Isten könnyen el tudja vinni ezt az üzenetet a címzettnek. Az imádkozni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Könyörületével. A meditálni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Fényével. Ha kapcsolatban vagyunk Isten Fényével és Isten Könyörületével, imánk és meditációnk bizonyosan eljut a megfelelő személyhez.
Honnan tudhatjuk, hogy az adott személy megkapta-e az üzenetünket vagy sem? Legyen hitünk benne. A médiumokhoz is azért megyünk, mert hiszünk bennük. Azért megyünk a spirituális Mesterhez, mert hiszünk benne. Miért ne hinnénk saját imánkban? Ha nincs hitünk a médiumba, hiába hiteles az üzenet, akkor sem hisszük el. Ha nincs hitünk a Mesterben, még ha ott a szemünk előtt tesz is mindent, azt mondjuk, hogy ez puszta érzékcsalódás. Ha hitünk van saját imánkban, imánk képes egy tiszta gyermekké válni, aki szeretettel szalad Atyja felé, hogy kapjon valamit. Az Atya, amint megpillantja, hogy a gyermek ilyen szeretettel és hittel futva jött hozzá, azonnal mindent odaad neki.
Ha nem tudunk imádkozni és meditálni, ha nem törődünk a spirituális Mesterekkel, és nem nagyon vagy egyáltalán nem hiszünk a médiumokban, van egy gyakorlati módszer arra, hogy üzenetet küldjünk eltávozott szeretteinknek. Jegyezzünk le körülbelül hét eseményt az életünkben, ami kapcsolatban volt az adott személlyel. Az esetek legyenek nagyon lélekteliek és bensőségesek, olyanok, amik még mindig tisztán élnek szívünkben. Ha találtunk hét eseményt, ami nagyon bensőséges és lélekteli, akkor helyezzük ezeket egyenként magunk elé. Lépjünk be azután jelenlegi életünkkel és gondoskodásunkkal egyenként minden eseménybe. Minden esemény olyan, mint egy apró pont. Ha mostani életleheletünkkel belelépünk, meglátjuk, hogy a kis pont egy nagy körré tágul. Életleheletünk intenzitása és képessége azonnal felnagyítja azt. Ekkor annak a valóságnak az életlehelete belép az egyetemes valóságba, és eggyé válik azzal. Amikor tisztán látjuk, hogy ez az egyetemes valóság, akkor bizonyosan megjelenik a személy arca, finom fizikai formájában.
A hétköznapi emberek a finom fizikait nem tudják megérinteni, de ha spirituálisak vagyunk, akkor a finom fizikai kézzelfogható, szilárd lesz. Ilyenkor nagyon gyakorlatiasnak kell lennünk. Bízzunk abban a világban, ami elénk tárul. Ha betekintünk az egyetemes valóságba, és ott meglátjuk az adott személy arcát, akkor át tudjuk adni üzenetünket. De éreznünk kell, hogy csak ezek az intim pillanatok léteztek köztünk és szeretettünk között, és semmi más. Ha a személy iránti érzéseinkbe bármi zavaró körülmény vagy bármi olyan cselekedet keveredik, ami miatt nehezteltünk, azonnal elvesztünk. Úgy kell hogy érezzük, készek lennénk odaadni az életünket ezért a személyért, és ő is kész lenne odaadni az életét értünk. Ha úgy tudjuk érezni, hogy mindketten kölcsönösen odaadnánk az életünket a másikért, akkor képesek vagyunk tudatosan eggyé válni az adott személy életével, és könnyen átadhatunk, vagy fogadhatunk üzeneteket.Mit tehetünk, ha meg akarjuk tudni, hogy ténylegesen a rokonainkról van-e szó, vagy valamiféle más lényekről? Teljes szívvel és lélekkel imádkoznunk kell Istenhez, hogy hozza előtérbe minden tisztaságunkat. Azután ha úgy érezzük, minden tisztaságunk előtérben van, a lény lábát – és nem az arcát – kell megnéznünk. Ha elönt minket a tisztaság, mindenféle gonosz lény eltűnik. Néha szó szerint szétpukkannak, és rettenetes zajt csapnak.
Ha a spirituális Mester nem a legmagasabb rendű, az ellenséges erők néha az ő alakját is felöltik. Odaállnak a tanítvány elé, és azt mondják: „Tedd ezt! Ne tedd azt!” A tanítvány hallgat rá, és aztán minden elromlik. Olyan esetekben, ha a Mester még a földön van, mindig kell, hogy legyen a tanítvány számára valamilyen azonosítási mód.
Tudok egy esetről Indiában, ahol az ellenséges erők felvették egy bizonyos spirituális Mester alakját, és arra kérték a tanítványokat, hogy kövessenek el öngyilkosságot. „Ha öngyilkos leszel, előbb meg tudom adni neked a felszabadulást” mondták. És a tanítványok megpróbálták megölni magukat, annak ellenére, hogy a Mester külsőleg közölte, hogy ő ilyet sohasem mondott. Az ellenséges erők roppant ravaszak. Különféle trükkjeik vannak, és mindenféle gonoszságot és rombolást visznek végbe, de végül meg kell adniuk magukat a Legfelsőbb Hatalomnak.
A hétköznapi emberek semmi más módon nem tudják megállapítani, hogy a valódi személlyel léptek kapcsolatba vagy valami rossz erővel, csak a lelkiismeretük segítségével. Ha a lelkiismeret előtérbe jön, azonnal érezteti vele, ha nem a megfelelő személyről van szó. A gyermek senkit nem vizsgál mentálisan; nincs is ilyen képessége. Ha két ember áll elé, nem tudja megmondani, melyik a valódi és melyik nem. De a szíve, vagy a lelkiismerete érezteti vele, hogy az egyik személy valódi, míg a másik nem.
A hétköznapi embernek a lelkiismerete érezteti meg vele, hogy a megfelelő személlyel lépett-e kapcsolatba, vagy sem. A spirituális embereknek ez könnyebb. A spirituális Mesternek pedig egy másodpercébe sem kerül, hogy megállapítsa, hogy a megfelelő lény jött-e el hozzá, vagy valami istentelen lény.Vannak tanítványaim New Yorkban, akik foglalkoznak hipnózissal. De nekik azt mondom: „Mit akartok magatoktól? Mit vártok el a másik személytől? Ha azt akarjátok, hogy a másik ember megszabaduljon szenvedésétől, csüggedésétől és aggodalmától, akkor mutassátok meg neki a fényt, és ne töprengjetek múltbeli hibáin és hiányosságain, melyek megakadályozzák, hogy szabad tudatát kiterjessze.”
Ha békét akarunk, ha beteljesedést akarunk, ha örömet akarunk az életben, az azonnali válasz a spiritualitás. A spiritualitás nagyon homályos kifejezésnek tűnik. Az emberek spirituálisnak neveznek valamit, amikor fizikai elméjükkel nem tudják azt felfogni. Bármit, ami egy kicsit is rejtett értelmű, spirituálisnak gondolnak. De a spiritualitás nem egy idegen dolog; a spiritualitás nem elméleti és valótlan dolog, hanem valami természetes és gyakorlatias, egy gyakorlati eredmény és felismerés. A spiritualitás természetes. Olyan valami, ami egyesíti a belső életet a külső élettel. A spiritualitás minden emberi problémát meg tud oldani, legyen az belső vagy külső, és éppígy azokat a problémákat is, amelyek még nem is jelentkeztek életünkben. A spiritualitás meg tudja oldani ezeket a problémákat, még mielőtt megnyilvánulnának. Beléjük tud hatolni, és el tudja pusztítani őket.
Úgy érzem, a hipnózis értéktelen. Értéke a törekvésnek van; annak, ha állandó törekvésünkkel végtelen Békét, Üdvösséget és Hatalmat hozunk le a fizikai tudatba.Ezek a lények fényesek és nagyon gyönyörűek. Az emberi elme számára olyan alakot tudnak megjeleníteni, amilyet csak akarnak. Amikor a földön vannak, emberi alakot öltenek, csak hogy megmutassák, ez lehetséges. De ha el tudnánk menni az ő világukba, láthatnánk, hogy nagyon gyakran virágok, madarak vagy angyalok alakját öltik.
Vannak emberek, akik az alvás során tudatosan el tudnak menni más világokba, bár spirituális értelemben nem feltétlenül törekszenek. Ezek az emberek azonban nem teljesen emberi lények. Más világokból érkeznek, és emberi testet öltenek, hogy megnézzék a mi világunkat. Az egyik New York-i tanítványom is ilyen. Amikor megáldom, és meditáció közben az arcára nézek, tisztán látom, hogy az egyik szellemvilágból, az angyalok világából való. A lelke nagyon rá van hangolva arra a világra, és gyakran ellátogat oda. Ilyen más világokból jövő, de emberi alakot öltött lényekkel gyakran találkozhatunk Vermontban, Kanadában és Dél-Indiában.
Ezeknek a lényeknek a nyelve, ha nincsenek emberi alakban, teljesen eltér a mienktől. Nem tudunk az ő nyelvükön szólni hozzájuk, de beszélhetünk velük, ha ismerjük a lélek nyelvét, mivel nekik is van lelkük. Kíváncsiságból jönnek ide, hogy megnézzék, hogy néz ki a föld, és mi is történik itt valójában. Csak vizsgálódni jönnek ide valamelyik másik bolygóról, nem azért, hogy segítséget kérjenek tőlünk, vagy valami hasznot nyerjenek itt. Ami minket illet, mi fejlődni akarunk, és el akarunk jutni Istenhez, ezért megvilágosodást keresünk. Ők nem tudnak nekünk segíteni, és mi sem tudunk segíteni nekik. Nekünk itt van ez az anyagi világ, mely egy önálló világ. Az ő világaik is önállóak. Ugyanakkor, ők olyanok, mint a koldusok, mert az ő világukban nincs Istenmegvalósítás.
Ha egy másik világbeli lény el akarja érni az Istenmegvalósítást, az Önfelfedezést, emberi testet kell öltenie, míg nekünk nincs szükségünk más alakra, ahhoz hogy megvalósítsuk Istent. Ez a mi előnyünk. Igaz, hogy itt tele vagyunk szenvedéssel, korlátokkal és tudatlansággal, de ez a fizikai világ kínálja az egyetlen lehetőséget a Legfelsőbb megvalósítására. A más helyekről származó lényeknek le kell jönniük ebbe a világba, ha meg akarják valósítani Istent. Isten csak itt áll rendelkezésünkre. Az Istenmegvalósítással azután bárhová elmehetünk. Isten ott van mindenütt. De a teljes megvalósítást itt kell elérnünk, ezen a Föld-bolygón, és sehol máshol.Vannak olyan kozmikus istenek, akik féltékenységből megpróbálják megakadályozni, hogy az emberek túlhaladják az ő teljesítményüket és elérjék az Önvaló felismerését, mert az emberi lények eljuthatnak a teljes megvalósulásig, míg a kozmikus istenek tudata korlátozott. A legtöbb spirituális alak, aki elérte az Önfelismerést, azt mondja, hogy a kozmikus istenek kezdetben segítettek spirituális fejlődésükben. De mikor megpróbáltak túllépni a kozmikus istenségek korlátozott birodalmán, ugyanazon istenségek heves ellenállásába ütköztek. De ha a törekvő nagyon, nagyon erős és nagyon, nagyon elmélyült, akkor a Legfelsőbb Kegyelme alászáll, és a törekvő felül tudja múlni a kisebb isteneket. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk a kozmikus isteneknek, vagy az angyaloknak, ahogy Nyugaton nevezik őket. Nem, meg kell haladnunk őket. Ők nem emberi lények, az életútjuk eltér a miénktől.
A törekvők néha megátkozzák ezeket az isteneket, és akkor az istennek emberi testet kell öltenie. Az emberben és az istenekben is mindig ott van a harag. Ha az istenek haragszanak meg egy törekvőre, megátkozzák a családját. Ilyen esetben, ha a törekvő igazán erős, szó szerint kitérhet az átok elől. Akkor az istennek le kell jönnie az emberi világba, és szenvedésen kell átmennie. Ezek a dolgok valóban megesnek még a kozmikus istenek emelkedett világában is.A tudomány vizsgálhat bizonyos spirituális jelenségeket. Egyes Jógik meg tudják állítani a légzésüket, és órákig vagy napokig maradhatnak a föld alá temetve úgy, hogy nem ver a szívük. Van, aki tudatosan le tudja állítani a légzését és a szívműködését, de a tudomány ezt nem tudja elhinni. A tudomány azt mondja: – „Hogyan élhet valaki szívverés nélkül?”
Rengeteg dolog van, amit a tudomány felfedezhet, sok csoda, de a tudomány nem képes átlépni az érzékek határát. Az érzékek határán túl vannak a tudati síkok, ahol láthatjuk a lelket játszani, mozogni, táncolni és mindenféle dolgokat tenni. A spirituális ember, ha akarja, könnyen láthatja bárkinek a lelkét. Rengeteg dolog van, ami a külső síkon láthatatlan, mégis teljesen valós. Ha már láttuk a lelkünket vagy a pszichikai lényünket, hogyan vonhatja ezt kétségbe a tudomány? Csodáljuk a tudományt, mert sok-sok dolgot felfedezett. De nem tagadhatjuk azokat a dolgokat, amit spirituális emberek fedeztek fel, és mutattak meg másoknak is.A világ állandóan fejlődik. Az orvosok próbálják legyőzni a halált. A tudósok próbálják legyőzni a halált. A spirituális törekvők próbálják legyőzni a halált. Minden irányból támadjuk a halált. Ha legyőzzük a halált, halhatatlanok leszünk. De szűkebb spirituális szempontból nézve, azt kell hogy mondjam, hogy a Halhatatlanságot a törekvéssel fogjuk elnyerni, nem a szervátültetéssel. Amikor a lélek emberi testet ölt, magával hozza saját egyéni szívét, saját egyéni elméjét, saját egyéni életerejét és saját egyéni fizikai lényét. Ha valamit kicserélünk, azzal idegen elemet viszünk be. Semmi nem lehet az enyém, nem lehet a saját tulajdonom, ami máshonnan származik. De a tudósok felfedezték, hogy idegen dolgok használatával öt tíz vagy akár húsz évvel is meghosszabbíthatjuk az életfolyamatot.
Amit a szívátültetéssel teszünk, az bizonyos mértékig természetellenes. Lehetővé teszi, hogy késleltessük a halált, meghosszabbítsuk az életet, de nem teszi lehetővé, hogy halhatatlanná tegyük fizikai létünket. A Halhatatlansághoz más testre, más tudatra, más megvilágosodásra van szükségünk.
Az orvostudomány próbálja legyőzni a halált, de a tényleges fizikai Halhatatlanság csakis a törekvés és Isten tudatos Akarata által jön majd létre. Azt kell hogy mondjam, tévedsz, ha úgy érzed, hogy az orvostudomány végül legyőzi majd a halált. A halált akkor tudjuk legyőzni, ha egy napon majd minden egyes ember más tudattal rendelkezik, és ez a tudat csak a megszabadulás és az Önfelismerés után jön el. Akkor majd másféle testünk lesz, egy isteni test, egy átalakított test.
Eljön a nap, mikor másfajta lények népesítik majd be a földet. Nem olyan szerveik lesznek, mint most nekünk, és nem is lesz annyi szervük. Egy teljesen más fajt alkotnak majd. Egyáltalán nem korlátozza majd őket a testtudat. A test is kifinomultabb lesz, mert nem lesz szükség azokra a belső működésekre és szervekre, mint most nekünk. Isteni test lesz, nagyon fényes és gyönyörű, erős és hatékony. Ezenfelül a test alkalmazkodó is lesz. Ha repül felé valami, mondjuk egy nyílvessző, a test képes lesz a tárgyat eltaszítani, anélkül, hogy az a közelébe jöhetne. És ha a tárgy mégis a közelébe kerül, egyenest keresztülhatol majd a testen, anélkül, hogy megsértené azt. A test sok olyan képességgel fog rendelkezni, amellyel most nem rendelkezik.
Nem lesznek elkülönült nemek, és nem lesz szükség szaporodásra, és a hím- és nőnemű egyedek párzására. Minden lélek okkult módon ölt majd testet. Maga az egyesülés a pszichikai világban történik majd, és innen, a pszichikai világból öltenek majd testet a lelkek. Ezek a lelkek nem az anyai testen keresztül születnek majd. És a lelkek képesek lesznek szólni más lelkeknek, hogy öltsenek testet, ha szükségük van rájuk. Mindennek az ideje azonban nem jött még el, és hosszú időnek kell még eltelni addig.A dolog egy másik gondolatot is felvet. A szív az érzelmek székhelye. Mélyebb érzéseinket mindig a szívvel azonosítjuk. Azt mondjuk: „Teljes szívemből szeretlek”. Bár a fizikai szív csak egy szerv, az érzelmek – amit az ember vitális vagy érzelmi természetének nevezünk – láthatatlanul itt, a szív területén foglalnak helyet. Ez a vitális természet valójában a mellkas közepén található, nem magában a fizikai szívben. Ennek ellenére, valahányszor valakinek a szívét átültetik egy másik emberbe, bizonyos, hogy egyfajta érzelmi zavar és tévelygés jelentkezik.
Nem igazán vagyok a szívátültetés mellett, mert gátolja az életenergia spontán áramlását. Ezen kívül a fizikai burok, amely öt elemből áll, az átültetést egyértelműen egy idegen elem olyan szubtilis módon történő behatolásának tekinti, amit az orvostudomány sohasem fog megérteni. Az orvostudomány meghosszabbíthatja valakinek az életét, de az élet puszta meghosszabbítása hasztalan, ha az illetőnek hiányzik a törekvése, hogy tökéletesítse saját testét. A valódi törekvő nem tud magasabb célra törekedni egy másik szív képességeivel és lehetőségeivel.Azt is látom, hogy Puerto Ricoban is vannak páran, akiknek lelki vonzódása van néhányatokhoz. Ha elmennétek oda, meglepődnétek, mi történne. Bár korábban sosem találkoztatok, amint elé álltok, teljesen sajátotoknak érzitek őt. Ennek az az oka, hogy sok-sok életen át együtt voltatok. Ez a lelki rokonság.
Ikerlelkek azok, akik azonos képességekkel rendelkeznek, és azonos típusú tapasztalatokon mentek át együtt. A lélektársak általában egymás kiegészítői, és különféle tapasztalatokon osztoznak, bár ezekből a tapasztalatokból mindegyik a lélek belső tudatosságának formája ás mintája, belső fény elérése és a földi kinyilvánítás iránti belső érzéke alapján nyer.Spirituális életünkben állandóan a negatív gondolkodással, a természetben a negatív tulajdonságokkal küzdünk. De ha állandóan a negatív erőkkel, a bennünk rejlő sötét tulajdonságokkal foglalkozunk, akkor nem tudunk a Fény felé futni. Ha az edény tele van mocsokkal, ki kell ürítenünk, és fel kell töltenünk isteni dolgokkal.
A bennünk lévő apró edényt tisztán és üresen kell tartanunk, hogy minden nap fel tudjuk tölteni Fénnyel. De mi fog történni, ha állandóan felássuk a sarat, és nem fordítunk figyelmet arra, hogy Fénnyel töltsük fel magunkat? Miután felástuk azt a mérhetetlen mennyiségű sarat, amit tudatos elménk rejt, tovább haladunk a tudatalatti majd a tudattalan mezejére. Végül meglátjuk, hogy mik voltunk három vagy négyezer évvel ezelőtt. Egy állatot fogunk látni, vagy egy fát, vagy éppen egy darab tömör követ. Mi hasznunk származik ebből? Ha el akarunk jutni gonosz, sötét, erkölcstelen elképzeléseink és tetteink forrásához, akkor magánál a romlásnak és tökéletlenségnek a forrásánál kötünk ki. Nagyon óvatosnak kell lennünk ebből a szempontból.
Lehet, hogy nem tudom mit jelent a „szcientológia” kifejezés, de a magyarázatodból úgy gondolom, hogy a spiritualitás magában foglalja azt. Ez azt jelenti, ha fontos számodra törekvés, úgyis automatikusan elutasítod azt, amit el kell utasítanod, és átalakul mindaz, ami átalakításra szorul.From:Sri Chinmoy,Asztrológia, természetfeletti és Túlvilág, Agni Press, 1973
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/asb