Kérdés: Van az elmémnek valamilyen speciális üzenete számomra?⁶

Sri Chinmoy: Az elme három fő fázison megy keresztül. Az első az alvás fázisa, amikor az elme mélyen alszik. Ezt követi az a fázis, amikor az elme felébred, és végül van az az állapot, amikor az elme megvilágosul. Sok szint van még minden fázison belül is, ez azonban a három fő kategória.

A te elméd már kétségtelenül nem alszik. Nem vagy a tudatlanság-alvás állapotában. Elméd a felébredt és a megvilágosult stádium közt van. Amikor a megvilágosult elmében vagy, amikor lelked fénye hathatósan működik a szívedben és az elmédben, akkor a helyes dolgot mondod a helyes személynek, és a helyes dolgot teszed a helyes személy számára. A megfelelő személynek megmondod, hogy tegye a helyes dolgot, de a nem megfelelő személynek nem mondod ezt. Nem azért, mert a nem megfelelő személy az ellenséged, vagy mert méltóságodon aluli ezt mondani neki. Nem, csak a nem megfelelő személynek nem ütött még az órája, és ha mondod neki, hogy tegyen meg valamit, ami valaki másnak abszolút helyes dolog, akkor ez csak meggyorsítja a másik személy tönkremenetelét.

Ugyanakkor, ha csak a felébredt elmében vagy, akkor olyan embereknek fejezel ki kedvességet és szimpátiát, akik nemcsak nem szolgálnak rá, de ki is használják, amit felajánlasz nekik. Te azt mondod, azzal, hogy kedves vagy hozzájuk, megtetted a feladatodat. Tudnod kell azonban, hogy a kedvességedet nagyon rossz módon is felhasználhatják. Ha jön hozzád valaki és kér egy dollárt, mivel nagy szíved van, odaadod neki a dollárt. Fogalmad sincs azonban, hogy az a személy jó vagy rossz, vagy hogy mi a terve a pénzzel. Talán arra használja, hogy metróval vagy taxival eljusson a templomba, és ott imádkozzon és meditáljon, és próbáljon jobb emberré válni. Ez nagyon jó. De az is lehet, hogy inni megy a kocsmába, és lejjebb viszi a tudatát. Ki a hibás ilyenkor? Te annyira boldog vagy, hogy kinyilvánítottad a nagylelkűségedet és a jóindulatodat, de valójában hibáztál.

Lehet, hogy próbálsz ez elől kitérni, és azt mondod: „Én nem tudtam.” Egy nem tudatos hiba azonban, még mindig hiba marad, és rossz következményei lehetnek. Még ha nem tudatosan érintem is meg a tüzet, akkor is megégetem a kezem. Hasonlóképp, nem tudatosan segítettél valakinek, hogy rosszabbá váljon, mint amilyen talán különben lett volna. Ha nem segítettél volna annak az embernek, legalább egy kis időre kicsit jobb ember lett volna.

Mondok egy példát, mi történik a te esetedben. Olyan emberek iránt mutatsz részvétet, akik visszaélnek vele, és így még nagyobb romlás felé haladnak. Amikor egyesek feladják a spirituális életet, szomorúnak és boldogtalannak érzed magad. Úgy érzed, talán ha nem mondtad volna ezt, vagy ha mást mondtál volna, akkor ők nem hagyták volna el a spirituális ösvényt – mintha te lennél felelős, hogy elmentek. Isten nem tudja megmenteni azt a személyt a romlástól, a spirituális Mester sem tudja megmenteni azt a személyt; te azonban azt hiszed, hogy talán, ha tettél volna valamit, vagy mondtál volna valamit, valahogy meg tudtad volna akadályozni vagy késleltetni tudtad volna annak a személynek a távozását. Ez valóban hiba. Én azt mondom: „te,” azonban ez sok emberre vonatkozik.

Sokkal jobb a felébredt elmében maradni, mint a tudatlanság-álom ingoványában. A felébredt elmének azonban lehet, hogy nem mindig van meg a kellő bölcsessége, hogy a helyes dolgot tegye. Te addig a pontig vagy felébredve, hogy kedves és barátságos akarsz lenni az emberekhez. Nem arra kérlek, hogy közömbös légy az emberek felé — szó sincs róla! A kedvességgel azonban együtt kell, járjon a belső fény. Ha a kedvességed nem ad át belső fényt, akkor nagyon csúnyán vissza lehet vele élni.

A felébredt elme hisz az irgalmasságban, a türelemben, a részvétben és így tovább. Mivel felébredt, ezért egy hatalmas tudatot érez belé lépni. Olyan ez, mint ami akkor történik, amikor valakinek a virág-szíve virágba borul; ekkor naggyá válik a szív.

A felébredt elme tehát azonnal ide-oda tekint, és próbálja a helyes dolgot tenni. Sajnos azonban nem mindig tudja, mi a helyes dolog, vagy hogyan használja a kiterjedt tudatát megfelelően.

Mindig jó tehát azt az elmét használni, melynek a lélektől van a közvetlen fénye, mely a szíven keresztül érkezik. Ez az elme ment meg téged. Ha nem tudod a megvilágosult elmét használni, akkor próbálj a felébredt elme és a megvilágosult elme között maradni. Ne maradj azonban közvetlenül a felébredt elmében. Ha nagy az elméd, és a nagy elméddel próbálsz meg nagylelkű, kedves és vendégszerető lenni, akkor bajban leszel.

Értem az elméd működését; hibákat követsz el. Tudnod kell, hogy amikor üt az órájuk, az emberek jönnek; és ugyanakkor, amikor üt az órájuk, az emberek elmennek. Nem kényszeríthetjük őket, hogy a spirituális ösvényen maradjanak. Ez nagyon nehéz, mert szívünk nagylelkűsége előjön, és mi használni akarjuk kedvességünket. Látjuk, hogy ez és ez a személy olyan sok évig együtt volt velünk. Sok-sok éven keresztül valaki a fa csúcsán volt, és a legfinomabb gyümölcsöt ette. Most pedig az a bizonyos személy lejött, és fennáll minden lehetőség, hogy a fa tövében egy éhes farkas vagy tigris vár rá, hogy felfalja őt. Mit tehetünk azonban mi? Az a személy csak a fa csúcsán lehet biztonságban.

Elmondom, hogy én ugyanezt a hibát követem el; de ami engem illet, én nem adom fel. A te esetedben, te elköveted a hibát, majd két nap múlva feladod. De mivel én a lélekkel foglalkozok, ezért én harcolok, harcolok, és harcolok. Egyesek, akik már tíz-tizenkét éve elhagyták az utunkat, nagyon szívesen megjelennek szívem kapujában. Még sincs azonban a kapum ekkor bezárva. Ti gondoltok olyan személyre, aki tíz éve elhagyta az utat? Egy idő után nektek elegetek lesz. Én azonban nem hagyom abba, hogy megpróbáljak segíteni nekik.