Kérdés: Honnan tudjuk, hogy tényleg lélekből adunk, és nem csak áltatjuk magunkat?

Sri Chinmoy: Ha lélekből adsz, akkor nem fogsz arra figyelni, hogy a másik személy fogad-e vagy sem, nem fogsz hálát vagy elismerést várni a másik személytől. Ha lélekből adsz valamit, spontán örömet érzel pusztán magától az adástól. Nem érzed, hogy valamit elajándékozol; odaadod a mosolyodat vagy valami mást, csupán azért, mert belső, spontán ösztönzést érzel erre. Amikor megszokott módon adsz valamit, néha a jótékonyság vagy egyfajta felsőbbség érzésének gondolata lép elmédbe. Úgy érzed, különb vagy, mert te vagy az, aki ad. De az igazi ön-odaadásban, a másik személyt nem mint valaki mást látsz, hanem inkább a saját magad kiterjesztéseként. Önmagadat adva, tulajdonképpen megsokszorosítod önmagad. Egyből kettővé leszel. Szíved egységével egy másik ént teremtesz, amely pont olyan, mint te, és annak a másik énnek ugyanazokat a dolgokat adod, amivel te rendelkezel. Isteniségeddel egy másik isteniséget teremtesz, pont olyant, mint amilyen te vagy — a léted pontos prototípusát. Olyan ez, mint egy másik személy létrehozása egy gyárban. Először egy személyt csinálsz; utána kettő, három, négy, öt személyt; majd pedig számtalan személyt.