V. rész – Történetek és színdarabok

Ez a növény az ember, ez a növény Isten

Volt egyszer egy kereső. Már hosszú évek óta Mestert, Gurut keresett magának, de sajnos nem talált. Járt már sok spirituális közösségben, de azok a tanítók, akikkel találkozott, nem voltak kedvére valók. Így tovább és tovább kutatott spirituális Mester után. Egy napon, miközben az utcán sétált, meglátott egy spirituális Mestert, néhány tanítványával. Egy füves részen, egy csodálatos pázsiton ültek, néhány tanítvány pedig éppen a füvet locsolta.

A kereső közelebb lépett a Mesterhez, és így szólt: „Mester, a tanítványaid itt mind hallgatnak rád, bármit mondasz is. Hisznek benned, s helyesen is teszik, hogy hallgatnak rád. De szeretnék elmondani neked valamit, még akkor is, hogyha nem értesz velem egyet.”

A Mester így szólt: „Az Igazság bizonyosan nem az én egyedüli kiváltságom. Ha felismertél valami igazságot, természetesen teljes szívemből elfogadom az igazságodat. Kérlek mondd el, mi az az igazság, amit felfedeztél?”

A kereső így felelt: „Meglátásom szerint a világi ember nem tudja egykönnyen megvalósítani Istent. Én világi ember vagyok, s tudom, hogy még Mestert is szinte lehetetlen szereznem. Nem találtam magamnak spirituális tanítót, mivel egyetlen egy sem felelt meg nekem, hogyan lennék hát képes megvalósítani Istent, ami ennél végtelenül nehezebb? Még Mestert találnom is oly nehéz; hogy ebben az életemben eljussak a megvalósulásig, az már egyenesen lehetetlen. Egyetértesz velem?”

A Mester így válaszolt: „Sajnos nem értek veled egyet. Talán vannak, akik úgy gondolják, hogy igazad van, de erre vonatkozóan azt szeretném mondani, hogy sem Mesterre lelni, sem pedig az Istenmegvalósítást elérni nem olyan nehéz feladat.”

A kereső meglepődött a válaszon, de még a tanítványok is bizonyos fokig elcsodálkoztak a Mester megjegyzésén, mivel legtöbbjük tudta, hogy milyen nehezen találtak spirituális Mesterre, az Isten-megvalósítás pedig még mindig elérhetetlen célnak tűnt számukra.

A Mester így szólt: „Nézz csak ide, néhány tanítványom éppen a füvet öntözi. Apró növénykék vannak körülöttünk mindenütt.” A Mester rámutatott két kis növényre, két egészen apró növényre. Aztán fogott egy szerszámot, és kiásta az egyik növényt. Fogta az egész növényt gyökerestől, levelestől, s odament a másikhoz. Ott ugyancsak kiásta a teljes növénykét, és kicserélte az előzővel. Azután fogta a második növényt odaültette az első helyére.

Ezután a Mester így szólt: „Nézd, ez a növény az ember, ez a növény pedig Isten. Nos, én vagyok a Mester. Idejöttem, megérintettem ezt a növényt, s mindez csak néhány percet vett igénybe. Ahogy megérintettem, azonnal isteni választ kaptam tőle, megfogtam, s odatettem, ahol eredetileg az Istennek nevezett növény volt. Utána fogtam az Isten-növényt, és megkaptam teljes Részvétét, Szeretetét, Örömét és Gyönyörét, s odahelyeztem, ahol korábban az ember-növény volt. Mindez csupán néhány percbe telt. Az embert elvittem Istenhez, Istent pedig elhoztam az emberhez.”

Az új kereső így szólt: „Mester, a tanítványod szeretnék lenni. Kérlek avass be.”

„Rövidesen be foglak avatni, gyermekem” – mondta a Mester, majd így folytatta: „Ha úgy érzed, hogy számodra az Istenmegvalósítás szinte lehetetlen, ez azt jelenti, hogy Istenről és a spiritualitásról alkotott képed helytelen. Ragaszkodsz a világhoz, de ha Istenhez ragaszkodnál ugyanennyire, megláthatnád, hogy könnyen el tudod Őt érni. Nos, amikor elmegyek Istenhez, kopogok az ajtaján. Ő azonnal kinyitja, s odajön hozzám. Én így szólok: »Kérlek, jöjj velem.« Ő velem jön végtelen Szeretetével, Örömével, Áldásával és Részvétével. Aztán megérkezem a te ajtódhoz, s kopogtatok rajta, de te nem nyitod ki. Ajtódat zárva, bereteszelve tartod. Természetesen Isten és én visszafordulunk. Aztán, amikor el szeretnélek vinni Isten Palotájába, így szólok hozzád: »Gyere velem.« Amikor újra kopogtatok Isten ajtaján, Isten azt mondja, hogy mivel nem fogadtad Őt, mikor elvittem hozzád, nem fog ajtót nyitni neked. Ha kinyitottad volna ajtódat, s be is engedted volna Istent, akit mint vendéget vittem hozzád, akkor természetesen Isten ugyanúgy megengedte volna neked, hogy Palotájába lépj. Tehát, ha szíved ajtaját nyitva tartod, Isten könnyen be tud menni hozzád.

De amint közeledek feléd, azonnal nyugtalan leszel. Egyből arra gondolsz, hogy félelem, kétség, érzelmi és vitális problémák gyötörnek. Nem akarod felfedni magad, inkább el szeretnél rejtőzni. De az a növény, az ember-növény, amelyet magammal vittem, abszolút semmi félelmet, semmi kétséget, semmi bizalmatlanságot nem mutatott, mikor megérintettem. Egyáltalán nem félt saját tudatlanságától, sőt öröm járta át, hogy valaki elviszi őt Istenhez. Tehát amikor megérintelek, amikor egy spirituális Mester megáld vagy meditál rád, ha rajongó tulajdonságaiddal együtt tudatlanságodat, tökéletlenségedet is neki ajánlod, akkor a Mester számára oly könnyű lesz teljes egészében elvinni téged Istenhez. Ha azonban nem így cselekszel, akkor a Mesternek szinte lehetetlen feladat, hogy bármit is tegyen a tanítványok tudatának átalakításáért vagy megtisztításáért.

Mindössze két növény kicserélése. Ezt teszi a Mester, amikor spirituális gyermekeivel foglalkozik. Az egyik növény Isten; a másik növény pedig az ember.”

Majd a Mester lassan tovább sétált.