Béke
Mielőtt az ember belép a spirituális életbe, így énekel vagy kiált:
A béke, öröm és fény tengerét
Tudom, el nem érhetem.
A vihar-hányta zokogó éjszaka
Megtelepszik, tombol és árad bennem.
Egy átlagos ember úgy érzi, hogy a béke tengere elérhetetlen számára. De ez a béke tengere a rendelkezésére áll, ha spirituális életet kezd élni, és folyamatosan gyakorolja azt. A spirituális élet alapköve a béke. A spirituális életben csak akkor valósítjuk meg a békét, amikor Isten Ajtaján kopogtatunk. Ha egy emberi lény ajtaján kopogtatunk, akkor sosem érjük el a békét. Minden pillanatban éreznünk kell, hogy csak Istentől kaphatjuk meg a békét.
A békés élet a Legfelsőbb Akarata iránti feltétel nélküli odaadás-életünk eredménye. Ha nem várunk el semmit a világtól, se jót, se rosszat, akkor béke lesz az egész lényünkben.
A béke az ember legnagyobb és legfelemelőbb áldása. Az ember azt gondolja, hogy a jómód által mindent megkaphat; de ha nincs békéje, akkor a lehető legnyomorultabb koldus. Azt mondjuk, hogy „az elme békéje”, de valójában nincs béke az elménkben. Ha az elmében maradunk, akkor sohasem lehet még egy szempillantásnyi békénk sem. Ha békét akarunk, akkor az elme birodalmán túlra kell mennünk. Hogyan mehetünk túl az elmén? Állandó törekvésünk által. Ez a törekvés lehetővé teszi, hogy összepakoljuk ez elmét, mint egy batyut, és a szív tengerébe dobjuk. Ekkor látni fogjuk, hogy elménket, vitálisunkat és fizikai lényünket – az egész létünket – elárasztja a belső béke.
Isten rendelkezik minden isteni tulajdonsággal, de a legbecsesebb isteni tulajdonsága a béke. Isten belső gazdagságát és békéjét sosem lehet elválasztani egymástól. A békében látjuk az Ő elégedettségét, érezzük az Ő saját értékét, és megvalósítjuk az Ő végső, önbeteljesítő és önkinyilvánító Célját.
