Hála

Tekintsük úgy Istent, mint egy boltost. Sok dolgot árusít: szeretetet, örömöt, szépséget, tisztaságot, kegyelmet és sok-sok egyéb dolgot. De a boltjában van egy dolog, ami nagyon drága, és ez a hála. Amikor Istenhez, a boltoshoz megyünk, mindent meg tudunk venni, mert egészen olcsó. De amikor próbálunk hálát venni, megdöbbenünk, amikor meghalljuk az árát. Nincs ennyi pénzünk. Miért? Mert ahhoz, hogy hálát vegyünk, magává a törekvéssé, magává a felajánlássá, magává az odaadássá, magává az önátadássá kell válnunk. Törekvés, felajánlás, odaadás és önátadás életünk lesz a valutánk, amiből hálát vásárolunk Isten boltjában.

Az a benyomásunk, hogy a hála egy olyan dolog, ami a miénk, amit nem adunk oda Istennek; de tévedünk. Nincs semmink, amit Istennek adhatnánk, amíg azt először meg nem kapjuk Tőle. A hála közvetlenül Istentől kell hogy jöjjön. Ha Isten nem adja meg nekünk a hála értelmét, érzését, virágát a bensőnkben, akkor sosem tudunk hálát felajánlani Neki.

Könyörögnünk kell Istennek a hála képességéért. A spirituális életben egy pillanatnyi őszinte hála a Legfelsőbb iránt egyenlő egy órányi legintenzívebb törekvéssel, koncentrációval, meditációval és kontemplációval. A hálának van a leghatalmasabb ereje Istent meghódítani, de meg kell hogy kapjuk, mielőtt oda tudjuk adni.

Mindannyian használjuk a „hála” szót. Próbáljuk éreztetni másokkal, hogy mit jelent a hála, de mi magunk nem tudjuk, sosem éreztük a szó szoros értelmében. Minden más megszületett már a föld-tudatban, de a hálának még meg kell születnie. Amikor emberi életünkben megszületik az isteni hála, az Isten-kinyilvánítás nem marad többé távoli kiáltás. Amikor az emberi életben megszületik a hála, Isten Valósága képes lesz kinyilvánítani magát a földön.