Spirituális példakép állítása

A gyermekek úgy érzik, hogy amit szüleik csinálnak, az mindig a legjobb, így gyakran pontosan olyanokká válnak, mint a szüleik. Ha a szülők szeretnek valamit, a gyermek is azonnal szeretni fogja azt. Ha a szülőnek van néhány jó barátja, spirituális barátja, a gyermek is azonnal barátjukká válik. Kezdetben a gyermekek mindig megpróbálják utánozni szüleiket. Tehát a szülőknek gyermekeik előtt rendkívül jól kellene viselkedniük. Ha a szülők helytelenül viselkednek, tönkreteszik gyermekeiket. Ha a szülők hazudnak, vagy rosszat cselekednek, a gyermekek követik példájukat.

Ha korán reggel felkelsz imádkozni és meditálni összetett kezekkel, néhány napig talán még mélyen aludni fog a gyermeked. De hamarosan megcsapja őt a versengés édes érzése. Ha az apja vagy anyja meditál, miért ne csinálhatná ő is? Akkor a gyermek majd leül melléd, és veled meditál. Legjobb példa a szülő élete. A szülő élete a gyermek eszménye.

A leghatékonyabb spirituális segítséget akkor nyújtod nekik, ha magad is isteni életet élsz –azaz: ha csinálod, nem csak prédikálod azt. Ha meg akarod határozni a gyereknek, mit tegyen, neked kell azt először megtenned. Hiába mondod: „Kelj fel reggel hétkor, imádkozz és meditálj!” ‑ ha másnap reggel alszol tovább. Hasonlóképpen, hiába mondod neki, hogy ne hazudjon, ha te magad nem mondasz igazat. Hiába próbálsz így mentegetőzni: „Ó, én már kinőttem ebből, ezek a dolgok nincsenek rám hatással”. Tudnod kell, hogy igenis hatnak rád, és hatással vannak gyermekeidre is.

Ha azt kéred gyermekeidtől, hogy keljenek fel és meditáljanak, és te magad is ugyanezt csinálod, automatikusan több erőhöz jutnak. De ha nem mutatsz példát nekik, akkor erejük fele már el is szállt. Azt gondolják: „Ha ez valóban jó, hogy lehet, hogy a mamám nem csinálja?”

Próbálj meg mindig példaképpé válni gyermekeid számára. Ha arra kéred őket, rajzoljanak valamit, te azonban elmész főzni, hibát követsz el. Ezalatt nem főznöd kellene, hanem velük rajzolnod. Amikor a gyerekek labdáznak ‑ és te úgy érzed, fontos dolgot kell csinálnod ‑, még akkor is a legfontosabb dolog velük lenned. Az életedben semmi nem lehet fontosabb! Ha valóban látni akarod fejlődésüket, tedd őket boldoggá, nem úgy, hogy elnéző leszel, vagy játékok garmadával kényezteted el őket, hanem megadva nekik azt az érzést, hogy jók és isteniek.

Amikor velük vagy, mondd nekik: „Isten szeret benneteket a legjobban. Választott gyermekei vagytok. Az egész világ vár rátok, hogy valami istenit tegyetek!” Ez az, ami alatt azt értem, hogy tedd őket boldoggá. Valódi boldogságot adva nekik, éreztetve, hogy Istennek szüksége van rájuk. Ez nem üres hízelgés. Ha a csodált tulajdonságok egyértelműen nem is vehetők észre – de a szülők becsülik és rajongással veszik körül gyermekeiket –, azok idővel elő fognak jönni.

Indiában, amikor egy gyerek vakon születik, szülei a „Lótusz-szemű” nevet adják neki, a kozmikus istenekhez hasonlítva őt. Mondhatják az emberek, hogy ez butaság, a szülők azonban helyesen cselekednek, amikor azt mondják, hogy gyermekeik e kozmikus istenek különleges kegyét élvezik. Ezzel megidézik jelenlétüket. Amikor értékeled, csodálod és imádod gyermekeidet, próbáld érezni, hogy azokat a tulajdonságokat segíted kifejlődni bennük, amelyeknek érzésed szerint elő kellene jönniük. Te hozod előtérbe a bennük szunnyadó belső isteniségüket.

Minden esetben hasznos a kisgyerekek lelkesítése. Inspirálásukhoz nem kell hogy csodálatos képeket tudj festeni vagy gyönyörű verseket olvass fel. Nem! Csak egy kedves szót szólj, és máris ösztönzöd őket. Vess rájuk egy lélekteli pillantást vagy egy lélekteli mosolyt, ők azonnal észrevesznek valamit a mosolyodban, ami ösztönzi őket, és kiterjeszti szívüket.

Ha azt mondod egy gyereknek, hogy ő jó, emberi elméd ezt hízelgésnek, az egója felnagyításának véli. De a szíved tudni fogja, hogy ezzel a gyerek szívét terjesztetted ki. A szíve olyan, mint egy rügy, aminek ki kell fakadnia. Minden jó szótól és minden kedves gesztustól, melyet neki címzel, egy rózsa vagy lótuszvirág bontakozik ki a gyerek szívében sziromról sziromra. Ily módon lelkesíthetsz gyerekeket minden pillanatban, miközben magad is közelítesz az isteniség felé.

Ha szeretettel vagy képes gyermekeidet inspirálni, akkor ők majd valaki mást fognak szeretetükkel ösztönözni. Így juthatunk az egytől a sokhoz. A világ fejlődésének ez az egyetlen módja. Ha jön egy olyan spirituális Mester, mint Krisztus, akkor ő is csak egy személy, mégis milliókat és milliókat inspirál. Arról nem álmodhatunk, hogy az emberiség egy csapásra megváltozik, ez lassú folyamat. De a gyerekekkel elkezdve, az isteni szeretet által a valóság arca végül átalakul a világban.