Az anyai szeretet

Egy szótár szavak ezreit, millióit tartalmazza, de a legcsekélyebb habozás nélkül mondhatom: az a szó, hogy „anya”, összehasonlíthatatlanul legjobb kifejezése marad a kedvességnek, szeretetnek, törődésnek, meghittségnek, közelségnek és egységnek. Nincs még egy olyan fontos szó, mint az „anya”. Az anya ragaszkodás, az anya szeretet, az anya gondoskodás, az anya meghittség, az anya elválaszthatatlan egység a gyermekkel. Az anya életében a gyermek kétségtelenül a legdrágább élőlény. A gyermek szívében pedig mindig ugyanannak a tapasztalatnak kell létrejönnie: az anya minden. A gyermek számára az anya kedves, annál is kedvesebb, a legkedvesebb. Az anyának a gyermek a legkedvesebbnél is kedvesebb.

Egy anya természetéből fakadóan gondoskodik gyermekéről, mivel szereti őt. Ha elég szerencsés, cserébe gyermeke is törődni fog vele, ha felnő. Nagyon gyakran azonban áldozata nem nyer viszonzást, gyermeke éli a saját életét. Az anya mégis ad, és ahogyan ad, áldás száll rá. A fény, a gyengédség és más isteni tulajdonságok, melyeket gyermekének ad, önmagukban áldást jelentenek.

Az anyai szeretetben az isteniség kifejezését látjuk változatos, kifejezésteljes formákban. Az első dolog, amit észreveszünk, az a legtisztább gondoskodás, a második a végtelen türelem. Az apa szeretetében nem találjuk ezt a fajta vég nélküli türelmet. Bölcsességet találhatunk és másféle dolgokat. Az anyai szeretetben a bölcsességen túl, vég nélküli türelem van. Az anya kész, hogy megvárja, míg gyermeke felnő és megtanul mindent. Az apa egy bizonyos mértékig türelmetlen. Az apa saját fénye, békéje, bölcsessége és tudása szerint ítéli meg gyermekét, míg az anya a gyermek képességei szerint ítél.

Az a szeretet, melyet a gyermek az anyjától kap, termékenyebb, mint az apáé. Ami a belső meghittséget illeti, az anyai szeretet az, amely sikeresebb. Amikor valami hatalmasat érzünk, akkor az az apa szeretetével áll kapcsolatban. De amikor két szív intenzív összekapcsolódását érezzük, rögtön az anya és gyermeke közötti szeretetre gondolunk.

A gyermek tudja, hogy az anya nem csinál olyat szándékosan, ami veszélyt jelent a számára. A gyermek hisz abban, hogy az anya még tudatalatt sem fog semmit rosszul csinálni. Hite fenntartás nélküli. Érzi, ha meg akarnák mérgezni, az anya inkább meginná a mérget, hogy megvédje őt. Ezt a fajta hitet a gyerekeknél csak az elme kifejlődése előtt láthatjuk. Amikor az elme működni kezd – 13 éves kor körül –, az édes meghittség az anya és gyermeke között megszakad az elme kétkedő, gyanakvó sajátossága miatt.