Isten-megvalósítás

Ha én magam megvalósulatlan maradok, akkor nem lehetséges arra késztetnem másokat, hogy megvalósítsák Istent. Ha valaki maga nem kóstolt meg egy bizonyos ételt, hogy fogja elmondani másoknak, hogy az étel nagyon finom? Ha valaki nem tanul, és nem szerzi meg a diplomáját, akkor hogy lesz belőle egyetemi tanár, és hogy tanít majd másokat? Ez nem lehetséges. Ha a családban az anya tanulatlan, és még az ábécét sem ismeri, akkor hogy mondhatja, hogy „fiam, hadd tanítsalak meg olvasni”? Ő maga kell hogy ismerje a tantárgyat, mielőtt tanítani tudná a gyermekét. Az embernek ismerete kell hogy legyen valamiről, mielőtt meg tudná azt tanítani másoknak. Ez a spirituális életre is igaz, csakúgy, mint az élet minden egyéb területére. Ha én nem valósítottam meg Istent, akkor hogy foglak beteljesíteni téged és segíteni neked, hogy megvalósítsd Istent?

Ha a Mester maga nem valósította meg Istent, akkor lehetetlen számára valaki mást arra késztetni, hogy valósítsa meg Istent. Segítség jön majd a kereső bensőjéből és Istentől – aki az igazi Guru a Mesterben –, de a megvalósulatlan Mester nem lehet közvetlenül felelős valaki más megvalósulásáért. Ha először nincsen gyümölcsöd a hűtőben, akkor nem tudod másnak odaadni.

Amikor meditálok, végtelen mértékben hozok le Békét, Fényt és Üdvösséget. Az igazi spirituális Mesterek végtelen belső kinccsel rendelkeznek; míg az átlagos emberi lények tulajdona nagyon korlátozott. Az anyagi étel például korlátozott; ha túl sok az ember, lehet hogy nem elég az étel. Ha arra számítunk, hogy öten fognak enni, és tízen jönnek, akkor teljesen el leszünk veszve. De a spirituális életben ez nem így van. A végtelen kincs mindig ugyanaz marad; mint Krisna aludtteje, nem fog csökkenni a mennyisége. Ahogy a fizikai síkon ehetünk túl sokat, úgy a spirituális síkon is ehetünk a befogadóképességünket meghaladó mennyiségben. Ilyenkor megfájdul a fejünk, és feszültséget érzünk. De a spirituális étel ellátása sosem fog kimerülni.

Az anya a legnagyobb örömhöz jut, amikor áldozatot hoz a fiáért. Ekkor úgy érzi, hogy a fia szerves része a létezésének. Ha mindkét kezem az én szerves részem, akkor akár a jobb kezemmel eszem, akár a bal kezemmel, az ugyanolyan; ugyanaz a személy jut örömhöz. Ezért miközben a Mester spirituális gyermekeinek ad, ugyanazt az örömöt érzi, amikor esznek, mintha ő maga enne. A beteljesülés mindig ugyanaz, mert ekkor nincs elválasztottság érzés. És tudnod kell, hogy nem számít, mennyit esznek a gyermekek, a spirituális Apa belső vagyona kifogyhatatlan. Ugyanakkor egy hétköznapi anya boldogtalan, ha gyermeke nem eszi meg az ételét. Az én esetemben, ha isteni tudatomban vagyok, és valaki nem fogadja be a fényemet, akkor egyszerűen azt mondom, hogy még nem jött el számára az idő. De ha a legmagasabb tudatomban vagyok, akkor azt mondom, hogy csak vesztegetem a drága időmet; én adok, és ti nem esztek.

Nem valósíthatja meg Istent mindenki egyszerre. Te most szerzed meg a mesterdiplomádat, de sokan vannak, akik nem is törődnek a mesterdiplomával. Isten nem fog mindenkit arra kényszeríteni, hogy most rögtön valósítsa meg Őt. De még ha valaki nem is fogadja el a spirituális életet most azonnal, az emberi törekvés előrehaladása folyamán végül mindenkinek meg kell valósítania Istent. Ma vagy holnap mindenkinek meg kell valósítania Istent. Hosszú ideig tart megvalósítani Istent, még tovább tart kinyilatkoztatni Őt, és még tovább tart manifesztálni Őt. De ha vidáman teszed, akkor nagyon boldog leszel.

From:Sri Chinmoy,A lélek útja, Agni Press, 1976
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sj