A belső világ inspirációja

Jelenleg a belső világ csak nagyon korlátozott mértékben képes befolyásolni és vezetni a külső világot. A „befolyásolni” szó helyett inkább használjuk azt, hogy „inspirálni.” A befolyás gyakran hatástalan, még akkor is, ha önmagunkból jön. Amikor valami próbál minket befolyásolni, lehet, hogy továbbra sem akarjuk a helyes dolgot tenni. Azonnal előtérbe jön az elme, előtérbe jön a vitális, és előtérbe jön a fizikai. Ekkor nincs egységérzés. Nem akarjuk, hogy olyan valaki vagy valami befolyásoljon bennünket, akit vagy amit nem nevezhetünk a sajátunknak, és ez a bizonyos személy vagy dolog sem tart minket a sajátjának. Másrészt, ha inspiráltak vagyunk, akkor próbáljuk majd a helyes dolgot tenni. Az inspirációban egységben érezzük magunkat azzal a dologgal, amire törekszünk, és a cél szintén érzi velünk való egységét. Amikor inspirációt érzünk a futásra, akkor eggyé válunk a sebességgel; magává a sebességgé válunk. De amikor befolyásolnak minket, az nem ilyen.

Ha a belső világ képes lett volna igazán inspirálni a külső világot, akkor a külső világnak most tényleges jelentősége lenne, és mostanra a külső világnak sikerült volna tekintélyes mértékű isteniséget kinyilvánítania. De a belső világnak nagyon gyakran nem sikerül inspirálnia a külső világot. Miért? Nem azért, mert gyenge. Megvan a képessége, de a külső világ nem fogadja el az inspirációját. Ha lehetőséget kap rá, a belső világ könnyedén inspirálni tudja a külső világot, de a külső világ nem adja meg neki a lehetőséget. Az anyának megvan hozzá a képessége, hogy megmosdassa és megtisztítsa a gyermekét, ha lehetőséget kap erre. Ha a gyermek hallgat az anyjára, akkor természetesen a gyermek teste ápolt és tiszta lesz. De néha a gyermek nem akarja, hogy az anyja megmosdassa őt. Elszalad tőle, és gúnyolódik rajta ezt mondva: „Nem, nem, nem akarom, hogy megmosdass!” A belső világ olyan, mint az anya, de a külső világ nem fog hallgatni rá. Ha hallgatna rá, ha hagyná, hogy a belső világ inspirálja, akkor a külső világ valóban képes lenne nyújtani valamit.

A belső világ teljes egységet érez mindennel, amit csak lát vagy érez. A külső világnak nincs ilyen egységérzése. A külső világnak az elkülönülés okoz örömet; a belső világnak az egyesülés okoz örömet. Ha a külső világ tudatosan azt akarná, hogy ugyanolyan egységérzése legyen, mint a belső világnak, akkor a teljes megvalósítás, a teljes kinyilatkoztatás és a teljes kinyilvánítás könnyen elérhető lenne. Olyankor, amikor a külső világ teljes szívvel elfogadja a belső világ felajánlását és inspirációját, az emberek felismerik az Igazságot, a Legmagasabbat.

Az isteni erő befolyásolni tudja a világeseményeket, de a külső világ is fel kell hogy ajánlja isteni módon az elfogadását; különben, ha nincs fogékonyság, akkor a külső világ csak szét fog esni. Amikor érezzük, hogy egy üvegpohár nagyon erős, akkor bátran megfoghatjuk, de amikor látjuk, hogy egy pohár nagyon törékeny, akkor úgy érezzük, hogy el fog törni, ha megfogjuk. Hasonlóképpen, ha látjuk, hogy a föld nagyon erős, és meg tudja tartani az isteni erőt, akkor ha használni akarjuk az isteni erőt, az működni fog; máskülönben, ha az edény túl gyenge, akkor csak tönkre fogjuk tenni a föld lehetőségeit. Sok minden van, amit a tanítványaimért teszek, de ha az erő aspektusomat használom az inspirációm helyett, akkor az szétzúzza a tanítványokat. Tehát eleinte nagyon óvatosnak kell lennünk. Majd amikor a külső lény már erős, akkor használhatjuk az erőt.

Mivel a vitális egy kicsit fél az isteni, dinamikus erőtől, lehet, hogy egy napig hallgat rá félelemből; de a vitálisnak megvan a maga agresszív ereje. Ez az agresszív erő nem akar a lélek erejére hallgatni, és így elkezdődik a harc. Néha működik az erő, de nagyon gyakran nem tudjuk használni. Ilyenkor az egység szeretete az, ami működik. Ugyanakkor az egység szeretete a leghatalmasabb erő. Ezt az egységszeretetet a vitális hevesen megrúghatja. De a magasabb erő, az isteni erő nagyon bölcs. Ezt mondja: „Nem kell sietned. Kész vagyok szeretni téged a tudatlanságban, mert én az örök idővel foglalkozom.” Ezután a fény fokozatosan belép magába a homályos vitálisba. Mindenhol van fény, még a homályban is, és amikor előtérbe jön, akkor a magasabb erőkre akar hallgatni. Ily módon a vitális is megvalósítja végül a Legmagasabbat.

From:Sri Chinmoy,A lélek útja, Agni Press, 1976
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sj