Az igazság egyetemes. Krisztus így szólt: „Legyen meg a Te Akaratod.” Az indiai szent énekekben szintén látjuk az Isten Akarata iránti önátadást. Ez ugyanaz az igazság, csak más nyelvet használunk. Te azt mondod „víz”, én azt mondom dzsal bengáliul, és valaki más azt mondja agua spanyolul, de a víz ugyanaz marad. Az igazság mindig ugyanaz. Te és én látjuk a napot. Én valahogyan hívom, és te lehet, hogy valami másnak hívod. De maga a nap ugyanaz. Te egy olyan szót használsz, amit én nem ismerek, én pedig egy másik szót használok, amit te nem ismersz, de a szó mögött ott a fogalom, a valóság, és ez a valóság a nap. Ki tagadhatja le a napfényt? Nem tagadhatod le, és én sem tagadhatom le.
Ha a szívben élünk, akkor mindenképpen ismerjük az egyetemes fogalmat, mert a szív csupa egység. De ha az elmében élünk, az teljes megosztottság lesz. Mondjuk, hogy te olasz vagy, és én indiai vagyok. Ha az elmében élünk, akkor harcolni fogunk. De ha a szívben élünk, látni fogjuk, hogy mindketten Isten gyermekei vagyunk. Ha Istennek két fia van, akkor az egyik talán magas, a másik pedig alacsony. De mindketten ugyanahhoz a célhoz tartanak együtt, mert a szívben élnek. Ha az elmében élnek, akkor az, aki alacsony, irigy lesz arra, aki magas. De ha a szívben élnek, látni fogják, hogy olyanok, mint a kisujj és a hüvelykujj. A kisujjam sokkal gyengébb, mint a hüvelykujjam, de létrehozták az egységüket. A kisujj nem érzi magát boldogtalannak, mert gyengébb a hüvelykujjnál. Nem, a kisujj úgy érzi, hogy együtt haladnak. A kisujj épp olyan, mint egy kistestvér. Az idősebb fivér megy, és a kis öccse is vele halad. A kis öccse nem érzi magát boldogtalannak, mert kicsi, mivel tudja, hogy ő és a bátyja egyek. Ugyanazon cél felé mennek. Csak akkor jutunk erre a felismerésre, ha a szívben élünk és nem az elmében.From:Sri Chinmoy,A lélek útja, Agni Press, 1976
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sj