Az igazság egyetemes. Krisztus így szólt: „Legyen meg a Te Akaratod.” Az indiai szent énekekben szintén látjuk az Isten Akarata iránti önátadást. Ez ugyanaz az igazság, csak más nyelvet használunk. Te azt mondod „víz”, én azt mondom dzsal bengáliul, és valaki más azt mondja agua spanyolul, de a víz ugyanaz marad. Az igazság mindig ugyanaz. Te és én látjuk a napot. Én valahogyan hívom, és te lehet, hogy valami másnak hívod. De maga a nap ugyanaz. Te egy olyan szót használsz, amit én nem ismerek, én pedig egy másik szót használok, amit te nem ismersz, de a szó mögött ott a fogalom, a valóság, és ez a valóság a nap. Ki tagadhatja le a napfényt? Nem tagadhatod le, és én sem tagadhatom le.
Ha a szívben élünk, akkor mindenképpen ismerjük az egyetemes fogalmat, mert a szív csupa egység. De ha az elmében élünk, az teljes megosztottság lesz. Mondjuk, hogy te olasz vagy, és én indiai vagyok. Ha az elmében élünk, akkor harcolni fogunk. De ha a szívben élünk, látni fogjuk, hogy mindketten Isten gyermekei vagyunk. Ha Istennek két fia van, akkor az egyik talán magas, a másik pedig alacsony. De mindketten ugyanahhoz a célhoz tartanak együtt, mert a szívben élnek. Ha az elmében élnek, akkor az, aki alacsony, irigy lesz arra, aki magas. De ha a szívben élnek, látni fogják, hogy olyanok, mint a kisujj és a hüvelykujj. A kisujjam sokkal gyengébb, mint a hüvelykujjam, de létrehozták az egységüket. A kisujj nem érzi magát boldogtalannak, mert gyengébb a hüvelykujjnál. Nem, a kisujj úgy érzi, hogy együtt haladnak. A kisujj épp olyan, mint egy kistestvér. Az idősebb fivér megy, és a kis öccse is vele halad. A kis öccse nem érzi magát boldogtalannak, mert kicsi, mivel tudja, hogy ő és a bátyja egyek. Ugyanazon cél felé mennek. Csak akkor jutunk erre a felismerésre, ha a szívben élünk és nem az elmében.Vegyük a koncentrációt egy belső éhségnek. Ha igazán éhesek vagyunk, Legfelsőbb Atyánk futva jön, nem számít, hogy hol sírunk. Ha intenzitás és őszinteség van a sírásunkban, akkor én mondom nektek, hogy megtanulhatjuk a koncentrációt néhány nap alatt. Különben eltarthat sok-sok évig. Azután mikor lesz rá időnk, hogy elkezdjük meditációnkat és kontemplációnkat, melyek magasabb fokú tantárgyak. Vannak olyanok, akik negyven évet töltöttek el azzal, hogy megtanulják, hogyan kell koncentrálni. Nos, ők nem fejlesztettek ki belső sírást. Ez olyan, mint egy jó tanuló és egy rossz tanuló. Egy rossz tanuló újra és újra megbukik, míg egy jó tanuló minden évben felsőbb osztályba lép.
Ugyanakkor az Isten-megvalósítás nem olyan, mint vizet inni, nem olyan, mint az instant kávé, nem olyasmi, amit azonnal megkapunk. Nem, ez időbe telik. Ha valaki azt mondja, el tudja érni, hogy máról holnapra megvalósítsd Istent, akkor ne vedd őt komolyan. Elvégezted az iskolát, a főiskolát és az egyetemet. Húsz évedbe tellett, hogy megszerezd a mesterdiplomádat, ami a külső tudáson alapszik. És az Isten-megvalósítás, ami végtelenül fontosabb és jelentősebb, természetesen sokkal több évig fog tartani. Semmiképpen sem akarlak elbátortalanítani. Csak azt szeretném mondani, hogy ha az éhség őszinte, és ha rettenetesen szükséged van Istenre, akkor, ha szükséged van a koncentráció képességére, biztosítalak, hogy Isten meg fogja adni neked a koncentráció képességét.
Van egy gyakorlati dolog is, amit megtehetsz, hogy erősítsd koncentrációs képességedet. Kérlek, érezd, hogy elmédben van egy szoba, és persze van ajtaja is. Állj a szobában vagy a szobán kívül épp az ajtó elé, és várj ott, hogy lásd, ki jön. Amint látod, hogy néhány ember jön – az „emberek” itt gondolatokat jelentenek – csak tartsd az ajtót zárva. Kezdetben nem engedsz be bárkit, hogy megerősödj. Különben, mialatt hagyod a barátokat bejönni, az ellenségeid is bejöhetnek, és akkor teljesen elveszett leszel. De eljön az idő, amikor belsőleg megerősödsz, és módodban áll majd csak a barátaidat beengedni. Akkor majd a barátaidat beengeded, és hagyod, hogy az ellenségeid kint maradjanak.
A jó gondolatok a barátaid. Az Isten iránti szeretetről, az önfeláldozásról szóló gondolatok jó gondolatok. Tehát, amikor ezek a jó gondolatok akarnak belépni a szobádba, nyitva kell hagynod az ajtót. De amint rossz gondolatokat látsz, mint a félelem, kétség, irigység, frusztráció, depresszió, és így tovább, zárva tartod majd az ajtót.
Ha rendszeresen gyakoroljuk a koncentrációt és a meditációt, mindenképpen sikerrel járunk. Ha igazán őszinték vagyunk, el fogjuk érni a célt. De a nehézségünk az, hogy egy napig vagy egy hétig őszinték vagyunk, aztán úgy érezzük, hogy ez nem nekünk való. Egyik napról a másikra akarjuk megvalósítani Istent. Ha nem tudjuk elérni Isten-megvalósításunkat máról holnapra, akkor azt gondoljuk: „Rendben, imádkozzunk egy hétig, egy hónapig, egy évig.” Egy év múlva, ha nem valósítjuk meg Istent, feladjuk. Úgy érezzük, hogy a spirituális élet nem nekünk való, az másoknak való.
Ez olyan, mint a tűzhely begyújtása. Ha csak egy kicsit fordítod el a gombot, és aztán megállsz, akkor nem lesz láng. El kell fordítanod a gombot egy bizonyos pontig, és csak akkor fog megjelenni a láng. De te csak egy kicsit mozdítod el a gombot, és aztán azt gondolod: „Úgysem lesz láng, úgyhogy a legjobb visszafordítani a gombot, vagy úgy hagyni, ahogy van.” Ez történik. Az emberek tesznek egy lépést, és érzik, hogy Isten nincs ott. De Isten két lépés után ott áll. Ha nem megyünk el a végső határig, ahol Ő van, akkor hogy fogjuk látni Őt?Tehát ez a két megközelítés létezik. Az egyik lehetőség elnyerni Isten isteni minőségeit – az Ő Békéjét, Fényét és Üdvösségét – hogy Isten tökéletes eszközévé vagy képmásává válhassunk. Próbálunk egy kis Békéhez, Fényhez és Üdvösséghez jutni, és aztán belenőni az Ő Isteniségébe vagy saját isteniségünkbe. A másik lehetőség a Legfelsőbbhöz közeledni, amikor meditációnk során érezzük az Ő Jelenlétét, és ezt mondani: „Add nekem, amit a legjobbnak érzel, vagy ne adj semmit. Ha azt akarod, hogy ebben a tökéletlen világban, tudatlanságban maradjak, akkor tarts itt. Ha azt akarod, hogy megvilágosodjak, akkor meg fogok világosodni.” Ekkor, még ha tökéletlenségben maradunk is, mégis a legboldogabb emberek leszünk, mert tudatosan az Ő saját Módján teljesítjük be Istent.
Nos, tudnod kell, hogy Isten nem visz téged a tudatlanságba. De ugyanakkor, ha próbára akarja tenni a feltétel nélküli önátadásod őszinteségét, akkor át kell menned a vizsgán. Egyszer jött valaki Szvámi Vivékánandához és kérte, hogy a tanítványa lehessen. Vivékánanda így szólt: „Biztos vagy benne?” A kereső így felelt: „Igen, a tanítványod akarok lenni.” Majd Vivékánanda ezt mondta: „Gyere fel a tetőre és ugorj le. Ha le tudsz ugrani, akkor elfogadlak tanítványomnak.” A kereső már készült leugrani, de Vivékánanda visszahúzta. A kereső azzal az elképzeléssel jött, hogy Vivékánanda nagyon boldog lesz, hogy ő a tanítványa akar lenni, és beszédet tart majd a Békéről, Fényről és Üdvösségről. De Vivékánanda először látni akarta, hogy a kereső őszinte-e. Ez a bizonyos kereső átment Vivékánanda vizsgáján. Tehát ha a Legfelsőbb, vagy a tanítód vizsgáztatni akar téged, akkor teljesen felkészültnek kell lenned. Ő nem tudatlanságot ad neked, távolról sem. De ha vizsgáztatni akar téged, hogy lássa, valóban őszinte vagy-e, akkor át kell menned a vizsgán.
Mivel szükségünk van a Békére, Fényre és Üdvösségre, minden jogunk megvan ezekért imádkozni és ezeken meditálni. Ez egyáltalán nem rossz. Ha egy szemernyi Békét kapunk, és azt tovább növeljük és növeljük, végül belépünk a mérhetetlen végtelenségbe. Ugyanakkor, ha úgy érezzük, hogy nincs szükségünk semmire, akkor az nem büszkeség vagy hiúság miatt van. Távolról sem! Ugyanis érezzük, hogy Isten tudja, mi a legjobb számunkra, és azt feltétlenül meg is adja nekünk. Ez a legmagasabb rendű hozzáállás.
Az egyik lehetőség, hogy mi megyünk fel, a másik lehetőség, hogy Ő jön le. Ha nekünk kell felmenni, lehet, hogy megbotlunk, de ha le tudjuk Őt hozni, Ő tapasztalt mászó, és nagyon könnyen le fog mászni. Tehát minden nap, amikor imádkozunk és meditálunk, lassan mászhatunk és mászhatunk felfelé, vagy megkérhetjük Őt, hogy jöjjön le, és adja nekünk, amire szükségünk van. A második lehetőség nagyon egyszerű.Most következnek a tanítványok: első osztályú, másodosztályú és harmadosztályú tanítványok. Először vegyük a harmadosztályú tanítványokat. A harmadosztályú tanítványoknak nagyon kevés közük van spirituális Tanítójukhoz, vagy Gurujukhoz. Csak úgy dagadnak a büszkeségtől, hogy van egy spirituális Mesterük. Kimennek az utcára ezt mondogatva: „Van egy Tanítónk, van egy Tanítónk,” de egy pillanatig sem gyakorolják a spiritualitást. Van egy Gurujuk, de a tudatlanság világában, a legteljesebb ostobaság világában maradnak. Úgy érzik, hogy a Guru valahol máshol van. Sohasem próbálnak belépni a Guru tudatába. A Guru és a harmadosztályú tanítványai olyanok, mint az Északi-sark és a Déli-sark. De ezek a tanítványok azt mondják, hogy van egy Tanítójuk, és így most már ők valakik. Ugyanakkor kinyitják szívük ajtaját mindenféle istentelen sugallat, elképzelés és ábrándkép számára. Ezek a harmadosztályú tanítványok.
Most jöjjenek a másodosztályú tanítványok. Az ilyen tanítvány mondhatjuk, hogy ötven százalékban őszinte, és ötven százalékban nem őszinte, vagy huszonöt százalékban őszinte, és hetvenöt százalékban nem őszinte. Ezek a tanítványok létük negyedét vagy felét a spirituális és belső életnek, a Guru küldetésének vagy saját küldetésüknek áldozzák, hogy a Legfelsőbb Akaratát itt a földön beteljesítsék. Valahányszor csak segítik a küldetést vagy Gurujuk küldetését, segítségük mögött mindig van egy indíték. Úgy gondolják, hogy segítségük révén sokkal többet fognak kapni a Centertől, vagy a Gurutól, vagy a küldetéstől. Mindig van egy indíték.
A harmadosztályú tanítványoknak nincs idejük arra gondolni, hogy kapnak-e valamit vagy sem. Boldogok, csak mert van egy Gurujuk, úgy érzik, hogy elérték a céljukat. De nincs semmi közük a Guruhoz vagy a küldetéséhez. Ily módon teljesen szabadok. A másodosztályú tanítványok elfogadják a Mester legmagasabb küldetését, de elfogadásuk mögött mindig van egy indíték. Ezenkívül, nem merik magukhoz ölelni a „felszabadulás” és „Önfelismerés” szavakat. Ezek számukra túl nagy szavak. Nekik csak az anyagi világban való boldogságuk számít. Így gondolkodnak: „Sok kellemetlen tapasztalatunk lesz ebben a világban, de ha megkapjuk a spirituális Mester segítségét, vagy ha belépünk egy magasabb eszmény tudatába, áldásokat kapunk majd a Legfelsőbbtől, Istentől.” De félnek bemenni a tengerbe. Csak egy cseppet akarnak inni, és úgy érzik, hogy ez elég nekik. Azt kell mondjam, hogy rendelkeznek őszinteséggel, még ha ez nem is teljes őszinteség. Valahányszor segítenek, azt őszintén teszik, a legőszintébben, de nem fogadták el az isteni életet teljes mértékben, vagy fenntartás nélkül. Bizonyos fokig őszintén elfogadják, de nem a legnagyobb szeretettel, törődéssel, odaadással és önátadással. Ezek az isteni minőségek nincsenek jelen az életükben.
Az első osztályú tanítványok a Mester, a Legfelsőbb és a Küldetés igazi büszkeségei. Ők teljesen kitörölték szótárukból a „kívánság” szót. Nincs semmi, ami a sajátjuk lenne. Mindent a legnagyobb odaadással tesznek meg a Legfelsőbbért, a Guruért, a Küldetésért. Úgy érzik, hogy a legnagyobb kiváltság teljesen egynek lenni a Guru egyetemes és végtelen Tudatával és a Legfelsőbb transzcendentális Áldásával.
Egy első osztályú tanítvány száz százalékosan úgy látja az igazságot, mint a Mester. Az első osztályú tanítvány számára a Mester az első és az utolsó szó belső életében és külső életében. Az első osztályú tanítvány teljes szívvel elfogadja a Mestert mindenben. Ha egy tanítvány nem ilyen, akkor nem számít, hogy milyen magasan van, vagy milyen jól meditál, nem számít, hogy milyen fajta odaadó szolgálatot nyújtott a Mesternek, mégsem lehet első osztályú tanítványnak nevezni.
Srí Rámacsandrának volt egy tanítványa, akit Hanumánnak hívtak. Amikor az emberek megkérdezték Hanumántól: „A hét melyik napja van ma?” Így válaszolt: „Az nem az én dolgom. Nem tudom. Én csak azt a szót ismerem, hogy »Ráma, Ráma«. Nem kell más dolgokra gondolnom.” Ily módon az első osztályú tanítványok teljesen egyesülnek Gurujuk tudatával és a Legfelsőbb végtelen Áldásaival.
Az, aki minden fajta lehetséges és lehetetlen áldozatot meghoz a Mesterért, a Küldetésért és a Legfelsőbbért, első osztályú tanítvány. Emlékszem egy esetre az egyik tanítványommal kapcsolatban. Szerencsére vagy sajnos, ő most nincs itt. Körülbelül egy évvel ezelőtt az egyik Centerünk vezetőjével beszélgetett az utcán. Ezt mondta a vezetőnek: „Azt akarod, hogy olyan legyek, mint te? Ha Guru azt mondja: »Állj fel!«, akkor felállsz; ha Guru azt mondja: »Ülj le!«, akkor leülsz; vagy ha Guru azt mondja: »Ugorj a kútba!«, akkor azt teszed. Te képes vagy megtenni ezt a fajta önátadást, de én nem tudom.” A centervezető ezt mondta neki: „Csak azért jöttem ide, hogy megtegyem ezt a fajta önátadást. Ha Guru azt mondja: »Állj fel!«, akkor felállok; ha azt mondja: »’Ülj le!«, akkor leülök; ha azt mondja: »Ugorj a kútba!«, akkor azt teszem.” Tehát a centervezető a Guru isteni bölcsességével, a másik tanítvány pedig az ő saját bölcsességével van megáldva.
Mint ahogyan mondtam, az első osztályú tanítványok nem léteznek a Guru nélkül. De a Guru sem létezik az első osztályú tanítványok nélkül, mert az első osztályú tanítványok teljesen eggyé váltak a Guru szeretetével, a Guru áldásaival, a Guru törődésével. Tehát, ahogy az első osztályú tanítványok nem léteznek nélkülem, így én sem létezem első osztályú tanítványaim nélkül. Sosem lehet elkülöníteni engem első osztályú tanítványaimtól, de a másod- és harmadosztályú tanítványokkal más a helyzet. A másodosztályú tanítványok részlegesen belém lépnek, és én beléjük lépek. De az egyesülésük nem teljes; távol áll a megfelelőtől. A harmadosztályú tanítványok esetében – Isten áldja meg őket – nem tudom, hogy ők hol vannak, és semmiképpen sem vagyok felelős értük.
Az első osztályú tanítványok mindig a Legfelsőbb Hajójában vannak. Sosem lehet őket különválasztani tőlem, és engem sem lehet soha különválasztani tőlük. Mindenkinek egyaránt adott a lehetőség, hogy első osztályú tanítvánnyá váljon. Azt mondod, hogy neked vannak igényeid, vagy hogy a saját létedet akarod. De veszítesz majd valamit azáltal, hogy első osztályú tanítvánnyá válsz? Nem, csak belépsz a Legfelsőbbe. Egy apró csepp belép a végtelen óceánba, és ki meri jelenteni, hogy ő maga az óceán. Hasonlóképpen, az első osztályú tanítványoknak minden joguk megvan ahhoz, hogy a legdrágább, kiválasztott tanítványaimnak nevezzék magukat. Felelős leszek értük nem csak ebben az életben, hanem az Örökkévalóságon keresztül. Nem csak a földön lehetnek tanítványaim, hanem más világokban is.
Tehát kedveseim, én örömmel fogadlak benneteket, és ti örömmel fogadtok engem. Ennél végtelenül fontosabb, hogy a Legfelsőbb örömmel fogad itt mindannyiunkat, hogy Benne éljük, Benne növekedjünk, hogy beteljesítsük Őt és kinyilvánítsuk Őt mindazzal, amit teszünk, mindazzal, amit mondunk, és mindazzal, amivé válni törekszünk. A Center, a Küldetés nem a miénk, hanem a Legfelsőbbé. De a Legfelsőbb, végtelen Nagylelkűségéből azt mondja nekünk, hogy a miénk. Az enyém, a tiéd, az emberiségé.Ha a Mester maga nem valósította meg Istent, akkor lehetetlen számára valaki mást arra késztetni, hogy valósítsa meg Istent. Segítség jön majd a kereső bensőjéből és Istentől – aki az igazi Guru a Mesterben –, de a megvalósulatlan Mester nem lehet közvetlenül felelős valaki más megvalósulásáért. Ha először nincsen gyümölcsöd a hűtőben, akkor nem tudod másnak odaadni.
Amikor meditálok, végtelen mértékben hozok le Békét, Fényt és Üdvösséget. Az igazi spirituális Mesterek végtelen belső kinccsel rendelkeznek; míg az átlagos emberi lények tulajdona nagyon korlátozott. Az anyagi étel például korlátozott; ha túl sok az ember, lehet hogy nem elég az étel. Ha arra számítunk, hogy öten fognak enni, és tízen jönnek, akkor teljesen el leszünk veszve. De a spirituális életben ez nem így van. A végtelen kincs mindig ugyanaz marad; mint Krisna aludtteje, nem fog csökkenni a mennyisége. Ahogy a fizikai síkon ehetünk túl sokat, úgy a spirituális síkon is ehetünk a befogadóképességünket meghaladó mennyiségben. Ilyenkor megfájdul a fejünk, és feszültséget érzünk. De a spirituális étel ellátása sosem fog kimerülni.
Az anya a legnagyobb örömhöz jut, amikor áldozatot hoz a fiáért. Ekkor úgy érzi, hogy a fia szerves része a létezésének. Ha mindkét kezem az én szerves részem, akkor akár a jobb kezemmel eszem, akár a bal kezemmel, az ugyanolyan; ugyanaz a személy jut örömhöz. Ezért miközben a Mester spirituális gyermekeinek ad, ugyanazt az örömöt érzi, amikor esznek, mintha ő maga enne. A beteljesülés mindig ugyanaz, mert ekkor nincs elválasztottság érzés. És tudnod kell, hogy nem számít, mennyit esznek a gyermekek, a spirituális Apa belső vagyona kifogyhatatlan. Ugyanakkor egy hétköznapi anya boldogtalan, ha gyermeke nem eszi meg az ételét. Az én esetemben, ha isteni tudatomban vagyok, és valaki nem fogadja be a fényemet, akkor egyszerűen azt mondom, hogy még nem jött el számára az idő. De ha a legmagasabb tudatomban vagyok, akkor azt mondom, hogy csak vesztegetem a drága időmet; én adok, és ti nem esztek.
Nem valósíthatja meg Istent mindenki egyszerre. Te most szerzed meg a mesterdiplomádat, de sokan vannak, akik nem is törődnek a mesterdiplomával. Isten nem fog mindenkit arra kényszeríteni, hogy most rögtön valósítsa meg Őt. De még ha valaki nem is fogadja el a spirituális életet most azonnal, az emberi törekvés előrehaladása folyamán végül mindenkinek meg kell valósítania Istent. Ma vagy holnap mindenkinek meg kell valósítania Istent. Hosszú ideig tart megvalósítani Istent, még tovább tart kinyilatkoztatni Őt, és még tovább tart manifesztálni Őt. De ha vidáman teszed, akkor nagyon boldog leszel.Ha egy tapasztalat a fizikai tudatban megy végbe, akkor azt már érzékeinkkel is láthatjuk és érezhetjük. Ekkor természetesen hagyatkozhatunk saját tudatosságunkra. De ha a tapasztalat valami nagyon nehezen megfogható, és a tudat egy magasabb szintjén megy végbe, akkor lehet, hogy nem tudunk róla. Ekkor a fizikait szándékoltan tudatossá próbáljuk tenni arról, ami a finom testben zajlik. Ha a bennünk lévő fizikai és szellemi egyszerre tudatos arról, amit teszünk, akkor nem számít, hogy a tudat melyik síkján van tapasztalatunk, érezni fogjuk azt a fizikai tudatunkban. Máskülönben előfordulhat, hogy amikor a Legmagasabb kopogtat a fizikai ajtaján, a fizikai tagadni fogja azt.
Ha a fizikai együtt fut a lélekkel, és összhangban van a lélekkel, akkor a legmagasabb Fényben részesülhetünk, és meg lehetünk győződve arról, amit kapunk.
Ha a fizikai és a lélek együtt törekszik, akkor szabadon beléphetünk a tudat minden síkjára, és a fizikai nem vonhatja majd kétségbe e finom tapasztalatok valóságát. Tehát meditáljunk a legmagasabb Legfelsőbbön a testtel és a lélekkel egyaránt. Akkor fel fogjuk ismerni a végső Igazságot, és a végső Igazság a saját módján tud majd használni bennünket.Ugyanakkor nem hibáztathatod a másik személyt; ki van szolgáltatva az istentelen erőknek. Ne érezd úgy, hogy csak mert meditálsz, és van Mestered, magasabb rendű életet élsz. Még azok sem tudják folyamatosan fenntartani ugyanazt a színvonalat, akik törekszenek. Minden egyénnek különböző alkalmakkor különböző rezgései vannak. A metrón például, vagy a Times Square-en te egyénileg nem tudod majd megtartani saját legmagasabb tudatodat. Más rezgés jön már az utcáról is, és nem tudod elkerülni, ezért nagyon nehéz fenntartani a csúcspontodat. Lehet, hogy itt nagyon spirituális vagy, de amint elmész Közép-Manhattanbe, vagy Greenwich Village-be, a tudatod automatikusan lesüllyed. Ekkor a tudatodért nem tudok majd többet adni neked, mint húszat a százból. De a meditációd során természetesen kaphatsz százat a százból.
Ha képes vagy mindig nagyon magasan tartani a tudatodat, mint a mély meditációban, csak akkor tudod fenntartani ugyanazt a színvonalat. Amikor meg tudod ezt tenni, akkor valóban elértél valamit. Ugyanakkor együtt érzek veled. Amint belépsz a metróba, szembe találod magad ezzel a fajta rezgéssel. Hasonlóképpen, ezek az emberek, akiknek most istentelen rezgéseik vannak, lehet, hogy próbálnak jóvá válni – ki tudja? De az arra tett őszinte erőfeszítéseik ellenére, hogy keresőkké váljanak, az istentelen erők lehet, hogy közbelépnek, és próbálnak problémákat okozni nekik, mint ahogy a te esetedben a rezgések a metróból vagy máshol nagyon megnehezíthetik számodra, hogy fenntartsd ugyanazt a spirituális rezgést, bárhová is mész.
Tehát ha valaki vagy valami kellemetlen érzést kelt benned, akkor nem kell egy sarokba menned, koncentrálnod és megoldanod a problémát. Ha a tanítványom vagy, és teljes hited van bennem, akkor azonnal segítségül hívhatod a belső jelenlétemet; és a belső jelenlétem azonnal le fogja hozni a Legfelsőbb végtelen Kegyelmét, Áldását vagy Hatalmát. Őszinteségednek és odaadásodnak megfelelően jönni fog tőlem a válasz; és ezt a választ a Legfelsőbb végtelen Kegyelme fogja rögtön követni. Egy hídként vagyok ott benned, egy összekötő kapocsként közted és a Legfelsőbb között. Te magad is hívhatod a Legfelsőbbet azonnali segítségéért, de a nehézséged az, hogy nem látod a Legfelsőbbet, nem lettél megáldva a Legfelsőbb állandó Jelenlétével. Tehát a törekvő számára könnyebb a Guru jelenlétét segítségül hívni, aki tudja, hogy hogyan kapcsolja őt össze a Legfelsőbbel.
Szeretnék elmondani nektek egy történetet egy másik országbeli tanítványomról. Adtam neki egy bizonyos meditációt, hogy azt használja a Legfelsőbb segítségül hívására, amikor csak nehézsége van vagy veszélyben van. Elmondtam neki, hogy ilyenkor egy különleges módon imádkozzon a Legfelsőbbhöz. Ő így szólt: „Guru, te a Legfelsőbbhöz imádkozol, és én hadd imádkozzam hozzád. Te láttad a Legfelsőbbet, így te imádkozhatsz Hozzá, de én még nem láttam Őt. Kérlek, hallgasd meg az imámat, és a Legfelsőbb hadd hallgassa meg a te imádat. Mivel felelősséget vállaltál az életemért, te vagy a megfelelő személy a problémám megoldására.” Ezt az imát használhatják mindazok a tanítványok, akiknek teljes hitük van bennem.Az egyik távoli Centeremben, amikor néhány tanítvány először indított el egy éttermet, az nem ment valami jól. Azt mondták, hogy ez teljesen az én hibám volt. Néhány hónap múlva, amikor az étterem kezdett nagyon jól menni, és végre jól kerestek vele, elhagyták a Centert és elhagyták Istent. Mostanra a spiritualitás teljesen eltűnt az életükből. A tulajdonosok visszatértek a kábítószerekhez és a hippi élethez. Ez a pénz kontra Isten esete volt. Jön a pénz, és aztán az emberek kidobják Istent az életükből.
A pénz-erő elvihet bennünket az állati életbe, vagy elvihet bennünket az isteni életbe. Ha a pénz-erőt helyesen használják, akkor az egy plusz segítség a spirituális életben. Ha nem megfelelően használják, nézzétek meg, hogy mi történhet! Néhány tanítvány, amint jól megy az üzlete, megfeledkezik a spirituális életről. Ekkor úgy gondolják, hogy ők azok, akik sikeressé tették az üzletüket. Elfelejtik, hogy a Legfelsőbb Kegyelméből én indítottam útjára az isteni vállalkozásukat. Amint jól megy az üzletük, amint jön a pénz, eldobják Istent. A pénz-erő az állati életbe viszi őket.
Néhányan engem hibáztatnak, amikor kudarcot vallanak; de amikor sikeresek, úgy érzik, hogy ők értek el mindent. Aztán a sikerük szépen a bukásukká válik. De el szeretném mondani nektek, hogy egy isteni vállalkozás sem fog kudarcot vallani, ha rendelkezünk két dologgal. Az egyik dolog a megfelelő vezetés. A mindennapi életben látjuk, hogy ha nincs megfelelő vezetés, akkor szomorú a helyzet: kudarc kudarcot követ. A második dolog, ami szükséges, a türelem. Elvetünk egy magot. A magnak három vagy négy napig tarthat, hogy kicsírázzon. Nevezzük az isteni vállalkozásokat spirituális magoknak. Ezeknek a magoknak három vagy négy hónapig, vagy akár négy évig is tarthat, hogy kicsírázzanak. Tehát türelemre van szükség. Néha előfordul, hogy nincs elég türelmünk. Három vagy négy év múlva, ha még mindig nincs sikerünk, fel akarjuk adni. De én azt mondom, hogy még ha úgy is gondolod, hogy a vállalkozásod egy kudarc, kérlek, tarts ki amellett, amit elkezdtél. Várj, és figyeld, hogy mi fog történni holnap.Ha négyszer vagy ötször elolvasol valamit, hogy megtanuld, minden alkalommal új fényt fogsz kapni belőle. Minden alkalommal más dolgokat fogsz meglátni, más jelentéseket fogsz megérteni, és minden jelentés teljesen helyes lesz. Én személy szerint nem szeretem magyarázni az írásaimat, főleg nem a verseimet. Egy vers olyan, mint egy mantra, különösen, ha az egy Mestertől jön. Az írásaim közvetlenül a szívemből jönnek. Ahhoz, hogy megmagyarázzam őket, az elmémet kell használnom; ekkor pedig elveszik a belső jelentésük. Amikor az elmémet használom, úgy érzem magam, mint egy sebész, aki operál valakit. Amikor a verseimet vagy más írásaimat magyarázom, úgy tűnik számomra, hogy műtéten mennek keresztül. Amikor felolvasok egy verset, lesz néhány sor vagy egy szó, ami örömet fog szerezni neked. Ha örömet szerez neked, akkor ezzel a szóval menj azonnal mélyen befelé, és ott majd a legnagyobb Örömben, Békében és Üdvösségben lesz részed. Amikor felolvasok valamit, ne érezd úgy, hogy minden szónak ismerned kell a jelentését, a lényegét vagy a jelentőségét. Ha bármelyik szó vagy sor inspirál téged, érezd, hogy az elég. Majd építsd fel saját inspirációdat, törekvésedet és megvalósításodat erre a bizonyos szóra. Ha meg kell azt magyaráznom, mint egy iskolai tanárnak, akkor nem leszek képes bármit is nyújtani.
Ha megkérsz egy kertészt, aki egy virágot nevelt, hogy tépje le neked, azt fogja mondani: „Hogy pusztíthatnám el a virágot? Amikor egy virág teljesen kinyílik, olyan, mint egy élő teremtmény. Hogyan vághatnám darabokra és adhatnám neked?” Tehát ami a verseim magyarázását illeti, az igazságtalanság lenne a saját törekvéseddel szemben. Vonakodom megtenni, mert úgy érzem, hogy a versem olyan, mint egy élő teremtmény, amit darabokra fognak vágni, és fel fognak kínálni az embereknek. Ha valaki elkezdi magyarázni a spirituális költészetet, abban nem marad semmi. Ha egyszer megmagyarázzák, akkor elveszik a szépsége és a valósága.
Azt kérem a tanítványaimtól, hogy próbálják meg minden nap fél órát olvasni az írásaimat. Az írásaim olvasása mellett elénekelhetitek néhány spirituális dalomat is. Az éneklés a meditáció egy formája. Ha a The Supreme-ot (az Invocationt) a leglélekteljesebben tudjátok énekelni, az felér egy óra meditációval. Minden tanítványom el kellene hogy énekelje ezt a dalt naponta legalább egyszer. Ha nem tudjátok tartani a dallamot, az nem baj. A Legfelsőbb nem fog osztályzatot adni nektek. Tagore egyszer azt írta egy versben, hogy Isten hangot adott a madárnak, ezért amikor a madár énekel, nem értékelik. De amikor egy emberi lény énekel, noha Isten nem adott neki hangot, az már valami. Amikor nem rendelkezel valamivel, és azt felajánlod Istennek, akkor az valami plusz. Néha az emberek azt kérdezik, hogy énekelhetnek-e magukban. Természetesen, az nagyon jó. De ha magadban énekelsz, akkor lehet, hogy megállsz a sor közepén. Ha fennhangon énekelsz, érzed, hogy van egy tanú; zavarba jössz, ha nem fejezed be a dalt.Az égszínkék történetesen az Úr Krisna színe. Egyszer, miután előadást tartottam a Bhagavad Gítáról a New York Egyetemen, Az Úr Krisna a homlokomon táncolt, szétszórva kék fényét körülöttem mindenütt, és sok-sok tanítvány látta ezt a fényt körülöttem. Habár éppen beszéltem, ezzel egyidejűleg vele is társalogtam a belső világban, és láttam a kék fényét és jó néhány egyéb jelentős dolgot.
A kék az én színem is, és a Legmagasabb, az Abszolút Legfelsőbb megvalósítását képviseli bensőmben. Egy hétköznapi emberi lénynek csak egy szín van az aurájában. Néhány fejlett keresőnek két színe van. De egy spirituális Mester esetében minden szín benne van az aurájában. Ha valaki narancssárga színt lát körülöttem, akkor nem téved, mert ez a szín is benne van az aurámban. Minden színnel rendelkezek, de ugyanakkor a kedvenc színem, a legkiemelkedőbb színem a kék. A kék ebben az esetben a legmagasabb Igazságot jelenti.
Néhányan arany színt láttatok az aurámban. Ez a kinyilatkoztatást képviseli. Amikor ezt az arany színt látjátok, akkor a manifesztáció erőt látjátok egy magasabb tudatszinten.Ha tudatosabb szeretnél lenni az alvás során szerzett tapasztalataidról, akkor a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy több időt töltesz meditációval. Ha most egy órát töltesz vele, akkor próbálj másfél órát szánni rá, majd két órát. Ha tudatában akarsz lenni belső tapasztalataidnak alvás közben, az álmok során, akkor kérlek, próbálj több időt szentelni spirituális életednek.
Néha nem sokat tudtok aludni, mert önzetlen szolgálatot végeztek, vagy egyéb spirituális tevékenységet. Néhányotok, amikor több éjszakán keresztül csak két vagy három órát alszik, úgy érzi, hogy meg fog betegedni. Féltek, hogy meg fogtok betegedni, és végül meg fogtok halni az alváshiány miatt. De abban a pillanatban, amikor a halál belép az elmétekbe, mondjátok magatoknak: „Guru vagy a Legfelsőbb hagyni fogja, hogy meghaljak, amikor próbálom legyőzni az alvást az odaadásom és törekvésem által?” A válasz azonnal jön majd: „Nem!” Ha az, amit csinálsz, meghaladja a képességedet, akkor belső bölcsességed jönni fog, és megmondja neked: „Nem, több alvásra van szükséged.” De ha belső bölcsességed nem figyelmeztet téged, akkor az a néhány óra, amit alvással töltesz, több, mint elég.
Hogyan ismered majd fel belső bölcsességedet? A lélek az benned, aki megmondja neked, hogy a helyes dolgot teszed-e. Abból tudhatod, hogy a helyes dolgot teszed-e, hogy örömet szerez neked, vagy sem. A lélek arra késztet téged, hogy meditálj, és amikor meditálsz, valódi örömöt érzel. Nos, tudnod kell, hogy maga ez a belső öröm erő és energia. Nem lehet összehasonlítani azt az energiát, amit az alvásból kapsz azzal az erővel és energiával, amit a belső örömből nyersz. Ha tíz órát alszol, nem fogod ugyanazt az erőt megkapni, mint amit ötpercnyi belső örömből merítesz. Nagyon kevés embernek mély az alvása. Alhatsz nyolc órát, de talán csak néhány percig fogsz mélyen aludni. Ez alatt a tíz perc alatt elmehetsz a magasabb világba, és igazi örömöt érezhetsz. A fennmaradó idő alatt az alacsonyabb világokban vagy, de ez nem rögzül a memóriádban.
Néhány perc belső öröm képes mindent legyőzni. A hétköznapi emberek öt perc vitális örömmel, érzelmi örömmel képesek órákon át dolgozni. Ha a vitálisuk ösztönzést kap, például ha valaki nagyra értékelte őket a vitális síkon, akkor egy bizonyos fokig le tudják győzni az alvást két napig. Ha a vitálisnak megvan a képessége, hogy ébren tartson téged, akkor a szívnek sokkal nagyobb ereje van, mint a vitálisnak, a léleknek pedig végtelenül nagyobb ereje van.Nos, nem akarom ezt a két fiút elkedvetleníteni és elbátortalanítani azzal, amit mondani fogok, de ma reggel 4:20 körül, négy percen keresztül döbbenetes harcot vívtak a vitális világban. Olyan szörnyű küzdelem volt, hogy nem küldhettem oda csupán az egyik belső lényemet, hogy rendezze a viszályukat; személyesen kellett odamennem a lelkemmel. Ha a tanítványaim vitálisa és fizikaija fékezhetetlenné válik, akkor mit tehetek? A tanítványaim olyanok, mint a gyermekeim; ők a szívem tulajdonai. A tanulóknak az a dolguk, hogy a tanítóra hallgassanak, de ha a tanulók nem hallgatnak rá, akkor a tanító szenved.
Rakhal kezdte el, és aztán Ramesh védekezni kezdett. De miután megvédte magát, Ramesh vitális lénye rájött, hogy erősebb lett, és ezért szintén elkezdett támadni. Ez így ment három vagy négy percig. Nem fogom soha elárulni az okokat; csak a jelenetet mondom el nektek. Nem csak Ramesh és Rakhal harcol; szinte mindenki harcolt már. Amíg lelketek megvilágosodása nincs teljesen előtérbe hozva, természetes, hogy ilyen dolgok történnek.
Ramesh és Rakhal egymás ellen harcolnak ebben a másik világban, de ha egy spirituális Mester vagy a saját lelkük érettsége nem vet véget a harcnak, akkor a tudatalatti síkon a vitális lényeik hatalmas erőhöz jutnak. Ez az erő sajnos valami szörnyű dolgot akar tenni. Az az erő, melyet a vitálisban az egymással való küzdelemből nyerünk, olyan, mint a bokszolók és birkózók által szerzett erő. Azt gondolhatjátok, hogy kifárasztják magukat, és ártanak egymásnak, de amikor birkóznak, bizonyos szempontból valójában megerősödnek. Ez olyan, mint egy vad elefánt ereje, és ez a vitális tulajdona. Az egyikük végül erősebb lesz a másiknál, és legyőzi a másikat, de mindketten megerősödnek a tudatalatti síkon.
Ez megtörténhet férj és feleség között is. Nem arról van szó, hogy mindig ez történik, amikor megáldom a férjet és a feleséget, de előfordul, és sok-sok alkalommal megtörtént – több százszor. Külsőleg, ha nagyra értékelem a férjet valamiért, a feleség arca rögtön boldogságot mutat felém, mintha egy lenne a férje teljesítményével. De öt perc múlva így érez: „Hasznavehetetlen vagyok.” Nem volt ott az azonosulás; csak egy mosoly. És fordítva, amikor a feleség tesz valamit, és én nagyra értékelem őt, mert rendkívül jól csinálta, akkor a férj nagyon boldognak tűnik, és azt érezteti velem, hogy ez az ő sikere is. De öt perc múlva miért mond a férj csendben sok istentelen dolgot, és miért vannak istentelen érzései önmagát illetően? Ha a férj nagyon gyorsan fejlődik, akkor a feleség kezdi őt lefelé húzni; ha a feleség fejlődik nagyon jól, a férj lesz irigy. Ez olyan, mint egy emelőcsiga, közöttük kell állnom, és az alacsonyabb oldalt felfelé kell húznom a részvétemmel.
Néha sok vitális lény harcol együtt. Kezdődhet két személy közötti küzdelemként, és aztán a barátaik melléjük állnak, mivel a vitális síkon tudnak róla, ha két ember harcol. Néha, amikor nagyon komoly a helyzet, eltart öt vagy tíz percig. Majd másnap, ha a kora reggeli meditációd nem volt túl jó, és nem küzdötted le a rosszindulatot, ha meglátod az illetőt, akivel harcoltál, akkor automatikusan hatalmas ingerültséget fogsz érezni. Azt kérdezed majd: „Miért vagyok ingerült? Miért lettem mérges? Mi történt velem?” Visszatekintesz majd az elmédben, és azt látod, hogy három hónapja nem volt egy rossz szavad sem az illető ellen. De a vitális konfliktus az, ami még megmaradt a tudatodban. Ha jól meditáltál a küzdelem után, ha csodálatos volt a kora reggeli meditációd, akkor az, ami a vitális világban történt, teljesen törlődik a tudatodból.
Néha az egyik vagy mindkét lélek belép a szituációba, és fényt visz a szituációba. Ez olyan, mint amikor két, különböző családokból származó fiatal fiú verekszik, és aztán jön az egyik gyerek anyja és apja, és megállítja őket. Az anya vagy megfenyegeti a gyerekeket, vagy mond nekik valami kedveset, és azt mondja nekik, hogy a verekedés nagyon rossz, így hát abbahagyják. Ez történik, amikor a lelkek belépnek a szituációba.
Néha az egyén nem csak más ellen harcol. Az erő és energia, melyet a vitálisban, a tudatalatti síkon szerez, olyan vak, hogy néha maga az egyén ellen küzd – a lelke lehetőségei, a szíve lehetőségei ellen. A vitális lényed erőt gyűjthet, miközben a szíved nagyon őszintén és odaadóan törekszik. Majd amikor a legodaadóbban és leglélekteljesebben próbálsz meditálni, hirtelen hatalmas támadás érhet, vagy hatalmas ellenállást érezhetsz. Ez az istentelen erő jöhet, és saját törekvésed útjába állhat. Ezt mondod majd: „Honnan jön ez az új akadály? Nem ül mellettem senki; nem húzza le senki a tudatomat.” De az akadály erről a másik síkról jön, a saját vitális síkodról, a saját tudatalattidból, és ennek egyáltalán nem vagy tudatában. Sokszor panaszkodtok, hogy nem tudjátok az okát, miért nem tudtok meditálni, de ez azért van, mert valami történt a vitális síkon, és a vitális nem hagy benneteket meditálni.
Habár lehet, hogy öntudatlanul jóindulatúak vagytok, ha tudatosan küldtök jóakaratot másoknak, akkor sosem fogtok egymásra támadni a vitális síkon. Tehát azt szeretném mondani, hogy mielőtt elalszotok, egy percig gondoljatok minden spirituális testvéretekre. Nem tudtok egyenként gondolni rájuk, csak imádkozzatok így a Legfelsőbbhöz: „Kérlek, adj nekem jóindulatot minden spirituális testvérem iránt.” Ez az ima egy pillanatig tart. Majd végül kiterjeszthetitek, hogy magába foglalja az egész világot. Ha ilyen módon tudatosan jóakaratot küldtök, mindig szeretni fogjátok testvéreiteket, és ez jelentősen segíteni fogja a spirituális életeteket.
Lehet, hogy nagyon jól meditálunk, de ami a vitálisunkat illeti, sok olyan dolog történik, melynek külsőleg nem vagyunk tudatában. Bizonyos mértékben felelősséget kell vállalnunk ezekért a dolgokért, mivel a fizikait, a vitálist, a mentálist, és mindent, amink van, a sajátunknak tartjuk. Arra kell törekednünk, hogy átalakítsuk lényünk minden részét.
Rakhal, bocsáss meg nekem. Ramesh, bocsáss meg nekem. Kérlek, higgyétek el nekem, hogy egyáltalán nem próbáltalak zavarba hozni titeket. Csak azt szeretném mondani, hogy ilyen dolgok történnek a vitális világban. Itt van rá a bizonyíték. Látod, Ramesh, hogy te elismerően beszélsz Rakhalról. És te, Rakhal, elismerően beszélsz Rameshről. Amit mondtok, az teljesen igaz, de van egy másik világ, amit vitális világnak hívnak. Ez a világ szintén egy valóságos világ, és ebben a másik világban másfajta dolgok történnek. Nem akarlak elbátortalanítani benneteket. De azt mondom nektek – mindannyiótoknak – hogy legyetek tudatában a vitálisnak.
SJ 12. Az egyik reggel a meditációt követően Sri Chinmoy megkért két fiatal férfit, hogy álljanak fel, és beszéljenek egymás jó tulajdonságairól; majd Sri Chinmoy beszédet tartott.↩
Amikor a lélek vissza akar jönni a világba, meg kell kapnia a Legfelsőbb engedélyét vagy jóváhagyását. Ezért a lélek egy rövid beszélgetést folytat a Legfelsőbbel. Ez teljesen igaz; minden nagy spirituális Mester tudja ezt. A beszélgetés során a lélek meg kell hogy kapja a Legfelsőbb jóváhagyását vagy szentesítését a családot és a körülményeket illetően, melyeket reinkarnációjához választani akar.
Néha a lelked választja ki a családot, amelyben meg fogsz születni következő inkarnációdban; néha a szülők lelkei választják ki, hogy melyik lélek fog megszületni a családjukban. De olykor a Legfelsőbb választja ki a lelket bizonyos szülők számára. Időnként az történik, hogy más lelkekkel vagy a lelkek világában. Ekkor egy megbeszélés zajlik, és te ezt mondod ezeknek a bizonyos lelkeknek, akik a szüleid lesznek: „Elmehettek a földre néhány évvel előttem, és én a családotokba jövök majd.” Ez így igaz. Ugyanakkor megtörténhet a lélek világában, hogy leendő szüleid lelkei kérik vagy kívánják a lelkedtől, hogy az ő családjukba jöjjön. Ekkor a szülők nem szülőkként viselkednek; olyanok, mint a barátok. Ezt mondják: „Valaki másnál laksz majd, vagy a mi házunkban?” Ekkor a lelked azt fogja mondani, hogy szeretne csatlakozni hozzájuk. Tehát a kérés vagy a szülőktől jöhet, vagy a gyerekektől. És ezenkívül a Legfelsőbb is javasolhatja a lelket. Lehet a Legfelsőbb Akarata, hogy ezek legyenek majd a szüleid, és hogy ezeknek a szülőknek te legyél majd a gyermeke. Nincs szigorú szabály. Általában azok a lelkek gyűlnek össze, akik kölcsönös segítséget tudnak majd nyújtani egymás számára itt a földön. Ez azt jelenti, hogy amikor elfogadod a spirituális életet, a szülők, akiket kiválasztasz, a megfelelő személyek ahhoz, hogy segíteni tudd őket a fejlődésükben, és hogy ők segíteni tudjanak téged.
Előfordulhat, hogy ebben az inkarnációban a szüleid nagyon rosszak, és kegyetlenül kínoztak téged. Következő inkarnációdban lehet, hogy próbálsz majd a szüleidhez menni, csak hogy kínozd őket: szemet szemért. Sok-sok esetről tudok, amikor a lelkek bosszút álltak. És még ha nem is teszel semmit, hogy bosszút állj, ha a szüleid nagyon rosszak voltak, ott a kozmikus törvény. A lelkek világában néhány léleknek fogyatékos testtel kell megszületnie, vagy meg kell süketülnie vagy vakulnia. Ez ilyenkor karma. Milyen családokban fognak ezek a lelkek megszületni? Gondoljátok, hogy a szülők kérni fogják a Legfelsőbbtől, hogy adjon nekik fogyatékos gyerekeket? Szó sincs róla. De ha a szülők valami rosszat tettek, a kozmikus erők kényszeríthetik őket, hogy fogadják el azt, ami megilleti őket. Bizonyos értelemben ez nagyon-nagyon bonyolult; ugyanakkor nagyon igazságos; istenien igazságos.
Ugyanakkor, ha valami rosszat tettem, imádkozhatok Istenhez, hogy bocsásson meg nekem, világosítson meg engem, hogy ne kövessem el ismét ugyanazt a hibát. A gyermek megy és megüti a barátját. Azonnal látja, hogy a barátja vissza fog neki ütni, ezért az apjához szalad védelemért. Azért jön ehhez az emberhez, hogy a barátja ne tudja megütni. Az apa próbálja majd megvédeni a fiát, és ugyanakkor, ha jó apa, meg fogja vigasztalni a fiút, akit megtámadott a fia. Te is, ha valami rosszat teszel, akkor azonnal a belső Forráshoz, a Legfelsőbbhöz mész részvétért, védelemért és megbocsátásért. Amikor imádkozol és meditálsz, próbálsz szert tenni a megfelelő isteni bölcsességre, hogy elkövetkezendő inkarnációidban ne kövess el hibákat. De ha azután, hogy rosszat tettél, azt mondod, hogy a helyes dolgot tetted, és a másik személy megérdemelte, amit csináltál vele, akkor szenvedni fogsz.Amikor egy év véget ér, ennek a bizonyos évnek a lelke visszatér a lélek régiójába. Viszont ha egy másik év olyan lélekkel érkezik, amely hasonló egy korábbi év lelkéhez, akkor ez az eltávozott lélek felajánlhatja minden lehetőségét és képességét a jelenlegi év lelkének. Az elmúlt év lelke valójában nem lép be a földi síkra; csak felajánlja lehetőségeit és képességeit a jelenlegi évnek, mivel látja a hasonlóságot. Tegyük fel, hogy 1972-nek ugyanolyan lelke van, mint 1960-nak. Ekkor 1960 lelke, ahelyett, hogy belépne a földre 1972 lelkével együtt, közvetve vagy közvetlenül segíti 1972 lelkét, és saját beteljesülését érzi majd 1972-ben, mintha ő maga jött volna el. Ez megtörténhet, de nem túl gyakran fordul elő ilyesmi. Ugyanakkor a föld évezredek óta létezik, így mindenképpen jönnek néha hasonló lelkek. De általában minden év lelke új üzenettel érkezik. Ez egy nagyon bonyolult dolog, nagyon bonyolult.
1971-ben a lélek teljesen új volt olyan értelemben, hogy nem támogatta vagy segítette egy másik lélek. Csak közvetlenül a Legfelsőbbtől kapott segítséget. 1972 lelke teljesen más, mint 1971 lelke. Habár 1971 lelke még nem hagyta el a földi színteret, 1972 lelke már belépett a föld arénájába. Ez olyan, mint amikor az új főnök már megérkezett, de a régi főnök még nem hagyta el az irodát. Csak napok kérdése, hogy 1971 lelke távozzon.
Egy év lelke sok formát vehet fel. Benne van a legapróbb dologban, és ugyanakkor tartózkodhat magában a föld-tudatban, ami olyan hatalmas. Azt mondhatjuk, hogy jelen van minden röpke, elillanó pillanatban. Ugyanakkor felvehet egy szimbolikus formát is. Ha össze akarjuk hasonlítani a következő év lelkének szimbolikus formáját az idei év lelkével, akkor azt mondhatjuk, hogy az eljövendő új év jelképesen olyan lesz, mint egy igazi elefánt, mondjuk nagyon gyors, nagyon dinamikus, míg az idei év lelke olyan, mint egy ló vagy egy oroszlán – habár inkább ló, mint oroszlán. Persze nem mondhatjuk, hogy ez a lélek egy elefánt, vagy az a lélek egy ló. Ezek mind szimbolikus képek. Keleten úgy hívnak egy évet, hogy „a sárkány éve”, vagy néha hal formájában, vagy másfajta formákban ábrázolják. Sok igazság van abban, amit mondanak, de ugyanakkor a képzelet is szerepet játszik benne.
Tavaly szilveszterkor meditáltatok éjfélkor, és mi is ezt tettük Puerto Ricoban. Ha ebben az évben is tudtok meditálni éjféltől tizenkettő harmincig, az nagyszerű lesz. Szeretném megkapni azoknak a nevét, akik ezt meg fogják tenni; különben csak vesztegetni fogom saját értékes koncentrációmat azokra, akik mélyen alszanak, ahelyett, hogy csak azokra koncentrálnék, akik őszintén próbálnak kapni valamit.
Minden évben sokat tehetünk a Legfelsőbbért. Jövőre sokat fogunk tenni, és sokat fogunk változni. A valamivé válás cselekvés; a cselekvés valamivé válás. Idén sajnos nem sok mindent valósítottunk meg. Miért csak idén? Az előző években is, amit képességünkhöz képest elértünk, az szinte semmi. Sokkal több képességünk van annál, mint amit valójában felismerünk. Beszélhetünk, de ebben az évben mutassuk meg, hogy hányan akarnak közülünk dolgozni is.Ha a belső világ képes lett volna igazán inspirálni a külső világot, akkor a külső világnak most tényleges jelentősége lenne, és mostanra a külső világnak sikerült volna tekintélyes mértékű isteniséget kinyilvánítania. De a belső világnak nagyon gyakran nem sikerül inspirálnia a külső világot. Miért? Nem azért, mert gyenge. Megvan a képessége, de a külső világ nem fogadja el az inspirációját. Ha lehetőséget kap rá, a belső világ könnyedén inspirálni tudja a külső világot, de a külső világ nem adja meg neki a lehetőséget. Az anyának megvan hozzá a képessége, hogy megmosdassa és megtisztítsa a gyermekét, ha lehetőséget kap erre. Ha a gyermek hallgat az anyjára, akkor természetesen a gyermek teste ápolt és tiszta lesz. De néha a gyermek nem akarja, hogy az anyja megmosdassa őt. Elszalad tőle, és gúnyolódik rajta ezt mondva: „Nem, nem, nem akarom, hogy megmosdass!” A belső világ olyan, mint az anya, de a külső világ nem fog hallgatni rá. Ha hallgatna rá, ha hagyná, hogy a belső világ inspirálja, akkor a külső világ valóban képes lenne nyújtani valamit.
A belső világ teljes egységet érez mindennel, amit csak lát vagy érez. A külső világnak nincs ilyen egységérzése. A külső világnak az elkülönülés okoz örömet; a belső világnak az egyesülés okoz örömet. Ha a külső világ tudatosan azt akarná, hogy ugyanolyan egységérzése legyen, mint a belső világnak, akkor a teljes megvalósítás, a teljes kinyilatkoztatás és a teljes kinyilvánítás könnyen elérhető lenne. Olyankor, amikor a külső világ teljes szívvel elfogadja a belső világ felajánlását és inspirációját, az emberek felismerik az Igazságot, a Legmagasabbat.
Az isteni erő befolyásolni tudja a világeseményeket, de a külső világ is fel kell hogy ajánlja isteni módon az elfogadását; különben, ha nincs fogékonyság, akkor a külső világ csak szét fog esni. Amikor érezzük, hogy egy üvegpohár nagyon erős, akkor bátran megfoghatjuk, de amikor látjuk, hogy egy pohár nagyon törékeny, akkor úgy érezzük, hogy el fog törni, ha megfogjuk. Hasonlóképpen, ha látjuk, hogy a föld nagyon erős, és meg tudja tartani az isteni erőt, akkor ha használni akarjuk az isteni erőt, az működni fog; máskülönben, ha az edény túl gyenge, akkor csak tönkre fogjuk tenni a föld lehetőségeit. Sok minden van, amit a tanítványaimért teszek, de ha az erő aspektusomat használom az inspirációm helyett, akkor az szétzúzza a tanítványokat. Tehát eleinte nagyon óvatosnak kell lennünk. Majd amikor a külső lény már erős, akkor használhatjuk az erőt.
Mivel a vitális egy kicsit fél az isteni, dinamikus erőtől, lehet, hogy egy napig hallgat rá félelemből; de a vitálisnak megvan a maga agresszív ereje. Ez az agresszív erő nem akar a lélek erejére hallgatni, és így elkezdődik a harc. Néha működik az erő, de nagyon gyakran nem tudjuk használni. Ilyenkor az egység szeretete az, ami működik. Ugyanakkor az egység szeretete a leghatalmasabb erő. Ezt az egységszeretetet a vitális hevesen megrúghatja. De a magasabb erő, az isteni erő nagyon bölcs. Ezt mondja: „Nem kell sietned. Kész vagyok szeretni téged a tudatlanságban, mert én az örök idővel foglalkozom.” Ezután a fény fokozatosan belép magába a homályos vitálisba. Mindenhol van fény, még a homályban is, és amikor előtérbe jön, akkor a magasabb erőkre akar hallgatni. Ily módon a vitális is megvalósítja végül a Legmagasabbat.From:Sri Chinmoy,A lélek útja, Agni Press, 1976
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sj