Hasonló dolog történik a belső életben is. Ha egy bizonyos tanítvány különböző módon örömet okozott a Mesternek, és a Mester hite abban a tanítványban rendkívül erős, akkor a Mester minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse azt a tanítványt. Ha a tanítványnak megingathatatlan a hite a Mesterben, akkor a Mester rengeteg alkalmat kap, hogy növelje a tanítvány belső képességeit.
A Mesternek mindig végtelenül nagyobb lesz a hite a tanítványban, mint amekkora hite a tanítványnak valaha is lehet a Mesterben. Egyetlen tanítványomnak sem lesz soha akkora hite bennem, mint amekkora hitem nekem van őbenne, különösen ha az egyik választott tanítványomról van szó. Egy osztályban mindig vannak jó tanulók és rossz tanulók. Hasonlóképpen, azok között, akik az ösvényünket követik kétségtelenül vannak nagyon jó tanítványok. Ezeknek a választott tanítványoknak mindig érezniük kell, hogy az a hit, amivel a Mesterükben hisznek, és az a hit is, amellyel önmagukba hisznek, semmi a Mester irántuk érzett hitéhez képest.
Mi ennek az oka? Az, hogy a Mester bennük a bimbózó és virágzó Istent látja. Amikor rájuk néz, saját legmagasabb isteniség-valóságát látja bennük. Mindig a belső napot látja a választott tanítványokban, és tudja, hogy minden bizonnyal eljön az idő, amikor a belső napjuk felvirrad, és megvilágítja elméjüket, vitálisukat és fizikai részüket.
A tanítványoknak viszont nincs ugyanez a fajta hite a Mesterben. Hitük csalóka, mint a délibáb. Egyik pillanatban van hitük, vagy azt képzelik, hogy van egyfajta hitük. Azonban a következő pillanatban, amikor az elme előtérbe jön, és elhomályosítja a szívüket, ez már el is tűnt. És ha nincs hit a Mesterben, a Mester nem képes megnövelni a tanítványok képességét.
A legjobb módszer, hogy a tanítványok megnöveljék hitüket a Mesterben az, hogy elképzelik a Mester hitét őbennük. El kellene képzelniük, hogy a Mester hite őbennük a legkiemelkedőbbnél is kiemelkedőbb, és hogy ők egyedülállóan kiválasztott eszközök. Emberek milliói és milliárdjai vannak a földön. A tanítványoknak meg kell kérdezniük maguktól, miért egyedül ők lettek kiválasztva, hogy vigyék a Mester győzelmi lobogóját. Használniuk kell a képzeletüket, amely önmagában egy valóság, hogy érezzék azt a végtelen hitet, mellyel Mesterük hisz bennük. Így, a Mesterükbe vetett hitük megnövelésével, a tanítványok minden nap meg tudják növelni belső képességüket. Ez nem csak lehetséges; ez elkerülhetetlen.Azonban az engedelmesség főképp az elmére vonatkozik. Ha mondom, hogy tegyél meg valamit, mehetsz olyan lassan is, mint egy teknősbéka, vagy olyan gyorsan, mint egy szarvas. Nem számít, milyen gyorsan, milyen lelkesen, milyen készségesen mész, lényednek csak egyetlen egy része indul el: az elme. Az elme azzal a reménnyel indul, hogy örömet szerez Istennek, vagy örömet szerez a Mesternek. Azt mondja: „Ha nem megyek, a Mester elégedetlen lesz; Isten elégedetlen lesz.” Még ha gyorsan is mész, akár a saját akaratodból teszed azt, akár valamilyen kényszer hatására, egész lényedben mégse kapod meg az édesség spontán érzését. De amikor spontán módon átadod magad, minden testrészed, a 86.000 szubtilis idegszálad mindegyike — minden – elképzelhetetlen örömet nyújt neked.
Tudnunk kell, hogy az önátadás nem a rabszolga megadása az urának. Ez az önátadás a bölcsességből származik, annak felismeréséből, hogy Valaki többet tud, mint mi, ugyanakkor teljesen Sajátjának tart minket, és azt is akarja, hogy mi Őt tartsuk teljesen sajátunknak. A hatalmas óceán mindig sajátjának akarja igényelni a kicsiny cseppet. Ha a kicsiny cseppnek van egy kis intelligenciája, vagy egy kis bölcsessége, akkor az is sajátjaként fogja magának igényelni az óceánt, és azt mondja: „Az óceánná váltam.” Pontosan ugyanígy, ha feltétel nélkül át tudjuk adni magunkat, azonnal Szeretett Legfelsőbb Urunk nélkülözhetetlen részévé válunk. Ekkor semmiért sem vagyunk felelősek, mert amit teszünk vagy mondunk, az nem tőlünk jön; az a mi saját legmagasabb valóságunkból ered. Azt kérdezed, melyik van előbb. Ez az egyéntől függ. A feltétel nélküli önátadás, kétségtelenül magában foglalja a tökéletes engedelmességet; ha feltétel nélkül átadod magad, biztosa megjön a tökéletes engedelmesség. Azonban, ha tökéletes az engedelmességed, nem kapod meg automatikusan a feltétel nélküli önátadás eredményét, az édesség érzését. Énszerintem a feltétel nélküli önátadás sokkal fontosabb és értékesebb, mint az engedelmesség, még ha az engedelmesség tökéletes hiten is alapul. Az engedelmesség lehet készséges vagy lehet vonakodó, de a feltétel nélküli önátadás mindig jókedvű. A feltétel nélküli önátadásban azt mondjuk: „Használj futball labdaként. Olyan erősen rúgj belém, ahogyan kedved tartja, a jobb lábaddal vagy a bal lábaddal, ahogy csak akarod.” Amikor megvalósul a feltétel nélküli önátadás, akkor a kereső a Legfelsőbb tökéletes eszközévé válik.Sok módja van tehát, hogy Istennek kedvében járjunk, és a leggyorsabban fussunk. Ha az engedelmesség utat választod, akkor el szeretném mondani, hogy ennek az engedelmességnek vidámnak, boldogítónak és spontán módon ön-odaadónak kell lenni. Ekkor a tanítvány vagy a kereső számára az engedelmesség igen hathatós módszerré válik, hogy Istennek kedvében járjon. Ha a leggyorsabban akarsz futni az engedelmesség úton, akkor az engedelmességed nem lehet erőltetett. Nem szabad, hogy a büntetés miatti félelemből eredjen. Nem, szeretetből kell hogy jöjjön.
Ha effajta engedelmességgel rendelkezel, akkor természetesen a leggyorsabban tudsz majd futni az engedelmesség-úton. Ekkor törekvésed automatikusan lángként tör magasra, magasabbra és a legmagasabbra. Ez azért van, mert az állandó, lankadatlan és szüntelen engedelmességet nem lehet elválasztani a legmagasabb törekvéstől. Minél magasabbra tör a törekvésed, annál jobban értékeled az engedelmesség fontosságát. Hasonlóan, minél jobban engedelmeskedsz Isten Akaratának, annál magasabbra juthatsz törekvésedben.
Azonban a gyakorlati síkon van valami más is, amit át kell gondolni. A kereső gyakran mondja: „Ha iskolába megyek, és nem engedelmeskedem a tanárnak, akkor a tanár megbüntet. Ha van egy állásom, és nem engedelmeskedem a főnöknek, akkor a főnök kirúg. De mi történik, ha nem engedelmeskedem Istennek?” Amikor a tanítvány kezd nem engedelmeskedni Istennek, többségük úgy érzi, nincs büntetés. Van büntetés, de az nem jön azonnal. Ha ma nagyon súlyosan engedetlen vagy Istennel szemben, akkor Isten lehet, hogy tíz napot vár, hogy megbüntessen. De lehet, hogy a tíz nap alatt sok-sok jó dolgot teszel, hogy örömet szerezz Istennek, így Isten talán megbocsát neked.
Sokszor előfordul, hogy Himalája nagyságú hibákat követünk el. De ha azonnal vagy a közeli jövőben nem kapjuk meg a büntetést, akkor úgy érezzük: „Talán Isten megbocsátott nekünk, vagy végül is talán nem is volt az hiba. Az elménk elhitette velünk, hogy hibát követtünk el, de lehet, hogy az elménk tévedett.” Az engedetlenség egy pusztító erő, mely gyakran elrejti önmagát. Magyarázatokat találunk, hogy igazat adjunk neki. Azonban, ha valami valóban nem spirituális dolgot tettünk, és nem lettünk megbüntetve, akkor vagy azt kell éreznünk, hogy még nem érkezett el az ideje, vagy hogy Isten a jó cselekedeteink miatt megbocsátott nekünk.
Van egy nagyon lényeges dolog, aminek a tanítványok semmi figyelmet sem szentelnek, és ez a lelkiismeretfurdalás. Az emberek azt mondják, a bűnbánat megtisztítja a lelket. A bűnbánat nem tisztítja meg a lelket; a lélek fölötte áll ennek. Mindazonáltal a bűnbánat kétségtelenül tisztítja a szívet. Amikor valami rosszat teszünk, ha patakzó könnyeket hullatunk, akkor ezekben a könnyekben benne lesz a lelkiismeretfurdalás, és a szívünk megtisztul. Ezután a szívünk nem fogja engedni, hogy a jövőben ugyanazt a hibát elkövessük. Bűnbánattól a szívünk erőssé, erősebbé, a legerősebbé válik, azért hogy ellen tudjon szegülni az elmének, és hogy ne adjon az elmének még egy esélyt, hogy ugyanazt a Himalája nagyságú baklövést elkövesse.Az egységnek nem a gondolkodásból vagy az elméből kell jönnie; még csak nem is a lélegzetből; az egységnek a képzeletből kell erednie. El kell képzelnünk, hogy Isten minden pillanatban egy Játékot játszik, belénk jön és kimegy belőlünk. Tegyük fel, hogy a testünk egy szoba. El kell képzelnünk, hogy Isten, a Leggyönyörűbb, a Leghatalmasabb, belép ebbe a szobába, és fizikai létünkben és azon keresztül játssza Kozmikus Játékát. Ha ezt tudjuk érezni, akkor Isten a legteljesebben elégedett lesz velünk.
Még néhány dolgot szeretnék mondani. Van szívem, és a szívem érzi, hányszor nem vesztek komolyan, amikor a lélekről beszélek. Egy napig valaki talán értékeli, amit a lélekről mondok: „Ó, Guru azt mondja, hogy a lelkemnek kedvében járok vagy nem járok a kedvében.” De még azok, akik hisznek abban, amit mondok a lélekről, sem akarják érezni a lélek jelenlétét, vagy látni a lélek valóságát. És sok eset van, amikor ugyanezek a tanítványok még tagadják is a lélek létezését.
Számomra a lélek a legfontosabb valóság. Már mondtam, hogy a lelket nemcsak érezni lehet, hanem látni is, pontosan úgy, ahogyan téged látlak. Ha nem tudsz hinni lelked valóságában, akkor hogyan tudsz hinni Istenben? Istent felismerni végtelenül nehezebb, mint kapcsolatba kerülni a lélekkel. A lélek olyan, mint egy vezető, aki lassan, biztosan és csalhatatlanul, a saját sebességünknek megfelelően elvisz minket rendeltetési helyünkre. Ha nem hiszel a vezetőben, akkor hogyan akarsz eljutni rendeltetési helyedre, ami az Isten?
Amikor 70, 80 vagy 90 évesen meghalsz, tisztán fogod látni, hogy lelked a te állandó, örökös valóságod. De ahhoz, hogy valóban fejlődj, most kell látnod és érezned ezt, amíg a földön vagy. Nekem azok okozzák a legnagyobb örömet, akik nemcsak hisznek a lélek létezésében, hanem érezni is akarják lelkük jelenlétét, és látni lelkük valóságát. Ugyanakkor azok, akik semmi figyelmet sem szentelnek a lelküknek, vagy, akik semmi figyelmet sem szentelnek az én lélekkel kapcsolatos kijelentéseimnek rettenetesen bántanak engem.
Olyan sok Centerem van. Napi szinten kapok üzeneteket tőlük, és kapok egy vibrációt arról, ami ott történik. Amikor kapok egy általános vibrációt, akkor nem kell, hogy minden egyes személy után érdeklődjek. Ha rizst főzöl, és látni akarod, teljesen megfőtt-e, csak néhány szemet kóstolsz meg, és azonnal tudod, hogy a többi rizs készen van-e. Hasonlóképpen, a Centerben egy két kiemelkedő lélektől azonnal megkapom a helyes érzést, hogy a Centerben a többiek törekszenek-e vagy sem.
Ebben az életemben több ezer tanítványom van, sok tisztelőm, barátom, ismerősöm és így tovább. A fizikai síkon néhány ezer emberrel vagyok kapcsolatban. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, akkor sok ezer lélekkel állok kapcsolatban. A legtöbb tanítvány azt hiszi, hogy a lélek világában csak néhány emberrel foglalkozom, mint Agni és tíz vagy húsz más tanítvány, akik az elmúlt évek során haltak meg. Ez igazán szánalmas hiba. A belső világban valójában számtalan lélekkel vagyok kapcsolatban.
Azokért, akik elfogadtak, és közel állnak hozzám ebben a világban, az elfogadásuknak és a kapcsolat szorosságának megfelelően felelős leszek a másik világban, miután meghalnak. Egyesek, akik nem szereznek nekem örömet ebben a világban, azt hiszik, hogy miután átmennek a másik világba, egyszerre közel, közelebb, legközelebb kerülnek hozzám. De ez nem így van. Ti nem készítitek fel magatokat. Nem gondolok a halálotokra – soha, soha! De amikor én egy másik létben leszek, a többségnek újra és újra vissza kell jönnie, és keresztül kell mennie életen és halálon, míg ellenben nekem a Szeretett Legfelsőbb Uram megígérte, hogy ez lesz az utolsó inkarnációm. Szóval, ha erős kapcsolatot akartok velem a következő inkarnációkban, akkor most kell bensőséges kapcsolatban lenni és örömet szerezni nekem.
Mi történik azokkal, akik nem gondolnak a magasabb régiókra, hanem csak a földi életükre és az anyagi szükségleteikre? Mijük lesz? Ha nincsen törekvésük, hogy magasabb világokba jussanak, akkor a vágy élet fogja megkötni őket. Minél jobban látom, hogy csak az anyagi világra gondoltok, és nem a belső világra, annál inkább elcsüggedek. Mindegyikőtök el tudja képzelni meditációtok alatt, hogy van egy másik világ, ahova egyszer el kell menni, akár tetszik, akár nem. Ha dolgozni akartok értem, és szolgálni akartok engem, amikor abba a világba mentek, akkor most ne az anyagi világra gondolva töltsétek összes időtöket.
Végtelenül több dolog bánt a földön, mint ahány dolog örömet okoz. Ez igaz, akár egyénileg, akár együttesen tekintek a tanítványokra. Csak akkor jön a boldogság, amikor látom, hogy valaki nem adta fel. Amikor valaki még mindig küzd, hogy jobb emberré, jobb keresővé, jobb tanítvánnyá váljon, akkor annyira boldog vagyok. Sokan, nagyon sokan föladták. Ők a hajóban maradnak, alszanak és horkolnak, de föladták; úgy érzik, ez reménytelen eset. Amikor a fejlődésről van szó, arról, hogy tovább menjünk, mélyebbre merüljünk, távolabb ugorjunk, és magasabbra szálljunk, ők nem csinálják ezt.
Én azt akarom, hogy a tanítványaim ne adják fel. Akik nem adták fel, ők azok, akik örömet szereznek nekem. Azok, akik föladták, és azt mondják, az övék reménytelen eset, máris haszontalanokká váltak. De azok, akik még küzdenek, hogy jó tanítványokká, jobb tanítványokká, legjobb tanítványokká váljanak, feltétlenül megörvendeztetnek engem. Én magam nem mondtam le róluk, de egyesekben nagyobb a hitem, mint másokban.
Ugyanakkor, mint már korábban mondtam, a végső hitem, a legmagasabb hitem, a legfelső hitem megvan minden egyes emberben, mert mindegyiküket tisztán, mint valódi Istent látom. Srí Rámakrisna szokta volt mondani, hogy Vivékánandát, mint Magát Istent látja. Néha, amikor a legmagasabb isteni tudatomban rajtatok, tanítványaimra meditálok, kétségtelenül, mint az én Szeretet Legfelsőbb Uramat látlak titeket. Nem emberi lényként, emberi tökéletlenségekkel látlak. Nem, ekkor külső testetek eltűnik, és a lelketeket a mi Szeretett Legfelső Urunk legtökéletesebb képviselőiként látom. Ekkor részesülök a legnagyobb örömben. Az örömmámor tengerében úszom.Miközben ismételgeted a „Supreme”-ot, a lábujjadtól kezdve képzelj el mindent, ami benned van. Gondolj az izmaidra, az idegeidre, a véredre, vagy amire csak akarsz, és próbáld érezni, hogy a Legfelsőbb belép testednek abba a bizonyos részébe. Aztán menj tovább testednek más részeire. Nem kell látnod, mi van a lábadban, a szívedben vagy az agyadban. Csak képzeld, hogy ott van valami, és azt a valamit megérinti a „Supreme” szó. Ha a tespedtség már elhelyezkedett a térdedben, a válladban, vagy valahol másutt, a lénynek az a része érintkezésbe kell, hogy kerüljön a Legfelsőbb konkrét Jelenlétével. Tehát, valahányszor azt mondod „Supreme”, olyan gyorsan ismételgetve, amennyire csak lehetséges, próbáld érezni, hogy a Legfelsőbb Hatalma, a Legfelsőbb Élete és a Legfelsőbb Istenisége beléd lép.
Ez az egyik leghatékonyabb módja, hogy legyőzzük a tespedtséget, miközben sétálunk, vagy valamit csinálunk. Amikor le akarod győzni a tespedtséget, akkor nem annak van az ideje, hogy mély meditációba merülj; csak hagyd, hogy a mantrázásod dinamikus árama itassa át egész testedet. Ha belemerülsz egy magasabb fajta meditációba vagy imába, és próbálsz dinamikus lenni, lehet, hogy sikerül; azonban, amikor a meditációdnak vagy az imádnak vége van, a dinamizmus megszűnik. De a Supreme, a Legfelsőbb Nevét bármikor ismételheted. Ez az egyetlen módja, hogy ezt elérjük, különösen a tanítványaim számára.Azonban, ha egyszer elfogadjuk a spirituális életet, vallásunk az Isten iránti szeretetünk lesz. És amikor szeretjük Istent, minden kiterjed bennünk. Ekkor nem érezzük azt, hogy testünk magassága valahány centiméterre korlátozódik; nem, látjuk a test kiterjedését. Látjuk vitálisunk, elménk, egész lényünk kiterjedését is. Isten iránti szeretetünk a teljes valóságunk folytonos kiterjedése.
Az Isten iránti szeretet az egyetlen igaz vallás, az egyetlen vallás, melyet egy igaz keresőnek gyakorolnia kell. Létezik olyan vallás, mely azt mondja, ne szeressük Istent? De a probléma a vallással az, hogy megkísérli korlátozni Isten iránti szeretetünket. A vallás azt mondja: „Csak, ha úgy szereted Istent, ahogyan én szeretem Istent, akkor teszel helyesen.” Minden vallás azt mondja: „Szeresd Istent, de ahogy nekem tetszik. Csak ha templomba jársz, csak ha mecsetbe jársz, akkor lesz az Isten iránti szereteted tökéletes. A többi módszer mind rossz.”
Azonban Isten iránti szeretet nem ilyen. Ha szeretjük Istent, akkor Isten azt mondja nekünk: „Miért csak rózsák kell hogy legyenek a vallás-kertben? Más virágok is lehetnek.” Jön az egyik ember, és a rózsát fogja értékelni, majd jön valaki más, és egy más virágot fog értékelni. Tehát nekünk minden lehetséges módon szeretnünk kell Istent – azon keresztül, amit mondunk és teszünk, tudatunk minden szintjén történő állandó ön-átadásunkon keresztül. Istent az Ő Tetszése szerint kell szeretnünk. Csak ekkor nem fogunk soha beleesni a vallás korlátjainak csapdájába, és nem fogunk soha megpróbálni korlátozni másokat.
Mi örömet akarunk a vallástól. A vallás nem ad nekünk örömet, mert tudatosan vagy nem tudatosan próbálja gyakorolni rajtunk felsőbbségét. De ha csak szeretjük Istent, akkor hatalmas örömet kapunk. Én az Isten iránti szeretetemtől kapok örömet, te az Isten iránti szeretetedtől kapsz örömet.
Azt kérdezted, hogyan tud a spiritualitás megmenekülni a vallás korlátaitól. A menekülés nem a megfelelő szó. Nem menekülésre van szükség, hanem megvilágosításra. És mi csakúgy tudjuk megvilágosítani a vallást, ha Istent az Ő saját Tetszése szerint szeretjük.Oly sok módja van, hogy az intuíció-képességet isteni célra használjuk. Ha egy őszinte kereső a spirituális Mesteréhez megy, és meg akarja tudni, hogy miért nem halad előre, akkor a Mester használhatja intuitív képességét, hogy meglássa az okot, és segítsen ezen a személyen. Lehet, hogy azt mondja: „A hiba az elmében van. A kétség nem engedi, hogy haladj.” Vagy lehet, hogy azt látja, hogy a hiba a félelem vagy a bizonytalanság vagy a tisztátalanság. Ha valaki őszintén sír, hogy valamilyen tökéletlenség miatt a testében, vitálisában vagy elméjében nem tud fejlődni, akkor lehet használni az intuíció-képességet, hogy valóban segítsünk neki.
De ha valaki elvesztett valamit, és te arra használod az intuíciódat, hogy segíts neki megtalálni, mi jót teszel akkor? Nem segíted annak a személynek a spirituális életét; csak kíváncsiságot hozol létre vagy növeled azt abban a személyben. Ha arra használod intuíciódat, hogy megmond az embereknek mi fog történni a fizikai vagy a vitális síkon, vagy, hogy mi ment már végbe, akkor visszaélsz a képességeddel. Egyes spirituális Mesterek szándékosan helytelen választ adtak, amikor az emberek ostoba kérdéseket tettek fel nekik, hogy ezek az emberek ne jöjjenek vissza többet.
Ha egyszer spirituális életet kezdünk élni, akkor az első és legfontosabb dolgunk, hogy az embereket a belső életükben segítsük, és emeljük a tudatukat. Az embereknek megvan a saját módszerük, hogy megbirkózzanak a külső életükkel. Tehát, ha a tanítványaimnak van intuíciója, arra kérem őket, használják arra, hogy segítsék a keresőknek előmozdítani spirituális utazásukat, és ne arra, hogy külső történéseket tudjanak meg. Különben az intuíció csak időpocsékolás.Az engedetlenség kezelésének legjobb módja, vagy az, hogy utáljuk, vagy az, hogy félünk tőle. Ha utálod, akkor olyan intenzíven kell utálnod, hogy ne akard lényedben fenntartani. Érzed, hogy ez mocskosabbnál mocskosabb valami, és egyszerűen kiveted a természetedből. Másrészt, ha félsz tőle, akkor először is óvatos leszel, hogy ne jusson beléd. Ha azt érzed, hogy ez olyan, mint egy kígyó vagy egy vérengző tigris, mely kész felfalni, akkor távol maradsz tőle.
A gyengeségeket viszont nagyon imádságtelien és lélektelien kell kezelned. Gyengeségek lehetnek a vitálisban, az elmében vagy a szívben. Úgy kell rájuk gondolni, hogy formálni és alakítani tudod őket. Valami nagyon gyengének és kicsinynek kell tekintened őket, melynek megerősödésre van szüksége, mint egy néhány napos gyámoltalan kiskutyának. Ha adsz a kiskutyának egy kevés ételt vagy energiát, akkor megerősödik. Az étel, amit gyengeségeidnek kell adnod: fény – egy szemernyi fény. Valahányszor bármilyen fajta gyengeséget látsz a vitálisodban, elmédben vagy szívedben, próbáld érezni, hogy fényt viszel bele.
Bár lehet, hogy kicsi egy gyengeség, negatív módon hatalmas ereje van. Gondolhatsz a féltékenységre és a bizonytalanságra apró rovarokként, de kegyetlenül egyre csak beléd marnak. Tehát ne próbálj megszabadulni a gyengeségeidről; ez lehetetlen. Csak próbáld a fényt pozitív módon használva a gyengeségeidet erősségekké átalakítani. Ha gyenge vagy, és képtelen, hogy a helyes dolgot tedd, ha a bizonytalanság, a féltékenység a tisztátlanság vagy valamilyen más gyengeség miatt nem tudsz lélektelien imádkozni és meditálni, csak tekintsd a gyengeségedet nagyon kicsi és betegeskedő valaminek. Majd próbáld használni a fényt, hogy a gyenge részek erőssé váljanak, hogy a Legfelsőbb jó, tökéletes eszközévé válhass.
Ez a fény általában a csendéletből, a békéből jön. És a béke csak akkor jön, ha az elme csendes és a szív tiszta. Az elme csendje és a szív tisztasága együtt járnak. Amikor az elme tökéletesen csendes, a szív automatikusan tisztává válik. Másrészt, amikor a szív valóban tisztává lesz, akkor az elme teljesen csendessé válik.A hétköznapi emberek, akik nem törekszenek, csak könyvekből tudhatják, hogy Isten szereti őket. Aztán ebből a tudásból egy szép napon el tudnak jutni a szívbe, hogy teljes életükben érezzék Isten Szeretetét. De ha egyszer elfogadod a spirituális életet, akkor másképp alakul a történet. Már teljesen az elejétől érezned kell szívedben Isten Szeretetét. Nem számít, mennyi könyvet olvastál, vagy fogsz olvasni, könyvekből soha nem kapod meg Isten Szeretetének vagy Mestered szeretetének érzését. Ha a szív nem támogatja az érzést, az nem tart sokáig.
Visszatérve a kérdésedre, végtelenül, végtelenül fontosabb érezni a szeretetemet, mint tudni. Amikor tudod, lehet, hogy összezavarodsz, vagy kétkedővé válsz. De amikor érzed, akkor feltétlenül hatalmas fejlődésre teszel szert, és végül meggyőzöd elmédet, hogy én szeretlek téged. Hogyan tudod érezni szeretetemet? Imáid és meditációid erejénél fogva. És ha egyszer érzed a szeretetemet, napokra és hónapokra egy más világba kerülsz. Ha az írásaimat olvasva tudod a szeretetemet, vagy másoktól hallasz róla, ez nem ad igazi elégedettséget, és nem fog megmaradni. Szeretetemnek a tudása nem maradandó. A szeretetemnek az érzése az egyetlen dolog, ami folyamatosan vagy hosszú, hosszú ideig eltart.Mielőtt a politika területére lépnek, a spirituális emberek belsőleg teljesen meg kell hogy legyenek győződve, hogy képesek lesznek a többi politikus elméjét megváltoztatni. Jelenleg ez gyakorlatilag lehetetlen, mivel a legtöbb politikus elviselhetetlenül cinikus. Nem érdekli őket a spirituális élet. A spiritualitás valami teljesen idegen számukra. Nem csak külsőleg, hanem belsőleg is lebecsülik a spiritualitást. Minden pillanatban azt mondják, ők teljesen őszinték, miközben az ellenzékük csak hazudik. Ami a legrosszabb, még magukban sem bíznak. Ha én nem bízok benned az nem baj. De amikor magamban nem bízok, akkor még egy lépést sem tudok előre lépni.
Mielőtt a spirituális emberek a politika területére lépnek, teljesen bizonyosnak kell lenniük, hogy elég fénnyel rendelkeznek. Nem elég, hogy a tőlük telhető legjobbat teszik, és az eredményt Isten Lábaihoz helyezik. Ez azoknak való, akik elsősorban a belső élettel foglalkoznak. Azonban azoknak a spirituális embereknek, akik az emberiségen akarnak segíteni, ismerniük kell képességeiket; tudniuk kell, mennyi fénnyel bírnak. Különben a világ sötétsége akkora, hogy csak problémákat fognak okozni, nagyobb zavart keltve a hétköznapi tömegekben, mint amekkorában előtte voltak.
Jelenleg a spirituális embereknek többet kell imádkozniuk és meditálniuk, és több fényre kell szert tenniük. Majd eljön az az idő is, hogy belépjenek a politika arénájába, hogy egy isteni sugalmazású tapasztalattá változtassák a politikát, ami lehetővé teszi a társadalom számára, hogy egy teljesen nyilvánvaló fejlődést érjen el.Ha tudod érezni, hogy egy nagyon lélekteli, állandóan visszatérő hang énekli a szerzeményt, amit játszol, a lélekteli éneklés belép a zenédbe, és nagyon édessé teszi azt. Mondok egy példát. Amikor reggel az Invocation-t játszom, belsőleg együtt éneklek vele. Amikor csendben éneklek, sokkal több hasznom van belőle, mint amikor csak játszom és nem éneklem. Sokszor, sokszor, amikor játszom az Invocation-t akkora örömet szerez, amikor belülről hallom a hangomat. Rögtön, amikor azt éneklem: „Supreme, I bow to Thee”, az egész világom, az egész belső és külső világom, felajánlja törekvését és odaadását.
Hatalmas különbség van az énekeim nagyon lélekteli éneklése és közönséges módon való éneklése között. Amikor lélektelien énekled a dalaimat, az megindítja a szívemet. De, amikor ugyanezeket az énekeket úgy énekled, mint egy papagáj, amikor csak előállítod a dallamot és a szavakat, akkor olyan nagy a különbség! Akkora, mint a szív megvilágosodása és az elme mentális megértése közötti különbség.
Amikor egy tanítvány zenész játssza a zenémet, akkor idejének javarészében azt látom, hogy az elméje jobban működik, mint a szíve. De ha érezni tudod, hogy a lelked vagy valamelyik belső lényed nagyon áhítatosan énekli a dallamot, akkor egészen biztos, hogy hasznodra válik. Ugyanakkor, ha áhítatosabb és lélektelibb tudsz maradni, miközben zenélsz, sokkal több spirituális hasznot nyersz az előadásodból. Természetesen, a legjobb, ha mindkettőt tudod tenni. Ha lélektelien tudsz játszani, és ugyanakkor, tudod érezni, hogy lelked énekli a melódiát, az olyan, mint két kéz használata egy helyett – még inkább javadra válik.Amikor azt mondom, tartsatok sajátotoknak, teljesen sajátotoknak, ez csak úgy érhető el, ha ismételjük, hogy „Gurum választott eszközévé váltam. Ezért Gurumra sajátomként, teljesen sajátomként tartok igényt.” Formáljatok rám jogot, formáljatok rám jogot, formáljatok rám jogot; aztán az a dolog, amit kimondotok, valósággá válik. Különben az egyik pillanatban próbálsz elképzelni, a másik pillanatban próbálsz érezni, és soha nem érsz el semmit. De ha azt tudod mondani: „Gurum választott eszközévé váltam. Ezért tarthatok rá igényt sajátomként, teljesen sajátomként”, akkor félrelökheted az összes koszos és szennyes takarót – a félelmet, kétséget, szorongást, aggodalmat, levertséget és csalódottságot – amelyeket szükségtelenül a hátadra vettél.
Ez az egyetlen mód: állítással, és azzá válással. Csak mondd azt: „Tisztává váltam. Választott eszközzé váltam.” Nem csapod be magad, tényleg abba a valóságba növekszel. Ha azt mondod: „Tiszta vagyok, tiszta vagyok”, és külsőleg ezt valaki hallja, lehet, hogy kinevet. Talán azt mondja: „Ó, te annyira rossz ember vagy!” De ha tovább ismétled, hogy „Tiszta vagyok, jó vagyok, isteni vagyok”, akkor egy jó tudatod, egy Isten-tudatod lesz, mert azzá válsz, amit ismételgetsz.Most azonban úgy látom, nem elég kisebb testvérként, nálad csak egy kicsivel alacsonyabban lévőként, rájuk gondolni. Nem, most azt mondom, hogy azt kell érezned, hogy ők a saját tested szerves részei, csak te kicsivel több fénnyel rendelkezel, mint ők. Úgy képzeld el ezt, hogy van két végtagod. Az egyik tag megvilágosult a másik nem. Tested egyik részében megvilágosodással rendelkezel, míg tested másik részében nem. Közelségük miatt tested megvilágosult része könnyen fényt tud vinni a megvilágosulatlan részbe. Ha tehát így fogod ezt fel, akkor biztos jobb eredményeket érsz el.
Ha más afrikai-amerikait más tudattal rendelkező elkülönült egyéneknek látsz, akkor ez sokkal nehezebbé válik, mert akkor úgy érzed, hogy ők nagyon messze vannak tőled. Ha úgy érzed, ők valahol máshol vannak – ötezer mérföldre, vagy akár öt méterre tőled, akkor ez nagyon nehéz feladat lesz. Ha azonban azt érzed, ők itt vannak a testedben, hogy ők az élő létezésed részei, akkor ez sokkal könnyebbé válik. Minden nap használod saját létezésed részeit. Szemeddel látsz; orroddal lélegzel. Azt kell érezned, hogy az afrikai-amerikai testvéreid is ilyenek: lényed szerves részei, melyeket különféle tevékenységeid során minden nap használsz. Ez az egyetlen mód, hogy ösztönözni tudd őket.Azok az emberek, akik új fényt hoznak a világba, soha nem kapják meg azt az elismerést, csodálatot, tiszteletet és szeretetet, amit megérdemelnek, soha! Nem csak Jeffersonról beszélek, hanem Krisnáról, Buddháról és Krisztusról is. Elismerte, csodálta és szerette-e őket a világ — nem annyira, amennyire szükségük volt rá, mivel senki elismerésére vagy csodálatára nem volt szükségük —, hanem annyira, amennyire rászolgáltak? Nem, és ez sohasem lesz így, mert az a fajta hála, amely méltó a fényükhöz, és víziójukhoz, még nem született meg, és soha nem is fog megszületni a földön.
Jefferson víziója egy szempillantás alatt megemelte a világ tudatát. A fényt, amit meg akart mutatni hazájának, és a fényt, amit akart a hazájától, hogy előtérbe hozzon, olyan csúnyán félreértették! Sohasem kapta meg azt az elismerést, amire teljes joggal rászolgált, és soha nem is fogja megkapni, mert az emberiségben nincs meg az effajta hála.Majd, miközben a filozófiámról beszéltek, azt kell éreznetek, hogy én beszélek rajtatok keresztül. És amikor ránéztek a hallgatókra, azt kell éreznetek, hogy ők valójában én vagyok. Egyfelől én vagyok a beszélő, bennetek és rajtatok keresztül. Másrészt én vagyok a hallgató, a hallgatóságban és azon keresztül. Ha tehát érezni tudjátok, hogy én beszélek rajtatok keresztül, és hallgatlak is titeket, akkor hatalmas belső erőre tesztek szert.
Én jövök ki belőled, és én is lépek beléd. Jövök ki a szívedből, és lépek be a keresők szívébe. Egyszersmind jövök ki a keresők szívéből, és lépek beléd. Érezd, hogy mint egy szivárvány megyek tőled a keresőkhöz, és jövök vissza a keresőktől hozzád. Vagy érezheted, hogy az egész világba viszel engem, és az egész világot visszaviszed önmagadba. A belső világból a külső világba viszel, és onnan ismét visszahozol engem. Ha érezni tudod a jelenlétemet bármelyik módon ezek közül, akkor egy nagyon érezhető, termékeny módon leszel képes hallgatóidat ösztönözni, és képes leszel ösztönözni önmagadat is. Ekkor tudsz a leggyorsabban fejlődni, és az emberek, akik eljöttek meghallgatni téged, is a leggyorsabban fognak tudni fejlődni.Meg kell kérdezned magadtól, mit akarsz a spirituális élettől. Ha boldogságot akarsz, a spiritualitás a válasz. De ez a boldogság csak akkor jön, ha kész vagy a Legfelsőbbet az Ő Tetszése szerint boldoggá tenni. Nem számít, Isten hányféleképp szerez neked örömet, nem leszel boldog, ha egy bizonyos módon még elégedetlenné teszed Istent. Isten kész újra meg újra, sok százféleképpen, tetszésed szerint boldoggá tenni téged. De lelked Isten iránti szeretete olyan, hogy ha még egyféleképpen is nem sikerül örömet szerezned Neki, a lelked nem lesz boldog. És ha a lelked nem boldog a testeddel, vitálisoddal, elméddel és szíveddel, te magad sem lehetsz soha boldog. A lelked rendkívül, rendkívül, rendkívül büszke akar lenni rád. Ha a tested, vitálisod és elméd a helytelen dolgokat teszik, a lelked megpróbálja fegyelmezni és ösztönözni családjának ezeket a rakoncátlan tagjait.
Azért vagy a spirituális életben, mert boldogságot akarsz. Ha a spirituális élet nem hozna boldogságot, ki volna olyan ostoba, hogy gyakorolja a spiritualitást? Amikor összhangba kerülsz Isten élő Lélegzetével, amikor eggyé válsz Isten Lélegzetével, és annak szerves részévé válsz, akkor boldogság lesz a te belső és külső neved, és végtelen elragadtatásban és gyönyörben részesülsz.Az indiai falvakban azt mondják, hogy amikor egy varjú repül a fejünk felett, az azt jelenti, hogy valami szerencsétlenség készülődik történni az életünkben. Vagy a családunkban fog meghalni valaki, vagy más szerencsétlen dolog fog bekövetkezni. Amikor kisfiú voltam, sok fa volt a házunk előtt. Két-három nappal azelőtt, hogy apám meghalt, egy varjú jött egy nagyon magas fára, mely a házunk mellett állt, és szánakozóan károgott, néha tíz-tizenöt percig is egyszerre. A mi esetünkben teljesen nyilvánvaló volt milyen csapás készül bekövetkezni. Apám nagyon beteg volt, és mind tudtuk, hogy meg vannak számlálva a napjai. Tehát a varjú az indiai falusi hagyománnyal összhangban cselekedett.
Ezt a dolgot kétféleképpen lehet szemlélni. Az egyik mód, hogy rossz előjelnek tekinted a varjút, és azt mondod neki: „Meg kell neked mondanod, hogy apám meg fog halni?” És mérges leszel, és kövekkel dobálod, hogy elrepüljön, de a varjú csak visszajön. A másik mód, hogy azt érzed, a varjú szívességet tesz neked azzal, hogy figyelmeztet, valami rossz készülődik történni. Ekkor óvatosabb és éberebb lehetsz. Most úgy érzem, áldás, ha valaki megmondja, hogy valami csapás érhet, mert imádkozhatok és meditálhatok és használhatom az akaraterőmet, hogy megakadályozzam, hogy ez megtörténjen. De akkoriban, nem ez volt a hozzáállásom; csak megadtam magam a szerencsétlen tapasztalatnak.Néha, amikor repülő szerencsétlenségben vagy autó balesetben emberek halnak meg, a szeretteik szomorúak, mert nem volt alkalmuk felkészülni. Ugyanakkor, néha az emberek szomorúak, amikor egy hozzátartozójuk hosszú hónapokon keresztül kómában tengődik. Külsőleg részvétet mutatnak, és játsszák a szerencsétlent, azonban belsőleg ezt mondják: „Olyan nehéz nekem minden nap elmenni a kórházba! Miért nem tud még ma meghalni a rokonom?”
Mindenesetre, te szereted a varjakat. Egyszer, igen, volt varjú inkarnációd, de a varjú inkarnációból nem öltöttél emberi inkarnációt. A varjú ott van, de a varjú után látok valami mást is. Nem tudnál ilyen hűséges lenni a bennem lévő Legfelsőbbhöz, ha nem lett volna kutya inkarnációd.Amikor látsz a fizikai síkon, örömet kapsz. Amikor a belső síkon látsz, ugyanazt az örömet kell hogy kapd. Egy nap folyamán olyan sokszor gondolsz a Legfelsőbbre. Minden alkalommal, amikor a bennem lévő Legfelsőbbre gondolsz, a bennem lévő Legfelsőbbhöz imádkozol, vagy a bennem lévő Legfelsőbbről meditálsz, ha ugyanabban a fajta belső örömben és belső izgalomban tudsz részesülni, mint amikor fizikailag látsz, akkor tényleg meggyorsítod belső utazásod, és jobban kedvében jársz a Legfelsőbbnek.
Hol nőttél fel?
Akuli: Indianában nőttem fel.
Sri Chinmoy: Sok éve, jóval azelőtt, hogy spirituálisan megszülettél, meghívtak, hogy mondjak beszédet valamelyik Lion’s Club-ban vagy Rotary Club-ban. Három különböző ember akart bemutatni. Csak Isten tudja kinek a dolga lett volna bemutatni, azonban az az ember, aki azt állította, mindent tud rólam, félrelökte a többieket. Amikor bemutatott, ahelyett, hogy azt mondta volna, Indiában, Bengáliában születtem, azt mondta Indiana-ban, Bengáliában születtem. Erre kitették, és valaki más jött, hogy bemutasson.
Akuli, ha már annyira szereted a varjakat, hány van Queens-ben?
Akuli: Szerencse, ha hármat látok egy nap, de talán 3000 van Queens-ben.
Sri Chinmoy: Pulak, szerinted, mennyi van?
Pulak: Talán 30.000 körül.
Sri Chinmoy: Govinda, szerinted mennyi?
Govinda: Húszezer.
Sri Chinmoy: Hármotok közül ki tudja büszkén igazolni a saját számát? Ki meri azt állítani, hogy neki vagy a másiknak teljesen igaza van?
Akuli: Te mondtad, hogy nem számít, hány mangó van a ligetben, hanem hogy milyen az ízük. Ugyanúgy, nem az számít, hány varjú van, hanem mennyi örömet szereznek nekünk.
Sri Chinmoy: Chidananda már kapja is az örömet. Anélkül, hogy varjakat látna, örömet kap, tehát ő fejlettebb, mint te. Te csak azt követően kapsz örömet, hogy látsz egy varjút, de Chidanandának egyet sem kell látnia, hogy örömet kapjon, tehát ő fejlettebb.
Akuli, ismered azt a butácska indiai viccet, hogy mennyi varjú van? Az egyik mond egy számot, valaki más pedig mond egy másik számot. Az első kétségbe vonja, amit a másik mond, és azt mondja: „Tudom, hány van, számold csak meg. ha azonban többet számolsz, mint amit mondtam, az azt jelenti, hogy megjöttek a rokonaik. De ha kevesebbet számolsz annál, amit én mondtam, az azt jelenti, hogy páran elmentek a rokonaikhoz.”
Tehát, ha azt mondod háromezer, és több van, az azt jelenti, hogy a Queens-i varjaknak néhány rokona odajött. De ha háromezernél kevesebb van, az azt jelenti, néhány varjú Queens-ből elment Bronx-ba meglátogatni a rokonaikat.Sok nagy zenész Nyugaton nem tudja értékelni a kifinomult zenét, amikor játsszák. Elmondom nektek, hogy sok-sok kiváló énekes és kiváló zenész van, aki, nem kap semmit, amikor nagyon kifinomult zenét hall. Mondhatod, hogy ez a bizonytalanság vagy a féltékenység miatt van, vagy ráfoghatod valami rossz erőre, ami beléjük került. Azonban hiányzik belőlük a fogékonyság, hogy értékeljék a zenében a kifinomult érzést. Aztán, mivel nem sikerül értékelniük, egy idő után elveszítik az értékelés képességét. A te esetedben azonban, te nem azonosulsz a személlyel, de még azzal sem, amit játszik, ezért többet vagy képes kapni a zenétől, mint mások.
Te semmit nem tudsz a zenéről; nem vagy zenész, sem énekes. De amikor kifinomult zenét játszanak, szíved nagyon élvezi azt. Ekkor az elismerésed nem csak ahhoz a személyhez jut el, aki játszik vagy énekel, hanem a Forráshoz is – az Egyetlenhez, aki megadta a képességet annak az egyénnek, hogy nagyon lélektelien énekeljen, vagy nagyon lélektelien, illetve nagyon erőteljesen játsszon. Így Áldásokban részesülsz Istentől, a Legfelsőbb Énekestől és Istentől, a Legfelsőbb Zenésztől.
Külsőleg senki nem tudja megérteni a zenét. A zene nem olyasmi, amit meg kell érteni. Az teljesen érzés dolga. Sok ember van, különösen Nyugaton, akik mechanikusan, sok-sok gyakorlással, nagyon fegyelmezett és gépies módon, jó énekesekké váltak. Amikor ezek a nagy zenészek zenélni akarnak, vagy amikor énekelni akarnak, nagyon jól tudják csinálni. A zenéjük lehet, hogy szépen és lélektelien hangzik, de van egy olyan dolog, hogy tettetett lélekteliség. Mozog a kezük, az emberek meg azt mondják: „Milyen lélekteli!” De ez azért van, mert gépiesen megtanulták, hogyan kell lélektelien játszani. Betanították elméjüket, vagy elértek egy bizonyos szintű szakértelmet, ami lehetővé teszi ezt a számukra. De a zenéjükben nincsen lélek, nincs érzés, semmi! Olyan szépen zenélnek, azonban olyan ostobaságokra, olyan világias dolgokra gondolnak – abszolút semmi spirituálisra. A belső világban pedig csak civakodnak és harcolnak. A hallgató, ha lélekteli tudatban van, nagyon gyakran sokkal többet nyer a zenétől, mint az előadótól, mert az előadó nem testesíti meg azt a lélekteliséget, amelyet kifejezésre juttat.
Néha meg tudunk mutatni valamit, anélkül, hogy megtestesítenénk azt. Például, lehet, hogy kijelented az abszolút igazságot, a tudatod azonban nem ott van. Tudatodat elkülönítetted magától az igazságtól. Tehát, miközben kifejezésre juttatod az igazságot, nem testesíted meg az igazság-tudatot. Csupán gépiesen kijelentesz valamit, ami helyes. Mivel kifejezésed mechanikus, ezért nem részesülsz a magasabb erők igazi áldásaiban, akik felfedik neked az igazságot; nem részesülsz Isten, az Igazság Áldásaiban.
Tehát, az esetedben és néhány más személy esetében, akik szintén nem énekesek vagy zenészek, valami nagyon magasat vagy képes kapni a zenétől. Amikor egy énekes vagy zenész valami nagyon finomat, nagyon lélektelit tesz, te csendben értékeled azt. Nem tudod, melyik rágát énekli, vagy, hogy Mozartot, Bachot, Chopint vagy Beethovent játszik-e. Semmit nem tudsz a zenei struktúráról, nem is kell tudnod. A szíved azonban felemelkedik, mert valami annyira lélektelit és erőteljeset érez, míg mások, akik mindent tudnak a zenéről, lehet, hogy semmit sem kapnak, mert elvesztették a képességet, hogy értékeljék a kifinomult zenét. És te még többet is nyersz, mint az előadó, aki lehet, hogy nem testesíti meg a tudatot, amelyet kinyilvánít.
Ugyanakkor vannak, akik nagyon jól ismerik a zenét, és meg van a képességük is, hogy értékeljék a zene nagyon finom, könnyed jellegét. Meg van bennük a lelkesedés, hogy mélyre merüljenek önmagukba, és hogy állandóan tanuljanak. Egyes zenészek, ha egyszer megtanultak valamit, semmi többet nem akarnak már tanulni. Attól félnek, ha még tanulnak, az emberek azt gondolják, hogy valakit utánoznak vagy lemásolnak. Így, elégedettek azzal, amivel már rendelkeznek. De az, aki igazán szereti a zenét, és aki tényleg nagy a zenében, soha nem lesz elégedett azzal, amije van. A legmagasabb rendű zene világában állandóan felfelé halad a törekvésünk, és folyamatosan növekednek a lélekteli és isteni képességeink.
SCA 28. C. tette fel ezt a kérdést 1990. február 9-én, a születésnapján.↩
Teljesen nyilvánvalóvá tetted számomra, hogy független akarsz lenni. Gyermekem, sajnos nekem más a filozófiám. Az én filozófiámban én csak Isten Részvététől akarok függni. Ez az imám Isten felé. Azok az emberek, akik pénzügyi, spirituális vagy akármilyen más téren függetlenek akarnak lenni, sohasem lesznek boldogok. Azok az emberek, akik függetlenek akarnak lenni a fizikai, a vitális, vagy a pszichikai vagy bármely más síkon, biztos, hogy boldogtalanok lesznek.
A hétköznapi emberek úgy akarnak függetlenek lenni, hogy több pénzük, vagy több házuk van. Azt gondolják, minél több anyagi javat birtokolnak, annál függetlenebbek lesznek. De, amikor több pénzük van, mindenféle rossz dolgot kezdenek művelni. És ha lesz négy házuk, akkor majd meglátják, hogy ezek a házak csak több problémát okoznak nekik. Még a spirituális síkon is, ha valaki több spirituális gazdagságot – okkult képességet, és effajta dolgokat – akar, az csak fejfájást fog okozni magának. Tehát, ha önállóvá akarsz válni, nemcsak a földi síkon, hanem még a Mennyei síkon is, rosszul fogod végezni.
De ha imáidon, meditációdon, önzetlen szolgálatodon, háládon és Isten Akaratának való önátadásodon keresztül méltóbbá akarsz válni Isten Részvétére, akkor minden pillanatban boldog leszel. Magától Istentől kapod meg a belső biztosítékot, hogy Ő boldoggá tesz, nemcsak ma, hanem holnap és holnapután is.
Egy tanítvány levele lehet bizalmas, a válasz azonban, amit adok, rátok mind vonatkozik. Az elmétek azt mondja nektek: „Ha ezt megteszem, és függetlenné válok, akkor biztonságban leszek; boldog leszek.” Ez azonban nem igaz. Csak akkor lehetsz biztonságban és válhatsz boldoggá, ha fogékonyabb leszel Isten Részvétére. Ha így imádkozol Istenhez: „Tégy méltóvá a Részvétedre; tégy méltóvá a Szeretetedre,” akkor egy nap képes leszel fogadni Isten igazi Szeretetét, igazi Fényét, igazi Részvétét és minden mást, amit fel akar ajánlani neked.
Az összes tanítványomnak mondom tehát ezt: Ha azt gondoljátok, hogy a biztonságotok a függetlenségeteken múlik, akkor nagyot tévedtek. Egyetlen ember sem lehet igazán biztonságban azzal, hogy függetlenné válik. Ez nem csak a spirituális emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Az elméd mondja neked azt, ha lediplomázol vagy ha doktorátust kapsz, biztonságban leszel. De miközben tanulsz, annyi rossz erő fog megtámadni téged. Hova lesz akkor a biztonságod? Hova lesz akkor a boldogságod? De ha Isten Részvététől válsz függővé, ha méltóvá leszel Isten Részvétére, minden pillanatban Isten fog vezetni téged. Ekkor Isten saját Világossága lesz a biztonságod.
Elméddel kivetíted a jövőt, és ezt mondod: „Ha ez lesz belőlem, akkor megkapom azt.” Azonban lehet, hogy nem kapod meg, vagy lehet valami más mellékvágányra terel majd, és eltávolít a célodtól. Lehet, hogy azt gondolod: „Talán nem ez a helyes dolog, csináljunk valami mást,” és megint csak boldogtalan leszel. Még ha azt is teszed, amit tenni akartál, és azzá válsz, amivé válni akartál, mégse leszel boldog, mert ezek a dolgok nem adják meg neked azt a biztonságot és boldogságot, amit elvártál.
Így hát, gyermekem, ha boldog akarsz lenni, és biztonságban akarsz lenni, csak próbálj fogékonyabb és méltóbb lenni a Legfelsőbbnek a Részvétére. Próbáld Isten Részvétét Isten Tetszése szerint elfogadni. Isten Részvétében végtelen Béke, végtelen Fény, végtelen Szeretet van. Az egész leveledet elolvastam és megértettem, és az egész leveledre válaszoltam. Amikor azt mondod, hogy ha ezt és ezt teszed, akkor nem kell aggódnod az anyagi helyzeteden, és a jövődön — ezt mind megértettem. Azonban te hegyet csinálsz egy vakondtúrásból — egy hegyet, mely egyszerűen össze fog dőlni. Ezzel szemben, ha az isteni módot követed, ha megengeded, hogy Valaki más és Valami más — Isten és Isten Részvéte — működjön benned és rajtad keresztül, akkor látni fogod Isten Fényét hatni mindenhol az életedben. És ez a Fény az egyetlen boldogság és biztonság.
SCA 29. Sri Chinmoy ezt a beszédet egy levélre válaszul mondta, melyet E.-től kapott..↩
A te elméd már kétségtelenül nem alszik. Nem vagy a tudatlanság-alvás állapotában. Elméd a felébredt és a megvilágosult stádium közt van. Amikor a megvilágosult elmében vagy, amikor lelked fénye hathatósan működik a szívedben és az elmédben, akkor a helyes dolgot mondod a helyes személynek, és a helyes dolgot teszed a helyes személy számára. A megfelelő személynek megmondod, hogy tegye a helyes dolgot, de a nem megfelelő személynek nem mondod ezt. Nem azért, mert a nem megfelelő személy az ellenséged, vagy mert méltóságodon aluli ezt mondani neki. Nem, csak a nem megfelelő személynek nem ütött még az órája, és ha mondod neki, hogy tegyen meg valamit, ami valaki másnak abszolút helyes dolog, akkor ez csak meggyorsítja a másik személy tönkremenetelét.
Ugyanakkor, ha csak a felébredt elmében vagy, akkor olyan embereknek fejezel ki kedvességet és szimpátiát, akik nemcsak nem szolgálnak rá, de ki is használják, amit felajánlasz nekik. Te azt mondod, azzal, hogy kedves vagy hozzájuk, megtetted a feladatodat. Tudnod kell azonban, hogy a kedvességedet nagyon rossz módon is felhasználhatják. Ha jön hozzád valaki és kér egy dollárt, mivel nagy szíved van, odaadod neki a dollárt. Fogalmad sincs azonban, hogy az a személy jó vagy rossz, vagy hogy mi a terve a pénzzel. Talán arra használja, hogy metróval vagy taxival eljusson a templomba, és ott imádkozzon és meditáljon, és próbáljon jobb emberré válni. Ez nagyon jó. De az is lehet, hogy inni megy a kocsmába, és lejjebb viszi a tudatát. Ki a hibás ilyenkor? Te annyira boldog vagy, hogy kinyilvánítottad a nagylelkűségedet és a jóindulatodat, de valójában hibáztál.
Lehet, hogy próbálsz ez elől kitérni, és azt mondod: „Én nem tudtam.” Egy nem tudatos hiba azonban, még mindig hiba marad, és rossz következményei lehetnek. Még ha nem tudatosan érintem is meg a tüzet, akkor is megégetem a kezem. Hasonlóképp, nem tudatosan segítettél valakinek, hogy rosszabbá váljon, mint amilyen talán különben lett volna. Ha nem segítettél volna annak az embernek, legalább egy kis időre kicsit jobb ember lett volna.
Mondok egy példát, mi történik a te esetedben. Olyan emberek iránt mutatsz részvétet, akik visszaélnek vele, és így még nagyobb romlás felé haladnak. Amikor egyesek feladják a spirituális életet, szomorúnak és boldogtalannak érzed magad. Úgy érzed, talán ha nem mondtad volna ezt, vagy ha mást mondtál volna, akkor ők nem hagyták volna el a spirituális ösvényt – mintha te lennél felelős, hogy elmentek. Isten nem tudja megmenteni azt a személyt a romlástól, a spirituális Mester sem tudja megmenteni azt a személyt; te azonban azt hiszed, hogy talán, ha tettél volna valamit, vagy mondtál volna valamit, valahogy meg tudtad volna akadályozni vagy késleltetni tudtad volna annak a személynek a távozását. Ez valóban hiba. Én azt mondom: „te,” azonban ez sok emberre vonatkozik.
Sokkal jobb a felébredt elmében maradni, mint a tudatlanság-álom ingoványában. A felébredt elmének azonban lehet, hogy nem mindig van meg a kellő bölcsessége, hogy a helyes dolgot tegye. Te addig a pontig vagy felébredve, hogy kedves és barátságos akarsz lenni az emberekhez. Nem arra kérlek, hogy közömbös légy az emberek felé — szó sincs róla! A kedvességgel azonban együtt kell, járjon a belső fény. Ha a kedvességed nem ad át belső fényt, akkor nagyon csúnyán vissza lehet vele élni.
A felébredt elme hisz az irgalmasságban, a türelemben, a részvétben és így tovább. Mivel felébredt, ezért egy hatalmas tudatot érez belé lépni. Olyan ez, mint ami akkor történik, amikor valakinek a virág-szíve virágba borul; ekkor naggyá válik a szív.
A felébredt elme tehát azonnal ide-oda tekint, és próbálja a helyes dolgot tenni. Sajnos azonban nem mindig tudja, mi a helyes dolog, vagy hogyan használja a kiterjedt tudatát megfelelően.
Mindig jó tehát azt az elmét használni, melynek a lélektől van a közvetlen fénye, mely a szíven keresztül érkezik. Ez az elme ment meg téged. Ha nem tudod a megvilágosult elmét használni, akkor próbálj a felébredt elme és a megvilágosult elme között maradni. Ne maradj azonban közvetlenül a felébredt elmében. Ha nagy az elméd, és a nagy elméddel próbálsz meg nagylelkű, kedves és vendégszerető lenni, akkor bajban leszel.
Értem az elméd működését; hibákat követsz el. Tudnod kell, hogy amikor üt az órájuk, az emberek jönnek; és ugyanakkor, amikor üt az órájuk, az emberek elmennek. Nem kényszeríthetjük őket, hogy a spirituális ösvényen maradjanak. Ez nagyon nehéz, mert szívünk nagylelkűsége előjön, és mi használni akarjuk kedvességünket. Látjuk, hogy ez és ez a személy olyan sok évig együtt volt velünk. Sok-sok éven keresztül valaki a fa csúcsán volt, és a legfinomabb gyümölcsöt ette. Most pedig az a bizonyos személy lejött, és fennáll minden lehetőség, hogy a fa tövében egy éhes farkas vagy tigris vár rá, hogy felfalja őt. Mit tehetünk azonban mi? Az a személy csak a fa csúcsán lehet biztonságban.
Elmondom, hogy én ugyanezt a hibát követem el; de ami engem illet, én nem adom fel. A te esetedben, te elköveted a hibát, majd két nap múlva feladod. De mivel én a lélekkel foglalkozok, ezért én harcolok, harcolok, és harcolok. Egyesek, akik már tíz-tizenkét éve elhagyták az utunkat, nagyon szívesen megjelennek szívem kapujában. Még sincs azonban a kapum ekkor bezárva. Ti gondoltok olyan személyre, aki tíz éve elhagyta az utat? Egy idő után nektek elegetek lesz. Én azonban nem hagyom abba, hogy megpróbáljak segíteni nekik.
SCA 30. 1986. december 31-én N. kérdezte a következőt Sri Chinmoy-tól.↩
Ha valami a leggyorsabbnál is gyorsabban el tud tűnni a szívünkből, akkor az nem más, mint a hálánk. Ugyanakkor, ha a földön valami tényleg szép, tényleg jelentőségteljes, és tényleg áldásos, ha a földön valami fenn tudja tartani az összekötő arany kapcsolatunkat Istennel, a Forrásunkkal, akkor ez dolog megint csak a hála. Kedveseim, elmondom nektek, ha van egy csöppnyi őszinte hálátok, és ha az életetekben a legértékesebb dologként őrzitek ezt a hálát, akkor a hála lélegzete életben tart titeket Isten, a ti Legfőbb Uratok Szívében. Rosszul viselkedtek, és oly sok módon gyötritek Mestereteket; időnként még a spirituális életet is fel akarjátok adni. Biztosítlak azonban titeket, ha életben tartjátok a hálát szívetekben, akkor ennek az isteni tulajdonságnak a szépsége és illata meg fog menteni a spirituális bukástól és romlástól.
Az őszinte háláról beszélek, arról a fajta háláról, melynek a jelenlétét egyedül a szívetekben tudjátok érezni. Ha érzitek, hogy a hála a ti belső nevetek és a külső nevetek is, ha érzitek, hogy a ti egyedüli nevetek a hála, akkor a hálátok azonnal előtérbe veti magát, és létrehozza elválaszthatatlan egységét a ti Isten-egység-valóságotokkal.
A hála nagyon erőteljes fegyver az életetekben. Nincs az az istentelen dolog az életetekben, amitől ne tudnátok megszabadulni a hála erejénél fogva. Ugyanakkor, nincs az az isteni dolog sem az életetekben, amit nem tudnátok határtalan mértékben gyarapítani hálátok segítségével. Csak egy dologra van szükségetek, hogy növeljétek isteniségeteket, és ez a hála. Ha minden nap tudatosan erősítitek a hálátokat — nem Sri Chinmoy, hanem a Legfelsőbb iránt, aki a ti Gurutok, az én Gurum és mindenki Guruja — meglátjátok, mekkora fejlődést értek el, és mennyi rossz erőt tudtok kivetni magatokból. Elmondom nektek, az egész fizikai, vitális, mentális és érzelmi láz, amitől szenvedtek abból a tényből ered, hogy elvesztettétek szívetek hála-lélegzetét.
Ha szívetek hála-lélegzete jól működik, akkor örökre tartsátok meg ilyennek. Kétségtelenül ez a helyes módja, hogy gyorsan, gyorsabban és a leggyorsabban fussunk előre elrendelt célunk felé.
A hála nem csak egy üres szó; a hála nem csak egy üres fogalom. Ez a ti igazi földi létetek élő lélegzete. Semmi sincs, amit Isten nem tesz meg értetek, ha igazán nagyra becsülitek a hála lélegzetét törekvő szívetekben. Kérlek, kérlek titeket, mindannyiótoknak mondom ezt: ha a leggyorsabban akartok futni, akkor szabaduljatok meg attól a dologtól, ami hátráltat bennetek. Ami a spirituális életetekben bénává és nyomorékká tesz, az a hálátlanság. Ha állandóan fenn tudjátok tartani hála-lélegzeteteket, akkor semmi sem állhat utatokba, és senki sem akadályozhat meg, hogy a helyes dolgot tegyétek, és hogy a megfelelő személlyé: Legfelsőbb Szeretett Urunk legtökéletesebb eszközévé váljatok.
Hála, hála és hála. A lelket nem ismeritek; a Legfelsőbbet nem ismeritek. És spirituális fejlődéseteknek ebben a szakaszában nem is kell, hogy ismerjétek. A hálát azonban ismernetek kell, ha kapcsolatot akartok létesíteni saját Legmagasabb Részetekkel, a Legfelsőbbel. Ha kapcsolatot akartok teremteni a bennetek lévő Valósággal, akkor teljes mértékben igényt kell támasztanotok hálátok lélegzetére.
SCA 31. Sri Chinmoy 1994. január 16-án mondta a következő beszédet a háláról.↩
From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 1. rész, Madal Bal Kft., 2019
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_1