A spiritualitás nem valami rendellenes vagy természetellenes dolog. A spiritualitás normálisabb és természetesebb, mint bármi más. Isten határtalan, végtelen, halhatatlan, és én tudatosan az Ő Létének részévé akarok válni, hogy Tetszése szerint szolgálhassam Őt. Ugyanakkor az Egy, aki végtelen, örökkévaló és halhatatlan, megpróbálja kifejezni Önmagát a korlátaimban és azokon keresztül. Azt mondja: „Most ki akarom fejezni Magam a művészi életedben és azon keresztül. Ki akarom fejezni Magam a költői életedben, sport életedben és azokon keresztül.” De ezt csak az én fogékonyságomnak megfelelően teheti meg. Egy anya ad egy kis cukorkát hároméves gyermekének, és azt mondja neki, ossza szét azt a barátainak. Aztán amikor látja, hogy a gyerek szépen fejlődik, sok édességet ad neki, hogy sok száz embert tudjon táplálni. Az anya ily módon, a gyermekében és rajta keresztül ajánlja fel az édességet másoknak.
Mindig azt mondom, hogy a Legfelsőbb fejezi ki Magát bennem és rajtam keresztül, fogékonyságomnak megfelelően. Nem én vagyok a cselekvő. Ezt a hárommillió madarat nem mondhatom a magaménak, és nem is akarok ily módon jogot formálni rájuk. Hálás vagyok a Legfelsőbbnek, hogy megadta nekem azt a nagyszerű lehetőséget, hogy Tetszése szerint szolgálhassam Őt. A költészetem, a zeném, a művészetem és minden más, amit csinálok, csak annak a Valakinek a kifejezése, aki bennem és rajtam keresztül munkálkodik. Minden pillanatban látja, mennyi tisztaságom van, mennyi alázatom van, mennyi őszinteségem van, mennyi buzgóságom van. Ezek alapján képes bennem és rajtam keresztül kifejezni Önmagát.
Vannak, akik azt mondják: „Mit csinál ő? Képzőművész, zenész, énekes. Miért nem egy dologgal foglalkozik, és hoz ki abból a legtöbbet?” De én nem így látom. A zongorának sok billentyűje van. Miért kellene a zongoristának mindig egy billentyűnél maradnia? Ha csak egy billentyűn, egy hangot játszik, hogyan tudja megalkotni a kozmikus dallamot, az egyetemes dallamot? Ehhez hasonlóan én úgy érzem, hogy a képzőművészet az egyik billentyű, a költészet a másik billentyű, a meditáció a harmadik billentyű, a sport pedig a negyedik billentyű. Ha különböző billentyűket ütünk le, akkor hozunk létre szép zenét. Egyébként nem fog jól hangzani.
Ha virág akarok lenni Isten Szív-Kertjében, vagy ha virág akarok lenni Isten Lábainál, hogyan lehet csak egy szirmom? Ahhoz, hogy egy virág szép legyen, legalább néhány szirommal kell hogy rendelkezzen. Ha hozok magának egy szirmot egy száron, akkor azt fogja mondani: „Ez virág? Ez butaság.”
A testemnek van keze, lába, szeme és így tovább. Csak a kezemnek tulajdonítsak jelentőséget? Tegyem azt a legerősebbnél is erősebbé, és ne figyeljek a lábamra? És ha csak a lábamra figyelek és elvetem az elmét, akkor ki mondja meg, hogy járjak? Másfelől, ha a szemem nem működik, akkor hogyan visz bárhová a lábam? Ahogy a test egységet alkotó, úgy magának is az életnek is integrált egésznek kell lennie.
Mr. Clennell: Pompás magyarázat. Ez nagyon egyértelművé tesz önben valamit, és én valóban értékelem, hogy ezt mondta.
Sri Chinmoy: Mivel gyakorolja a jógát, ezért tudok önnel ilyen bizalmasan beszélni. A szívemmel közeledek önhöz – azzal, amim van és ami vagyok. Ön is elfogadja azt, amim van és ami vagyok. Nagy különbség van az „amim van” és az „ami vagyok” között. Amikor az „amim van” és az „ami vagyok” eggyé válnak, csak akkor válhatunk Isten valódi eszközévé.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 3. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_3