Szerkesztő: Szeretnénk kérni, hogy adjon tanácsot az átlagembernek vagy olyan valakinek, aki éppen ismerkedik a meditációval, hogyan teheti azt élete szervesebb részévé.

Sri Chinmoy: Az ima az egyik út, a meditáció pedig a másik út. Keleten, Indiában a meditáció az emberek eleven létezésének szerves része, míg az ima a Nyugaton élő emberek eleven létezésének szerves része. Amikor imádkozunk, akkor Istenhez beszélünk; amikor pedig meditálunk, Istent hallgatjuk. Nyugaton az emberek könnyen beszélnek Istennel, ám a meditációt nehezebbnek találják. A meditáció során Isten belénk lép, és eláraszt minket a Békéjével, Fényével, Üdvösségével. De ha nehéz megéreznünk Isten Jelenlétét, akkor imával kell kezdenünk. Ha nehéznek találjuk azt, hogy meghallgassuk Istent, akkor az Istennel való beszélgetéssel kell kezdenünk. Ha egyszer megteremtettük az összeköttetést, akkor kétoldalú beszélgetésbe is bocsátkozhatunk.

Ha felmegyünk és imáinkkal kopogtatunk Isten Ajtaján, akkor Ő kétségtelenül le fog jönni az Áldásaival, Szeretetével és Együttérzésével. Mihelyt elkezdjük érezni az Áldásait, Szeretetét és Együttérzését az életünkben, azonnal képesek leszünk belépni a meditációba, anélkül, hogy először imádkoznánk. De egyesek még az imát is nehéznek találják. Ezeknek az embereknek a dzsapával kell kezdeniük. Ha szeretik Sivát, akkor azt kántálják, hogy „Siva, Siva, Siva”. Vagy ismételgethetik a „Supreme”-ot². Miután néhány százszor így tettek, meglátják majd, mennyi előnyre tesznek szert.

Ha a dzsapa túl nehéz, a keresőknek azzal kell tölteniük az idejüket, hogy olyan emberekkel érintkezzenek, akik képesek dzsapát végezni, akik tudnak imádkozni, akik tudnak meditálni. Ha ők maguk nem tudják ezt megtenni, akkor jöjjenek például ide, és csak üljenek Gurudéva lábához. Az emberek bárhol elkezdhetik, ahol csak akarják, saját szintjüknek megfelelően. Ha a dzsapa való nekik, akkor Gurudeva azt tanácsolja majd nekik, hogy csinálják a dzsapát. Ha készen állnak az imára, akkor megtanítja nekik, hogyan imádkozzanak. Óvodai tanfolyamot ugyanúgy képes tanítani, mint egyetemit.

Ha valaki közvetlenül hozzá akar fogni a meditációnak anélkül, hogy először dzsapával vagy imával kezdené, akkor tudnia kell, hogy a létrán három fok van: a koncentráció, a meditáció és a kontempláció. Ha valakinek nagyon nehéz meditálnia [Sri Chinmoy bemutatja a meditációt], akkor kezdje koncentrálni [Sri Chinmoy bemutatja a koncentrációt]. A legtöbb ember nem tud jól meditálni, mert nemkívánatos és nem inspiráló gondolatok merülnek fel az elméjében. Arra gondolunk, mit ettünk tegnap reggelire, vagy mit fogunk holnap enni. A koncentráció olyan, mint egy csupasz kard, amely nem enged minket eltéríteni. Kövezzük ki hát az utat a koncentrációval. A koncentráció során nem engedjük, hogy egy parányi gondolat is – akár jó, akár rossz – eszünkbe jusson. Valaki kopogtat az elménk ajtaján, de nem tudjuk, hogy jó gondolat-e vagy rossz gondolat, barát-e vagy ellenség. Tehát a legjobb dolog, ha elreteszelve tartjuk az ajtót.

Amikor látjuk, hogy még egy szemernyi gondolat sincs, amely próbálna bejutni, amikor az őszinteségünkre támaszkodva átmegyünk saját vizsgánkon, akkor készen állunk a meditációra. Végül, ha előrehaladottak vagyunk, egy idő múlva eljutunk a kontemplációba. A kontempláció során az isteni szerető és a Legfelsőbb Szeretett Úr egyek. Megfigyeljük a Legmagasabbunkat, és ugyanakkor mi vagyunk saját Legmagasabbunk is, aki megfigyeli önmagát. Ebben a pillanatban én vagyok az Isten-szerető és Szerelmem közvetlenül előttem van. A következő pillanatban megváltoztatjuk a szerepeket, és Ő lesz a szerető, míg én a Szeretett vagyok [Sri Chinmoy bemutatja a kontemplációt].

From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 2. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_2