Sok nagy zenész Nyugaton nem tudja értékelni a kifinomult zenét, amikor játsszák. Elmondom nektek, hogy sok-sok kiváló énekes és kiváló zenész van, aki, nem kap semmit, amikor nagyon kifinomult zenét hall. Mondhatod, hogy ez a bizonytalanság vagy a féltékenység miatt van, vagy ráfoghatod valami rossz erőre, ami beléjük került. Azonban hiányzik belőlük a fogékonyság, hogy értékeljék a zenében a kifinomult érzést. Aztán, mivel nem sikerül értékelniük, egy idő után elveszítik az értékelés képességét. A te esetedben azonban, te nem azonosulsz a személlyel, de még azzal sem, amit játszik, ezért többet vagy képes kapni a zenétől, mint mások.
Te semmit nem tudsz a zenéről; nem vagy zenész, sem énekes. De amikor kifinomult zenét játszanak, szíved nagyon élvezi azt. Ekkor az elismerésed nem csak ahhoz a személyhez jut el, aki játszik vagy énekel, hanem a Forráshoz is – az Egyetlenhez, aki megadta a képességet annak az egyénnek, hogy nagyon lélektelien énekeljen, vagy nagyon lélektelien, illetve nagyon erőteljesen játsszon. Így Áldásokban részesülsz Istentől, a Legfelsőbb Énekestől és Istentől, a Legfelsőbb Zenésztől.
Külsőleg senki nem tudja megérteni a zenét. A zene nem olyasmi, amit meg kell érteni. Az teljesen érzés dolga. Sok ember van, különösen Nyugaton, akik mechanikusan, sok-sok gyakorlással, nagyon fegyelmezett és gépies módon, jó énekesekké váltak. Amikor ezek a nagy zenészek zenélni akarnak, vagy amikor énekelni akarnak, nagyon jól tudják csinálni. A zenéjük lehet, hogy szépen és lélektelien hangzik, de van egy olyan dolog, hogy tettetett lélekteliség. Mozog a kezük, az emberek meg azt mondják: „Milyen lélekteli!” De ez azért van, mert gépiesen megtanulták, hogyan kell lélektelien játszani. Betanították elméjüket, vagy elértek egy bizonyos szintű szakértelmet, ami lehetővé teszi ezt a számukra. De a zenéjükben nincsen lélek, nincs érzés, semmi! Olyan szépen zenélnek, azonban olyan ostobaságokra, olyan világias dolgokra gondolnak – abszolút semmi spirituálisra. A belső világban pedig csak civakodnak és harcolnak. A hallgató, ha lélekteli tudatban van, nagyon gyakran sokkal többet nyer a zenétől, mint az előadótól, mert az előadó nem testesíti meg azt a lélekteliséget, amelyet kifejezésre juttat.
Néha meg tudunk mutatni valamit, anélkül, hogy megtestesítenénk azt. Például, lehet, hogy kijelented az abszolút igazságot, a tudatod azonban nem ott van. Tudatodat elkülönítetted magától az igazságtól. Tehát, miközben kifejezésre juttatod az igazságot, nem testesíted meg az igazság-tudatot. Csupán gépiesen kijelentesz valamit, ami helyes. Mivel kifejezésed mechanikus, ezért nem részesülsz a magasabb erők igazi áldásaiban, akik felfedik neked az igazságot; nem részesülsz Isten, az Igazság Áldásaiban.
Tehát, az esetedben és néhány más személy esetében, akik szintén nem énekesek vagy zenészek, valami nagyon magasat vagy képes kapni a zenétől. Amikor egy énekes vagy zenész valami nagyon finomat, nagyon lélektelit tesz, te csendben értékeled azt. Nem tudod, melyik rágát énekli, vagy, hogy Mozartot, Bachot, Chopint vagy Beethovent játszik-e. Semmit nem tudsz a zenei struktúráról, nem is kell tudnod. A szíved azonban felemelkedik, mert valami annyira lélektelit és erőteljeset érez, míg mások, akik mindent tudnak a zenéről, lehet, hogy semmit sem kapnak, mert elvesztették a képességet, hogy értékeljék a kifinomult zenét. És te még többet is nyersz, mint az előadó, aki lehet, hogy nem testesíti meg a tudatot, amelyet kinyilvánít.
Ugyanakkor vannak, akik nagyon jól ismerik a zenét, és meg van a képességük is, hogy értékeljék a zene nagyon finom, könnyed jellegét. Meg van bennük a lelkesedés, hogy mélyre merüljenek önmagukba, és hogy állandóan tanuljanak. Egyes zenészek, ha egyszer megtanultak valamit, semmi többet nem akarnak már tanulni. Attól félnek, ha még tanulnak, az emberek azt gondolják, hogy valakit utánoznak vagy lemásolnak. Így, elégedettek azzal, amivel már rendelkeznek. De az, aki igazán szereti a zenét, és aki tényleg nagy a zenében, soha nem lesz elégedett azzal, amije van. A legmagasabb rendű zene világában állandóan felfelé halad a törekvésünk, és folyamatosan növekednek a lélekteli és isteni képességeink.
SCA 28. C. tette fel ezt a kérdést 1990. február 9-én, a születésnapján.↩
From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 1. rész, Madal Bal Kft., 2019
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_1