Kérdés: A bánat a negatívságnak egy formája?

Sri Chinmoy: Az emberek néha szenvednek, amikor közvetlen családtagjaik meghalnak, még akkor is, ha évekig nem tartottak sok kapcsolatot azzal a személlyel. Amikor az úgynevezett kedves rokonunk meghal, hirtelen úgy érzik, különös oka kellett hogy legyen annak, ami miatt ő a családjukba jött. Ekkor egyfajta szomorúság jelenik meg: „Jobb embernek kellett volna lennem, és kicsit több szeretetet és törődést kellett volna mutatnom iránta.” Ezt az érzést törődésnek hívhatjuk.

Ha valaki spirituálisan nagyon fejlett, rövid ideig lehet, hogy bánatot fog tapasztalni, ha egy szeretett személy meghal. De amint legmagasabb tudatába lép, már nem tapasztal bánatot. Ekkor csak az egység táncát érzi.

Az emberi bánat vagy lelkifurdalás tisztítja a törekvő és fejlődő szívet. Az az elképzelés, hogy a lelket a bánat megtisztítja, teljes butaság. A léleknek nem kell megtisztulnia; már tiszta. Ami megtisztul, az a szív. A szomorúság képes megvilágosítani a szívet.

Közvetlen kapcsolat azonban nincs a bánat és az ellenséges vagy negatív erők között. Imádságunkon és meditációnkon keresztül megérezzük, hogy kedvesünk valahol máshol boldog. Minél mélyebbre tudunk menni imádságunkkal és meditációnkkal, annál világosabbá válik számunkra, hogy a személy, aki fizikailag elhagyott minket, szellemileg velünk és körülöttünk van. Ha érezni tudjuk egységünket az elvesztett személlyel, akkor a bánatunk eltűnik.

From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 5. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_5