Kérdés: Az év elején azt mondtad, annyira büszke vagy, hogy ebben a nehéz évben a vitálisunk – az elménktől eltérően – úgy döntött, hogy segít nekünk a spirituális életünkben. Arra gondoltam, hogy tudnál-e adni nekünk néhány tippet arra, hogy miként használhatjuk fel ezt az erőt a spirituális küzdelmeinkben.

Sri Chinmoy: Fejlődésünket szívünk könnyei tudják felgyorsítani, nem pedig a vitális könnyei. Néha, amikor az emberek sírnak, úgy gondolják, hogy ez szívük legmélyebb zugaiból jön, jóllehet valójában a vitálisból ered. A szív és a vitális rászednek minket, mert nagyon közel vannak. Valaki egy szempillantás alatt úszhat a könnyek tengerében, és úgy gondolja, hogy az teljesen szívének mélyéről jön. De ezek a könnyek valójában a drámai, érzelmi vitálisból érkeznek, szinte úgy mint a krokodiluskönnyek. Amikor azt látod, hogy egy első osztályú színésznő könnyeket hullat, akkor azt hiszed, hogy ez a szívből jön?

Két módja van, hogy szívünk sírásával fejlődést érjünk el. Ha a sírás szívünk legmélyéből jön, mert úgy érezzük, elvesztettük Isten Könyörületét, Isten Szeretetét vagy Isten Áldásait, és azért sírunk, hogy visszaszerezzük ezeket a dolgokat, akkor biztosan fejlődést fogunk elérni. Azt kell éreznünk, hogy elvesztettünk valami nagyon értékeset, aztán sírnunk kell hogy visszaszerezzük. Ez az egyik módja, hogy fejlődést érjünk el.

A másik módja az, hogy merüljünk mélyen magunkba, és sírjunk azért, hogy csak Istent szeressük, és csak Istennek szerezzünk örömet. Lehet, hogy újra és újra eredménytelenek leszünk ebben; de szívünk lélegzetében azt kell éreznünk, hogy valóban ezt akarjuk.

Mi a szemünkön keresztül hullatjuk a könnyeket. De Isten Szemei és az Ő Könnyei az Ő Szívében vannak. És amikor imádkozunk és meditálunk, látjuk, hogy az Ő Szíve magában a Lélegzetében van. Minél mélyebbre megyünk a meditációnkban, annál hamarabb világossá válik számunkra, hogy spirituális kudarcainkat Ő a saját vereségének tekinti. Egyrészt Ő túl van mindenen. Másrészt, mivel elfogadta az emberi formát, ezért az emberi formában és az emberi formán keresztül fejlődni akar, és előrelépni.

Tehát meg kell néznünk, hogy valóban megpróbáljuk-e Őt saját Tetszése szerint boldoggá tenni, vagy csak magunkat akarjuk boldoggá tenni a magunk módján. Abban a pillanatban, amikor megpróbáljuk Őt a saját Tetszése szerint boldoggá tenni, akkor mosolyogni látjuk Őt, és táncolni. Ugyanakkor, ha nem próbálunk Neki Tetszése szerint kedvében járni, akkor azonnal az istentelen, ellenséges erőket látjuk magunk előtt táncolni. Minden alkalommal, amikor veszítünk saját törekvésünk csataterén, ők a legszégyentelenebbül táncolnak.

Amikor két csapat focizik, a győztes csapat nagyon gyakran gratulál a vesztes csapatnak, mondván: „Nagyon jól játszottatok.” A nyertesek őszintén vagy őszintétlenül megpróbálják megvigasztalni a veszteseket. De az isteni és istentelen erők esetében ez nem így van. Az isteni erők azért jöttek, hogy megvilágosítsák az ellenséges erőket, de az ellenséges erők azért jöttek, hogy elpusztítsák az isteni erőket. Az ellenséges erők nem udvarias vesztesek vagy jóindulatú nyertesek.

From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 5. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_5