Lehet, hogy valaki összeteszi a kezét, de odaadása talán teljesen hamis vagy felszínes. A kezek össze vannak téve, de az elme máshol kalandozik. Amikor összeteszed a kezed, azt kell érezned, hogy a szívverésed egészen az ujjaid idegeibe jut el. Ha valódi az odaadás, akkor hogyan tehet egy tanítvány bármi rosszat? Az odaadásnak nagyon erős mágneses vonzása van, amely azonnal odavonzza a Mester könyörületét és jóindulatát. Még akkor is, ha elvesztél egy sötét barlangban, a Mester könyörülete azonnal ki fog húzni onnan. Ha valakinek tiszta odaadása van, akárcsak egy percig is, akkor valódi belső haladást fog elérni. Ha odaadásoddal megragadtál valakit, aki szeretetteljes, erőteljes és megvilágosító, vagy ha ez a személy ragadott meg téged, akkor nem fogja neked megadni azt, amije van, és ami ő?
Amikor a Mester a tanítvány odaadásában részesül, nemcsak könyörülettel és jóindulattal, hanem isteni büszkeséggel is reagál. Az isteni büszkeség nem olyan, mint az emberi büszkeség. Az nem azt mondja, hogy: „Ó, az a személy annyira odaadó irántam!” Nem, az isteni büszkeség azt mondja: „Milyen csodálatos, hogy a tanítvány örömet szerez a benne lévő isteninek, és kinyilvánítja azt!” Ez az a fajta büszkeség, amelyet a szülő érez, amikor gyermeke a megfelelő dolgot teszi. Mivel a tanítvány a Mester spirituális fia vagy lánya, ezért a Mester isteni büszkeséget érez, amikor a tanítvány a helyes dolgot, a spirituális dolgot teszi.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 5. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_5