Néha a tanítvány azt mondja belsőleg a Mesternek: "Ha szereted X.Y.-t, akkor azzal büntetlek, hogy elhagylak. Ő olyan rossz ember, hogy nem akarok a közelében lenni." Sokan hagyták el a spirituális életet, mert úgy érezték, Mesterük nagyobb jelentőséget tulajdonított azoknak az embereknek, akiket ők rossznak tartottak, mint amennyit ők tulajdonítottak nekik. Az én esetemben is jó néhány kiváló kereső hagyta el ösvényünket, mert a versengés világában maradtak, és próbáltak közel, közelebb, legközelebb kerülni. De amikor látták, hogy nem lesznek közeliek vagy közelebbiek vagy legközelebbiek, akkor eltűntek. Ezek az emberek azt akarták, hogy az ő tetszésük szerint járjak a kedvükben. Belülről azt mondták: "Olyan sokat tettem érted, de te nem törődsz velem, és nem gondolsz rám."
Mindig azt teszem, ami a tanítvány spirituális fejlődéséhez a legjobb, és egy igaz tanítvány hinni fog a Mesterben. Az igaz tanítványt nem érdekli, hogy külsőleg közel vagy külsőleg messze távol van-e a Mestertől, amennyiben a Mester tetszése szerint szolgálhatja a Mestert. Csak ezek az igazi tanítványok okoznak nekem örömet, mert ők az én részeim, én pedig az ő részük vagyok. Ők azok, akik valóban szeretnek, és tényleg megértenek engem, és egyetlen céljuk, hogy a bennem lévő Legfelsőbbet manifesztálják a földön.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 5. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_5