Russell Wilson: Gurudzsi, nagyon nehéz kérdést szeretnék feltenni. Miért van Indiában, amely egyesek szerint az egész vallás középpontja, és ahol a spiritualitásnak olyan fontos szerepe van, annyi viszály és feszültség?

Sri Chinmoy: Mivel indiai vagyok, azért meg tudom válaszolni ezt a kérdést. Valamikor India a béke földje volt. Most folyamatos a veszekedés és a harc. Miért? A válasz nagyon egyszerű. Isten szabadságot adott nekünk, és mi visszaéltünk vele. Emberként bármikor választhatunk, hogy a helyes dolgot vagy rossz dolgot tegyük. Reggel korán felkelhetek, imádkozhatok és meditálhatok, hogy jó ember legyek, vagy alhatok tíz-tizenegy óráig, és akkor kelhetek fel, amikor már ahhoz is túl késő, hogy dolgozni menjek. Talán hat hónapig fényt kaptam Fentről, és őszinteségem, becsületességem és Isten iránti szeretetem arra késztetett, hogy kora reggel felkeljek meditálni. De hat hónap elteltével abbahagytam a törekvést és nem gondoltam többé Istenre, így már nem kelek fel korán imádkozni és meditálni. Külsőleg ugyanaz a személy vagyok, de a belső életemben megváltoztam.

Az ősi múltban a politikusok a spirituális Mesterekhez mentek áldásért és megvilágításért. Az egyik legnagyobb indiai hős, Sivadzsi a spirituális Mesteréhez ment, és azt mondta: „Kérlek, adj nekem tanácsot.” Később Sivadzsinak elege lett az országából és a politikából. Így szólt: „Az egész romlottság. Már nem akarom ezt csinálni.” De a spirituális tanítója arra kényszerítette, hogy maradjon a politikában. Azt mondta: „Ha feladod, akkor ki fogja átalakítani ezt a világot? Maradj a posztodon, de csak rám gondolj. A bennem lévő Legfelsőbb fogja benned és rajtad keresztül vezetni az országot.”

Volt idő, amikor India az elme nyugalmával és békéjével rendelkezett. De India nem volt elégedett a belső békéjével és nyugalmával. Amerikával akart versenyezni. Sajnos India kezdte elveszíteni a spiritualitását, amikor belépett a verseny világába. Az egy dolog, hogy valaki megtartja a saját nagyságát, és azután odaadja azt, amije van, és megkapja, amije valaki másnak van. India azonban ahelyett, hogy megőrizte volna hajdani tisztaságát és isteniségét, kapzsi lett, és jobban kezdett a külső gazdagsággal törődni. Olyan gazdag akart lenni, mint Amerika, és már nem tulajdonított akkora jelentőséget belső gazdagságának. Ez volt India legnagyobb hibája.

Ha Isten ad nekem valamit, akkor azt becsben kell tartanom. Aztán amikor üt az óra, Isten valami mást ad nekem, mert elégedett velem. De ha elutasítom, amit Isten adott nekem, és csak valami másért rimánkodom, akkor a belső tulajdonságaim, amelyek valaha megvoltak, cserbenhagynak, és koldus leszek. Indiának hálásnak kellett volna maradnia Istennek azért, amit Isten Indiának adott. A Nyugat utánzása helyett saját isteni tulajdonságait kellett volna ápolnia. De amikor kezdett kevésbé törődni a belső gazdagságával, és inkább a külső gazdagsággal lett elfoglalva, akkor India Anyám kezdett valami nagyon értékeset elveszíteni.

Valami hasonló történik most a volt Szovjetunióban. Gorbacsov elnök volt a felelős a Szovjetunió tudatának felébresztéséért. Miután felébresztette a szovjet népet, azt mondta: „Sok éven át aludtunk, és éppen hogy felébredtünk. Menjünk hát most lassan, kitartóan és tévedhetetlenül a célunk felé. Aztán, amikor eljön az idő, és több képességünk lesz, akkor menetelni, később pedig futni fogunk.” De a nép nem hallgatott rá. Nagyon mohók lettek, és pont olyanok akartak lenni, mint a Nyugat. Már a kezdetektől futni akartak, annak ellenére, hogy nem volt meg a képességük. Ezért másik politikust választottak, aki azonnali eredményeket ígért. Mindannyian azonnali megvalósítást szeretnénk elérni – mint amilyen az instant kávé. Mindent egy szempillantás alatt akarunk.

A gyereknek néhány évbe telik, amíg megtanulja, hogyan kell járni. Ha azt mondom annak a kisgyereknek, hogy ugyanolyan gyorsan tud futni, mint a bátyja, akkor a gyereket ez arra fogja ösztönözni, hogy megpróbálja. De sajnos csak a lábát fogja eltörni. Egy anya mindig azt mondja a gyermekének: „Nem, lassan menj! A bátyád ötéves, te pedig csak egyéves. Hogyan várhatod el, hogy együtt haladj a testvéreddel?”

From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 4. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_4