Russell Wilson: El kell mondanom, hogy még mielőtt találkoztam önnel, ragyogó költészetével és filozófiájával megérintette az életemet. Tudtam, hogy ön valami nagyon különleges, és igazán tanulni akartam öntől. De úgy éreztem, hogy ez nem valósítható meg anélkül, hogy ne találkoznánk. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy találkozhattam önnel. Csak el akarom mondani, mennyire csodálom a világosságát, és mennyire megérintette az életemet.

[Hosszú szünet következik, amelyben Sri Chinmoy Russell Wilsonnal meditál. Aztán Sri Chinmoy odaadja neki néhány könyvét – neki és a feleségének, Laurie-nak.]

Sri Chinmoy: Szokott teniszezni, vagy sportol valami mást?

Russell Wilson: Korábban a nemzeti vívócsapat tagja voltam, és most az Egyesült Államok Vívóbírói Bizottságának elnöke vagyok. Életem tíz évét töltöttem profi vívóként, de már nem csinálom. Az időm nagy részét sajnos most az a vállalkozás veszi igénybe, hogy próbálom megoldani az észak-koreai nukleáris problémákat, valamint hogy tüzet oltsak Pakisztán és India között. Nincs sok időm rá, de ez egy csodálatos sport. Válogatottként elmondhatom önnek, hogy az a fajta dolog, amit csinál, nagyon sok ösztönzést ad az embereknek, akik azért eddzenek, hogy elérjék a céljaikat.

Sri Chinmoy: Igyekszem az emberiséget szolgálni. Filozófiánk szerint a fizikai erőnlétnek és a spirituális tevékenységnek együtt kell járnia. Nem célunk, hogy világbajnokok legyünk, de azt akarjuk, hogy a test jó kondícióban legyen. Csak akkor tudjuk megtartani a szellem üzenetét, amikor az belép a testbe. A fizikai testnek tökéletes állapotban kell lennie a lélek akaratának megvalósításához. Az életünk célja nem az, hogy bajnokok legyünk; célunk az, hogy Isten jó eszközévé váljunk bármiben, amit csinálunk.

Volt idő, amikor az ön világát a szülei jelentették. Azután a községe, a városa, az állama és az országa lett a világ az ön számára. Most az egész emberiség a sajátja lett. Az emberek a testvéreivé váltak. Úgy érzi, hogy az országok mind olyanok, mint az egyetlen életfa ágai. Ránéz az életfára, és látja, hogy az egyik ág nem érzi jól magát. Úgy érzi, szent kötelessége meggyógyítani ezt az ágat, hogy a fa tökéletes lehessen. Majd azt látja, hogy egy másik ág problémákat okoz, és szíve szeretetével oda megy. A szíve bármikor, ha hibát lát a fán, odamegy, hogy az adott ágat tökéletessé tegye. Emiatt nagyon büszke vagyok önre, nagyon büszke.

From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 4. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_4