A spirituális életben két fő út vezet el minket a rendeltetési helyünkre. Az egyik út a leghosszabbnál is hosszabb: cikk-cakkos és kanyargó. Ez az elme útja. A másik út a szív útja. Ez az út a legrövidebbnél is rövidebb. Mondhatni, egy napsütötte út.
Ha az elme-utat választja, akkor állandóan üldözni fogja az önbizalom hiánya: „Helyesen cselekszem?” Vagy mások kétségeit hozza be a rendszerébe. Megkérdezi magától: „Ők mit gondolnak? Az a véleményük, hogy jó úton haladok?” De ha a szívet követi, akkor ez egyáltalán nem így van. Ebben az esetben mágneses vonzás van Isten és ön között. Ő az ön legkedvesebb Atyja, ön pedig az Ő legkedvesebb gyermeke, így mindketten a saját különleges mágnese segítségével közelebb húzza a másikat.”
Dr. Davis: Tehát jó úton járok! Nagyon jó, hogy meglátogattam. Szükségem volt erre a megerősítésre. Ez valóban csodálatos. Ez hihetetlen. Azért kezdtem el meditálni a szíven, mert úgy érzem, ahhoz, hogy megvédjem magam, tisztán kell tartanom a szívemet. Szeretek békét, szeretetet és örömet sugározni, és szeretem, ha az arcom mosolyt és ragyogást áraszt. Ahhoz, hogy az arcom ezt mutassa, éreznem kell azt belül is. Megpróbálom a szívemet úgy tartani, mint egy nyitott edény. Megvan bennem a fiatalosság vonása. Igyekszem fiatalosnak, elevennek és energikusnak érezni magam belül, és remélem, hogy az kisugárzik.
Sri Chinmoy: Ha minden nap úgy gondol magára, mint egy négy vagy öt éves gyerekre, akkor bőséges gyermeki egyszerűsége, őszintesége és tisztasága lesz az életében.
Dr. Davis: Én így gondolkodom magamról. Amit mond nekem, az nagyon időszerű.
Sri Chinmoy: Gyermeki tulajdonságai mindig inspirálnak másokat. Egy gyerek jelenléte lelkesítést ad. Amikor a gyerek bemegy egy szobába, spontán örömet okoz. És az öröme ragadós; átmegy az idős emberekbe, akik lehet, hogy ott veszekednek és harcolnak.
Minden gyermek Isten egy új álma, mely szeretetet, valódi szeretetet hoz magával. Amikor Isten Álma belép ezekbe a veszekedő és harcoló idős emberekbe, el kell hallgatniuk. Amikor egy gyerek ide-oda szaladgál, nem nézi az arcomat vagy az ön arcát, hogy lássa, milyen szép, vagy én milyen csúnya vagyok. Csak futkározik és mindenkivel megosztja spontán örömét. Az ön jelenlétéből ilyen szeretet sugárzik. Nem kell senkire néznie; csak ott kell lennie, és a szeretet szétterjed.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 4. rész, Agni Press, 1995
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_4