Ha tudod érezni, hogy egy nagyon lélekteli, állandóan visszatérő hang énekli a szerzeményt, amit játszol, a lélekteli éneklés belép a zenédbe, és nagyon édessé teszi azt. Mondok egy példát. Amikor reggel az Invocation-t játszom, belsőleg együtt éneklek vele. Amikor csendben éneklek, sokkal több hasznom van belőle, mint amikor csak játszom és nem éneklem. Sokszor, sokszor, amikor játszom az Invocation-t akkora örömet szerez, amikor belülről hallom a hangomat. Rögtön, amikor azt éneklem: „Supreme, I bow to Thee”, az egész világom, az egész belső és külső világom, felajánlja törekvését és odaadását.
Hatalmas különbség van az énekeim nagyon lélekteli éneklése és közönséges módon való éneklése között. Amikor lélektelien énekled a dalaimat, az megindítja a szívemet. De, amikor ugyanezeket az énekeket úgy énekled, mint egy papagáj, amikor csak előállítod a dallamot és a szavakat, akkor olyan nagy a különbség! Akkora, mint a szív megvilágosodása és az elme mentális megértése közötti különbség.
Amikor egy tanítvány zenész játssza a zenémet, akkor idejének javarészében azt látom, hogy az elméje jobban működik, mint a szíve. De ha érezni tudod, hogy a lelked vagy valamelyik belső lényed nagyon áhítatosan énekli a dallamot, akkor egészen biztos, hogy hasznodra válik. Ugyanakkor, ha áhítatosabb és lélektelibb tudsz maradni, miközben zenélsz, sokkal több spirituális hasznot nyersz az előadásodból. Természetesen, a legjobb, ha mindkettőt tudod tenni. Ha lélektelien tudsz játszani, és ugyanakkor, tudod érezni, hogy lelked énekli a melódiát, az olyan, mint két kéz használata egy helyett – még inkább javadra válik.From:Sri Chinmoy,Sri Chinmoy válaszol, 1. rész, Madal Bal Kft., 2019
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/sca_1